15. fejezet

45 ember mozdulatait figyelem �rgus szemekkel. Bal h�tul a sr�c �pp most h�zza el� a pusk�j�t. Sz�nalmas. M�g szerencse, hogy nekem csak fel�gyelnem kell �s mehetek is vissza a kis k�s�rletemhez. Mit �rdekel engem az ut�np�tl�s. F�leg az ilyenek. Mikor megl�tt�k a tesztlapokat volt, aki elborzadt, volt, aki csak biccentett, �s el�vette toll�t, �m volt, aki magabiztosan elmosolyodott. Az egyik ilyen volt az, aki h�tul pof�tlanul, most m�r a k�nyv�t h�zta az �l�be. Majd a v�g�n sz�molunk kis bar�tom... Gyorsan �tfuttatom az agyamba, hogy hol is fogom folytatni, ha visszat�rhetek a laborba. Mikor �sszeszedem a gondolataimat �s felpillantok, kedves bar�tunk �pp �sszecsukja feladatlapj�t. M�g nem indul el fel�m. Rutinos. Sz�p lassan mindenki befejezi. A buzg�bbak �s a k�z�mb�sek beadj�k a tesztet �s kibillegnek az el�ad�b�l. A p�nikol�sok m�g hatszor �tfutj�k, �s �tjav�tanak mindent, amiben egy percig is bizonytalanok voltak. �s ekkor t�ncol el�m az �n kis kedvencem. Sz�les mosollyal ny�jtja fel�m lapj�t.

- Itt a lapom. K�sz�n�m professzor �r – legal�bb ne somolyogna az orra alatt.
- Nem vagyok tan�r. Csak sz�vess�get teszek – mondtam.

Ahogy a kezembe ker�lt a lap, egy hat�rozott mozdulattal t�ptem kett�. Megd�bbent arccal n�z r�m, mire �n csak egy fagyos pillant�st vetek fel�. Nem pr�b�lkozik, tudja hogy lebukott. Megk�rdezi m�g mikor lesz jav�t�si lehet�s�g. Megvonom a v�llam, �s eleg�nsan hideg szavakkal annyit felelek neki, hogy besz�lje meg a professzorral. �sszeszedem mindenki pap�rj�t �s t�vozok a teremb�l. �tk�zben bemegyek a prof irod�j�ba �s ledobom az asztal�ra a teszteket, majd ir�ny a labor. A nap f�nypontja. Sz�nalmas.

�letem foly�sa monoton �s ism�tl�d�. Minden �ldott nap, legyen az h�tv�ge, vagy �nnepnap, a laborban t�lt�m. Sz�rakozok a kis vill�maimmal, ahogy Kalos mondja. Bizony, mert Kalos mellett maradtam, az � h�z�ban. Az elej�n m�g nem volt er�m elmenni. Ut�na, pedig m�r nem �rdekelt hogy hol hajtom �lomra a fejemet. Reggel kilenct�l legal�bb este hatig a kutat�somnak �lek. Ezek ut�n hazafuvarozom magam �s megvacsor�zom Kalos-szal egy�tt. N�ha besz�lget�nk, de nem jellemz�. Pap�rjaimba m�lyedek, �s az aznapi tapasztalatokat �rogatom fel, hogy nem maradjon le semmi, � pedig �rgus szemekkel figyel engem. Egy poh�r tea mellett �ttanulm�nyozom az aznapi eredm�nyeket �s fel�ll�tom a k�vetez� kutat�si nap terv�t. Ezek ut�n lefekszem aludni. Mint mondtam, monoton �s ism�tl�d�. K�t nap van, amit otthon t�lt�k vele. A szenteste �s a szilveszter. Abszol�t nem �n�s �rdekek vez�relnek, hanem csak az, hogy Kalos ne legyen egyed�l ilyenkor.

