Hossz� m�sodpercekig csak �ltem, mint akit fejbe v�gtak �s nem tudtam mit kezdeni magammal. Azt�n lassan, �jb�l megtelt a szemem k�nnyekkel, amik lassan, csendes patakokk�nt szelt�k v�gig az arcom. Lehunytam a szemem �s megpr�b�ltam visszafogni a r�m t�r� �rz�seket, de k�ptelen voltam. A cs�k, az �lel�s, a bec�z� szavak... annyira j�l estek...

Leont akartam. Leon Oswaldot, a h�res-h�rhedt Hal�listent.

Nagy nehezen siker�lt csak annyira �sszeszednem magam, hogy k�pes legyek fel�llni, azt�n az ajt� fel� fordulva fel akartam menni.

� �llt az ajt�ban.

Nem mozdultam, csak v�dekez�en magam k�r� fontam a karom, mik�zben figyeltem a sz�rke tekintetet. �rzelmek j�tszottak benne, amik ellen harcolt, k�zd�tt, mint egy sebzett vad az �let��rt. L�ttam, hogy b�nja, amit tett. Azt is, hogy nem tudja, hogyan tov�bb. Legal�bb annyira, ha nem jobban �ssze volt zavarodva, mint �n. A k�l�nbs�g csak annyi volt: m�g � nem tudta hova tenni az �rz�st, �n m�r r�g felismertem. M�g ha nem is pont szerelem az, amit � �rez ir�ntam, de egy bizonyos fok� vonzalom, k�t�d�s. Nem s�p�rheti a sz�nyeg al�, nem menek�lhet el el�le, mert k�zt�nk vibr�l. Megfoghatatlan, de �rezhet�. K�t hossz�, ruganyos l�p�ssel szelte �t a kett�nk k�z�tti t�vols�got, azt�n mag�hoz szor�tott, k�ts�gbeesetten, de nem �rdekelt a f�jdalom. A nyak�ba temetett arccal felzokogtam, majd a karom a v�kony der�k k�r� fontam.

Az id� meg�llni l�tszott...

***

M�snap reggel �gy viselkedt�nk, mintha mi sem t�rt�nt volna, de a fesz�lts�g nem t�nt el k�z�l�nk. Mert az egy dolog volt, hogy m�s-m�s okb�l eld�nt�tt�k, nem akarunk eml�kezni az este t�rt�ntekre, az �rz�seket nem lehet elt�ntetni egyetlen gondolattal. S�t, tal�n sehogy sem. A gyors reggeli ut�n �pp volt m�g annyi id�nk, hogy Yume-hoz bemenj�nk, besz�lj�nk Kate-tel, hogy Layla majd megy a gyerek�rt, azt�n ment�nk a Sz�npadhoz.

Hihetetlen elsz�nts�ggal �s h�vvel vetett�k bele magunkat a gyakorl�sba, mintha a verejt�kes munk�val k�pesek lenn�nk elmosni, elt�r�lni azokat a hib�kat, amiket elk�vett�nk. Mert be kellett ismernem, hiba volt, hogy viszonoztam a cs�kj�t. � m�r nem az a Leon volt, aki annak idej�n bar�tk�nt mindig mellettem �llt, hanem az a f�rfi, aki a Sz�npadhoz ker�lt. Folyamatosan, szinte minden percben eml�keztetnem kellett magam erre az apr�cska t�nyre.

A napok teltek, Yume kezdett rendbe j�nni, az �j m�sor pedig teljes siker volt. A k�z�ns�g tombolt, Kathy �s Kalos v�ltig �ll�totta, hogy v�gre megvan a t�z az el�ad�sunkban, amit hi�nyoltak.

Egyetlen gond volt csak: �n nem �gy v�lekedtem.

Igen, nagyon is j�l �reztem, hogy a cs�k �ta valami visszaford�thatatlanul megv�ltozott k�zt�nk, de annak nem volt k�ze semmilyen t�zh�z, amir�l a t�bbiek besz�ltek. Az eg�sz mer� f�jdalom volt. A tudat, hogy v�gre, szerelmes vagyok, de egy olyan emberbe aki... tulajdonk�ppen milyen is? M�g azt sem mondhattam volna el magamr�l, hogy megismertem, mi�ta vele laktam. Semmivel sem ker�lt�nk k�zel egym�shoz. Ink�bb �gy fogalmaztam volna, hogy ker�lgett�k egym�st.

