13. fejezet

Gyermeteg csacsog�s. B�jos mosoly. Annyira r�zta a nevet�s, hogy szinte k�tr�t g�rnyed t�le. Mes�l, mes�l, csak mag�r�l nekem, mintha �vek �ta ismern�nk egym�st. Azt mondta itt az ideje jobban megismerkedni, ha m�r rokonok lesz�nk. J�kat nevettem rajta �n is. Megdorg�lt, ami�rt nem �gy mutatkoztam be anno, mint Sora b�tyja. Szinte ki se l�ttunk a kacag�sb�l. Egyik pillanatr�l a m�sikra t�rt�nt minden. �n m�g a j�rd�n nevetg�ltem, �s a zsebemben �letre kelt telefonom ut�n kotor�sztam, a k�vetkez� pillanatban egy tompa puffan�s �s egy halk sikoly ut�n, a saj�t v�r�ben �sz� Sophie-t �leltem magamhoz. Hi�ba kiab�ltam, hogy valaki h�vjon ment�t, mindenki megk�v�lten �llt k�r�l�ttem. Azt�n valakinek leesett a tantusz �s m�r t�rcs�zott is. A ment�aut� hamar oda�rt. Sophie-t k�tszer kellett �jra�leszteni a kocsiban. Ahogy kil�baltam a sokkb�l Sor��kat pr�b�ltam h�vni, hasztalanul. Senki nem vette fel, h�vhattam, akit csak akartam. Kalos se vette fel, Mike sem. �sszeesk�d�tt ellenem a vil�g? Mikor meg�rkezt�nk, azonnal a m�t�be tolt�k. Ahogy ki�r�lt testemb�l az adrenalin, �gy omlottam �ssze, mint a k�rtyav�r. A fejemet rendesen be is vertem, �reztem, ahogy lassan csorog v�gig arcom bal oldal�n meleg v�rem. A kezemmel sincs minden rendben, de mi�rt? – eml�kszem, ez volt a legnagyobb gondom �s egyetlen gondolatom akkor. Kikapcsolt az agyam, el�sztak az �rz�seim. Azt�n kij�tt az orvos a m�t�b�l, �s azzal a tipikus �szinte-r�szv�tem-de-�n-mindent-megtettem arccal n�zett r�m. �sszeomlottam bel�l. Ell�tt�k a s�r�l�seimet, de nem eml�kszem r�, mikor �s hogyan. Egy vil�g d�lt �ssze bennem. Csak arra tudtam gondolni, hogy meghalt ma egy ember, holott seg�thettem volna neki, �s hogy mindezt nekem kell majd t�lalnom a b�tyj�nak. Belegondoltam, hogy mi lenne, ha engem fogadna ilyen h�r. Val�sz�n�, hogy meg�r�ln�k. De nem menek�lhetek.

Az�ta Leon tudja m�r. Nem k�ny�r�lt, hab�r hasonl� esetben �n se tettem volna m�ssal szemben. J�l estek az �t�sek, nem tiltakoztam, nem v�dekeztem. B�nh�dn�m kellett, ez a legkevesebb. M�r egy h�t is eltelt az�ta. Minden �jjel r�m�lmok gy�t�rnek. A vizsg�m siker�lt, de csak az�rt, mert a mentorom elr�ngatott r�. Nem azt j�tszottam el, amit terveztem. Egym�s ut�n �t�ttem le a billenty�ket, �s a zene mag�val ragadott. Kicsit megk�nnyebb�lt a sz�vem, �s az �nv�d elcsitult, �m ahogy az utols� hang is kisz�llt a zongor�b�l, m�zs�s s�lyk�nt esett vissza sz�vemre a b�n�ss�g �rzete.

Nem seg�tett lelkemen az sem, hogy �sszefutottam az iskola folyos�j�n Kalos-szal. Hatalmas fekete �rkok h�z�dtak a szemei alatt, amik akkor�ra voltak duzzadva, hogy biztosan tudtam, v�gigs�rta az eg�sz �jszak�t. A folyos�n majdnem elment mellettem, �s m�r er�s�tettem magamat, hogy kib�rjam haz�ig, amikor ut�nam sz�lt. Mire megfordultam m�r a nyakamba borult. Mag�hoz �lelt, mint egy f�l�s kisgyereket �s a h�tamat lapogatta.

