Sora arcát lágyan simogatta a napfény, mely a sötétítő függöny mögül bújt be a sötét szobába. Mikor felnézett Leon még mindig szuszugort. “ Milyen édes, amikor alszik.” - gondolta magában a lány, majd szépen lassan, vigyázva, hogy Leon nehogy felébredjen lefejtette magáról a fiú erős karjait. Még mindig a tegnapi ruhájában volt. Bement a zuhanyzóba és magára engedte a kellemesen meleg vizet. Jól esett neki ez a kis kényeztetés, majd mikor végzett felvette “bátyja” köntösét és vissza sétált a szobába, a fiú már ébren volt és őt figyelt.
- Felébresztettelek?
- Nem, megéreztem, hogy már nem vagy mellettem.
- Értem.
Majd ismét leült a fiúval szemben az ágyra.
- Mi lesz most velünk Leon?
- Nem tudom…hugi… - mondta a fiú majd átölelte karjával a lányt.

Mire vége lett az iskolának már mindenki tudta, hogy Sora és Leon nem testvérek, de a fiú mégsem változtatta vissza nevét Oswaldra. Mondanom sem kell, hogy Marko igen csak dühös lett, hiszen most már nincs ami vissza tartsa őket, gondolta mikor először hallotta a lánytól. A szünet mindenki kedvence, minden diáké. Nyár, nyaralás, jó idő…és még sorolni lehetne, hogy mire is jó a nyár. Az iskola tábort szervez, amibe csak a legjobb tanulók mehettek, így persze Leon és Sora is hivatalosak voltak. Ám a kis párosnak most már a színpaddal is törődni kellett, hiszen nyári szünet volt, ilyenkor már ők is vissza tértek, hogy felléphessenek. A tábor Tunéziába tartott éppen repülővel. Sora, barátnőjével, Emy-ve ült, Leon pedig egy Ted nevű fiúval. Marko sajnos nem jöhetett,mert neki nem volt olyan fényes a bizonyítványa, e miatt a fiú nagyon dühös volt, ám nem tudott mit tenni ellene. Mikor a több mint négy órás repülőút után végre megpillantották a tengert mindenki nagyon örült. Megkeresték a bőröndjeiket, majd a turistabuszhoz sétáltak tanárnőjükkel Ms. Mary-vel az élen. A diákok nagyon izgatottak voltak, hogy vajon milyen egy hét vár rájuk ebben a távoli országban. Ahogy a busz bekanyarodott az egyik fenséges hotelbe már a gyerekek tűkön ültek, egyből rohanni kezdtek befelé. Soráal és Emy-vel az élen, Leon ezen csak jót mosolygott. Sora egy sárga miniszoknyát viselt és egy fekete nyakban megkötős toppot, fekete babacipőt és egy szintén fekete Chanel napszemüveget. Minden fiú ámulattal nézte a befelé rohan szépséget. Leon egy dühös pillantást mért rájuk, azzal a fiúk mind szétszéledtek. Megkapták a szoba felosztást és két óra múlva volt találkozó a tengerre néző bárban, hogy egyből le tudjanak menni a tengerhez. Sora és Emy egy négyszemélyes szobát kaptak, így még hozzájuk költözött egy Yulia és egy Ella nevű lány. Nagyon sokat beszélgettek és nevettek. Mind a négy lány már bikiniben volt. Sora egy fehéret vett fel aminek a tangás alsóján arany csillám csillogott, Emy egy sötétkék szintén tangás alsójút, Ella egy sárgát, Yulia pedig egy piros bikiniben pompázott. Már nagyon izgatottak voltak, hogy mehessenek. Mikor leértek a lifttel már szinte az egész csapat lent gyülekezett.
- Úgy látszik nem csak ma voltunk ilyen türelmetlenek. - mulatott Yulia az előttük álló és ülő diákseregre.
- Aha, már menni akarunk! - kiabált Sora, mire mindenki egy emberkent üvöltötte ugyan ezt.
