16. fejezet


Percek �ta hallgattam, ahogy besz�lgettek. �lltam �s csak ittam magamba szavait, a hangj�t, a kacag�s�t. Egy fal… Mind�ssze ennyi v�lasztott el t�le. Milyen kev�s, m�gis milyen sok az a p�r l�p�s. Ha arra gondolok, hogy hat �v �ta �jra csak l�p�sek v�lasztanak el t�le, a torkomban dobog a sz�vem, mint egy kis kamasznak, de ugyanakkor a torkom is �sszeszorul a f�lelemt�l. Csevegtek, nem konkr�t t�m�r�l, hanem csak �gy �ssze-vissza. Kalos is nevetett, hossz� id� �ta �jra, sz�vb�l. F�leg Sora besz�lt. Cinikus hangnemmel mes�lt Yurir�l, a menyasszony�r�l, munk�jukr�l, m�veikr�l, az �let�kr�l ut�nunk. �n, pedig csak �lltam a fal biztos takar�s�ban �s hallgattam �t. Nem mertem mozdulni, nem mertem cselekedni, m�g leveg�t is f�lve vettem. A h�res ragtapasz… Gyorsan vagy lassan… Agyamban egym�st kergett�k a gondolatok, amik mind egy forr�sb�l fakadtak �s ugyanoda t�rtek vissza. Sor�hoz… Tudtam, hogy lassan cselekednem kell, nem maradhatok itt tov�bb. Nem akarok gy�va lenni, nem akarok sz�nalmat l�tni Kalos szem�ben, �s mindemellett egyre er�sebb lett bennem a v�gy, hogy �jra l�ssam, hogy �jra r�m n�zzen, hogy �jra besz�ljen hozz�m, mondjon b�rmit is.

Lassan elhat�roztam magam. Gondolatban m�r ezerszer megtettem azt az egyetlen l�p�st, amit az�rt kellett tennem, hogy felfedjem magam, m�gse ment a gyakorlati kivitelez�s. A sz�vem olyan hevesen vert, hogy f�ltem lassan bent is meghallj�k. M�ly leveg�t vettem �s megtettem az utols� l�p�st. Szememet megkem�ny�tve, magam el� meredve l�ptem a konyhaajt� fel�. Csak egy l�p�s… Szembefordultam vel�k. Sora h�ttal �lt nekem, de Kalos elkerekedett tekintet�t l�tva biztosan tudhatta ki is �ll m�g�tte. Kalos levette r�lam tekintet�t �s abba a szemp�rba n�zett, amit jobban v�gytam l�tni, mint eddig b�rmit. M�r az is melegs�ggel t�lt�tte el a sz�vemet, hogy l�ttam �t. Ha csak h�tulr�l is, de ott volt, � volt az. Kalos megbizonyosodhatott arr�l, amir�l akart, mert ism�t fel�m fordult.

- Gyere fiam! �lj le k�z�nk Te is – sz�lalt meg Kalos szokatlan gy�ng�ds�ggel a hangj�ban – Ugye nem baj Sora?
- Mi�rt lenne baj? – felelte Sora, annyi k�z�mb�ss�ggel a hangj�ban, hogy szinte fuldokoltam benne – Szia Leon.
- Szia Sora – k�sz�ntem neki �s le�ltem Kalos mell�.

Felpillantott r�m, de a tekintet, amit l�ttam szinte megb�n�tott. Annak a vid�ms�g, ami a hangj�ban bujk�lt, mikor Kalossal besz�lgetett, nyoma se volt. Nem pr�b�lt mosolyogni, nem tett semmit, csak n�zett r�m, azokkal a sz�vf�jd�t�an gy�ny�r� szemeivel, amik szinte fikarcnyit se v�ltoztak, mi�ta utolj�ra l�ttam �ket. Egy pillanatig tartotta m�g rajtam a szem�t, majd visszafordult Kalos fel�.

