Leon egyre közelebb hajolt,Sorához és megcsókolta.Megtette a második dolgot amit nem hitt volna hogy meg tesz ha egy Naegino-ról van szó…

Sora teljesen ledöbbent,és elhúzódott Leontól.

Zavarban volt és nem tudta mit mondjon.

-Öhm…nekem lassan haza kell mennem…

-Nekem is…apám nyaggatni fog hogy hol voltam.

-Viszlát Leon!-mondta Sora és elindult haza.

Leon még nézte a lány távolodó alakját és amikor eltünt,ő is elindult.

Sora egész úton gondolkozott.”Hihetetlen!Ez egy Oswald…sose mertem álmodni se arról a családról erre most meg itt csókolózok vele,egy nyilvános helyen.Ha ze kiderül engem anyám megis öl.”

Undorodva nézett fel a 2.emeletes fehér házra.

Mikor belépett az ajtón Layla rögtön elé rohant.

-Sora!Végre!Nem tudtam hol lehetsz!Édesanyád is kezdett aggódni.

-Nagyon aggódhatott…-mondta Sora letörten.

-Sora,attól hogy nem tud veled törődni folyamatosan,az anyád.

-Nem tud törödni?Layla,nem is akar.Ha akarna nem lenne ez az ellenségeskedés!-mondta Sora emelt hangon és besétált a nappaliba.

A helyiségben,nem volt valami nagy rend.Olyan volt ahogy este hagyta.Az üvegasztalon,egy tál,tele papírokkal,és mellette egy könyv.A kanapén egy takaró volt.A könyves polcon pedig össze-vissza voltak pakolva a könyvek.

-Layla,kérlek hozz egy kicsit inni.-kérte Sora,a lányt,aki folyamatosan követte,miközben ő leült és elkezdett olvasni…olvasott volna,de folyamatosan,egy szürke szempárt látott maga előtt.”Ez nem igaz!Fenébe is!Elkell felejtenem!”

Sora elakarta mesélni valakinek hogy mi a baja,de nem tudta ki hallgatná meg és ki az akiben megbizhat aztán rájött…

-Sora,meghoztam a vizet.

-Layla,gyere velem,a tanácsodat szeretném kérni.-mondta Sora és megsem várva a választ elkezdte maga után húzni Laylát az emeletre.Bementek a szobájában,és Sora bekulcsolta az ajtót.

Mikor meglátta Layla értetlenkedő pillantását,elmosolyodott,és megszólalt.

-Nem akarom hogy zavarjanak.

-Sora mi az ami ilyen,fontos?

-Nos…tudod ma sétálni voltam Katie-ékkel,de egy kicsit összevesztünk,és én elmentem tőlük,és találkoztam valakivel aki…

-Csak nem vagy szerelmes?-kérdezte Layla mosolyogva.

Sora teljesen megdöbbent…

”Szrelmes?Nem!”-jelentette ki Sora magában.

-Nem Layla nem vagyok…és ha elmondom kivel találkoztam,akkor meg is fogod érteni.

-Sora,nem a rangtól függ,hogy szeretsz-e valakit.Na,szóval kivel találkoztál?

-Leon Oswalddal…-miután Sora kimondta a nevet félve,nézett fel Laylára,akin látszott hogy meglepődött.

-Hát,erre nem számítottam.De Sora,jegyezd meg,attól hogy ez a háború van,érezhetsz bármit,csak titokban…-felelte halkan Layla és átölelte Sorát.

-Köszönöm,Layla hogy számíthatok rád mindig.-suttogta Sora kicsit meghatódva.

-Ez csak természetes.Ha nem haragszol én most megyek,mert jött egy új kertész és segítenem kell,neki hogy tudja mit hol talál.

-Elkisérhetlek?

-Persze,gyere nyugodtan,de szerintem öltözz át.A konyhán találkozunk.-mosolygott Layla.

Sora a szekrényéhez sétált,és kivett egy fehér pólót és egy hosszú szoknyát.Miután felöltözött a haját összefogta,megkereste a napszemüvegét és elindult a konyhába.

Útközben belefutott abba akivel a legkevésbé akart találkozni.Daniel-be.

-Á Sorácska.-mondta miközben gúnyosan Sorára mosolygott.

