A reggel kegyetlen�l t�rt r�juk, de nem eresztett�k egym�st. Hi�ba b�rmilyen er�tlen napsug�r pr�b�lkoz�sa, hi�ba a hajnali szell� h�s borzongat�sa, �k csak egym�snak �s egym�ssal l�teztek. Leon �rezte meg el�sz�r a pirkadat var�zs�t, mely ill�zi�t csak az a t�ny tudott vele feledtetni, hogy im�dottja a mellkas�n szuszog. K�pr�zatnak hitte, de a l�ny melegs�ge �s az arc�n halv�nyan �velt mosoly realiz�lta benne, hogy bizony ez a t�r�keny t�nd�r csak is hozz� tartozik. Egyik karj�val szorosan �lelte a kecses testet, m�sikkal megb�v�lve k�zel�tett a l�ny arc�hoz, hogy v�gigsim�tson a hamvas b�r�n. Az angyal egy darabig csendben �lvezte az apr� k�nyeztet�st, majd kiss� megny�lva emelte fel fej�t, hogy egyenesen kedvese szemeibe n�zhessen. Egy pillanatra megdermedt, ahogy Leon szem�ben a szerelem �s szenved�ly olyan egyveleg�t l�tta viszont, melyet tal�n csak k�nyvek jellemeztek az el�tt. Hihetetlennek tartotta, hogy ez a ritka f�rfi kiz�r�lag az �v�, �s a felismer�s ut�n lassan felk�szott a f�rfi ajkaihoz �s k�nnyed, reggeli cs�kkal �dv�z�lte.

Leon lassan emelkedett �l�sbe a f�ldr�l, folyamatosan tartva a l�nyt. Ujjaival v�gigvonult a meztelen h�t�n, aki erre beleborzongott, majd a derek�hoz �rve, kuncogva g�rnyedt �ssze. Csikland�s volt... A f�rfi azonnal ott felejtette ujjait �s hangos kacajokat v�ltott ki Sora-b�l, aki ahogy csak tudott, kap�l�zott �s igyekezett kikecmeregni az �l�b�l, hogy menek�l�re fogja. A kedves j�t�knak egy hint� �rkez�se vetett v�get. Riadtan tekintettek egym�sra �s mosolyodtak el egyszerre. A l�ny, jobb dolgot nem tal�lva, a kanap�n lefektetett anyagba csavarta mag�t �s nevetve szaladt el onnan. Leon csak kapkodta a fej�t �s kereste a megfelel� t�rgyat, amivel elrejtheti mag�t.

Az ajt� lass� nyikorg�ssal ny�lt ki �s a l�ptek, melyek egyre k�zel�tettek fel�, csak m�g idegesebb� �s �gyetlenebb� tett�k �t. A k�t sz�rny� ajt� kom�tosan ny�lt ki, mire a fi� felugrott �s egy vir�gv�z�t ragadott meg, melyet leeresztett maga el�, eltakarva mag�t.

Az igencsak m�snapos Dante egy pillanatig lefagyottan figyelte a jelenetet, megd�rzs�lte szemeit, majd kis�t�lt a szob�b�l. Leon m�r �pp megk�nnyebb�lt, mikor az ajt� �jra kiny�lt �s megint a f�rfi l�pett be rajta.

- Na most vagy t�l sokat ittam, vagy t�nyleg anyasz�lt meztelen�l �ll el�ttem a h�gom udvarl�ja...

Leon arc�n apr� izzads�gcseppek jelentek meg, tork�ban l�thatatlan gomb�cot tuszkolt egyre lejjebb, hi�ba. Dante arca s�padt volt, ruh�ja m�g tisztes t�vols�gb�l is er�sen �rasztotta mag�t a szesz szag�t, melynek egyetlen s�haj�t�l meg lehetett volna r�szeg�lni. N�m�n �lltak egym�ssal szemben, mire Sora �rkezett meg b�tyja m�g�tt.

- �h! Dante! J� reggelt! – sz�l�totta meg, amit�l a f�rfi megfordult.