- Most m�g nem tudok r�la besz�lni – remegett a hangja – de tudom, nem a te hib�d. �s te se gondold azt. � is meg fog b�k�lni.

Ki m�s lehetne az az �, mint Leon Oswald. Mereven tartotta mag�t az �larc�hoz. Ha v�letlen�l egy helyis�gbe ker�lt�nk, �gy menek�lt ki onnan, mintha fert�z� lenn�k. Olyan volt, mintha a k�z�ny�ss�g �larc�t pr�b�ln� mag�ra er�ltetni, de m�g nem menne neki olyan profin, mint ahogy akarja. Szeg�ny Sor�m nyerte meg a vill�mh�r�t� szerep�t. Az csak egy dolog, hogy � pr�b�lta oldani Leon hangulat�t minden alkalommal, de az arc�n elm�ly�lt r�ncok jelezt�k, hogy vel�k sincs minden rendben. Nem haragudtam Leonra amiatt, amit velem m�vel. Meg�rdemeltem. M�g j�t is tett a lelkemnek, hogy sanyargatott. Feloldozott. Mindenki csak annyit mondott, hogy nem az �n hib�m. De ez nem igaz. Leon volt az egyetlen, aki osztotta az �ll�spontomat, hogy ha nem is minden, de a t�rt�n�sek t�lnyom� r�sze az �n figyelmetlens�gem miatt t�rt�nt. Amiatt, viszont hat�rozottan nehezteltem r�, amit Sor�val m�velt. H�gom szem�be �jra visszat�rt a f�jdalom �s az �ress�g, de emell� a c�ltalan v�gy is t�rsult. Sophie hal�la �ta csak egyszer tudtunk kettesben besz�lgetni. Akkor m�g rem�nykedett benne, hogy k�nny�teni tud Leon lelk�n. Egyszer f�ltan�ja voltam egy vit�juknak is. Leon k�z�ny�sen v�laszolgatott Sor�nak, aki pr�b�lt n�mi �rzelmet kicsikarni a f�rfib�l. Mindhi�ba. Leon Sora fel� is bez�rta a lelk�t. N�ha �tsuhant a szem�n az a gyeng�d szerelem, amit az �llatkertn�l is l�ttam a szem�ben. De, ahogy j�tt, �gy v�ltotta fel a d�h, majd a k�z�ny�ss�g, mintha r��bredne mit is csin�l, �s hogy ezt nem szabad neki. Kalos azt mes�lte, hogy ha Sora egyed�l van, meg�ll�s n�lk�l zokog. Az egyik ilyen s�r�g�rcsn�l Kalos tal�lt r�. Sajn�lom szeg�ny embert. K�t t�z k�z� szorult. Nem tudta kinek seg�tsen �s hogyan. Leonnak, aki a rokona, vagy Sor�nak, akit saj�t gyerekek�nt szeret m�r kicsi kora �ta.

Saj�t lelki�llapotom is borzaszt� volt. L�ttam, ahogy Leon lassan elz�rk�zik a vil�gt�l, l�ttam, ahogy Sora visszat�r abba a vegetat�v �llapotba, amibe Leon �rkez�se el�tt �ldeg�lt. L�ttam, ahogy Kalos lassan fel�rli mag�t, �s l�ttam, ahogy �n is lecs�szom az �nut�lat egy nagyon m�ly szintj�re. A temet�s csak az utols� sz�g volt mindannyiunk kopors�j�n. Morbid hasonlat, de abszol�t tal�l�.