Danielnek magas fekete hajú,18 éves,srác volt,akit az anyja fogadott be.

-Mit akarsz szemétke?-kérdezte Sora a leggúnyosabb hangján.

-Hova mész ilyenkor kicsikém?

-Egy nem vagyok a kicsikéd,kettő egy magad fajta szemétnek semmi köze hozzá.-felelte Sora halkan nehogy az anyja meghalja mivel pont az ő szobájánál álltak.

A lány úgy döntött hogy mielőtt Daniel bármit is kitalálna amivel feltarthatja,inkább gyorsan elmegy.

Mikor beért a konyhába,látta hogy Layla türelmetlen.

-Jajj,Sora hol voltál ennyi ideig?

-Az a szemét feltartott.-felelte Sora,erősen megnyomva a szemét szót.

-Na mehetünk végre?

-Persze,de miért sietsz ennyire Layla?-kérdezte meg Sora mosolyogva.

-Hát Sora tudod,Yuri az új kertész..öhm…

-És még én szerettem bele Os…valakibe?

-Nem vagyok szerelmes Sora félre értesz,egyszerűen szimpatikus,és megmondtam neki hogy 3-kor találkozunk kint és segitek neki.

-Layla,tisztában vagy azzal hogy hány óra is van?-kérdezte Sora felvont szemöldökkel.

-Mennyi is?-kérdezte Layla zavartan.

-Fél 3,nem 3,vagy fél 4,Layla..nem vagy elkésve ne idegeskedj!

Kimentek a kertbe,ahol leginkább rószák voltak mivel az volt Sora anyjának,Marrie-nek a kedvenc virága.

Sora leült egy padra és eszébe jutott hogy bent hagyta a könyvét.Nem akart vissza menni.Félt hogy ujra találkozik Daniellel és,ezt nagyon nem akarta.

-Layla,ne haragudj,visszaszaladnál egy könyvért?Mindegy mi az csak a lényeg hogy elfoglaljam magam.-könyörgött Sora bociszemekkel.

-Ennek a nézésnek lehetetlen ellenálni…ha esetleg jönne Yuri mond meg neki hogy mindjárt jövök.

-De hogy néz ki?-kiabált utána Sora.

-Szőke haja van és kék szeme,erről megismered.

-Van egy csomó szőke hajú és kék szemű pasi.

-Tudni fogod ki az nyugi…-mosolygott Layla és elfutott a könyvért.

-Na kössz.-mondta Sora miközben elkezdett stálni a kertben.

Leon hazament,és felsietett a szobájába,hogy elkerülje a családját,de legnagyobb meglepetésére és döbbenetére May volt a szobájában.

-Mit keresel itt?-kérdezte Leon,szokás szerint ridegen.

-Csak fejöttem szétnézni.Talán baj?

-Ha már így megkérdezed,igen baj!

-De Leon,szerelmem,mi a baj abban hogyha szétnézek a vőlegényem szobájában?-Kérdezte May ártatlan tekintettel.

-Én a vőlegényed?Nem hinném.Miért baj?Talán azért mert senki sem mondta hogy bejöhetsz.-Itt Leon már kiabált May-jel.

-Na de…

-Semmi de!És tünj el a szobámból,amíg szépen mondom!

May zokogva,kiment Leon szobájából,és belefutott Sophieba.

-Te sírsz?-kérdezte a fiatalabb Oswald meglepetten.

-Nem,csak bele ment valami a szemembe.-mondta May miközben megtörölte a szemét.

-És Leon ezért kiabált volna?

-Semmi közöd hozzá miért kiabált!-mondta May és otthagyta a ledöbbent lányt.Nem értette,miért beszélt vele így May hiszen nagyon jól kijöttek.

Sophie elment Leon szobájához,kopogott.nem jött válasz.

-Leon,Sophie vagyok,bemehetek?

Bentről mozgás hallatszott,és nem sokkal később Leon ott állt az ajtóban Sophie előtt.

-Mit akarsz Sophie?

Sophie nem válaszolt csak belökte testvérét az ajtón,és becsukta magaután.

-Elmeséled hogy mi bajod van May-jel,meg úgy egyépként is.Amíg nem mondod meg az igazat nem megyek el innen.-jelentette ki magabiztosan a lány,és leült egy fotelbe.