Reggel volt. Egy keddi reggel. A Nap f�nyei er�teljesen ragyogt�k be szob�mat, ez�ltal tudtomra adva, ideje lenne felkelni. Csakhogy ebben valami megakad�lyozott: egy hossz�, izmos, �s er�s k�z, mely �v�n tekeredett derekam k�r�. Megnyugtat� �rz�s t�madt fel bennem. Sz�vesen �bredn�k fel minden nap �gy. Ekkor �vatosan megfordultam. �, Istenem! Olyan gy�ny�r� volt!

K�cos, ez�st haja rendezetlen�l keretezte be csodasz�p m�rv�nyarc�t. F�stsz�rke tekintet�t nem l�thattam, mivel szemei csukva voltak. Ajkai elv�ltak egym�st�l, mik�zben leveg�t vett, ez�ltal mellkasa fel-le mozgott. Nyak�ban egy arany nyakl�nc volt, melyen egy apr�, k�r alak�, szint�n aranysz�n� med�l d�szelgett. �s ahogy a napf�ny h�tulr�l bes�t�tt, isteni k�pet k�lcs�nz�tt neki.

De az eg�szben azt furcs�lltam, hogy �t�lel. Eml�kszem, este m�g vagy 2 m�ter t�vols�g is volt k�z�tt�nk. �s most... Nem, mintha rossz �rz�s lenne... S�t!

�, olyan helyes. Na, v�ge az �lmodoz�snak! Sora, ideje lenne f�lkelni!

A falon elhelyezked� �r�ra tekintettem, ami 5:58-at mutatott. Megpr�b�ltam kiszabadulni, de nem siker�lt, ugyan is m�g szorosabban �lelt.

-          Szeretlek... Sora... - suttogta, mik�zben egy halv�ny mosoly b�jt meg ajkai m�g�tt.

�llj! Azt hiszem, hallucin�lok... El kell mennem a f�l�szetre... T�nyleg ezt mondta volna? T�nyleg azt mondta, hogy szeret? Vagy csak valami nagyon j�t �lmodott, �s azt a n�t, akit odak�pzelt, Sor�nak h�vt�k? De... M�g szorosabban �t�lelt, mintha... Mintha nem is akarna elengedni.
Olyan furcsa. Hiszen nappal az idegeimre megy, de most... Mint egy v�dtelen angyal. �s olyan nyugodt. Ahogy b�multam r�, egyszer csak kinyitotta a szem�t. A f�stsz�rke tekintet �lmoss�gt�l, �s n�mi boldogs�gt�l csillogott.

-          J� re... - de mondatomat nem tudtam befejezni, ugyanis ajkait az eny�mre illesztette, mik�zben r�m g�rd�lt. L�gyan, m�gis er�sen, ugyanakkor boldogan �zlelgette az eny�meket. Mikor megszak�totta d�bbenten pislogtam r�. 

-          Szia! Nagyszer� napunk van nem? Remek�l �rzem magam! Az ember nem tudja kisz�m�tani, ez az �rz�s csak �gy j�n... �s ez egy nagyon j� �rz�s... mondjuk, ilyenkor nem tudnak le�ll�tani. Hmm... - nyalt v�gig ajkain. - �s Te hogy vagy? - mosolyodott el. Sz�ra nyitottam ajkaimat, de egy hang se j�tt ki torkomon. - Na, mi az, elvitte a cica a nyelved?

-          L... Leon? - n�ztem r�. - �... �lmodom?

-          Amikor megpillantottalak, �n is azt hittem, hogy �lmodom, de nem... szerencs�re. - fej�t a nyakamba f�rta, s m�lyen besz�vta illatomat.

-          M... Mi t�rt�nt veled?

-          Velem? Semmi k�l�n�s. - lel�ktem magamr�l.

-          Ki vagy Te? Tegnap m�g majd meg�rj�tett�l a viselked�seddel, most meg... - erre csak felh�zta egyik szem�ld�k�t.

-          Most meg? - mosolyodott el. - Te hogy �rezn�d magadat a helyemben, ha 6:07-kor egy gy�ny�r� n� fek�dne melletted? H�t... - n�zett v�gig rajtam. - Nem tudom, de �n kicsattanok az energi�t�l.

