- A k�rh�z h�vott, hogy ap�d f�l �r�ja meghalt.

- Nem - fontam magam k�r� a karom. - Hazudsz. Mondd, hogy csak viccelsz.

- Sajn�lom.

Rideg, �thatolhatatlan sz�rkes�g. Mint a jeges �ce�n, amikor a legnagyobb vihar tombol f�l�tte. Azt�n egy k�z nehezedett a v�llamra �s szembe tal�ltam magam Yuri k�k tekintet�vel. Ler�ztam magamr�l a kez�t, mik�zben az agyam vadul zakatolt. Olyan volt, mintha a mellkasomat vasmarok szor�totta volna �ssze, nem kaptam leveg�t, f�jt minden egyes pr�b�lkoz�s, sik�tani szerettem volna, �tni a f�ldet, am�g sz�t nem t�r�m a kezem… Iszonyatosan f�jt. Elindultam a padok fel�, de alig n�h�ny l�p�s ut�n megt�ntorodtam �s t�rdre roskadtam. Er�s akartam lenni, de k�ptelen voltam. Valami hangtalanul megt�rt bennem, �n pedig elvesz�tettem a csal�dommal egy�tt az �sszes hitemet. A hajamba markolva pr�b�ltam kiadni a keser�s�get magamb�l, de k�ptelen voltam. Nem voltam k�pes egyetlen k�nnycseppet sem ejteni.

- Kalos szabadnapot adott - hallottam k�zvetlen magam mell�l Leon hangj�t, mik�zben meg�reztem a derekam k�r� fon�d� karokat, amik talpra �ll�tottak. - Hazaviszlek.

- Nem.

- Sora.

- Azt mondtam, hogy nem! - p�rd�ltem meg. - Maradok. M�g ha bele is halok, akkor is meglesz ez az �tokverte el�ad�s. A sz�leimnek meg�g�rtem…

Lehunytam a szemem, ahogy elfulladt a hangom, majd �jb�l Leon fel� fordultam.

- Biztos vagy benne?

- Igen.

***

Tudtam, mindenki meglep�d�tt, de saj�t magam is megleptem a d�nt�ssel. K�s� estig kem�nyen dolgoztam Leonnal �s Yurival, m�g May �s Rosetta folyamatosan agg�dva figyeltek. Pr�b�ltam nem t�r�dni a sz�nakoz� tekintetekkel, ahogy Leon f�rk�sz pillant�s�val sem. A f�jdalmam m�lyebb volt ann�l, minthogy s�rjak. Bel�lr�l �gy �reztem, mint aki meghalt. Nem voltam k�pes se a j�v�re, se a m�ltra gondolni, csak a jelennek �ltem. Az egyetlen, ami el tudta vonni a figyelmemet a vesztes�gt�l, az a Sz�npad �s a trap�zok voltak. Az �letem, ami�rt k�zd�ttem. A munk�m, ami�rt mindent megtettem. Ami eg�szen addig a napig boldogg� tett. Ha rajtam m�lt volna, ak�r napokig, mindenf�le ig�ny, �tel �s alv�s n�lk�l k�pes lettem volna, hogy csak gyakorlok, de a k�t f�rfi v�g�l megel�gelte, hogy agyonhajszolom magam �s hazavittek. �rzelemmentesen k�sz�ntem el Yurit�l �s Layl�t�l, majd egyenest Yume-hoz mentem. Figyeltem a picit, ahogy nyugodtan aludt, nem sejtve, mekkora v�ltoz�s k�vetkezett be kett�nk �let�ben. �vatosan betakartam, majd apr� puszit nyomtam a homlok�ra �s s�hajtva megfordultam.

Leon �llt velem szemben.

- K�pesnek �rzed r� magad, hogy fontos dolgokr�l besz�lj�nk?

Szok�sos, minden �rzelemt�l mentes hang. Ugyan, mit rem�lt�l, Sora? Hogy megsajn�l? Hogy megkedvel? Semmi �s senki nem tudja megpuh�tani a Hal�listent...

- Nem, de azt hiszem, nem is leszek jobban. Menj�nk.

L�ttam a meglepetts�get az arc�n, ahogy elmentem mellette, de magam is hasonl� helyzetben voltam, mint Leon. Mikor feleltem, fel sem ismertem a hangom, olyan rideg volt. A nappaliban le�lt�nk egym�ssal szemben. V�rtam.

- A t�bbiekkel fontos dolgokat besz�lt�nk meg, mit kellene tenni. Mindenk�pp tudnunk kell, hol temess�k el a sz�leid.

- Jap�nban - temettem s�hajtva a tenyerembe az arc�t. - Itt semmik�pp sem.

- Rendben. Akkor holnap int�zked�nk a temet�s miatt. Csal�di kript�tok van?

