|
LOVE STORY BY ELLIOT2
Elliot2 2009.03.14. 16:41
Eltelt egy hét és ahogy Sora gondolta nem volt több ilyen alkalom. Szüleik amúgy is haza jöttek a nyaralásból. Igaz, hogy ősz volt, ám gazdag családhoz méltón a Naegino-k szerettek utazni, az iskola volt az egyetlen akadály, hogy két gyermeküket nem vihették magukkal külföldre. Az iskolában, sőt délutánonként Sora Marko-val volt, minden olyan volt, mint régen, azt leszámítva, hogy Sora még mindig azzal a csókkal álmodott. Rengetegszer csókolózott már, de ehhez fogható érzést még nem tapasztalt. Kissé azért bűntudata volt a csók miatt, hiszen Marko mit sem sejtett és amúgy is a saját bátyával csókolózott. “ Vehetjük akár csak testvéri puszinak is” Áltatta sokszor magát, ám ő is érezte, hogy ez sokkal több volt ártatlan testvéri puszinál. Lassan közeledett a tél és már nem sok volt a lány születésnapjáig sem, mindössze 1 nap.
- Sora! Sora! Várj már meg! Utánad mindig rohanni kell. - jegyezte meg csípősen Sarlott.
- Szia Sarlott!
- Szia! Nem tudnád ide adni a házid?
- Nem, magadnak kellett volna megcsinálni, nem pedig lustálkodni egész nap.
- De hát nem is lustálkodtam.
- Akkor mit csináltál?
- Kémkedtem.
- hihihi Mégis mi vagy ki után?
- Hát a bátyád után. Képzeld van új barátnője, vagyis tegnap vele láttam és nem bírtam ki, hogy ne kövessem őket.
- Hogy? A bátyámnak barátnője van?
- Nem tudtad?
- Nem, de eddig mindent megbeszéltünk. “ Csak a csók óta olyan távolságtartó.”
- Érdekes, amúgy nagyon szép lány, új a suliban.
- Hogy hívják?
- May…May Wong azt hiszem.
- May Wong?
- Ismered?
- Igen, sajnos.
- Miért? Nagyon szép, biztos kedves is.
- Ahogy te azt elgondolod! - harapta le kis híján barátnője fejét Sora.
- Mi bajod vele?
- A legkiálhatatlanabb csaj az egész világon, máson sem jár az esze, csak a vásárláson, a fiúkon, a pénzen és azon hogy az életemet megkeserítse.
- Te is szeretsz vásárolni, a fiúkat is szereted, sok a pénzed is. De nem tudok róla, hogy valaha is meg akartad volna keseríteni bárki életét is. Ez jó pont neked.
- Áh! Te ezt nem érted. Egyszer vele kellett volna fellépnem. De ez a csaj annyira nagyra volt magával, hogy ő milyen nagy sztár és hogy nem fog velem fellépni.
- Juj!
- Ez még nem minden. A tulaj azt mondta, hogy akkor nézzük meg, hogy ki a tehetségesebb, én győztem és a kis fruska azóta keseríti az életemet, mert azt mondja, hogy tönkre tettem a karrierjét, közben nem történt semmi csak egyszerűen vesztett ellenem.
- Akkor értem, hogy miért dühös rád.
- Hogy érted ezt?
- Gondolj bele Sora, ha te olyan nagyképű lennél és mindenkinek azt mondanád, hogy te vagy a legjobb és egy 17 éves lány leköröz mit szólsz?
- Hát dühös lennék, de én nem vagyok nagyképű.
- Ez is igaz! Na gyere, menjünk és had másoljam le a házid, mert meg fogok őrülni, ha megint egyest kapok.
- Oké. - vetette oda a lila hajú lány könnyeden mire barátnője elmosolyodott, nem is sejtve, hogy Sorának az esze egészen máshol jár.
A nap hátralevő részében nem történt semmi érdekes. Mindenki tette a dolgát. Haza felé menet Sora Markoval sétált mikor megpillantották Leont és Mayt szintén kézen fogva mentek. May egy piros harisnyát viselt, farmer miniszoknyával, fekete sportos kabáttal és egy szintén fekete bőr magas sarkú csizmával, ami combközépig ért. Mégis volt valami ebben az egész összhatásban, ami kicsit sok volt.
- Sziasztok! - köszönt May, Leon most csak biccentett a páros felé köszönés jeléül.
- Hello! - köszönt Sora és Marko szinte egyszerre.
- Mentek haza? Mi is nálatok megyünk, van kedvetek velünk jönni? - kérdezte May kissé lenézően mégis tettetett kedvességgel.
- Persze! - válaszolt gyorsan Marko.
- Felőlem. - vont vállat Sora, amire Marko fel is figyelt de nem tette szóvá, csak némán elindult a lány mellett. May végig beszélt és a többiek néha néha oda mondtak neki egy igent vagy egy nemet, de végig szinte csak ő beszélt, amíg oda nem értek Soráék házáig. Beléptek a hatalmas nagy ajtón és May szája tátva maradt. Olyan csodálattal nézett végig a hatalmas nappalin, aki ilyet még soha nem látott.