-          Akkor... �ll�tsd le magad! - takar�ztam ki, de � a karom ut�n ny�lt, �s belecs�kolt. „Szeretlek... Sora...” - visszhangoztak ezek a szavak. - Leon, mit �lmodt�l?

-          Ha elmondan�m, nem teljes�lne... - mosolyodott el gonoszan. - De afel�l biztos�thatlak, hogy nagyon sz�pet, �s nagyon j�t.

-          �rtem. - feleltem halkan. - Tegnap este...

-          Css! - tette ujj�t sz�mra. - Az tegnap volt...

-          Leon! Mi van veled? Nem �gy ismertelek meg... az eg�d akkora, mint ez a szoba, minden n� ut�n megfordulsz, erre meg most itt kedveskedsz. Nem vagy Te l�zas, vagy...

-          Baj, hogy kedves vagyok �s boldog? - engedett el, s komorodott el arca. Most... megb�ntottam? - Baj, hogy egyszer az �letben szabad akarok lenni? Te nem tudod miket �ltem �t... nem tudod milyen az, hogyha az �leted egy f�zetben van be�rva, Napi Pontok n�vvel. 06:00-kor �breszt�. 06:15-kor reggeli, 07:00-kor ir�ny az iskola, 15:00 ir�ny a m�v�szeti suli.

-          Mir�l besz�lsz? - k�rdeztem �rtetlen�l.

-          Hogy mir�l? Csak az elm�lt 18 �vr�l. Tudod, ilyen �letet �ltem. Emellett, most m�g ez a h�zas... - de azonnal befejezte mondat�t.

-          Mi? Mit mondt�l? - kaptam fel tekintetemet.

-          Semmit hagyjuk... - majd visszad�lt az �gyra, mik�zben kez�t a feje al� tette, �s a felkel� napsugarakat figyelte.

-          Bocs�nat. - feleltem halkan, mik�zben lehajtottam fejemet. Erre fel�m fordult. Megfogta a karomat, �s gyeng�den mag�ra r�ntott. - M�rt?

-          Hm? - n�zett gesztenyebarna tekintetembe, mik�zben h�tamat �t�lelte, ahogy kem�ny mellkas�n fek�dtem.

-          M�rt �lelsz �t? M�rt cs�kolsz meg? - k�rdeztem szemeibe n�zve. D�bbenten tekintett vissza. - Hisz nem is ismersz! Nem is tudsz r�lam semmit! Csak �gy... ilyen egyszer�en... - ajkaink k�z�tt egyre csak fogyott a t�vols�g. S v�g�l ism�t egy cs�kban egyes�lt�nk. �, Istenem, olyan finom ajkai vannak. Az �ze, ak�r egy zamatos, �rett eper. Puha, �s �des. �reztem, hogy gerincem ment�n egy kellemes bizserg�s fut v�gig, hogy hajamba t�r, mik�zben szorosan �t�lel.

-          Magam sem tudom... - mondta apr�bb cs�kok k�z�tt. - Tal�n mert, k�v�nlak...

-          Csak ez�rt? - toltam el magamt�l. - Hogy egy �jabb tr�fea legyek? - �ltem fel. - M�rpedig, �n nem leszek a szajh�d, Leon! - feleltem, s k�nnyeimmel k�szk�dve kirohantam a f�rd�be.                                        

-          Mert k�v�nlak... �, de barom vagy, Leon! - szidta mag�t. - Sora... szeretlek!? - az utols� szavakra meglepetten n�zett maga el�. - Ch... nem... nem szerethetlek! �n m�r nem vagyok k�pes a szerelemre... az�ta... - suttogta szomor�an. - Bocs�ss meg, Sora!