Mostan�ban azonban, hogy Kalos olyan beteges lett, kor�bban j�v�k haza a munk�b�l. J�l esik neki a t�r�d�s. A pap�rmunk�t akkor fejezem be, ha m�r lefek�dt aludni. Olyan mag�nyosnak t�nik. �s az igazat megvallva nekem is csak � maradt m�r, akit magamhoz engedek. Csak � az, aki �gy fogad el, ahogy vagyok. Nem pr�b�l megv�ltoztatni, nem pr�b�l meggy�zni semmir�l. Eml�kszem, hogy Sophie temet�se ut�n, amikor kioltottam boldogs�gom utols� gyertyal�ngj�t is csak egy k�rd�st tette fel nekem. �t vagy magadat? M�r akkor is � volt az egyetlen ember, aki �tl�tott rajtam. Rajongtam a sz�leim�rt, de vel�k nem volt ilyen a kapcsolatom. Kalos volt az az ember, aki egy mondattal k�pes volt �sszefoglalni t�bb napos k�nl�d�somat. �t vagy magadat? � volt az, aki nem �g�lt d�nt�seim ellen, hanem pr�b�lta meg�rteni azokat. Aki m�g akkor is elfogadott, amikor mindenki m�st eltasz�tottam magamt�l. �t vagy magadat? Az a k�rd�s visszhangzik az�ta is az agyamban, pedig a v�lasz t�bb mint egy�rtelm�. �t, �t, csakis �t. Kalos megnyugodott a v�laszom hallat�n, �s eml�kszem, nem reag�lt, csak mag�hoz �lelt. Ennyi volt az eg�sz. Elfogadta, hogy el�ld�ztem t�le azt a k�t embert, akit gyermekek�nt szeretett, s�t a mai napig �gy kezeli �ket.

Minden h�ten, a megbesz�lt id�pontban h�vj�k fel �K Kalost. Egy ideig k�l�n telefon�ltak, egyszer az egyik, ut�na a m�sik. Azt�n j�tt az �tlet, hogy egy�tt telefon�lnak. Amikor egyszer kor�bban haza�rtem, megd�bbenve hallottam, ahogy Kalos telefonon kereszt�l pr�b�lja vigasztalni a zokog� Sor�t. Akkor csak � h�vta, nem is a megszokott id�pontban. Nem tudtam tov�bb menni, egyszer�en hallgattam a kihallatsz� z�rejeket, mert nem voltak azok t�bbek, mint elkapott foszl�nyok, de m�gis engem boldogg� tettek. M�g ha s�rt is, �s val�sz�n�, hogy az ok valahol m�lyen �n voltam, akkor is felvillanyozta a sz�vem. Hiszen �jra halottam a hangj�t.

Kalos persze �szrevette, hogy ott rostokolok. Legk�zelebb, amikor h�vt�k, �s �n is otthon voltam, � is kihangos�totta a telefont. Az els� alkalommal egyszer�en lefagytam. Nem tudtam elszakadni Sora hangj�t�l, akinek akkor �ppen j� kedve volt. Vid�man csacsogott, f�lbeszak�tva Yuri majdnem minden mondat�t. Yuri hasonl� vid�ms�ggal nevetett a h�tt�rben �s n�ha pr�b�lt l�p�st tartani Sora mondanival�j�val, de mindhi�ba. Mes�ltek munk�jukr�l, �let�kr�l, �s Yuri a mag�n�let�r�l. Sora ilyenkor mindig m�lyen hallgatott, ha Kalos k�rdezte, mindig csak terelni pr�b�lta a t�m�t. Kalos �rtett a sz�b�l �s nem forsz�rozta soha. Tal�n nekem is jobb volt az �des tudatlans�g.

Ma, amikor haza�rtem Kalos m�r v�rt r�m. Ott �lt a konyhaasztaln�l, arc�t tenyereibe temetve. Sejtettem, hogy baj van, de azt nem, hogy ekkora. Amikor meghallottam, hogy bel�pek a konyh�ba feln�zett r�m. K�sz�nni akartam, de � leintett �s a sz�kre mutatott.

