1.RÉSZ
ARANYBUBU 2009.01.10. 21:08
1. fejezet- Velence
Párizsban az előkelő üzleti negyed egyik hatalmas irodaházának ablaka előtt egy fekete öltönyös férfi nézelődött, miközben kihangosítva telefonált. Sejtelemes szürke tekintete olyan volt, mint a fátyolos téli hajnal. Gyönyörű kristálytiszta, de rideg és kegyetlen is egyben. Fagyos és nyugodt volt egyszerre, veszélyes és ellenállhatatlan, mint egy gleccser. Nők millióit vonzotta hűvös eleganciája, a lábai előtt hevertek a szebbnél szebb modellek, színésznők, de ő ennél sokkal többre vágyott. Szemei ábrándosan kémlelték a párizsi naplementét, miközben hallgatta ügyvédje kissé ideges beszámolóját. Nem igazán foglalkozott a férfi aggályaival, már elhatározta, kiterjeszti a szállodaláncot Amerikára is. A lemenő nap utolsó sugarai óarany glóriát vontak hófehér haja köré. Tekintetében, mint ezernyi apró gyémánt, tükröződtek vissza a sugarak. Megunva a meddő tárgyalást, ridegen közbevágott ügyvégje okfejtésébe.
- Nézze Monsieur LaForet, nem érdekel az a kis amerikai-japán lánc, ha kell, megveszem, vagy elhetetlenítem, de akkor is meg lesz a piacbővítés. Remélem, elég világosan fogalmaztam.
- Igen Monsieur Oswald, de az nem lesz egyszerű…-azonban magyarázkodását egy pillanat alatt beléfojtotta Leon. Igen Leon Oswald a hírhedt párizsi üzletember már meghódította Európát, s most célkereszt alá vette Amerikát. Több száz szállodát, szórakoztató központot üzemeltet Európa szerte az Oswald Konzorcium. A vállalat pályája úgy ívelt felfelé, mint egy üstökös, mióta Leon megörökölte apjától a vezérigazgatói széket. S most megunva az olcsó kifogásokat, értelmetlen sopánkodást félbeszakította ügyvédjét.
- Azt hittem az előbb elég világosan fogalmaztam, Uram- mondta halkan, tagoltan, de mégis hangja semmi jót nem ígért. Monsieur LaForet szaporán vette a levegőt a vonal másik végén, s várta a megsemmisítő szavakat.
- Nos, zárjuk le ezt a témát. Majd hétfőn elutazom Maiamiba és tárgyalok ezzel a bizonyos vállalattal. Addig kérem, gyűjtsön össze mindent, amit csak tudni lehet a tulajdonosokról, és részvényesekről.
- Értem Monsieur Oswald! Jó utat kívánok! Apropó hova küldjem az anyagokat? Haza jön még Velencéből az amerikai utazása előtt?
- Nem küldje át e-mailben! Au Revoire, Monsieur LaForet!- azzal megnyomta a villogó piros gombot, és végleg belefojtotta a szót a túlbuzgó ügyvédbe. Lassan újból az ablak felé sétált, vetett még egy utolsó pillantást Párizsra, majd fogta fekete, bőr aktatáskáját és kilépett a párnázott fekete ajtón.
Ezalatt egy lilás hajú nő várakozott a reptéren. Meleg, mogyoróbarna tekintete most csak úgy izzott a kíváncsiságtól, a felfedezés izgalmától. Még sosem járt Velencében, pedig mennyit álmodott róla, s most végre itt van. Bár lemondóan sóhajtott, hiszen tárgyalni jött, de elhatározta este mindenképpen megnézi a híres Velencei Karnevált. Lassan végig nézett még utoljára a csarnokon, majd megigazította tejeskávé színű kosztümjét, és elindult a taxik felé. A férfiak szeme megakadt a csinos térdígérő, enyhén fodros aljú szoknyába bújtatott hosszú formás lábakon, az enyhén ringó csípőn, s természetesen a feszes kerek melleken, melyet fehér topja, még jobban kiemelt. Amint kiért a hatalmas csarnokból, hirtelen hűvös fuvallat csapta meg. Számított, hogy itt hidegebb lesz elvégre február van, de mediterrán ország lévén úgy gondolta 10-15 foknál biztos nem lesz hűvösebb. Lassan fázósan összehúzta kosztüm kabátkáját, s várt a szabad taxira. Öt perc elteltével rá is akadt egyre, dideregve sietett a hátsó ajtóhoz, kinyitotta és beült az ülésre. Egy fiatal tipikus olasz férfi volt a sofőr, aki visszapillantó tükrén keresztül bámulta a szépséget. Majd bohókás Casanova módjára feltette a kérdést:
- Hová lesz a fuvar, Bella?
- A Piazza di San Marco-ra, és ha kérhetném nem bellázon!- mondta puhán, még is megrovóan a fiatal nő.
- Igen is asszonyom!- nyomta meg gúnyosan az utolsó szót a férfi.