***

Angli�ban, az Oswald birtokon egy fekete haj� f�rfi s�t�lgat a mesesz�p, vir�gokkal teli kertben. Mellette gy�ny�r� feles�ge, kinek feh�res haja van, s f�stsz�rke tekintete. Egyszer csak egy limuzin kanyarodott be. A sof�r azonnal kipattant, hogy kinyithassa a kocsi ajtaj�t, s kez�t ny�jthassa utas�nak.
Egy gy�ny�r�, fiatal, sz�ke haj�, k�kes tekintet� l�ny sz�llt ki. Egy t�zv�r�s, m�regdr�ga ruh�t viselt, mely t�k�letesen kiemelte d�s, kerek melleit, kecses derek�t, ring� cs�p��t. Hozz�, n�mileg halv�nyabb, de piros sz�nben pomp�z� miniszokny�t vett fel, szabadon hagyva v�kony, ugyanakkor karcs� l�bait, melyen egy magas sark� cip� d�szelgett. Hossz� haj�t egy egyszer� kontyba fogta, ajkait h�vogat�an kikente egy v�r�s r�zzsal, szem�t kih�zta, szempill�it kifestette. Egysz�val csodasz�p egy teremt�s volt, �s ler�tt l�ra, hogy j�m�d� csal�dban n�tt fel.

-          J� napot, Mr. �s Mrs. Oswald! - k�sz�nt csilingel� hangj�n, egy mindenkit elragadtat� mosollyal.

-          Melissa! �r�l�nk, hogy l�tunk, gyermekem! - felelte a h�z �rn�je, mik�zben �t�lelte a l�nyt.

-          Szint�gy. Mrs. Oswald! - cs�kolta arcon a n�t. - Leon hol van?

-          �, az a bolond fi� per pillanat Los Angeles-ben van. - n�zett rosszall� pillant�ssal feles�g�re. Ha � nem lenne, akkor...

-          Los Angeles? Mit keres ott?

-          Sophie-val elutaztak oda. De ne agg�dj, kedvesem, az esk�v�re m�r itt lesz.

-          Rendben. �, Mr. Oswald! - fordult fel�.

-          Matthew. Elv�gre, hamarosan az ap�sod leszek. - erre mindenki nevetni kezdett.

-          Ok�, teh�t Matthew. Az el�k�sz�letek hogy mennek?

-          T�k�letesen, de ez Elizabeth asztala... - mutatott szeretett feles�g�re.

-          �rtem. - mosolyogta Melissa.

-          Legal�bb nem az �n fejemet fogja r�gni. - felelte halkan Matthew.

-          Haha! Akkor majd lesz mir�l besz�ln�nk.

-          Ahogy mondod, gyermekem. Egy�bk�nt, a menyasszonyi ruh�d megvan m�r? - k�rdezte Elizabeth.

-          Nem, m�g nincs... de majd elmegyek a legjobb �zletekbe, �s majd keres�nk egyet.

-          Majd elk�s�rlek, kedvesem!

-          Rendben. - felelte egy elb�v�l� mosollyal.

-          De most menj�nk be. Gondolom elf�radt�l...

***

Az id� csak telt m�lt itt a mi dr�ga v�rosunkban. A Nap f�nyesen mosolygott az �gbolton, n�hol feh�r felh�kkel tal�lkozva. A madarak szabadon sz�lldog�ltak.

Szerencs�nkre, �pp kiszabadultunk az iskola karmai k�z�l. Brie, Maddy �s Sophie t�rsas�g�ban l�ptem ki az iskola kij�rat�n. Brie valami vicces t�rt�netet mes�lt, amin mind nevetni kezdt�nk.

Az ikreken egy farmerszoknya volt, Brie-on egy fekete, Maddy-n egy feh�r f�ls�. Sophie-n egy vil�gosz�ld p�l�, farmernadr�ggal. Rajtam meg egy s�t�tlila p�l�, egy (direkt) szakadt farmernadr�ggal, �s egy tornacip�vel. V�llamat egy f�loldalas iskolat�ska d�sz�tette teherk�nt.

Amint el�re tekintettem, megl�ttam �t.

Egy sima farmernadr�got viselt, egy TC-vel (tornacip�). Fels�test�t egy p�vak�k fels� bor�totta. Az iskola ker�t�s�nek vastag kapuj�t t�masztotta, karba tett k�zzel. Hossz�, ez�st�sen csillog� haj�ba n�ha-n�ha bele kapott a sz�l.  Lehunyt szemeit most kinyitotta. Egyb�l �sszefon�dott az eny�mmel.

-          �, Sophie. Mondtam m�r, hogy nagyon szerencs�s vagy? - �radozott Maddy.

-          Igen, egy ilyen f�listenhez hasonl�t� b�ttyal meg�ldva... hjaj... - s�hajtozott testv�re. - Te mit gondolsz, Sora?