**

Sz�p lassan �p�tette a kis falat maga el�tt. Egy ideig azzal �ltattam magam, hogy sz�momra �tj�rhat� maradt az �t a lelke, a sz�ve fel�. �jjel-nappal vigasztaltam. A vizsg�mmal elcs�sztam, a b�ty�mat elhanyagoltam, Kalost el�ld�ztem. Egyszer rajtakapott, hogy mag�nyosan zokogok a konyhapadl�n. �lelt, ringatott, simogatott, de amikor r�j�tt, hogy nem tud megnyugtatni, ink�bb csak velem s�rt. Ha egyed�l maradtam, ami sajnos egyre t�bbet fordult el� s�rtam, vagy �rtam. Mert az ihletet, amit nyertem nem tudtam ki�zni magamb�l. Egyre t�bbsz�r voltam mag�nyos. A borzaszt� a dologban az volt, hogy akkor is �reztem m�r n�ha, amikor Leon mellettem volt.

Ekkor d�bbentem r�, hogy Leon el�ttem is felh�zta a v�d�b�sty�t. Nem engedett mag�hoz. Szinte nem is besz�lgett�nk. Nem �lelt meg, nem cs�kolt meg, nem �rt hozz�m. Sok�ig hittem abban, hogy egyszer elszakad benne az ellen�ll�s fonala, mag�hoz �lel, �s azt suttogja majd, hogy kellek neki, hogy seg�tsek, hogy mentsem ki a k�z�ny�ss�g pokl�b�l. Naiv voltam �s hittem ebben. Mikor kit�zt�k a temet�s id�pontj�t, �s a sz�lei is meg�rkeztek a v�rosba, r�j�ttem, hogy Leon nem fog visszav�ltozni. Bel�that� id�n bel�l biztosan nem. Undok volt, rideg, n�ha m�r-m�r bunk�. Azt hittem nem nekem sz�l, hogy ezzel is ki vagyok t�ntetve, mert csak nekem mutat n�mi �rzelmet, de az id� m�l�s�val, ahogy egyre t�bb sebet �t�tt a sz�vem r�j�ttem, hogy ez nem �gy van. Nem �rdemlem meg ezt a b�n�sm�dot. Egyszer azt mondta, hogy az � hib�ja minden, �s hogy megb�nta, hogy a v�rosba j�ttek, de azt f�leg, hogy megismerkedett vel�nk. Itt szakadt el a c�rna. R�j�ttem, hogy minden �rzelmi gesztus igenis nekem sz�l. Minden undok mondatot nekem c�loz. K�szakarva van mellettem, �s sz�nd�kosan nem z�rk�zik el t�lem, m�gis teljesen. R�d�bbentem, hogy tal�n csak egy emberre haragszik mag�n�l is jobban. Eleinte, azt hittem, hogy minden gy�l�letet Yurinak tartogat. De nem. Sz�m�ra szeg�ny b�ty�m megsz�nt l�tezni. A gy�l�let, amit mag�ba t�pl�lt k�tfel� oszlott, ebben igazam volt. De a m�sik, jelent�s r�sz�t, nem m�snak tartogatta, mint nekem. �n voltam az, akit tal�n mag�n�l is jobban megvetett. Lassan �bredtem r�, hogy mi�rt nem besz�lt velem az�ta sem, csak ha b�ntott �ppen. Gondosan sz�molta ki minden mozdulat�t az�ta, �s az elej�n tal�n tudat alatt, de az�ta tudatosan arra ment, hogy engem b�ntson �s b�ntessen. Nem volt neh�z kital�lni mi�rt. Ha �n nem h�l�zom be akkor �jjel, biztosan felveszi a telefont �s legal�bb a h�g�val lehet, amikor az meghal. S�t, ha nem ismerked�nk meg, akkor Sophie biztons�gba �ldeg�lne Leon �v� sz�rnyai alatt. Minden az �n hib�m, legal�bbis szerinte.