- Szeretn�k veled holnap elmenni az orvoshoz, ha nem baj – mosolygott r�, de a szemei nem v�ltoztak, tov�bbra is hidegen n�ztek Kalosra.
- Persze kicsim. Majd felkeltelek id�ben, mert biztos f�radt vagy.
- Nem maradok itt �jszak�ra – has�tott a mondat a leveg�be – Kivettem egy szob�t, sz�val ott t�lt�m az �jszak�kat. Persze a fennmarad� id�ben, veled szeretn�k lenni. �gy is k�v�ncsi vagyok a v�lem�nyedre az �j k�nyvemmel kapcsolatban.
- Maradhatsz igaz�n – kezdte Kalos – nem zavarn�l senkit, �s �n is csak nyugodtabb lenn�k. Mi�rt menn�l el innen?
- Majd tal�n holnap. A b�r�nd�m m�r �gyis ott van – t�rt ki �gyesen.
- Rendben, de akkor menj csak, mert biztos f�radt lehetsz m�r.
- Igen. Mikorra megy�nk akkor holnap? Ide j�jjek, vagy a k�rh�zba tal�lkozzunk? – k�rdezte �s elkezdett kotor�szni a t�sk�j�ba.
- Gyere ide, majd innen megy�nk egy�tt, legal�bb s�t�lunk egyet.
- Rendben – felelte, de ki se l�tszott a t�sk�j�b�l.
- Mit keresel kicsim?
- A telefonomat.
- H�vok �n neked taxit…
- Azt ne – csattant fel Sora �s egy percre a szem�ben is megv�ltozott valami – Nem kell Kalos – v�ltott finomabb hangnemre – k�sz�n�m sz�pen. Csak Yurit szeretn�m felh�vni.
- Na de mi�rt nem �r r�, m�g oda�rsz?
- Mert addig szeretn�k vele besz�lgetni, am�g oda�rek… - felelte halkan.
- H�t m�g mindig? – k�rdezte Kalos.
- Vannak dolgok, amik nem v�ltoznak Kalos, teljen el b�rmennyi id� is.

�reztem, hogy ez a mondat nekem sz�l.

Fel�llt az asztalt�l, adott egy gyors puszit Kalosnak, majd fel�m fordult. Most n�zhettem csak meg igaz�n. Gy�ny�r� volt, egyszer�en gy�ny�r�. Lehet, hogy m�s nem l�tta ilyen sz�pnek, de nekem minden k�ts�get kiz�r�an � volt, ebben a pillanatban a leggy�ny�r�bb n� a vil�gon. Pr�b�ltam egyszerre min�l t�bb r�szletet megragadni, hogy amikor kis�t�l az ajt�n, �jra �ssze tudjam rakni majd magamnak. Sokat v�ltozott �s m�gsem. Arca nem hordozta t�bb� kamaszkor�nak von�sait, �jakat kapott az id� folyam�n. Nem mertem levenni a szemem az arc�r�l, pedig sz�vesen vizsg�ltam volna teljes val�j�ban, de f�ltem, hogy megs�rtem vele. Csak egy elejtett megjegyz�s. Ennyit kaptam t�le eddig, nem tudhattam h�t, hogy h�nyad�n �llunk egym�ssal. Illetve ez nem volt igaz, hiszen azzal teljesen tiszt�ban voltam, hogy mit �rzek �n ir�nta. Olyan epeked� szerelem l�ngolt fel kegyetlen�l a sz�vemben, hogy az m�r szinte kib�rhatatlan volt. Meg akartam �rinteni, a karjaimba z�rni �s megt�lteni orromat illat�val. �lelni akartam, hogy �rezzem, ahogy a sz�ve a mellkasomon dobog �gy, mint r�gen. Eml�keimben m�g �lt milyen is volt karjaimban tartani ezt a t�r�keny kis n�t, aki az id� folyam�n csak m�g n�iesebb lett. Tal�n t�l sok�ig id�zhettem gondolataimmal.