Meg sem hallottam k�rd�s�t. A reggeli eset �ta nem sz�ltunk egym�shoz. Sophie nem is �rtette, m�rt nem, hisz az este... Az este l�tta, hogy mi ketten... cs�kol�zunk. Akkor most m�rt? Mintha a m�sik leveg� lenne.

-          Hah�! F�ld h�vja Sor�t! Itt vagy, te csaj?

-          Igen, Brie, itt vagyok, csak elgondolkodtam.

-          Mostan�ban igen sokszor gondolkodsz el... - n�zett r�m mindentud�an Maddy, mik�zben meg�llt.

-          Emberb�l vagyok, teh�t megtehetem! - meglepetten n�ztek r�m az indulatos v�laszom miatt. - Bocsi... rosszul aludtam. - hazudtam.

-          ��, ok�. Na, mi most megy�nk. Edz�s van, meg holnap doga fizik�b�l. Arra is k�ne tanulni. - mondta unottan Maddy.

-          Ok�, akkor majd tal�lkozunk. - pr�b�ltam egy mosolyt er�ltetni ajkaimra.

-          J�, szia, Sora, Sophie! - k�sz�ntek el, majd miut�n j�l megb�mult�k Leon-t, kil�ptek a suli kapuj�n.

-          Sora, akkor ma is �tmehet�nk hozz�d?

-          Igen, �s akkor lerajzollak, rendben?

-          Nagyon sz�pen k�sz�n�m! - vigyorodott el, majd Leon-hoz �rt�nk. �n csak biccentettem fel�, m�g Sophie k�t testv�ri puszit lehelt arc�ra.

-          Szia, Sophie! Milyen napod volt?

-          Nagyon, de nagyon j�! De, most igyekezz�nk Sor�hoz, ugyanis le fog engem rajzolni! - mondta b�szk�n.

-          Ennek �r�l�k! Akkor menj�nk! - ford�tott h�tat. Haja t�ncolt k�r�l�tte, s v�gei tal�lkoztak arcommal. Szant�lfa. F�rfias, �s erotikus illat. T�k�letesen illik Leon cs�b�t� �nj�hez. Lassan, ny�jtottan l�ptem el�re, m�g v�g�l be�rtem �ket.

-          �s, Sora, hogy fogsz majd lerajzolni? - k�v�ncsiskodott.

-          Hogyhogy hogy?

-          H�t, hogy hol, meg mire, �s hogyan?

-          Ja! - nevettem. Leon megk�nnyebb�lve fels�hajtott, hogy halhatta boldog hangomat. - Val�sz�n�leg majd rajzolni foglak, egy egyszer� grafitceruz�val, de ha akarod, ki is sz�nezhetlek...

-          Nem, j� lesz grafittal.

-          J�. A teraszomr�l t�k�letes a h�tt�r, teh�t majd ott foglak lem�solni. �s hogy hogyan? - gondolkodtam el. - Majd megl�tod!! - kacsintottam, mik�zben elmosolyodtam.

Alig 10 perc m�lva ott lak�somn�l voltunk. Leon nem sz�lt egy sz�t sem, csak zsebre dugott k�zzel s�t�lgatott mellett�nk.

Miut�n lepakoltunk, Sophie-t a szob�mb�l ny�l� erk�lyre k�ldtem. Amikor Leon bel�pett a h�l�ba halv�nyan elmosolyodott, hisz reggel m�g �lelkezve fek�dt�nk a francia�gyamon. Mikor elhaladt mellette, akaratlanul is v�gigh�zta rajta a kez�t az eml�kek miatt.

-          Mit csin�lsz? - k�rdeztem, kezemben a rajzeszk�zeimmel.

-          Hmm? Semmit. - felelte kiss� hidegen.

Nagyot s�hajtottam, majd kil�ptem a teraszra. Ott Sophie-nak elmondtam, hogy hova, milyen p�zba �lljon. Leon a falat t�masztva �llt m�g�ttem, mik�zben n�zte, hogy el�sz�r csak halv�ny vonalakat firkantok az el�ttem l�v� pap�rra.