Sora azonnal meg�lelte, �s b�tyja h�ta m�g�tt pr�b�lta Leon-nak elmutogatni, hogy induljon el fel�j�k, �s ahogy megk�zel�tette �ket, Sora egy k�nnyed mozdulattal fordult kicsit, mag�val h�zva testv�r�t, �gy dr�ga, puc�r szerelme kimenek�lhetett onnan.

- Ne olyan szorosan, h�gi! – tolta el kiss� mag�t�l a l�nyt Dante.
- J�zusom! – fogta be az orr�t a l�ny – Hol j�rt�l? �s m�gis mennyit itt�l?
- Csak egy kis kocsm�ban a v�rosban! Ja �s eleget ahhoz, hogy magam el� k�pzeljem a te Leon-odat egy sz�l... v�z�ban. – vakarta a fej�t, �s mikor megfordult, megnyugodva vette �szre, hogy a „k�pzelt” f�rfi elt�nt.
- Ink�bb f�r�dj le �s aludd ki magad! Borzaszt�an n�zel ki! – tolta maga el�tt a l�ny a testv�r�t, egyenesen a f�rd�ig, hogy biztosan el�rjen od�ig.

Ahogy Dante benyitott a f�rd�be, maga m�g�tt h�g�val, megtorpant.

- Ezt nem hiszem el... – s�hajtott a f�rfi a fej�t r�zva.
- Mi a baj? – l�pett be � is a f�rd�be.
- M�r itt is �t l�tom...

Leon ugyanis a sz�k�se ut�n azonnal a f�rd�be ment, hogy meg�ztassa mag�t. Szeg�ny Dante �gy hitte, ez is csak egy ill�zi�, amit a tegnap este t�lterhelt agya vet�t le neki, ez�rt nem is foglakozott vele. Sora �s Leon megfagyva n�ztek egym�sra �s semmit sem �rtettek. A l�ny b�tyja, mintha semmi sem t�rt�nt volna, elkezdte kioldani neh�z kab�tj�t, d�szes fels�ruh�zat�t. Leon egy t�r�lk�z�be csavarta mag�t �s nem zavartatva mag�t s�t�lt ki onnan. Ahogy elhaladt kedvese mellett, szemeiben ezer k�rd�jel villant fel, a l�ny�ban pedig siets�gre sarkall� vill�mok.

- Innen m�r boldogulsz, ugye? – intett neki zavarodottan a l�ny �s gyorsan kifarolt a f�rd�b�l, v�laszra sem m�ltatva b�tyj�t.
- Ez meg mi a fene volt? – �nt�tte h�t�t a falnak Leon.
- Tegnap kiss� fel�nt�tt a garatra. Ami t�ged illet, csak k�pr�zatnak hitte.
- Ez most komoly?
- Igen!
- �s szerinted egy k�pr�zat k�pes ilyenekre? – ragadta meg a l�ny derek�t �s egy gyors cs�kot nyomott ajkaira.

A reggeli kaland ut�n mindenki k�sz�l�d�tt az eb�dhez. Sora �s Leon m�r a megter�tett asztaln�l �ltek �s Dante-t v�rt�k, aki hamarosan, teljesen kicser�lve �rkezett meg k�z�j�k. Az �telt kellemes hangulatban fogyasztott�k el mindaddig, m�g a b�ttyb�l ki nem bukott a reggeli eset.

- Mond csak, Leon! Milyen vagy meztelen�l?

Az asztal m�sik k�t vend�ge majdnem megfulladt az �telben. Leon egyre v�r�s�d� feje arra utalt, hogy az a csirkeh�s bizony nem �pp a legmegfelel�bb �ton indult el lefel� a test�ben. Sora apr� k�h�g�si rohamot kapott �s gyorsan �bl�tette sz�raz tork�ra a poh�r vizet.