- Ha nem haragudtok mi most felmegyünk egy kicsit. - mosolygott diadalmasan May Sorára.
- Menjetek. - válaszolt Sora és Leonra nézett, aki most nyíltan őt bámulta. Majd hlogy lássa mit szól a fiú szorosan Marko-hoz bújt és negédesen hozzá szólt. - Na és mi mit csináljunk így kettesben?
- Hát van pár ötletem. - mosolygott vissza a fiú ravaszul. Leon kezdte elveszíteni a fejét, ám ez kívülről nem igen látszott, egyedül Sora volt az, aki észre vette, hogy Leon szemében a féltékenység tüze ég, ezen magában nagyon jót mosolygott.
- Gyere Marko! Menjünk fel a szobámba egy kicsit, később pedig elmehetnénk moziba.
- Oké, úgyis péntek van.
- Gyere! - fogta kézen a fiút és felsétált vele a lépcsőn, még a lépcsőfordulóról vissza nézett és látta, hogy bátya szeme elkerekedett és hogy nagyon féltékeny na meg dühös is.
Mikor a két fiatal eltűnt a lány szobájában Leon és May még mindig a nappaliban álltak, vagyis Leon bámult maga elé May pedig szétnézett, majd végül a kínai lány törte meg a csendet.
- Na és Leon mi mit csináljunk? - kacérkodott a fiúval és közben szorosan hozzá bújt.
- Menjünk mi is fel. - mondta az egyszerűen és felrángatta a lányt a saját szobájába. Az egész helyiség tükrözte a fiút, a falak sötétkékek voltak, a szőnyeg szintén, a hatalmas franciaágyat letakaró lepedő pedig ezüstszürke, akárcsak gazdája szeme. Ez a két szín uralkodott az egész szobában, ám az egyik polcon volt egy rózsaszín, piros képkeretes fénykép, ami Sorát és Leont ábrázolta, nagyon boldogan mosolyognak és közben a verekednek. Fél éves lehetett a kép, May rögtön a kezébe vette, mivel feltűnt a többi szín közül. Ez volt az egyetlen tárgy, aminek nem kék vagy nem szürke színe volt, ellentétben a húgáéval. Sora szobája nagyon szép volt, igazi hercegnői. A falak sötét rózsaszínek voltak, a hatalmas szőrös szőnyeg pedig tűzpiros, volt ott plazma tv, fésülködőasztal, íróasztal, egy egész falat elfoglaló tükrös gardrób, egy ajtó, ami a saját fürdőjébe vezetett. Az egész szobában a sötét rózsaszín és a tűzpiros szín érvényesült, ez tükrözte gazdája szenvedélyét.
Leon amint észrevette, hogy May milyen képet tart a kezében egyből megfogta azt, vissza helyezte a polcra, a lányt pedig a hatalmas nagy franciaágyra lökte, May felnevetett látva Leon nyers vágyát a szemében. Mit sem sejtette, hogy ez nem miatta van, mert mikor a fiú a lányra nézett hitelen Sorát látta ott feküdni. Aztán vissza May, minden könyörület és finomkodás nélkül szinte letépte a lányról ruháit, nem voltak ott kedves szavak, ölelések, csókok. Leon gyors volt, durva és mégis szenvedélyes. Mikor végeztek mindketten az ágyon feküdtek, a fiú pedig felült és elindult a fürdő irányába. “ Azt hittem, hogy ettől végre nem fogok vágyni utána, de nem! Hogy lehet ez? Ilyet feszítő vágyat még soha nem éreztem. Istenem! Vajon mit csinálnak? Hiszen Marko azt mondta, hogy egy pár ötlete, hogy mit csináljanak, lehet hogy Sora épp most önfeledten vonaglik alatta és közben nagyokat nyög. Áh! Elég! Az ő dolguk, hogy mit csinálnak, hiszen nekem ő CSAK a húgom.”
- Megtörülközött, felvette egy fekete nadrágot és egy mélybordó inget, amit nem gombolt be teljesen és visszament Mayhez. A lány addigra vissza vette ruháit és az ágyban várta Leont.
- Leon!
- Most szeretném ha elennél.
- De…de miért?
- Csak, menj, majd találkozunk.
- Rendben szívem. Jó légy, majd este hívlak! Szia-szia! - köszönt el a lány, majd egy gyors csókot váltott a fiúval.
Ahogy becsukta a bejárati ajtót Leon szíve máris könnyebb lett. Kilépett a szobából, épp abban a percben, mikor Sora és Marko is kijöttek. Sora átöltözött, egy fekete csipkés harisnya volt rajta, farmer miniszoknya és egy tűzpiros blúz, aminek “v” alakú nyaka volt, így engedte látni a lány mellének felső ívét. Leon megigézetten nézett vissza a lányra, aki most csillogott.
- May meg hová ment? - kérdezte mosolyogva és őszintének tűnt.
- Már elment. Ti hová mentek?
- Csak moziba, meg még pizzázni.
- Jó. Jó szórakozást. Sziasztok!
- Hello! - köszönt Marko vigyorogva.
- Szia Leon! - köszönt húga is nevetve.
A lány láthatóan nagyon élvezte bátyja évődését.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
