Az Oswald és a Naegino család,évszázadok óta,ellenségek.

1932.Március.14.
Sora Naegino barátaival sétált a városban.
-Sora, mi a baj, olyan furcsa vagy. - mondta Sora legjobb barátnője Katie.
Sora nem figyelt rá..."miért....?"
- Sora!
- Mit akarsz, Katie?
- Min gondolkozol?Vagy mi a baj?
"Min gondolkozok?Ezt nem mesélhetem el...vagy mégis?"
- Azon gondolkozok, hogy miért van az Oswald és a Naegino család közötti gyűlölet.
Katie, úgy nézett Sorára mintha, őrült lenne.
- Mégis hogy lehet ezen gondolkozni?Ha ezt a szüleid megtudják kitagadnak,Sora, inkább azon járjon az agyad hogy ne hozz szégyent a családodra!
Sorának már nagyon elege volt abból hogy a barátnője beleszól hogy mit csináljon...és még mindig nem hagyta abba.
- Amúgy is miért gondolsz az Oswald családra?Van egy nőcsábász fiuk,meg egy normális lányuk,a szülőkről meg annyit tudok,hogy utálják a családodat. Akkor minek érdekelnek a dolgok?Te egy lány vagy,aki előkelő családba született,és folytatnia kell a hagyományt,vagyis utálni az Oswaldokat.
- Miért kell a családnak eldöntenie hogy mit csinálok?És miért szól bele a legjobb barátnőm,az életembe?-kérdezte Sora,és alig birta visszatartani,a könnyeit. Nem akarta,hogy a barátai ilyen állapotban lássák,ezért elfutott.
- Mit csináltál,te szerencsétlen? - kiabált rá Katie-re Sarah
-Hát...öh...megmondtam az igazat,amit tudnia kell,és figyelembe kell vennie...
-Nem kötelessége,ha például elszökne nem kellene megtennie-jelentette,ki Matthew.
-De okos lettél!-mondta Kristen.
Közbe Sora,már a játszótéren ült,az egyik hintában,és próbált megnyugodni.
Körülötte,gyerekek játszottak boldogan,a szerető családjuk körében. Sora nagyon irigyelte őket,vele egy ember törődött,és törődi,. a dajkája,Layla.


Az Oswald házban:
- Fiam, ma végre megérkezik a mennyasszonyod, May.
Leon nem szólt,semmit csak gyűlölködve nézett a mosolygó apjára.
Mikor kinyílt a ház ajtaja, elfordította a fejét.
-Leon drágám - hallotta May,hízelgő,nyafogós hangját.
-Nem vagyok a drágád, sem a szerelmes,és semmi másod se,May Wong - mondta Leon hideg hangon,és elindult az ajtó felé....
Csak sétált,Franciaország utcáin,amikor meglátott egy lányt. Csak messziről látta,de teljesen elbűvölte.
Úgy döntött oda megy a hozzá. Megállt a hintánál és látta hogy a lány sír.
Odanyújtott,neki egy zsebkendőt,ezzel a tettel,sikerült megijesztenie Sorát aki azt hitte egyedül van.
- Köszönöm - mondta Sora halkan,és meglepetten.
- Miért sírtál?
- A családom miatt,legyen elég ennyi.
- Akkor nem csak nekem van gond a családommal. - jegyezte meg Leon, miközben leült a lány melletti hintába.
- Nem. Hogy hívnak?
-Leon Oswald.
"Leon Oswald?Ez nem lehet,nem lehetnék itt vele,de mégse akarok elmenni innen..."
- Én Sora Naegino vagyok...- jelentette ki Sora nyugodt arccal,miközben a mellette ülő reakcióját figyelte.
-Az ellenséges,család,utálatos lánya... - jelentette ki suttogva Leon.
- Hogy?
- Tudod,engem a család azzal nyaggat,hogy neked elviselhetetlen viselkedésed van,és utálatos vagy meg ronda meg ilyen negatív dolgokat mondanak.
- Ismerős...Anyám mindennap esti mesének azt mesélte hogy az Oswaldokat utálni kell, mert bunkók és kihasználják az embereket.... - mondta Sora de látszott rajta hogy utálja ezt az egészet.
- Mikor megtudtam hogy te egy Naegino vagy meglepődtem. 19 évig mindig azt hallgatni hogy milyen vagy,utána meg megtudni hogy épp az ellenkezője, elég...
- Furcsa. - vágott Leon szavába a lány,de mikor rájött rögtön bocsánatot kért.
- Ne haragudj, sose tanulom meg hogy ne szóljak közbe ha más beszél.
- Semmi gond - mondta a férfi,udvariasan mosolyogva.
Sora ráakart kérdezni arra ami nagyon érdekelte de nem tudta hogy kellene megkérdezni.
- Öhm...
- Igen?-kérdezte Leon felvont szemöldökkel.
- Nos, tudod…azt mondják hogy te vagy...a...legnagyobb nőcsábász....ez igaz?
- Te mit gondolsz erről?-kérdezte kíváncsian a férfi.
- Semmit, nem akarok semmit se gondolni,annyi minden hazugság volt, hogy nem tudom hogy mit kellene gondolnom. Nagyot csalódtam a családomban. - mondta Sora lehajtott fejjel.
Leon felállt a hintából,oda ment Sora mellé,és a lány legnagyobb meglepetésére átölelte.
- Leon?
- Mindkettőnket átvertek...mindkettőnk életét meg akarják keseríteni,a folytonos hazugsággal,nekem az érdekházassággal...gondolom neked is van valami...
- Nekem ilyesmit még nem mondtak szóval remélhetőleg nem. - mondta Sora halkan,mert teljesen meglepődött és elég furcsán érezte magát hogy a családjának az ellensége öleli az utcán. Sora hirtelen felállt a hintából.
Leon azt hitte ő bántotta meg valamivel a lányt,de hirtelen Sora Leonhoz ment,átölelte,és elkezdett sírni.
- Sora....Sora,kérlek ne sírj!
- Leon....nem bí...nem bírom ezt....- mondta Sora a sírástól elcsukló hanggal.
- Sora,nyugodj meg,megoldjuk hogy vége legyen ennek. - felelte Leon gyengéden,miközben átölelte Sorát.
- Köszönöm...
- Mit?-kérdezte Leon értetlen arccal.
Sora mégjobban elkezdett zokogni,és még szorosabban ölelte magához Leont.
- A saj...a saját családom nem....törődött ve...velem ennyit,sose,mint te most.
"Neki lehet hogy még nálam is szörnyűbb élete volt,ha egy kis beszélgetés ilyen hatással van rá. Segíteni fogok neki!Sophie pedig nekem...."
- Sora,azt hiszem,rájöttem hogy tudjuk ezt megúszni. Ha esetleg megszökünk...
- És mégis hogy? - szólt közbe Sora,mivel már egy kicsit sikerült megnyugodnia.
- Van egy húgom,Sophie,az egyetlen ember aki segít nekem bármiről van szó. - mondta Leon és el is mosolyodott.
- Megfoglak szöktetni,nem érdekel a családom. Tönkre tettek,engem is téged is. Ha nem lenne ez az a házasság ami miatt eljöttem,lehet hogy nem is ismerlek meg,miattuk.
- És miért olyan nagy dolog hogy megismerhettél?-kérdezte Sora és belenézett Leon szürkés szemébe.
Leon egyre közelebb hajolt,Sorához és megcsókolta. Megtette a második dolgot amit nem hitt volna hogy meg tesz ha egy Naegino-ról van szó...