- Sokkal jobb! Induljunk kérem sietek!- sürgette a sértett olaszt, aki hatalmas csikorgások közepette elszáguldott a reptér mellől. A nő út közben a gyilkos tempó ellenére is elengedte magát, és lazán hátra dőlt az ülésben, miközben nézte Velence hangulatos macskaköves utcáit, reneszánsz, barokk épületeit. Amerika után olyan volt, mintha a történelem elevenedne meg előtte, mintha egy gigantikus múzeumban autózna. Örült tempójuknak, hamar vége szakadt, megérkeztek a térre. A lilás hajú fiatal nő elegánsan kiszállt a taxiból, majd 5 eurót nyomot a férfi kezébe. Lassan keresztül sétált a téren, s élvezte ahogyan a hűvös fuvallat cirógatja angyal arcát, ahogy bele-bele kap derékig érő selymes fürtjeibe. A tér végénél a parkolóban egy sötétbarna, göndör hajú férfi várakozott fekete sport kocsijának dőlve. Vállig érő fürtjeit meglobogtatta a szellő, napbarnította arcán vakítóan fehér mosoly terült szét, csokoládé barna szemei felcsillantak. Lassan ellökte magát a kocsitól, és néhány lépést tett a kecses gazella felé. Mikor már csak karnyújtásnyira álltak egymástól, barátságosan üdvözölte a nőt.
- Ciao, Sora!
- Szia Dante!- majd végigmérte a férfit, akinek izmos, kisportolt testét egy krémszínű öltöny rejtette. Kreol bőre éles kontrasztot alkotott ruhájával, és vakítóan fehér mosolyával. Jóképű, sármos arcát göndör fürtjei barátságossá tették. Sora elismerően elmosolyodott, s huncut mosollyal közölte:
- Te semmit sem változtál Dante!
- Ellenbe te, ha lehet még szebb lettél Bella!- kontrázott rá a mosolygós olasz. Érdekes módon, most abszolút nem zavarta Sorát a megszólítás, sőt bókként kezelte. Bár nem is csoda, hiszen több mint három éve jó barátok az olasszal.
- Na gyere, mert a végén itt fagysz meg, és akkor ki tárgyal azokkal a hiénákkal!- azzal kinyitotta Sora előtt a fekete Lambogini anyósülés felöli ajtaját, hogy nyomatékosítsa kérését. Mire a lány mosolyogva biccentet és elegánsan helyet foglalt a vajszínű bőrülésben. Dante is beült a volán mögé, majd bekapcsolta a rádiót, amiben éppen egy dallamos lassú szám szólt. Útközben csak néha-néha szóltak egymáshoz inkább a rádiót hallgatták. Bő negyed óra múlva megérkeztek Dante szállodája a La Speranza elé. A szálloda egy eklektiktius épületben kapott helyet. Homlokzatán a vaskos aranybetűk hirdették a négy csillagos szálló nevét. Dante leparkolt a leálló sávban, majd intett az ajtóban álló libériás boynak, hogy parkoljon be a kocsijával. A fiú átvette az autócsoda slussz kulcsát és eleget tett Romolli Úr kérésének. Sora ezalatt kézi poggyászával elindult a recepció felé. A hatalmas impozáns előtérben a bordó és barack színek uralták a falakat. Fényűző kristálycsillárok világították meg a helyiséget, puha krémszínű bőrfotelek voltak kihelyezve a hallba, és csontszínű márvány padló csillogott talpa alatt.
- Van, ami a jó öreg Európában is ugyan olyan, mint a világon bárhol- gondolta mosolyogva. Majd hirtelen egy erős meleg kezet érzett a vállán, tekintetével lassan követte a krémszínű zakó vonalát, egészen a mosolygós, élet vidám arcig.
- Dante, azt akarod, hogy szívrohamot kapjak- mondta évődve, csilingelő hangon Sora.
- Ugyan Bella, csak gondoltam szólok, fölösleges a recepcióban sorba állnod, már előkészítettem számodra a harmadik emeleti lakosztályt- vigyorgott kajánul a lányra az olasz, majd halkan közelebb hajolt és a csábító angyal fülébe suttogott- Nos, milyen jutalmat ajánlsz fel számomra, Sora Naegino?- Mire Sora óvatosan eltolta magától az önjelölt csábítót, és ravasz félmosollyal kívánatos ajkain közölte:
- Nos Mr. Romolli, azt hiszem ez egy szamaritánus jó tett volt az Ön részéről ugyanis semmit sem ajánlhatok cserébe.- majd lassan felmutatta az ujján csillogó eljegyzési gyűrűt. A kis bohózat végére már mindketten küszködtek a visszafojtott nevetés ellen, ugyanis számos érdeklődő szempár fordult feléjük. Majd közelebb hajolt az olasz füléhez, s halkan mintha csak egy szerelmes vallomást rebegett volna el közölte:
- Menjünk, mert a végén még az összes vendégedet elijesztjük, te Casanova!- Sora lehelete melegen simogatta Dante nyakát, aki beleborzongott az apró kis érintésbe. Nem tehetett róla, de kívánta a lányt. Tudta, hogy mennyasszony, ráadásul a legjobb barátjáé, de egyszerűen nem tudott ellenállni a csábító angyalnak. Bár azt is tudta ez a vonzalom egyoldalú, hiszen Sora szerelmes a választottjába, és nem az a könnyűvérű nőcske, akit csak úgy le lehet venni a lábáról. De nem is akarta hiszen, egyszerű kalandnál sokkal többre tartotta az angyalt, tisztelte az erejéért, kivételes bátorságáért. Lusta mosollyal fordult a várakozó nő felé, majd folytatva játékot, évődő hangon válaszolt.