Ezt azonban csak a temet�s ut�n tudtam biztosan kijelenteni. Alig t�zen, talpig feket�be hallgattuk a pap monoton k�nt�l�s�t. Sophie t�r�keny test�t elrejtette szem�nk el�l a fekete kopors� lakkozott fedele. Mrs. Oswald megt�rten kapaszkodott f�rje karj�ba, aki szorosan tartotta, mintha att�l f�lne, ha elengedi im�dott feles�g�t, � maga al� zuhanna abba a percben. Mr. Oswald m�sik oldal�n Kalos feszengett. Arca ugyan rezzen�stelen volt, �s szem�t is hatalmas napszem�veg m�g� rejtett, de a keze mindent el�rult. �gy szor�totta saj�t kez�t, hogy f�l� volt, hogy elt�rik. Mrs. Oswald mellett �lldog�lt Leon. A szertart�s elej�n m�g l�tszott n�mi �rz�s az arc�n �s a szem�ben, de az�ta megkem�ny�tette von�sait, �s a mostan�ban olyan j�l begyakorolt, t�volba j�r� tekintet�t vette el�. Elhat�rol�dott t�l�nk, a sz�leit�l �s t�lem. �n �lldog�ltam mellette. Megfogtam a kez�t, de � �gy l�kte f�lre, mintha vill�m csapott volna bel�. Yuri a t�volb�l figyelte az eg�szet. Nem akart olajat �nteni a t�zre.
Sz�ks�gem lett volna r�. Egy biztos ponthoz, akihez menek�lhetek, mert most ez volt minden v�gyam. Menek�lni. Messzire, valakihez, aki elringat a rossz �lmok k�z�tt. Kegyetlen volt Leon. M�r nem is gonosznak nevezn�m tetteit. De ez csak a kezdet volt.

A temet�s ut�n Kalos h�z�ban gy�lt�nk �ssze. Leon �s sz�lei, Kalos �s �n. Engem is csak Kalos h�vott. Mrs. Oswald f�j� tekintettel n�zett r�nk. Nem tudom, hogy Kalos, Leon vagy esetleg m�g Sophie mes�lhetett-e neki r�lam, de amikor meg�rkeztek meg�lelt. Most csak f�j� pillant�ssal n�zett fel�m. Sajn�lt. Mr. Oswald tov�bbra is szorosan �lelte mag�hoz feles�g�t. Kezdtem sejteni, hogy ezzel nem csak �t, de mag�t is v�deni akarta. A besz�lget�s, m�r ha ezeket a f�l mondatokat annak lehet nevezni. A t�ma term�szetesen Sophie volt. Leon anyuk�ja szipogva fordult Leon fel�.

- �n m�r csak azt szeretn�m tudni, – n�zett mereven maga el� – �s ne gondold kicsim, hogy hib�snak tartalak, mert egy percig sem, – n�zett komolyan Leonra – de te hol volt�l akkor.
- Sor�val.

