Lassan lehajoltam, hogy ajkait - ism�t - meg�zlelhessem. P�r percig csak �gy �lt�nk. M�g ha sz�n�szi cs�k is csattant el, m�gis olyan �rz�s robbant sz�t bens�mben, ami le�rhatatlan volt. Eric ajkai kem�nyek, sz�pen �veltek �s teltek voltak. �s az �ze! Istenem, meglehet, nem � volt az els�, akit megcs�koltam, de... Ezt k�ptelen voltam b�rkihez �s b�rmihez hasonl�tani! Lassan f�lemeltem fejemet, s ugyanilyen temp�ban nyitottam ki tekintetemet. Sz�rk�sbarna szemem tal�lkozott az � �ce�nk�k pillant�s�val. Be kell, hogy valljam, hogy ez a helyzet, ahogy � a karjaim k�zt fek�dt, ez a kis poz�ci� m�ris elmondhatatlan �rz�seket v�ltott ki bel�lem. Mikor m�r el�g hossz� ideje voltunk �gy - amit mi nem is �rz�kelt�nk -, Mr. Kenneth �llt fel tapsolva. Arca el�gedetts�get t�kr�z�tt.

- Nagyon, nagyon j� volt, b�r Eric m�g egy kicsit k�ts�gbeesettebb lehetn�l. Hana, te pedig pr�b�lj meg �gy mozogni, ahogy Eric. Ak�r egy �rny�k. Rendben? - kicsit elford�tottam a fejemet, majd megpr�b�ltam f�l�llni, de a fi� megfogta a kezemet. Visszatekintettem r�.

- M�gis mit csin�lsz? - suttogtam halkan.

- �n? Csup�n csapd�ba estem a tekintetedbe...

- Hah... Akkor szabadulj ki min�l hamarabb... - feleltem unottan.

- Olyan... ismer�s a szemed. - lehelte elgondolkodva, �sszevont szem�ld�kkel.

- Ok�, fogalmam sincs, hogy mir�l hablatyolsz, de �r�ln�k, ha elengedn�l. - gonosz mosoly jelent meg ajkai m�g�tt.

- Mert ha nem? - tette fel k�rd�s�t.

- Akkor sz�m�thatsz r�, hogy megismerheted a szuper-kiv�dhetetlen-Hana-jobb-�kl�st. - emeltem fel jobb kezemet. - De term�szetesen, ez nem aj�nlatos... - viszonoztam �rd�gi mosoly�t.

- Egy-null. - mondta, majd elengedte bal kezemet �s f�l�lltunk. Kacsintottam, s lel�ptem a sz�npadr�l. Furcsa, gondoltam, hisz ajkaimon m�g mindig �reztem a cs�k jel�t.

- Hihetetlenek vagytok, ugye tudod? - l�pett mell�m Emily.

- M�rt is? - �rdekl�dtem, mik�zben le�ltem az egyik sz�kre �s a plafont kezdtem el er�sen b�mulni.

- M�rt is? M�rt is?! - t�rta sz�t a karj�t. - Kedvesem, ha tudn�d, milyen volt, az, ahogy te �s Eric - b�k�tt a sz�npad fel� a fej�vel. - ezt a kis jelenetet el�adt�tok!

- M�rt milyen volt? - h�ztam idegeit.

- Hana, ne csin�ld ezt! - szidott le. - Am�gy fantasztikusak - guggolt le el�m. - Nem az�rt mondom, de t�nyleg �gy j�tszott�tok el, mintha...

- Mintha? - r�ncoltam �ssze homlokomat.

- Mintha egy szerelmesp�r lenn�tek. - tekintett r�m �vatosan.

- Jaj, Em, k�ny�rg�m, ne gyere m�r te is ezzel a bolonds�ggal. Ez csak egy... egy szerep. � is �s �n is j�l karakteriz�ljuk a szerepl�ket. Ennyi, se t�bb, se kevesebb. - sportt�sk�mb�l el�vettem MP4-emet �s f�lhallgat�j�t a f�lembe tettem, mik�zben a zen�t bekapcsoltam. Ujjaim a sz�k �l�s�n doboltak. Szemeimet lehunytam.