Szépen lassan gyülekeztek még, majd legutoljára a tanárnő lépett be a bárba. Mikor meglátta, hogy a diákok már mind ott vannak és csak rá várnak se szó se beszéd elkezdett szaladni ki a teraszra onnan pedig a tenger felé. Mindenki csak nézte.
- Záptojás az utolsó! - kiáltotta majd a diáksereg rohant utána.
- Gyertek! Ne maradjatok le! - szaladt Sora is elől.
- Hé ne olyan gyorsan! Mi nem vagyunk szakképzett artisták! - mondta lihegve Yuliet.
- Ugyan! - nézett hátra Sora és egy hatalmas szaltóval a vízbe ugrott.
- Jézusom Sora! Ez csúcs volt!
- Na nézzenek oda ki a záptojás! - hallatszott Sora hangja a vízből és Leonra mulatott.
- Oh igen? Én vagyok neked a záptojás? - ment bele a játékba Leon is.
- Pontosan!
- Ezért még kapsz! - kiáltott a fiú majd egy dupla csavarral a lány előtt termett és úgy kapta fel, mintha nem lenne súlya. - Na nézzenek oda a kisasszony!
- Le….Leon engedj le! - Sora majd megfulladt a nevetéstől.
- Én? Ugyan! Hisz a kisasszony a híres Kaleido Színpad artistája, biztosan tud repülni.
- Leon Naegino! Megparancsolom hogy tegyen le uram!
- Dehogy teszlek. - ezzel vett egy nagy lendületet és feldobta Sorát a levegőbe. A lány szállt közben csavarokat és szaltókat csinált. “ Mint a színpadon.” Futott át Sora agyán.
- Na Leon! Nézd! - mutatott egy nagy pálmafára ami a közelben állt. - Én hamarabb leszek a tetején.
- Azt majd meglátjuk.
Majd a két fiatal megindult a pálmafa felé, ám Leon gyorsabbnak bizonyult, Sora szaltózva akart feljutni és kezét nyújtotta Leon felé, aki elfogadta, de nem felhúzta, hanem feldobta.
- Ez! Ez az Angyalok Tánca! - habogta Emy.
- Igen..csodálatos.- szállt be a csodálkozásba Yuliet is.
- De ez még nem az egész mutatvány. - folytatta Ella. - Hallottam már erről a manőverről, még soha senki nem tudta megcsinálni.
- És akkor Sora hogy hogy fent száll még mindig?
- Nem tudom, lehet, hogy meg akarja tanulni…az Angyalok….táncát.
Mindenki arra lett figyelmes, hogy Sora a vízben landol és Leon leugrik mellé.
- Na mi az? Nem jöttök játszani? - nevetett Sora, majd lefröcskölte a parton őket bámuló diáktársait.
- De! - kiáltották szinte mind egyszerre és már rohantak is, hogy trükköket lessenek el a lánytól.
Egész délután a vízben játszottak, észre sem vették, hogy már kezd lemenni a nap és vacsora idő van.
- Gyerekek! - szólt a tanárnő. A diákok rá sem ismertek, Ms. Mary teljesen kivirult, mintha még ő is 17 éves lenne. Szalmakalapot viselt és egy fekete bikinit. - Ideje mennünk vacsorázni, utána pedig szabad program. Nincs korlát csak az hogy reggelre mindenki meg legyen, jó szórakozást!
- Köszönjük. - mondták, majd megindultak a hatalmas épület felé, melynek falai sárgára voltak festve. Az étkező tágas volt és négy személyes asztalok voltak benne, valamint egy nagy svédasztal, ami faltál falig állt.
- Lányok nézzétek ott egy szabad asztal és a tengerre látni! - mondta Sora barátnőinek és elindult az üres asztal felé tányérjával.
- Sora! Te csak ennyit fogsz enni?
- De hisz a repülőn sem ettél semmit. - mondta kicsit mérgesen Yuliet.
- Tudom. Tudjátok ha valaki artista nem jut mindig ideje enni. Ha eltolódik egy edzés vagy valami és én már elszoktam attól, hogy sokat egyek.
- Akkor ezért vagy olyan vékony. - nézett végig a lányok Ella.
- Nem, nem ezért hanem amit eszek mindig lemozgom rögtön.