Leon szavaib�l cs�p�g�tt a gy�l�let. Abban a pillanatban meg�rtettem mindent. Az igazs�g �s Leon gy�l�lete egy�tt, m�zs�s s�llyal esett sz�vemre. Mostm�r biztosan tudtam, hogy mi�rt t�rt meg maga mellett tov�bbra is Leon. Egyr�szt gyakorolni �s t�k�letes�tenie kellett, azt a rideg �larcot, amit mostan�ban mag�ra er�ltetett. Ezt, pedig ki m�son tudta volna t�k�letesre csiszolgatni, mint rajtam. M�sr�szt, pedig bossz�t akart �llni rajtam. Az�rt, mert elragadtam a h�g�t�l, az utols� napokban, de f�leg az utols� percekben. Mert boldogg� tettem, am�g a h�ga a hal�l�n volt. Gy�l�lte mag�t, mert nem tudott visszautas�tani, �s ez�rt gy�l�lt engem is, mert ezzel megnyugtathatta mag�t. Eddig a percig rem�nykedtem m�lyen a sz�vemben, hogy Leon a lelke m�ly�n m�g szerelmes bel�m. Mint mondtam naiv voltam. Ez a naivit�s k�m�lte meg sz�vemet �s lelkemet a felismer�s okozta sokkt�l. De mostm�r �szrevettem azt, amit eddig leplezett gy�vas�gom, amit a vak is �szrevett volna. Leon a sz�ve legm�ly�b�l gy�l�l engem. A sz�vem �sszet�rt. �reztem, ahogy szemeim megtelnek k�nnyeimmel. Nem akartam s�rni, nem akartam megadni neki azt az �r�met, hogy l�thassa, el�rte c�lj�t, teljesen �sszet�rt. A lehet� legt�gabbra nyitottam a szememet, hogy visszatartsam a k�nnyeim, de nem siker�lt. Az els� k�nnycsepp lassan g�rd�lt le arcomon. Leon anyuk�ja d�bbenten n�zett fi�ra. � is �rezte a v�ltoz�st, �rezte a m�lys�ges gy�l�letet. Mostm�r tudtam, hogy Leon saj�t maga mes�lt anyuk�j�nak, de kit �rdekelt ez m�r. Nem akartam ebben r�szt venni t�bbet. Marad�k m�lt�s�gomat �sszeszedtem �s fel�lltam a fotelb�l, amibe eddig pr�b�ltam beleolvadni. Ker�ltem mindenki pillant�s�t, de legf�k�ppen Leon�t, m�gis �gnek �llt a sz�r a tark�mon, mert �reztem, hogy figyel. Kalos tett egy elkeseredett pr�b�lkoz�st, hogy marad�sra b�rjon. Megfogta a karomat, �s a f�lembe suttogta �gy, hogy csak �n halljam, hogy ne menjek. R�n�ztem. Tal�n az arckifejez�sem, tal�n a szemem gy�zte meg, de elengedett. Pr�b�ltam nem gyors�tani a l�pteimen, de a bej�rati ajt�t m�r a fut�s lend�let�vel v�gtam be magam ut�n. Mert most csak ezt akartam. Futni. Kifutni a vil�gb�l. De Yuri �lel�s�ig eg�szen biztos. Megszakadt a sz�vem, �sszet�rt a lelkem.

**

A temet�s el�tti napokban j�ttem r�, hogy szeg�ny Sora nem hib�s semmiben. Hogy is tehetne b�rmir�l. Hiszen minden miattam t�rt�nt. Mert gyenge voltam. R�d�bbentem, hogy milyen m�lys�ges szerelemmel szeretem �t. De ez az eddigit�l elt�r�en nem melegs�ggel t�lt�tte meg a sz�vemet, hanem keser�s�ggel �s f�lelemmel. Legsz�vesebben csak magamhoz �leltem volna, hogy �rezzem a sz�vdobog�s�t, hogy halljam a l�legzet�t. De nem tehettem. Megb�n�tott az, amit �reztem. Mert mi van akkor, ha �t is elvesz�tem egyszer, vagy ha h�som hi�nya olyan lyukat �t�tt a sz�vembe, hogy nem b�rok t�bb� �rezni �s kimutatni azt. Tudtam, hogy ez s�nt�t, hiszen jobban szerettem Sor�t, mint az �letemet. �reztem. Gy�va voltam �s �nz�. Meg akartam k�m�lni magamat egy �jabb ilyen vesztes�gt�l, mert tudtam, abba belerokkann�k. �s kinek az elveszt�se f�jna jobban, mint a szerelmem�. Egy ideig azt hittem, hogy id�vel el tudom �ld�zni a bor�s gondolatokat a sz�vemb�l, �s �jra magamhoz tudom �lelni Sor�t, csak a magunk �r�m�re.

Azt mondj�k, hogy a rem�ny hal meg utolj�ra, de ez is csak az bizony�tja, hogy bennem akkorra m�r minden meghalt. R�d�bbentem, hogy nem tudom �jra magamhoz engedni Sor�t. Elvette az eszemet a f�lelem, hogy �t is elvesz�thetem. Hogy v�gleg magamra maradok, ebben a kerek vil�gban. Nem b�rn�m elviselni. �s mennyire korrekt ez Sor�val szemben. Hogy � teljes sz�v�t �s lelk�t odaadja, felaj�nlja nekem nap, nap ut�n, minden percben. Mennyire korrekt az, hogy nem �rek hozz�, nem cs�kolom meg egy�ltal�n, mert arra gondolok, hogy b�rmikor elvesz�thetem, �s ezt nem engedhetem meg magamnak. El kell, hogy engedjem. V�gleg. Ha velem nem lehet boldog, akkor legyen valaki m�ssal. Ez a legkorrektebb, de m�gis a legkegyetlenebb verzi�. De m�gis ezt kell tennem.