K�l�nben is, csak egy r�vid ideig leszek a sz�npadn�l, gondoltam magamban. K�r�lbel�l n�gy, net�n �t h�nap? V�g�l is, t�kmindegy, a kar�csonyt otthon fogom t�lteni. �tgondoltam, hogy a k�vetkez� k�t napban mi lesz a teend�m: az els� �s legfontosabb tal�n a fot�z�s, s�hajtottam. �h, de unatkozom! Olyan t�ncolhatn�kom van.

F�l�lltam �s Kaloshoz s�t�ltam.

- Akkor mikor lesz a fot�z�s, F�n�k? - d�ltem az asztal�nak. Mr. Kenneth nem volt ott, ugyanis az egyik h�tt�rt�ncossal besz�lgetett.

- Mivel a premier k�t h�t m�lva lesz - gondolkodott el. - ez�rt holnap d�lel�tt a t�ncosoknak, �s d�lut�n a f�szerepl�knek lesz a fot�z�s. A sajt�t�j�koztat� pedig h�rom nap m�lva, azaz cs�t�rt�k�n.

- Aha. - b�lintottam unottan.

- Jut eszembe, �desany�d�k pedig a h�tv�g�n j�nnek.

- Remek. - forgattam szemeimet. Kalos halv�nyan elmosolyodott.

- De van m�g egy meglepet�sem a sz�modra. - pillantott r�m az igazgat� titokzatosan.

- T�nyleg? - kaptam fel a tekintetemet, mely tele volt k�v�ncsis�ggal. - �s mi? - �rdekl�dtem.

- Ink�bb kik. - jav�tott ki, mik�zben szem�veg�t t�r�lgette, majd a k�k sz�nben pomp�z� ajt�ra pillantott, mely hamarosan kiny�lt. Arra ford�tottam fejemet, ak�rcsak mindenki m�s.

Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Egy igaz�n gy�ny�r� n�t pillantottam meg, ki f�rj�be kapaszkodva l�pdelt lefel�. Szabad karj�ban egy h�rom �ves kisfi�t tartott. A n�nek hossz�, gesztenyebarna haja volt, ugyan olyan sz�nben pomp�z� tekintete. Mintha �desany�m szemeibe pillantottam volna. Egy k�nnyed, k�k sz�n�, hossz� ujj� f�ls�t viselt meg egy farmernadr�got. A mellette �ll� f�rfinak fekete haja �s ak�rcsak n�nik�mnek, neki is s�t�tbarna pillant�sa volt. Egy moha z�ld fels�t �s egy farmernadr�got viselt. Yume kez�ben l�v� kisfi�nak barna haja �s fekete szeme volt. �lmosan pihengetett �desanyja v�ll�n. Gondolom megviselte a hossz� �s kimer�t� �t. Boldogok voltak. Boldogok, ak�rcsak �n.

- N�nik�m! - �r�mmel telve rep�ltem fel�. Yume �tadta a kis Shin-t szeretett f�rje �l�be, s mikor oda�rtem szorosan �t�lelt. - Istenem, annyira �r�l�k, hogy itt vagytok. - k�t cs�kot leheltem arc�ra.

- Hana. Mekkor�t n�tt�l! Had n�zzelek! - megfogta kezemet �s lassan k�rbeford�tott. - Tagadhatatlanul olyan vagy, mint az �desany�d. - elmosolyodtam a megjegyz�sen, majd a kisfi� fel� fordultam.

- Szia Shin! - adtam neki is k�t cs�kot. Term�szetesen, Shin m�r nem is volt olyan �lmos. Fekete szem�vel engem figyelt. - Shin! - im�dtam. Olyan szinten im�dtam az unoka�cs�met, mintha a saj�t testv�rem lenne.

- Hana. - sz�lt v�konyka hangj�n. Mosoly b�jt meg ajkai m�g�tt, majd kiny�jtotta kez�t. P�r pillanattal k�s�bb az �n kezeim k�z�tt pihengetett. - Puszi! - mondta �s ajkait �sszecs�cs�r�tette, hogy egy puszit adhasson. Term�szetesen telepuszilgattam a puha kis arcocsk�j�t, mire nagy kacag�sban t�rt ki.

- Gyere csak, te rosszcsont. - fogtam meg �s levittem a l�pcs�n. K�zben hangosan kacagott.