A pap�r egy rajzt�bl�n pihent. Most m�g csak halv�ny k�rvonalak voltak rajta. Majd sz�p lassan megrajzoltam a haj�t, s az arca k�rvonal�t is �th�ztam. Gy�ny�r�, b�tyj��hoz hasonl�t� sz�rk�s tekintete m�r visszapillantott r�m. Ezt�n az orr�t, s v�g�l a mosolyg�s ajk�t v�zoltam f�l. Mikor ezzel k�sz voltam, j�tt a karcs� nyaka, az apr� v�lla, s eg�szen der�kig rajzoltam meg.

M�r az utols� sim�t�sokat v�geztem. A h�tteret m�r odak�pzeltem, �gy ennek a munk�ja k�vetkezett.

Mikor k�sz lettem, a jobb sarokba apr� bet�kkel a nevemet biggyesztettem, �s hogy mikor k�sz�lt.

P�rszor �sszehasonl�tottam a rajzot, �s Sophie-t.

-          Azt hiszem, k�sz. - mosolyogtam.

-          Had n�zzem! - k�rte k�v�ncsian. - A... Aszta! - t�totta el sz�j�t. - Leon, ezt n�zd! - dugta a b�tyja orra al� a k�pet, mik�zben kacagott. - Sora, te egy zseni vagy.

-          H�t, zseni az�rt nem. - vakartam meg fejemet.

-          Sz�p... Nagyon sz�p... - felelte Leon.

-          T�ged is lerajzoljalak? - ajkaim m�g�tt egy halv�ny mosoly bujk�lt meg.

-          Ha akarod... - vonta meg a v�ll�t.

Helyet cser�lt Sophie-val, imm�r � �llt ott el�ttem. F�lvett egy k�nnyed, laza p�zt. �, hogy az id�j�r�snak is pont most kell k�zbesz�lnia: l�gy szell� futott, mik�zben t�ncra h�vta haj�t.

-          A fen�be...

-          Mi az? - h�zta fel tekintet�t.

-          ��... Semmi, semmi! Maradj �gy! - k�rtem.

Ugyan �gy, mint Sophie-n�l, el�sz�r f�lv�zoltam a k�rvonalakat, majd a haj�t, �s az arc�t. De... amikor a tekintet�be n�ztem, vad, nyers v�gy csillogott azokban a csod�latos szemekben. Gyorsan �szhez t�rtem, �s tov�bb rajzoltam.

-          Sora?

-          Tess�k, Leon?

-          Te tudsz t�ncolni?

-          T�ncolni? - n�ztem ism�t r� elgondolkodva.

-          Igen, t�ncolni.

-          ��... botl�baim vannak. Teh�t, nem, nem tudok.

-          Van egy �tletem. �n mindig is szerettem volna megtanulni rajzolni... - j�tt k�zelebb. - Ha Te megtan�tasz engem rajzolni, �n is megtan�talak t�ged t�ncolni.

-          Ez most egy... fogad�s?

-          Igen, egy fogad�s. Ha egy h�t alatt jobban fogok rajzolni, mint most, akkor azt teszem, amit te akarsz...

-          �s ha nem?

-          V�rj! Ha �n megtan�talak t�ged t�ncolni, vagyis jobban fogsz, mint most, akkor az lesz, amit �n mondok.

-          �s ha �n megtanulok t�ncolni, �s te pedig rajzolni, akkor mi lesz?

-          Hmm... k�t v�laszt�s: egy, �rv�nytelen lesz a fogad�s, kett�, mindketten engedelmesked�nk a m�siknak. Mit sz�lsz?

-          Sophie, szerinted melyik a jobb?

-          A m�sodik! - mosolyodott el a kicsi.

-          J�, akkor benne vagyok, Leon!

-          Rendben.

-          De m�g egy k�rd�s f�rja az oldalamat: hogy fogjuk eld�nteni, hogy t�nyleg jobbak lett�nk?

-          Van egy �tletem - kezdte Sophie. - Leon most rajzol valamit, ak�rmit. - tekintet�ben el�gedetts�g, �s n�mi g�ny kever�ke t�kr�z�d�tt. - Khm... �gysem tud rajzolni.

-          K�sz, Sophie.

-          �s Sora, te meg... mondjuk, f�lvenn�m vide�ra, hogy most milyen szinten vagy t�nctud�silag. Benne vagytok?

-          Igen! - felelt�k egyszerre.

-          Akkor egy h�t m�lva eld�l, ki nyert!