- Most meg mi van? – n�zett v�gig a f�rfi a vert seregen.
- Na de Dante! M�g k�rdezed? Eb�d k�zben ilyet k�rdezni! – szedte �ssze mag�t Sora.
- Mi�rt, te nem vagy r� k�v�ncsi? – pislogott nagyokat a f�rfi, melyet �jabb k�nos percek k�vettek.
- Mi? – bukott ki Leon-b�l egy udvariasnak �s illedelmesnek nem nevezhet�, t�m�r k�rd�s.
- Hiszen a h�zass�gig semmilyen kapcsolatotok nem lehet! – falatozott tov�bb Dante �s titokban a m�sik kett� reakci�j�t leste – Vagy azt ne mondj�tok, hogy...
- Nem, nem, mi m�g nem... – hadon�szott idegesen a l�ny a karjaival.
- De m�r tervezz�k! – b�logatott szapor�n Leon.
- H�j! – r�gta meg a f�rfit az asztal alatt a l�ny, mire az majdnem belefejelt az �tel�be.
- Ezt most mi�rt? – k�rdezte s�gva, kiss� felh�borodottan a f�rfi.
- Minden rendben? – n�zett �rtetlens�get tettetve a szerelmesekre Dante.
- Persze! – tolt az �ppen sz�lni akar� Leon sz�j�ba egy csirkecombot Sora, hogy elfojtsa a f�rfi sz�lni akar�s�t.
- Akkor �n viszont most t�vozn�k is! – t�r�lgette meg ujjait �s �llt fel az asztalt�l.
- Hov� m�sz? – pislogott nagyon a h�ga.
- Csak egy kis dolgom van a v�rosban! Igaz�n l�nyegtelen!
- �rtem. – mosolygott fel� a l�ny.
- Ja �s Leon! – sz�lt m�g vissza neki az ajt�b�l – Ha megtenn�d az esk�v� el�tt, abban a pillanatban, ahogy megtudom, k�nytelen leszek meg�lni t�ged! – integetett nekik kedvesen, egy mosoly k�s�ret�ben, majd t�vozott.

Sora �s Leon megfagyva �lltak abban a p�zban, amiben f�l�kbe jutott ez a tr�f�nak is rossz elsz�l�s. Ahogy beh�z�dott Dante m�g�tt az ajt�, mindketten nagyot nyeltek �s szinte egyszerre kezdt�k el keresni a m�sik tekintet�t. Nem tudt�k, hogy komolyan vehetik e a f�rfi szavait, m�gis nevet�sben t�rtek ki, ha a val�s�g az esz�kbe jutott. Az els� �s ez az alkalom, melyet �r�kre egym�s eml�kezet�be v�stek.

Sora leszedte az asztalt, elmosogatott �s rendbe rakta a h�zat. Leon addig k�v�ncsi gyermekk�nt s�t�lgatott fel-al� a kast�lyban, hogy mindent megn�zhessen. Egy l�that�an ritk�n haszn�lt ajt�ra bukkant, �s k�v�ncsis�g�nak eleget t�ve eresztette be mag�t. Minden korom s�t�t volt �s ahogy az elf�gg�ny�z�tt ablakhoz igyekezett, �tk�zben mindig bele�tk�z�tt valamibe. Hol a l�ba akadt el, hol a karj�t �t�tte neki valaminek, hol pedig a fej�t �t�tte bele egy, a plafonr�l l�g� valaminek. Egyre nagyobb fr�sz uralkodott rajta, �s v�gre elh�zhatta az �h�tott f�gg�nyt. Ahogy megfordult szemei el�sz�r elkerekedtek, majd apr� mosoly jelent meg arc�n.

L�that�an egy gyerekszoba volt az. Egy kisfi��... a faparip�k, �lomkaton�k �s h�bor�s k�tetek mind err�l �rulkodtak. Volt egy sejt�se, ki� lehetett a szoba, de nem �rte be azzal, amit a f�ny el� t�rt. Kiss� kutakodni kezdett �s eg�sz aranyos dolgokra lelt. V�g�l egy apr�, fi�kos asztalk�hoz l�pett. A fi�k f�lig ki volt h�zva... tele volt lev�llel... egy gyermek �gyetlen, m�gis mosolyogni val� �r�sa volt mindegyiken. Leporolta a sorokat �s f�rk�szni kezdte. Az id� m�r elmosta a tint�t, de a megsz�l�tott, mindig j�l kivehet� volt... Az �n Hercegn�mnek... Tolakod�nak �rezte mag�t, ami�rt ilyen szem�lyes leveleket tart a kez�ben, de �gy hitte, enn�l jobban m�r �gy sem al�zhatja meg mag�t, mint reggel. Folyamatosan olvasva h�tr�lt el a kicsiny �gyhoz, letelepedett �s olvasni kezdett. J�l gondolta... Dante gyerekszob�ja volt. Sora m�r elmes�lte neki a t�rt�net�ket, de ezek a sorok, annak a r�gi kisfi�nak a szavai sokkal �rzelem d�sabbak �s meg�rint�bbek, mint egy zanz�s�tott v�ltozat. Egyre jobban kezdte tisztelni, a teljes nev�n Dante Richard Oswald Ediot-t. Milyen egy nyakatekert �s furcsa n�v volt. Egy-egy pap�ron felfedezte, hogy az akkori kisfi� hogyan pr�b�lja le�rni a nev�t... azt�n elhagyta a m�sodik keresztnev�t, majd az apja vezet�knev�t is. �gy sz�letett meg Dante Oswald.