- Cukoj! - k�rte, miut�n letettem a sz�npad sz�l�re. �vatosan Yume n�nik�mre n�ztem, �s l�ttam, hogy � �s Shimizu Kalossal besz�lget. Halkan odal�pdeltem a t�sk�mhoz �s sz�tn�ztem benne. Ezut�n gyorsan visszasiettem Shin-hez.

- Cukrom nem volt, de csokit tal�ltam - kacsintottam.

- Hana, az biztos, hogy te fogod az els� fog�szati k�lts�geket fizetni. Egy h�t alatt annyi �dess�get eszik, mint �n egy �v alatt... - s�hajtotta n�nik�m.

- Sajn�lom, de �n csak k�nyeztetni tudom �t. - jelent meg egy nagy vigyor az arcomon. Mire visszafordultam, addigra Shin csokol�d�s sz�jjal villantotta ki pici feh�r fogacsk�it. - H�!

- Puszi! - cs�cs�r�tette ism�t pici sz�j�t.

- Persze �s �n legyek maszatos, mi? - de az�rt odany�jtottam az arcomat �s � meg egy nagy puszit adott r�. Tapsolni kezdett majd megfordult �s k�r�ln�zett.

- Ugj�asztal! - csillogott a szeme.

- Bizony, bizony, ugr�asztal.

- �n is ugoj!  

- Nem-nem, kedvesem, neked m�g nem szabad ugr�lnod.

- Akkoj Hana ugoj! - elmosolyodtam.

- �n? H�t, rendben. De csak a te kedved�rt. Akkor �lj csak le ide - mutattam a sz�npad el�tti sz�kre. -, Hana-chan mindj�rt megmutatja neked az ugr�asztal tud�s�t. - nevettem fel. Yume �s Shimizu fi�k mell� mentek.

Megfordultam, �m egy mellkasnak �tk�ztem. F�ltekintettem �s Eric Thane-t l�ttam magam el�tt. Nyugodt, b�szke pillant�ssal n�zett r�m.

- Khm... Bocsi... - suttogtam. Nem felelt, csak a szemembe n�zett. Egy mosolyt er�ltettem az arcomra, majd kiker�ltem �s az ugr�asztalhoz s�t�ltam.

Ott f�lm�sztam r�, �s p�r k�nnyed ugr�ssal bemeleg�tettem. Tekintetem megkereste Shin-t, aki �desanyja �l�be pihenve v�rta, hogy mit mutatok neki. Gyeng�den elmosolyodtam, s ugr�lni kezdtem. Lehunytam a szemeimet �s �tadtam magamat a rep�l�s �lvezet�nek. N�h�ny szalt�t csin�ltam, �s hallottam, ahogy Shin f�lkacag. Igen. Ez a legszebb aj�nd�k egy el�ad�nak. Mikor hallja, ahogy a k�z�ns�g �lvezi, amit � produk�l. Akaratlanul is eszembe jutottak Helen Bennet szavai: „Minek kellene nekem egy ilyen d�j, mikor a legdr�g�bb �s legbecsesebb jutalom a k�z�ns�g �r�me?” Igaza van. A d�j csak eml�k, hogy r�szt vett�l azon a versenyen. De a k�z�ns�g boldog dallama �r�kre visszhangozni fog a f�ledben. M�g mindig csukott szemmel sz�rakoztattam unoka�cs�met �s mindenkit, aki engem figyelt.

Forogni kezdtem, s egy l�bra �rkeztem, majd egy hangos dobban�s ut�n ism�t a leveg�ben sz�rnyaltam.

�, ha ezt az �rz�st m�sok is meg�rten�k, ha t�nyleg mindenki ez�rt adna el�, s nem pedig, hogy � legyen a szt�r, futott �t agyamon.

Eszembe jutott a Fesztiv�l. Istenem, soha �letemben nem �reztem ehhez hasonl� csod�latos �rz�st. Mind a taps... s mind a k�z�ns�g mosolya �s elismer�se... Le�rhatatlan volt. Emilyvel ut�na m�g k�nnyezt�nk is, eml�keztem vissza. Liliom, suttogtam alig hallhat�an. Alig v�rtam m�r, hogy ism�telten az �larc m�g� b�jhassak.

L�bamat felemeltem a fejem f�l� �s h�tamat �vben megfesz�tettem.