Ekkor kezd�d�tt el az a kegyetlen hadm�velet, amit arra terveltem ki, hogy el�ld�zzem magam mell�l Sor�t. A sz�vem szakadt meg minden kegyetlen mondatn�l, minden cs�p�s megjegyz�s�n�l. De ezek fele annyira sem f�jtak, mint amikor ennyi b�nt�s ut�n m�g mindig csak a parttalan szerelmet l�ttam a szem�ben �s a m�rhetetlen v�gy�d�st, hogy meg�rintsem, vagy csak hagyjam, hogy hozz�m b�jjon. Szeretett sz�ve eg�sz�vel. Be kellett kem�ny�tenem. B�ntottam a lelk�t �s a sz�v�t akkor �s azzal, amivel csak tudtam. �reztem, hogy lassan, de biztosan megcs�m�rlik vele. Sz�gyelltem magam, undorodtam magamt�l, de teljes meggy�z�d�sem volt, hogy helyesen cselekedtem.

A temet�s napj�n m�r od�ig mentem, hogy megal�ztam a t�bbiek el�tt is. V�gig r�zta a zokog�s a szertart�s alatt, �s amikor vigaszt keresve pr�b�lta megfogni a kezemet �n azt kegyetlen�l l�ktem f�lre, �gy hogy azt lehet�leg min�l t�bben l�ss�k. L�ttam a szem�ben, hogy m�r csak az a bizonyos utols� csepp hi�nyzik a poh�rb�l. Saj�t undoromt�l eltelve �ld�g�ltem k�s�bb Kalos nappalij�ba. Olyan lehet�s�g ad�dott, mint m�g soha, de el� kellett vennem minden sz�n�szi k�pess�gemet, hogy elhitessem Sor�val, azt, amit akarok. Olyan undorral �s gy�l�lettel ejtettem ki a nev�t, hogy m�g magamat is megleptem. �m Sora reakci�ja annyira megd�bbetett, hogy elgondolkoztam sutba dobom minden eddigi mesterked�semet, odarohanok, �s magamhoz �lelem, �s addig besz�lek, am�g meg�rti mi�rt voltam ilyen vele. El akartam t�ntetni azt a f�jdalmas d�bbenetet a szem�b�l, amit k�szakarva �n okoztam. Undorodtam magamt�l, hogy megint �sszet�rtem �t, holott egy kis ideje, m�g �n akartam lenni az egyetlen biztos pont, a mened�k az �let�ben. �s tess�k. Megal�ztam, �sszet�rtem �jra, �s el�ld�ztem. A sz�nd�koss�g csak ront a helyzeten, de eddig azt hittem, hogy legal�bb helyesen cselekszem. De ahogy becsap�dott m�g�tte az ajt�, r�d�bbentem tettem val�dis�g�ra, k�vetkezm�nyeire. Szeretem, tal�n mindig is szeretni fogom. Ut�na akartam futni �s m�r mozdultam is volna, ha nem szak�t f�lbe Kalos d�he, ami fel�m h�mp�lyg�tt. Mintha emelte volna a kez�t, amit any�m megakad�lyozott, de ahelyett, hogy Kalost dorg�lta volna, megkaptam t�le �letem els� pofonj�t. Istenem mit tettem?! Szeg�ny Sora. Az a gondolat futott �t az agyamon, hogy tal�n m�g helyre tudom hozni. De nem ma. Hagynom kell, hagy d�h�ngje ki mag�t. Hagy s�rjon �s omoljon �ssze egy kicsit. Tudtam, hogy Yurihoz megy, ahol tal�n biztons�gban van. Kell nekem Sora. Sz�ks�gem van r�. � maradt norm�lis �nem utols� morzs�ja. Az utols� mentsv�r a teljes elz�rk�z�s el�l.