- R�gen tal�lkoztunk egym�ssal Leon – sz�lalt meg ridegen.
- T�l r�gen Sora. Hogy vagy?
- K�sz�n�m k�rd�sed – kezdte, de nem fejezte be a mondat�t, nem v�laszolt.
- Leon fiam mi�rt nem k�s�red el Sor�t a sz�llod�ig. Nem f�lne, �s m�g besz�lgetni is tudn�tok.

Sora tekintet�be egy pillanatra betelepedett a riadalom, hogy amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan v�ltsa fel a d�h. De ez is csak szalmal�ng volt, m�r el is t�nt a kiismerhetetlen hom�ly m�g�.

- Nincs erre sz�ks�g Kalos. Felh�vom Yurit, �s majd � eltereli a figyelmemet.
- Nagyon sz�vesen elk�s�rlek – mondtam, mert tudtam, ilyen lehet�s�gem nem lesz m�g egy, k�zben meg �ldottam magamban Kalost.
- Na menjetek, mert nemsok�ra s�t�tedik – tess�kelt minket az ajt� fel� Kalos – Holnap 9-kor v�rlak itt Sora, �s akkor egy�tt is tudunk reggelizni.
- Itt leszek. Szia Kalos.

Azzal elindult az ajt� fel�. Nem is n�zett r�m, nem tiltakozott tov�bb, csak sz�munkra l�thatatlanul er�t vett mag�n, �s kis�t�lt az ajt�n. Egy ideig csak n�m�n s�t�ltunk egym�s mellett, amit �n untam meg el�bb.

- Mes�lj nekem Sora.
- M�gis mir�l? – k�rdezte, �s m�r nem is pr�b�lta leplezni hangj�ban a d�h�t, mert a tomp�t�st csak Kalos �rdemelte.
- Magadr�l, az �letedr�l – k�rtem l�gyan, h�tha el tudom �zni a haragot bel�le, h�tha meg van m�g ez a k�pess�gem.

R�m n�zett �s kitart�an vizslatott. Nem nagyon tetszhetett, amit l�tott, de ett�l f�ggetlen�l, egy m�ly s�haj ut�n mes�lni kezdett. Csak fel�letesen, �rint�legesen. Ink�bb a k�rnyezet�r�l, mint saj�t mag�r�l. Csak dar�lta �rzelemmentesen a v�lasz�t, r�m se pillantva, mik�zben �n azt �reztem, ha megfogn� a kezemet, belehaln�k a boldogs�gba.

�szre se vettem �s m�r a k�nyvt�r el�tt s�t�ltunk. �br�ndos tekintettel n�ztem az �don �p�letet �s �reztem, ahogy �vatos mosoly var�zsol a l�tv�ny az arcomra. Mikor l�ttam, hogy Sora is az �p�letre tekint, nem tudtam meg�llni, hogy ne sz�laljak meg.

- Minden itt kezd�d�tt.
- �s mindennek itt is kellett volna befejez�dnie – mondta f�jdalmasan, ezzel kiz�kkentve pillanatnyi nosztalgi�mb�l. Fel� n�ztem.
- Komolyan gondolod?
- Nem ezt akartad anno te is. Mert nagyon ezt hangoztattad az utols� id�kben, ha nem is hangosan, de a tekinteteddel �s a tetteiddel mindenf�lek�ppen.

Megfagyott bennem a leveg�. Ha tehettem volna, csak t�togok addig, am�g valaki magamhoz nem t�r�t. De nem volt id� a megd�bben�sre, mert Sora m�r folytatta is az �tj�t a sz�lloda fel�. Ut�na eredtem, �s mikor be�rtem l�ttam, hogy gyan�san csillognak a szemei. Nem akartam jobban felzaklatni, ez�rt nem faggattam tov�bb. Csak biccentet, mikor meg�rkezt�nk �s bes�t�lt a forg�ajt�n. Nem n�zett vissza, v�ltozatlan tart�ssal t�nt el a szemem el�l.