- Nagyon jó lehet artistának lenni a Kaleido-nál, mesélj róla. - kérte csillogó szemekkel Yuliet.
- A színpadról vagy az artistaságról meséljek? - kérdezte a japán lány.
- Mindkettőről! - válaszolt egyszerre mindhárom lány.
- Hát tudjátok az artisták nem azért vannak, hogy villogjanak….sokkal inkább a nézőért. Ebben nem mindenki ért egyet, a Kaleido Színpadtól is ismerek olyan embereket akik nem a közönségért, hanem saját magukért lépnek csak fel, de szerencsére nem sok ilyen van. Az az érzés, amikor fent szállsz a levegőben, ahhoz semmi nem hasonlítható olyan mintha nem is ebben a világban élnél, nincs semmi korlát, semmi viszály, csak te és ő. Ez a legjobb az egészben úgy tudod élvezni hogy közben te is a részévé válsz, olyan mint egy szerelem, elvarázsol és magával ragad, aki egyszer szerepelt, az soha többé nem tud szabadulni tőle.
- Jézusom te tényleg szereted amit csinálsz. - hüledezett Ella.
- Hát igen, ez az én szerelmem, a színpad.
- Mond Sora! Nem tanítanál nekem néhány egyszerű trükköt? Tudom, hogy én nem lehetek artista de nagyon szeretnék tanulni kicsit tőled. Szabad? - kérdezt félénken Yuliet.
- Ez remek ötlet.
- Té…tényleg? Te vagy a legjobb Sora!
- És nekünk is lenne időd még a határidőnaplódban?
- Oh, kisasszony meg kell hogy mondjam elég zsúfolt a napirendben, de meglátjuk!
- Köszi, Sora!
- Szívesen. És …ööö… mikor kezdjük?
- Vacsi után?
- Oké! - majd a négy lány gyorsan megette a vacsoráját, majd vissza mentek a szobájukba.
- És most? - kezdett bele Emy.
- Most mindenki felvesz valami könnyű edzőruhát.
- De nekünk nincs olyan edzőruhánk mint neked.
- Tudom, de nekem van mindig a táskámban legalább hát vagy hét. Szóval mindenki vegyen fel egyet.
Emy egy pirosat, Yuliet egy fehéret, Ella pedig egy fehéret választott. Sora is kilépett a fürdőből, rajta egy rózsaszín volt.
- Balett cipő is kellene. Na nem baj ne vegyetek a lábatokra semmit.
- Oké. - mondták a lányok.
- Gyertek, láttam lent egy nagy kertet és ki is van világítva és még medence is van ott.
- Szupi. - örült meg Emy és már csak arra kapta fel a fejét, hogy Sora szól ha nem jön akkor lemarad az első óráról.
Lesiettek a kertbe ahol játszótér is volt. Sora szeme egyből felcsillant, amit barátnői is észre vettek.
- Nézzétek hogy csillog a szeme, biztos kitalált falait. - súgta a többieknek Emy.
- Jól mondod, kitaláltam.
- Na akkor szerintem először mutass nekünk valamit, hogy tudjuk mi áll előttünk.
- Rendben. Meglesz. - válaszolta majd egy nagy szaltóval az egyik korláton termett. Szaltózott, pörgött, forgott, csavarokat csinált és közben olyan jól mulatott.
- Jézusom! Én ezt soha nem fogom tudni megcsinálni. - ámult el Ella.
- Dehogynem. - állt meg Sora. - Csak még majd később szükségünk lesz trapézra is, na majd csak kitalálok valamit. Jól van! Gyertek ide, mindenki helyezkedjen el és először bemelegítünk, megtanultok spárgázni.
- Szuper! - ugrott fel a három kis tanítvány.

Sora nagyon jó tanárnak bizonyult, mert a lányok csak hajnali háromkor kerültek ágyba, persze hulla fáradtan, de mindegyikőjük tudott már spárgázni. Ella amúgy is tudott egy kicsit, de teljesen még soha nem tudott lemenni. A lányok elmentek sorjában zuhanyozni, aztán irány az ágy.