- Term�szetesen, mint mindenki m�snak.

- Egy gonddal kevesebb. Akkor m�r csak a testv�red van.

- Mi van a h�gommal? - kaptam fel azonnal a fejem.

- Lehet, hogy nem t�ged jel�lnek majd ki a gy�mj�nak. Van rokonotok?

- Senki.

- Mindenesetre, �gy v�lem jobb, ha nem kock�ztatunk �s jobb lesz, ha felh�vom az �gyv�demet �s int�zked�nk, nehogy meglepet�s �rjen minket.

***

Az elk�vetkezend� napok egyhang�an teltek a sz�momra: minden nap felkeltem, fel�lt�ztettem Yume-t, �tadtam Laylanak, majd k�s� estig gyakorl�s, este �jb�l a h�gom, azt�n �jb�l egy �lmatlan �jszaka. Nem tal�ltam a helyem a vil�gban. A h�gomra n�zve a sz�vem majd megszakadt, Leon ridegs�ge pedig cseppet sem seg�tett, ahogy a m�dia ocsm�ny h�z�sai sem. R�viddel apa hal�la ut�n valahogy megneszelt�k a t�rt�nteket �s legal�bb egy tucat cikk jelent meg r�lunk. N�melyik azt taglalta, hogy milyen kapcsolat lehet k�zt�nk Leonnal, n�melyik azt hangoztatta, hogy a sz�leim esetleg �ngyilkosok lettek, s�t, volt olyan abszurd felt�telez�s is, miszerint, Yume nem a testv�rem, hanem a l�nyom. Pillanatok alatt leszoktam arr�l, hogy �js�got olvassak.

A temet�s sem jav�tott a ked�lyemen. Egyetlen k�nnycseppem sem volt, csak �lltam n�m�n, a kezemben a gyerekkel, mellettem Layl�val �s Yurival, m�g�ttem pedig a franci�val �s a t�bbi bar�tommal a t�rsulatt�l. Siv�r volt a szertart�s, de h�l�s voltam, hogy mellettem �lltak a neh�z pillanatokban.

A legrosszabb tal�n az volt, hogy furdalt a lelkiismeret.

Mi�rt?

Nem tudtam siratni a sz�leim. Nem voltam k�pes gy�szolni �ket. A gondolataim pedig �lland�an Leon k�r�l forogtak.

Ami�ta mag�hoz vett, pr�b�ltam megfejteni, mi�rt tette. �jb�l elgondolkoztam azon, mim oka volt elmenni �vekkel kor�bban, mi �zte el a Sz�npadt�l, de nem kaptam v�laszt. A visszautas�t� magatart�sa pedig sz�ges ellent�tben �llt azzal a cselekedet�vel, hogy mag�hoz vett minket.

Azt�n �jb�l j�tt a baj. Mikor egyik nap haza�rt�nk, Layla agg�dva fogadott minket, hogy a kicsi l�zas �s h�vta az orvost. �gy �reztem, �sszeroppanok. B�r, az elej�n csak szimpla b�r�nyhiml� volt, k�t nap m�lva kider�lt, a helyzet kor�n sem volt olyan egyszer�. Agyh�rtyagyullad�sr�l is sz� volt.

K�nz� lass�s�ggal teltek az �r�k a k�rh�zban, �n pedig megt�rtem. Nem �rtettem, mi�rt �n. Mi�rt pont �n vesz�tek el mindenkit, aki fontos sz�momra.

Az orvos pedig ezt a k�ts�gbeesett pillanatot v�lasztotta arra, hogy megjelenjen, de olyan gy�szos k�ppel, hogy megrettentem. A tenyerem a h�somba v�jt, v�res nyomot hagyva, de az az apr�cska f�jdalom semmi volt ahhoz a k�ts�gbees�shez �s f�lelemhez k�pest, amit abban a m�sodpercben �reztem. L�ttam, ahogy mozog a sz�ja, l�ttam Yuri �s a t�bbiek reakci�j�t, de nem hallottam, nem �rtettem, nem fogtam meg semmit. V�g�l, nagy nehezen �sszeszedve magam, Layla hangj�t hallottam meg, k�zvetlen magam mell�l.

- Semmi baj, Sora, hallod? Meg fog gy�gyulni!

Megk�nnyebb�lten hunytam le a szemem, mik�zben h�laim�t mormoltam, de magam sem tudtam, kinek. Az egyetlen dolog, ami �rdekelt, az csak Yume volt. Hogy �l, hogy j�l van. Hogy velem marad.

- Le kellene pihenned - l�pett mell�m szel�den fogadott b�ty�m. - T�l sok volt ez neked egyszerre.

- Azt hiszem, igazad van - motyogtam.