Igen, az �larc m�g�tt teljesen m�s voltam. Mintha k�t �nem lett volna. Egy �tlagos, norm�lis artistal�ny, �s egy szenved�lyes, �rzelmekkel teli rejt�lyes ismeretlen �ne. Annak ellen�re, hogy nem akartam Liliom lenni, most eszeveszetten v�gytam arra, hogy ism�telten „�tv�ltozhassam”.

Sz�rk�sbarna tekintetemet kinyitottam, �s d�bbenten meredtem el�re. Az ajt�ban... Magda �llt. De h�t azt meg hogy? Hisz � P�rizsban volt. P�rat pislogtam, majd ism�t az trambulinra �rkeztem, s a magasba emelkedtem. De Magda m�r nem volt ott. Biztos csak k�pzel�dtem, nyugtattam magamat.

Eszembe jutott, hogy miel�tt m�g a fot�z�sra ker�lne a sor, Emilynek �s a t�bbieknek meg k�ne mutatnom a... „titkos b�v�helyemet”. M�g egyet ugrottam, majd egy k�nny� szalt� ut�n a f�ldre �rkeztem t�k�letes testtart�sban.

Shin kacagva tapsolgatni kezdett. Yume �s Shimizu elismer�en tekintett r�m. Finoman elmosolyodtam, majd odaszaladtam unokatestv�remhez �s a magasba emeltem.

- Hana �gyes! - egy cs�kot nyomtam pihe-puha arc�ra, miel�tt megcsiklandoztam volna.

- K�sz�n�m! - forgattam meg.

- Cukoj! - k�vetelte rem�nyekkel teli s�t�t szemekkel.

- Na, ennyit m�r nem kapunk, te �dess�gfal�! - nyomtam �ssze orrunkat.

- Kicsim, Sor��k mikor fognak megj�nni? - �rdekl�d�tt n�nik�m.

- Tudom�som szerint h�tv�g�n. - tettem le Shin-t, �m m�g mindig fogtam a kez�t.

- Akkor majd akkor szeretn�d elmondani? - s�gta szerelmes hangon Shimizu.

�, Krisztusom, s�hajtottam. Az ilyen p�rokat mindig annyira irigyeltem. A mindent els�pr� szenved�llyel, s szerelemmel �g� teli h�zass�g, s�hajtottam.

Tudj�tok, Yume divattervez� volt. Persze, kisl�nyfejjel m�g n�nik�m is �gy gondolta, hogy sz�leit, s n�v�r�t k�veti �s � is artista lesz. De m�gis ruha- �s divattervez� lett. Tal�n e miatt a d�nt�s miatt �r�kk� h�l�s lehet a Sorsnak, hisz ennek a szakm�nak k�sz�nhet�en tal�lt r� szeretett f�rj�re, Shimuzu-ra, s sz�letett meg els�sz�l�tt kisfi�k, Shin. Tekintetemet k�v�ncsian Yum�ra emeltem.

- N�nik�m, mir�l is besz�l Shimizu? - �rdekl�dtem, mik�zben Shin haj�t k�coltam �ssze.

- Az titok. Majd akkor szeretn�m elmondani, ha Sora is itt lesz. - szeme l�gyan csillogott.

- Na, l�gy sz�ves! �n nem b�rok addig v�rni! - n�ztem r� k�r� tekintettel.

- Nem-nem. - r�zta meg a fej�t.

- N�nik�m!

- Hjaj, Hana - forgatta a szemeit, majd gyeng�den megfogta a kezemet �s odah�zott maga mell�. A f�lembe s�gta a nagy titkot. Kikerekedett a szemem �s felsik�tottam, mire az �sszes pillant�s r�m szegez�d�tt.

- N�nik�m, ez t�nyleg igaz? - �lltam fel boldogan. - T�nyleg?

- Igen, eg�szen biztos. - b�lintott, �n meg a nyak�ba borultam �s egy hatalmas cs�kot adtam arc�ra, majd Shimizu fel� fordultam.

- Gratul�lok! - �leltem �t �t is. Shim melegen �s �r�mmel telve elmosolyodott.

- K�sz�n�m, Hana.

- Rem�lem, most kisl�ny lesz. - kacsintottam.

- Azt majd megl�tjuk - �llt fel nagyn�n�m. - M�g csak az �t�dik h�tben j�rok. - s�hajtotta boldogan.

- Hallod Shin, kistes�d lesz!

- Kistes�! - ism�telte tapsikolva.