- Figyelj r�m j�l Leon. Most elmondok neked valamit. Nem kell reag�lnod, nem kell semmit se tenned. Neked mondom el el�sz�r, de csak az�rt, hogy amikor a gyerekeimnek mondom, ne t�nj�n fel nekik, hogy mennyire kiborultam. Most is pr�b�lok majd t�rgyilagoss�got er�ltetni magamra, de nem tudom mennyire fog siker�lni – egy pillanatra megremegett a hangja – �s arra is szeretn�lek m�g megk�rni, hogy legy�l mellettem, amikor felh�vom �ket. Megteszed ezt nekem?
- Persze Kalos – pr�b�ltam minden �rzelmet mell�zni a hangomb�l.
- Rendben, k�sz�n�m – megk�sz�r�lte a tork�t – Te is �szrevetted, hogy mostan�ban sokat betegeskedek, le van gyeng�lve a szervezetem. A sok unszol�s hat�s�ra elmentem kivizsg�ltatni magamat. Nem sz�ltam, mert nem akartam, hogy agg�dj. Ne n�zz �gy, ismerlek nagyon j�l. Az a helyzet, hogy beteg vagyok.
- Mennyire?
- El�gg� – ism�t tenyer�be temette arc�t – A napi m�sf�l doboz cigaretta meghozta a gy�m�lcs�t – nem akartam, hogy kimondja – R�kos vagyok. T�d�r�kom van – elcsuklott a hangja.

L�ttam, ahogy remeg a v�lla a visszatartott vagy �ppen n�m�n tombol� s�r�st�l. Nem reag�ltam, nem tettem semmit, pont �gy, ahogy k�rte. Csak �ltem vele szemben n�m�n magamba roskadva az asztal lapj�t szugger�lva, �s k�zben azon tanakodtam, hogy mivel �rdemelte ezt ki. Gondolataimb�l halk szavai hoztak vissza.

- Szeretn�k k�rdezni valamit, m�g miel�tt bemegy�nk �s felh�vom �ket. K�rlek, v�laszolj �szint�n.
- �g�rem! – feleltem teljesen komolyan.
- Szereted m�g?

Elgondolkodtam egy percre. Na nem a v�laszon, mert az, teljesen egy�rtelm� volt, hanem a megfogalmaz�s�n. V�g�l arra jutottam, hogy azt mondom, ami el�sz�r az ajkamra k�v�nkozott.

- Egy szemernyivel sem kev�sb�, mint amikor el�sz�r r��bredtem, hogy szerelmes vagyok bel�.
- Szeg�ny fiam – n�zett egy pillanatra azzal a vizsg�l� tekintettel, ahogy n�ha vacsora k�zben szokott – Menj�nk. Hagy essek t�l rajta.

Fel�llt a sz�kr�l, �s elindult a nappali fel�. Mikor elment mellettem egy pillanatra kin�zett r�m, �s egy m�sodpercig �gy t�nt, hogy mondani is akar valamit, de csak megszor�totta a v�llamat �s folytatta az �tj�t a telefon fel�. �n, pedig k�vettem. � le�lt a kanap�ra, �n a sarokban �rv�lkod� fotelba vetettem le magam, beh�z�dva a k�nyvespolc �ltal ny�jtott �rny�kba. Kalos felemelte a kagyl�t �s t�rcs�zott, majd kihangos�totta. H�rom cs�rg�s ut�n Yuri kapta fel a telefont.

- Igen – sz�lt bele unottan – Killien.
- Szervusz fiam – k�sz�nt Yuri.
- Kalos, de �r�l�k neked. V�rj egy percet – szinte l�ttam magam el�tt, ahogy kicsit t�volabb tartja a kagyl�t mag�t�l �s beleharsogja a leveg�be „Sora, gyere csak”.
- Nem kell siettetni – mosolygott Kalos.
- M�r itt is vagyok Kalos – hatalmasat dobbant a sz�vem – Olyan r�gen besz�lt�nk.
- Nem akartalak zavarni, tudom, hogy most adj�k majd ki az �j k�nyvedet.
- Volt m�r ilyen m�skor is – menteget�z�tt Sora.
- Na ezt l�tnod k�ne Kalos. Az �r�h�lgy elpirult – cukkolta Yuri.
- Menj m�r Yuri! Mi�rt h�vt�l minket?
- Valamit el kell mondanom nektek – kezdett bele Kalos.
- Megr�m�tesz – komolyodott meg Sora hangja is.