Vegyes �rzelmekkel indultam el hazafel�. Ott munk�lt bennem a lelkiismeret, hogy mit tettem vele �s hogy megint megb�ntottam, ugyanakkor a rem�ny halv�ny sugara is felderengett, hogy a s�relmeken t�l m�st is �rez ir�nyomban. K�l�nben mi�rt tartotta volna fontosnak lereag�lni a mondatomat?

Mikor bel�ptem a lak�sba Kalos fogadott. El�m l�pett �s meg�lelt.

- Visszaj�tt hozz�nk – suttogta gyenge, remeg� hanggal.
- Nem hinn�m, hogy helyt�ll� a t�bbes sz�m, hab�r hidd el, �n �r�ln�k neki a legjobban.
- Meg fog enyh�lni, hidd el nekem.
- �gy legyen.
- Szereted?
- Rettenetesen.
- Micsoda v�lasz ez?
- Ugyan az az �rzelmem t�rheti der�kba �s aranyozhatja be az �letemet.

Kalos reakci�j�t a telefon cs�rg�se v�gta kett�. Egy pillanatnyi meglepetts�g ut�n, fel�m ny�jtotta a kagyl�t. Elvettem, de mikor meghallottam, hogy ki van a vonal t�ls� fel�n, teljesen megmerevedtem. R�gen elfeledettnek hitt �rzelmek cik�ztak v�gig bennem, mint mindig, ha meghallottam a hangj�t. Els�sorban, de m�r nem olyan els�pr�en a harag, de ott gy�r�z�tt m�r a m�lyben a felejt�s is.

- R�vid leszek, mert tudom, hogy nem �n vagyok az, akivel legsz�vesebben besz�lgetsz – szavai cs�p�gtek az �nv�dt�l - Ne b�ntsd t�bbet Oswald. – kem�ny�tette meg hangj�t - T�l sok �jszak�t s�rt m�r v�gig miattad, ahhoz hogy most �jra elkezdje. Ne tedd ezt vele. Hagyd �t b�k�n.

Azzal letette a telefont, m�g miel�tt b�rmit reag�lhattam volna.

S�rt. Sora �jra s�rt �s miattam.

Megint b�ntottam.

De mivel? Azzal, hogy �jra l�tott? Hogy besz�lgett�nk? Hogy boldog voltam mellette, vele? Hogy visszaid�ztem a m�ltat?

Yuri telefonh�v�sa k�t dolgot tett vil�goss� el�ttem. Az egyik az volt, hogy sejt�seim helyesek voltak, darabokra t�rtem Sora sz�v�t, amikor hat �ve el�ld�ztem magamt�l. De mindezek felett, ha m�g k�pes s�rni miattam, akkor nem hagyom teljesen hidegen. � is �rez valami azzal kapcsolatban, hogy �jra tal�lkoztunk. Furcs�n kacif�ntos, ak�r gonoszan �nz� gondolatok voltak ezek, m�gis �r�mmel t�lt�tt�k el sz�vemet.

Tal�n m�gis �rez m�g valamit ir�ntam, ha ennyire felzaklatta a t�rsas�gom. Akkor van m�g es�ly? �jra el�nt�ttek azok az �rzelmek, amik egyszer r�gen a k�nyvt�rn�l is gy�keret vetettek bennem. Hab�r most az okokkal jelen esetben, tiszt�ban voltam, m�gis hasonlatosak voltak mostani �rzelmeim �s elhat�roz�saim. �jra azt a boldog csillog�st akarom l�tni Sora szem�ben, mint abban a r�vid id�ben, amikor egy�tt voltunk. Akkor siker�lt, tal�n siker�l most is. Hogy ugyan�gy fogom tudni el�rni? Hogy mellettem lesz-e �jra boldog?

Tal�n igen…