- Na, rendben, most mennem kell - engedtem el a kez�t. - Sz�ll�sotok van?

- Persze - b�lintott Shimizu. - Sora odaadta a vill�j�t.

- Bocs - mosolyodtam el. - Nos, akkor �n most megyek.

- Viszj�t, Hana-chan!

- Nem szabadulsz meg t�lem - kacsintottam m�g egyszer unokatestv�remre, majd egy cs�kot adtam az arc�ra, ak�rcsak az �desanyj�nak �s �desapj�nak. Mivel m�r minden pr�b�t befejeztem, �gy d�lut�nom szabad volt.

F�ls�t�ltam a l�pcs�n, majd kil�ptem a nagy ajt�n. A mai napom nem is lehetett volna t�k�letesebb! Nemsok�ra lesz m�g egy unokatestv�rem; a pr�b�k sz�pen haladnak; t�k happy vagyok... �m ekkor l�p�seket hallottam magam m�g�l. K�v�ncsian megfordultam �s kit l�ttam magam m�g�tt? H�t persze, hogy Eric Thane-t.

- Eric - fontam �ssze kezeimet a mellkasomon. - Azt hiszem, most te vagy az, aki k�vet engem. - mosolyodtam el finoman.

- Ha �n valakit k�vetek, azt okkal teszem. - felelte h�v�sen.

- �, �rtem - d�ltem neki a mellettem l�v� falnak. - �s megtudhatn�m, hogy mi k�sztetett arra, hogy ut�nam gyere?  

- Tudod - l�pett egyel k�zelebb -, az utols� jelenetet m�g szerintem gyakorolnunk kellene. - kezdte sejtelmesen.

- M�rt? Szerintem t�k�letes volt. De melyik r�sze nem megy? Csak �nekelned �s t�ncolnod kellene... - vontam f�l szem�ld�k�met, mik�zben gy�ny�r� k�k szemeibe n�ztem.

- A legeslegutols� r�sze... - mondta sejtelmesen.

- Mit csin�lsz? - istenem, t�l k�zel volt! T�l... K�zel...

- Meg foglak cs�kolni. - s�hajtotta, s kem�ny, sz�pen �velt ajkait az eny�mekre tapasztotta.

El akartam tolni, �s k�ts�gbeesetten pr�b�lkoztam is. De igyekezetem kudarca fulladt, ugyanis �lel� karjait a h�tamra illetve a derekamra szor�totta, s szenved�lyesen cs�kolt. Olyan finom, m�z�des ajkai voltak. Tapasztalt �s hat�rozott. Nyelve lassan v�gignyalta az als� ajkamat, majd a fels�t, jelezve, hogy bebocs�jt�st k�r az �n sz�mba. Term�szetesen, azonnal megadtam neki az enged�lyt, �s p�r pillanattal k�s�bb vad csat�t v�vtak nyelveink. Kezeimet �vatosan, kiss� b�tortalanul a nyaka k�r� tekertem. Mit csin�lok? Hisz tudom, hogy csak j�tszadozik! Azt a t�nyt pedig, hogy bel�m szeretett, egyenesen ki is z�rhatom, hisz lehetetlen, hogy alig �t nap alatt ilyen �rz�st v�ltottam volna ki bel�le. Tulajdonk�ppen, ez az eg�sz v�gy volt meg�rt�s n�lk�l. Szenved�ly j�v� n�lk�l. �s �rzelem �rtelem n�lk�l.

- Eric... - �m ism�telten bel�m fojtotta a sz�t. - Eric, k�rlek, hagyd... abba.

- Bocs�ss meg, Hana - s ajkainkat �sszeforrasztotta. Olyan m�mor�t� �rz�s volt. Olyan felemel�, gy�ny�r� �s v�gykorb�csol�. Mi lesz velem, ha m�g p�r h�napig itt leszek? Lehetetlen lesz kib�rni a k�zels�g�t, ez eg�szen biztos.

- Eric! - hallhattunk t�volr�l egy ismer�s hangot a h�tunk m�g�l. Jaj, Istenem, ne, foh�szkodtam az �g fel�, mik�zben ell�ktem magamt�l a fekete haj�t, s fejemet elford�tottam. Kiss� lihegve figyeltem a folyos� v�g�n �ll�, l�ngv�r�s haj� l�nyra.

- Miranda... - suttogtam d�bbenettel.