- Ugyan, Bella! De menjünk, mert a végén még elkésel az ülésről.- s közben Sora mogyoróbarna tekintetébe nézett, s huncutul kacsintott, de keze már a lány derekán pihent vészesen közel a formás fenékhez. Majd a bohózat zárásaként kivonultak a színről, mintha csak egy szerelmes pár lennének, akik éppen egy röpke pásztorórára készülnek. Amint becsukódott mögöttük a lift ajtaja elengedték egymást, és hatalmas nevetésben törtek ki. Vidám hangok töltötték be a kis helységet.
Az idő gyorsan repült Sora számára. Az egyik pillanatban, még Dantéval nevetgélt a liftben, a másikban pedig egy komor tárgyalóteremben próbált meggyőzni, egy csapat pénzéhes hiénát, hogy igen is van jövője a kis otthonos, egyedi szállóknak a standardizált nagy láncokkal szemben. Bár a részvényesek arcára csak unott közöny ült ki, mint akik alig várják, hogy vége legyen a kis előadásnak, és mehessenek dolgukra, de látta a szemükben a csillogást, mikor megemlítette a várható profit nagyságát. Igen ezzel megfogta a hallgatóságot, s egy halovány mosollyal nyugtázta, hogy ismét sikerült meggyőznie egy konzervatív bagázst. Elégedetten távozott a teremből, izgatott üzletembereket hagyva maga után. Amint belépett a lakosztálya ajtaján egy hatalmasat sóhajtott, majd arcára ismét kiült a felfedezés izgalma. Szemeiben az öröm apró lángjai lobogtak, ajkain egy kalandor mosolya játszott. Gyorsan az ágyhoz lépett, ahol egy hatalmas téglalap alakú doboz várta, egy apró kártyával. Leemelte a papírdoboz tetejét, s meglepetten szemlélte a gyönyörű fekete nadrágkosztümöt, majd tekintete a kis vajszínű kártyára siklott.
Azt hiszem ez praktikusabb lesz estére! Sajnos nem tudlak elkísérni,
de kérlek, érezd jól magad a Karneválon!
Dante
Sora csak mosolyogva tette le a kis kártyát, s figyelme ismét a kosztüm felé fordult, mely az egyik legrangosabb olasz divat cég emblémáját viselte: Gucci. Óvatosan kiemelte a finom anyagot. A gallérját és kézelőjét gyönyörű fekete selyem díszítette, melyen sok apró fehér virág tündökölt. A nadrágja csinos egyenes szabású, élére vasalt fazon volt. Pont olyan, amilyet szeret. Már alig várta, hogy belebújhasson a ruhakölteménybe. Egy gyors zuhanyzást, hajmosást köbvetően magára is öltötte a csodát. A karcsúsított blézer kiemelte keskeny derekát, a nagy kivágás pedig telt kebleit hangsúlyozta. A hatást csak tovább fokozta a hófehér csipke blúz, amely bár magas nyakú volt, de áttetsző anyaga látni engedte a formás melleit. Egyenes szabású nadrágja is pontosan követte Sora fenekének, hosszú formás combjainak vonalát egészen térdig. Elégedetten forgolódott a tükör előtt, az eredményt szemlélve. Lassan végigmérte magát, majd pajkos fények gyúltak tekintetében, s a fésülködő asztala elélépett. Haját kifésülte, szemét fekete tussal emelte ki, szájára pedig rózsaszínes szájfényt kent fel. Az összhatás tökéletes volt, egy csábító szírén mosolygott vissza rá a tükörből, de valami hiányzott. A maszk! Ismét a doboz felé fordította figyelmét, s meg pillantott az alján egy újabb kártyát és egy kisebb csomagot. Izgatottan emelte ki a kártyát, szemei mohón falták a sorokat:
Ez elengedhetetlen a Karneválon, Bella!
Rejtsd arcodat, szürke hétköznapjaidat az álarc mögé,
és fedezd fel a varászt!
- Dante, Dante te csirkefogó! De miért is ne… Rám férne már egy kis kikapcsolódás!- tekintette elkomorult egy pillanatra, majd elszántan felszegte fejét s hangosan ennyit mondott: Varázsolj el Velence, ma éjjel egy életre. Majd kibontotta kis selyem táskát, amiben egy csillogó éjfekete maszk lapult. Sora feltette az álarcot, mögé rejtve hétköznapjait, gátlásait, szabályait, s nem maradt más csak
|