Innent�l m�r meg�ll�thatatlan volt a lavina. Kalos t�nyleg szigor�an a t�nyekre szor�tkozott. Kalos becs�let�re legyen mondva, hogy pr�b�lt uralkodni a hangj�n, �m az kicsit remegett, mindemellett �gy adta el� az eg�szet, mintha az esti t�v�m�sorr�l csevegn�nek �ppen. Hallgattam a d�bbent csendet, �s n�ztem a k�nnyeit n�m�n nyeldekl� Kalost. M�r azon voltam, hogy magukra hagyom �ket, hiszen m�r nem kell neki lelki t�masz. Lassan �s min�l halkabban pr�b�ltam felemelkedni a fotelb�l. Kalos csak biccentett, hogy menjek nyugodtan. Elindultam az ajt� fel�, de ebben a pillanatban egy mondat has�tott a leveg�be, amit�l az eg�sz testem megmerevedett. Csak �lltam ott, a torkomban dobog� sz�vemmel, �s nem akartam elhinni, hogy ez a mondta elhangzott. �gy �lltam ott, eg�szen addig, am�g el nem k�sz�ntek, �s Kalos le nem tette a telefont. A f�lemben m�g mindig ott visszhangzott az az egy mondat: Holnap �rkezem. Ennyit mondott csak.

- Holnap … - kezdtem, de nem engedte, hogy befejezzem.
- Ne menek�lj Leon! – n�zett r�m �that� tekintettel – Ne f�lj t�le.

Nem reag�ltam, csak elindultam a szob�mba. Kavarogtak a fejemben a gondolatok. Nem tudtam eld�nteni, hogy v�rom-e a holnapot, vagy nem? Tiszt�ban vagyok az �rz�seimmel. De Sora? Vajon nem lenne neki jobb, ha hagyn�m �ket ketten? Nem lenne jobb, ha az �ltalam annyiszor elk�pzelt tal�lkoz�s, nem t�rt�nne meg. Annyi id� telt el, az�ta, m�gis f�lek, hogyan fog reag�lni, ha megl�t. Arra se tudok v�laszt adni, hogy mi lenne a jobb. Ha kiab�lna, vagy ha kedves lenne velem… Ilyen �s ehhez hasonl� gondolatokkal szender�ltem �lomba, ahol �zlelgethettem, �s a tetsz�sem szerint alak�thattam a lassan elker�lhetetlenn� v�l� tal�lkoz�st.

Reggel, tal�n �letemben el�sz�r elaludtam. Kapkodva szedtem �ssze magam �s indultam el munkahelyem fel�. Kalos a konyhaasztalon hagyott nekem valami �js�got, amit most a siets�g miatt, szemrev�telez�s n�lk�l kaptam fel, �s futottam aut�m fel�. Nem is �rtem hova kapkodtam, hiszen nem volt munkaid�m, teh�t nincs is kezd�si id�pont. Na j�, az hogy nem �rtem mi�rt akartam ma kor�bban haza�rni, er�s t�lz�s. Ink�bb, csak nem akartam beismerni m�g magamnak se. Mik�zben a sz�m�t�g�pek �letre kel�s�t v�rtam, megn�ztem, hogy Kalos milyen �js�got k�sz�tett oda nekem. Amikor a c�mlapra n�ztem, alig egy nap alatt m�sodj�ra akart kiugrani a sz�vem a hely�r�l.

Csak b�multam a c�mlapot �s pr�b�ltam �sszeszedni a gondolataimat. � volt az. Ehhez k�ts�g sem f�rt. N�ztem �t. R�gen az eny�m volt. �s ma? Mit nevezhetek a saj�tomnak? A f�jdalmam, a mag�nyom.

De mi f�j? M�r nem eml�kszem…

Nem a h�gom hal�la. Azzal m�r megb�k�ltem. Lenyeltem. M�r amennyire valami ilyennel meg lehet birk�zni. Sokat gondolkoztam akkoriban arr�l az �rz�sr�l. Amikor meghal valaki, aki fontos volt a sz�modra, el�sz�r nem is fogod fel igaz�n, hogy mi t�rt�nt. �rtetlen�l �llsz az esem�nyek felett, �s csak annyit ism�telgetsz magadban, hogy mekkora h�lyes�g az, hogy akivel eddig minden nap, tal�lkozt�l, besz�lt�l, aki, minden nap meg�lelt�l, nem is csak holnapt�l, de ett�l a perct�l fogva nem is l�thatod. Besz�lhetsz hozz�, de � nem fogja hallani. Tal�lkozhatsz vele, de soha t�bb� abban a k�tetlen �s felszabadult helyzetben, ahogy eddig. Amikor el�sz�r kezdi t�nyleg felfogni az ember, mag�ba zuhan. N�lam ez akkor k�vetkezett be, amikor megl�ttam a h�gom �lettelen test�t a k�rh�zi �gyban. Az a nem is s�padt, ink�bb term�szetellenesen feh�r test, az a f�ld�nt�li nyugalom, ami �radt bel�le, ugyanannyira volt m�r akkor a h�gom�, mint a p�r nappal azel�tti mosolya. Ezt nem b�rtam elfogadni. Ahogy fek�dt ott az �gyon, a k�t�sek m�g rajta �ktelenkedtek, elcs�f�tva az igazi angyalt, f�ktelen d�hre �bredtem. Hogy ki vagy mi ellen? Ki tudja m�r. Csak arra eml�kszem, hossz� �vek t�vlat�b�l, hogy t�rni-z�zni akartam. �s, hogy mit z�ztam �ssze? A v�z�t �s Yurit. De az �sszet�r�s m�r eg�szen m�s lapra tartozik. Hogy mit is t�rtem �ssze?