- Leon? - pillantott az ez�sthaj�ra, mire az b�lintott, Yuri pedig fut�lag meg�lelt �s arcon cs�kolt. - Pihend ki magad, mi majd tartjuk a frontot, azt�n sz�lunk, ha van valami. Szedd �ssze magad.

- K�sz.

- Mehet�nk? - l�pett mell�m Leon.

F�sultan b�lintottam, majd, f�lig �nk�v�leti �llapotban k�vettem a kocsihoz. Szinte fel sem fogtam, mi t�rt�nik k�r�l�ttem, csak csod�lkozva arra figyeltem fel, hogy m�r a h�zn�l is vagyunk. Megszok�sb�l tettem egyik l�bamat a m�sik ut�n, de amint a nappaliig jutottam, minden megv�ltozott. Elemi er�vel t�rt r�m a f�radts�g �s a tudat, hogy majdnem elvesz�tettem az egyetlen testv�rem, az egyetlen szem�lyt, aki a valaha l�tezett csal�domra eml�keztet. A szoba ridegs�ge sem nyugtatott meg. Mintha a s�t�t sarkok valamelyik�b�l b�rmelyik pillanatban el�l�phetett volna a Hal�l, hogy elragadja t�lem az egyetlen es�lyt arra, hogy ne roppanjak �ssze teljesen, hogy k�pes legyek talpra �llni. A hideg sz�nek, a s�t�t, a szem�lytelens�g, a megkeseredett f�rfil�lek h�zra kivet�tett �rzelemn�lk�lis�ge �s az elm�lt �r�k �sszes fesz�lts�ge kit�rt bel�lem. F�l�jultan omlottam a kanap�ra, mik�zben felzokogtam. Azt�n k�t kar fon�dott a testem k�r�, �n pedig Leon v�ll�ba f�rtam az arcom. K�ts�gbeesetten kapaszkodtam bel�, mik�zben megnyugtat�an simogatta a h�tam, �n pedig hihetetlen�l h�l�s voltam, mi�rt nem tasz�t el, mint legutolj�ra. Megnyugtat� volt �rezni az arcszesz�nek jellegzetes illat�t, mik�zben a j�l ismert karok ugyanolyan puhas�ggal �leltek k�rbe, ak�rha a trap�zon lett�nk volna. Hossz� id� ut�n voltam csak k�pes megnyugodni.

�vatosan emelte meg az �llam, majd miel�tt b�rmit is k�pes lehettem volna kiolvasni a tekintet�b�l, az arcomra hajolt �s elkezdte lecs�kolni a k�nnyeimet. Csukott szemmel, remeg� tagokkal �ltem, mint akibe vill�m csapott. Holott, csak a felismer�s szikr�ja lobbant fel bennem. Megtal�ltam a magyar�zatot, ami�rt annyira hi�nyoltam, mikor elt�nt. V�gre, meg�rtettem, mi�rt v�rtam, hogy jelt adjon mag�r�l. Nem az�rt f�ltettem, nem az�rt akartam vele lenni, mert a bar�tom volt. Nem is az�rt, mert �t is fogadott testv�remk�nt kedveltem. �nz� �rdekek vez�reltek.

�szrev�tlen�l, de siker�lt beleszeretnem a Hal�listenbe…

�jabb k�nnycseppek g�rd�ltek le az arcomon, a k�vetkez� pillanatban pedig a sz�mon �reztem a lehelet�t.

- Sora - s�gta gyeng�den, fut�lag �ssze�rintve az ajkainkat. - Alors, c'est assez mon sucr�.*

Zavarodottan akartam az arcom �jb�l a test�be temetni, de gyeng�den k�t tenyer�be vette az arcom, azt�n f�l�m hajolva megcs�kolt. Pontosan �gy, ahogy akkor, mikor p�rbajoztunk, m�gis teljesen m�s volt. Sem szenved�ly, sem d�h nem keveredett a cs�kba, csak m�mor�t� gyeng�ds�g. Megnyitottam az ajkam a nyelv�nek, teljesen elveszve a forr� sz�j k�nyeztet�s�ben. Az arcom a tenyer�be sim�tottam, mik�zben egy k�zzel f�lve t�rtam az ez�stsz�n tincsekbe. V�szesen fogyott a leveg�nk, de egyik�nk sem akart els�k�nt elszakadni a m�sikt�l. V�g�l, vonakodva, de � mozdult els�k�nt, majd m�g utolj�ra homlokon cs�kolt, miel�tt ism�t kif�rk�szhetetlenn� nem v�lt volna a tekintete.

Sz� n�lk�l �llt fel �s hagyott ott.

__________________________________________________________________________________________

*Alors, c'est assez, mon sucr� (fr.) - Na, el�g �desem.