**

Menek�ln�m kell. Itt nem maradhatok. Nem lehet. Meg�r�l�k, ha minden nap l�tnom kell. Meg�r�l�k att�l, hogy tudom, milyen k�zel van hozz�m. El kell mennem innen. Messzire.

**

Mikor meg�rkezett olyan gyilkos indulat t�rt r�m, hogy azt hittem azonnal felkerekedek �s gy�sz ide, vagy oda, meg�l�m Leont. Sora teljesen �ssze volt t�rve. Zokog�s nyomai l�tszottak megviselt kis arc�n, �s test�t r�zta a sok s�r�s miatti l�z. Remegett, m�g h�rom takar� alatt is. Elnyomta a f�radts�g, de l�z�lm�ban is csak Leont h�vta mag�hoz. Hangos zokog�ssal �bredt, de nem volt sok ereje s�rni. Elgyeng�lt kezeivel ragadta meg ingemet �s hanyatlott mellkasomra. Hallottam, hogy motyog valamit, de nem �rtettem, hogy mit. Pr�b�ltam k�zelebb hajolni hozz� �s kicsit megemeltem az �ll�t, hogy �rtsem, mit, de sok�ig �gy is csak a motyog�st hallottam. Azt�n meg�rtettem. Er�tlen �s a visszafojtott zokog�st�l megremeg� hangj�val suttogta a nyakamba.

- Menj�nk el Yuri. K�ny�rg�m. Hagy menek�ljek el innen. K�ny�rg�m. Menj�nk. Messzire. El mindenkit�l. K�ny�rg�m. K�ny�rg�m… - elcsuklott a hangja �s f�radtan hajtotta fej�t a v�llamra.
- Elmegy�nk kincsem. Kimentelek innen.

**

Tudtam, hogy az a bolond gyerek mindent elront. Elvesztettem a kisl�nyomat. A tan�tv�nyomat. A szemem f�ny�t. Tudtam, hogy ez lesz. Tudtam. Mi lesz most velem. Sophie sincs t�bb�, �s mostm�r Sora is itt hagyott. �reztem a zsigereimben, hogy �gy lesz. Mire felkelek nem lesz Sor�m t�bb�.

**

M�snap kora reggel m�r ott toporogtam az ajt�ban. Be akartam csengetni, berontani de megr�m�tett valami. Az ajt� nyitva �llt. Bel�ptem a nappaliba �s az els�, ami felt�nt, hogy Sora ajtaja nyitva van. Lehet, hogy Yuri nem engedte haza. Azonban agyam egy h�ts� zug�ban �reztem, hogy nem �gy van, de nem akartam felfogni, ez�rt elhessegettem a gondolatot. Le�ltem a nappaliban �s nem akartam tov�bb menni. Mintha att�l a t�nyek megv�ltozn�nak. Felemelkedtem a kanap�r�l �s v�nszorg� l�ptekkel vonszoltam magam a nyitott szobaajt�hoz. M�r az ajt�ban �llva tudtam, hogy �gy lesz, ahogy sejtettem az el�bb. Sora elment. El�ld�ztem �s elmenek�lt. �r�lj, te zseni, te bolond. H�t nem ezt akartad? El�ld�zni magadt�l, hogy ne �rts neki. Olyan v�gtelen mag�ny zuhant r�m, hogy azt hittem megfulladok t�le. N�ztem az �res, felforgatott szob�t, amit nemr�g m�g a mi nevetg�l�s�nk t�lt�tt meg. Milyen r�gen volt. Elvesz�tettem.

Egy levelet tal�ltam az asztalon. Nem d�bbentett meg igaz�n, hogy Kalosnak c�mezte. Nem �rdemeltem meg, hogy t�lem is elb�cs�zzon. Alatta volt m�g legut�bbi m�ve, valamint egy kisebb kupac �sszet�z�tt pap�r, amit mostan�ban �rogatott. R�d�bbentem vesztes�gemre, �s tetteim s�ly�ra. Megszakadt a sz�vem, �sszet�rt a lelkem. Sor��rt. �n m�r menthetetlen voltam.