N�zem ezt a k�pet az �js�gon. Minden mosolya bennem �l tov�bb, �s melengeti a sz�vemet. Egy kis l�ng pisl�kol m�g bennem, amit az el nem m�l� szerelem okoz Sora ir�nt. Ez�rt eml�kszem arra az akkor �sszet�rtnek hitt tekintetre, amivel a k�nyvt�r l�pcs�j�n remegve, f�lve n�zett r�m, a pajkos tekintetre, a riadtra, a mosolyg�sra, a v�gyakoz�ra, a szerelmesre. �s term�szetesen eml�kszem, arra a tekintetre, ahogy ut�lag tekintett r�m. A megsemmis�l�s, az �rtetlens�g, a m�rhetetlen csal�d�s �s valahol m�lyen az �n�rzet t�kr�z�tt akkor a szem�b�l. Ha elfelejtettem volna, most biztos vissza tudn�m id�zni. Ez a tekintet, mindent felid�z. H�tborzongat�. Hi�ba j�tszik f�lmosoly ajkain, akkor is, a szemei mindent el�rulnak. Ugyanaz a tekintet. �reztem, ahogy egy k�nnycsepp v�gre megadja mag�t, �s lassan folytatja �tj�t arcomon. T�bb nem k�vette, nem k�vethette. Visszat�rve arra a k�rd�sre, hogy mit t�rtem �ssze. A v�lasz nem m�s, mint hogy Sor�t. Sor�t t�rtem �ssze, a lelk�t marcangoltam. �sszet�rtem. Tal�n v�gleg. Az b�ntott, amit vele tettem �s nem az, hogy t�bbet nem lehet az eny�m.

Most pedig csak olvasom a cikket, �s magam el� k�pzelem, ahogy ott �l a riporterrel szemben �s v�laszolgat a k�rd�sekre. L�tom magam el�tt a mosoly�t, amikor k�nyv�r�l mes�l. Szinte faltam a szemeimmel a sorokat.

"Utols� k�rd�sem az volt, hogy � is szenved-e. Egy sejtelmes mosollyal pillant r�m, valami megfoghatatlan telepszik a szem�be, �s csak annyit mond ink�bb csak mag�nak, mint nekem, hogy tal�n igen. "

Tal�n igen…
Nem akarok semmit se belemagyar�zni ebbe a mondatba, de olyan j� lenne, ha …

�j k�nyv�nek c�me cseppet megd�bbent. Minden m�v�t elolvastam, amit eddig kiadtak. S�t, legnagyobb kincsemk�nt �rz�m azt a kett�t is, amit anno h�trahagyott Kalosnak. Mindkett�t szinte sz�r�l sz�ra tudom. �m �szrevettem, hogy az a k�nnyeds�g, ami legels� m�v�ben volt, elkopott. Maradt a mindent �tsz�v� melank�lia �s a soha sem t�k�letes boldog v�g. Mert mindig van legal�bb egy szerepl�, aki boldogtalan marad, aki egyed�l �li tov�bb a mindennapjait. �n adtam neki ezt a negat�v felhangot, miattam nem l�gyan szerelmes egyik t�rt�nete sem. Vagy t�lzottan fel�rt�kelem saj�t szerepem Sora �let�ben? Ki tudja? De van egy olyan �rz�sem, hogy hamarosan minden k�rd�semre v�laszt fogok kapni. Csak k�rd�s, hogy akarok-e?