Egy halk nevet�s hagyta el az ajkait �s �gy hagyta el a szob�t, mintha sosem j�rt volna ott. Szel�debb l�lekkel indult meg kedvese fel�, aki m�g mindig a konyh�ban tett-vett. �nekelt... mindig szerette, ha �nekel.

Megnyugtatta �t ez a kedves hang, de sosem mondta neki. Hangtalanul l�pett be a helys�gbe. V�ll�val a falnak t�maszkodott �s n�m�n hallgatta a l�nyt. Teljesen elveszett t�le. Az eddig hat�rozott �s kegyetlen ember egyetlen pillant�st�l t�rt �ssze �s sz�letett �jj�. Lass�, �rz�ki l�p�sekkel ballagott oda Sora m�g�, gyeng�den �lelte �t �t h�tulr�l �s fej�t belef�rta a l�ny haj�ba.
Sora m�g sz�rakozottan megk�rdezte, hogy mi �t�tt bel�, de a hallgat�s �s ez a meghitt pillanat �t is el�rz�keny�tette. Leon-nak csak egy �lel�sre volt abban a pillanatban sz�ks�ge, amit a szerelm�t�l �nzetlen�l meg is kapott. Sok�ig �lltak �gy. Egyik�j�k sem akarta megszak�tani ezt a pillanatot, m�g kev�sb� az�rt, mert nem tudt�k, mit is mondhatn�nak ut�na egym�snak.

Ek�zben Dante, meg�jult, friss k�ls�vel �s mondhatni kitisztult elm�vel ballagott c�ltudatosan a v�roska utc�i k�z�tt. Fej�t kiss� megemelve haladt, hogy a h�zak fal�n l�g� c�g�reket egyt�l-egyig szem�gyre vehesse. V�g�l meglelte, amit keresett. Furcsa log� fesz�lt a fadeszk�n, melynek f�ggeszt�se �lesen csikordult fel a sz�l j�t�k�t�l. Egy sas, mely egy halom, elejtett zs�km�ny tornyosul�s�n, kifesz�tett sz�rnyakkal vis�t. Szinte hallani lehetett a gy�zelem indul�j�t, melyet �ldozatain adott el�. Bel�pett az alacsony mennyezet�, kiss� s�t�t �s bar�ts�gtalan h�zba. Az ajt�val szemben egy hatalmas asztal volt, mely m�g�tt egy �regecske �r pip�zott mozdulatlanul. Dante nyelt egyet, majd elt�ntor�thatatlanul indult meg fel�.

- Lord Keneth? – sz�l�totta meg a f�rfit, aki erre felemelte tekintet�t Dante-ra.
- Kir�l van sz�? – ker�lt mindenf�le formalit�st.
- Ez az �gy egy kicsit m�s... csak tal�lja meg nekem...
- Akkor erre az unok�m a legalkalmasabb. – �s egy cseng�t zend�tett el az �res helys�gben, mire a h�ts� szob�b�l egy fiatalabb, kev�ssel fiatalabb f�rfi l�pett el�, mint �
- �? – k�rdezte hitetlenkedve
- A fel�t most, a fel�t az �gy v�gezt�vel! – l�pett el� a s�t�tb�l a fi�
- Sz�val ki lenne az? – vette el az el�leget az �reg
- May Wong.