Fogalmam sem volt r�la, mit tegyek, mit kellene l�pnem ahhoz, hogy v�gre siker�lj�n valahogy el�remozd�tani a helyzetet. Hogy Leon tegyen valamit, amivel siker�lne tiszt�znom, mit is gondol r�lam, mit akar t�lem. Nem egyszer megfordult a fejemben az a gondolat is, hogy elk�lt�z�k a h�gommal, de mindannyiszor elvetettem, t�bb okb�l is. El�sz�r is ott volt a t�ny, hogy b�rmennyire is j�l kerestem a t�rsulatn�l, Leonnak igaza volt: m�g nem voltam profi, enn�l fogva teh�t nem kaptam akkora p�nz, amib�l olyan lak�st vagy h�zat siker�lt volna b�relnem, amiben Yume k�nyelmesen elj�tszogathatna, lehetne leveg�n. M�sodszor pedig ott volt a t�ny, hogy m�g mindig rem�nykedtem a csod�ban.

Abban, hogy Leonnak siker�l megny�lnia fel�m, mint legut�bb, hogy ism�t siker�l a fagyos �larc m�g� l�tnom.

Nem is sejtettem, milyen v�ratlan form�ban fog j�nni a seg�ts�g...

***

Kellemes, szerdai nap. A nap s�t�tt, �n lengtem a trap�zon, felszabadultan, megszabadulva minden ideg�rl� gondolatt�l, amikor ajt� kiv�g�dik �s �les hang csattan...

- Sora, besz�ln�nk kell!

Halkan s�hajtottam �s le�lltam a lend�lettel. �gy n�ztem az ez�sthaj�ra, mint akit legsz�vesebben felny�rsaln�k, de azonnal megv�ltozott a tekintetem, mikor l�ttam, mennyire zaklatott. El�g volt, hogy egy pillanatra zavartan a szemembe n�zzen, �n pedig azonnal leugrottam a h�l�ba �s fel� indultam. K�zeledve a f�rfihoz, egyre jobban remegni kezdett a gyomrom. Tudtam, hogy nem fog tetszeni, amit be akar jelenteni.

- Mi t�rt�nt? - �lltam meg v�g�l el�tte aggodalmasan.

- Kalos h�v - felelte, majd �gy elsietett, hogy szinte porzott ut�na a padl�.

H�tra n�ztem Sarah-ra, aki b�lintott, majd �jabb s�hajt megeresztve ut�na siettem. Az ajt�n�l egy pillanatra megtorpant, majd kinyitva el�ttem el�re engedett, �n pedig ott tal�ltam magam Kalossal, Leonnal, Yurival �s egy ismeretlen f�rfival szemben. Magam sem tudtam mi�rt, de az egyetlen dolog, ami abban a pillanatban befurakodott a fejemben az volt, hogy mit akarhat t�lem ennyi f�rfi. Magas intelligenci�mat az is tan�s�totta, hogy csak akkor esett le, hogy mondanom kellene valamit, mikor Leon �vatosan a h�tamra cs�sztatta a tenyer�t �s maga el�tt tolva az idegen fel� vezetett.

- Dylan McKey - ny�jtott kezet, �n pedig az ez�sthaj� unszol�s�ra elfogadtam.

- Sora Naegino.

- Leon �gyv�dje - magyar�zta Yuri, mikor tal�lkozott a tekintet�nk, �n pedig a fokozhatatlan �rtetlens�g mintap�ld�nyak�nt n�ztem Kalosra.

- Az �r int�zi Yume �r�kbefogad�s�t - felelt Kalos.

- Mindenk�pp szerettem volna �nnel szem�lyesen is tal�lkozni, hogy megbesz�lhess�k a dolgokat - magyar�zta a f�rfi, el�v�ve egy adag pap�rt a t�sk�j�b�l, amit addig a m�sik kez�ben fogott, de nekem fel sem t�nt. - B�r, Leon m�r mindent elmondott, amit tudott, szerettem volna, ha tiszt�zhatn�nk p�r dolgot.

- Milyen dolgot? - kerestem k�zben Leon tekintet�t, de � csak sz�tanul az ablakhoz s�t�lt �s kib�mult rajta.

Kalos �s Yuri szint�n ker�lte a tekintetem ez�ttal, �gy nem maradt m�s v�laszt�som, egyszer�en McKey szem�be n�ztem.

- Mindenek el�tt, szeretn�k bocs�natot k�rni �nt�l, ha megs�rten�m valamelyik k�rd�semmel, de felt�tlen�l sz�ks�ges feltennem �ket. H�ny �ves?

- Tizennyolc.

- Leon azt mondta, n�la lakik pillanatnyilag. Van saj�t lak�sa? Alb�rlet? Valami?

- Nincs - n�ztem egyre furcs�bban az �gyv�dre.

- Az… elhunyt sz�lein k�v�l vannak rokonai?

- Senki, lesz�m�tva a bar�taimat Jap�nban, de elmagyar�zn� m�r, mit akar ezekkel a k�rd�sekkel?!

- Maga kiskor�.

- He?!

�rtelmes megnyilv�nul�somra csak fels�hajtott, majd seg�lyk�r�en n�zett Kalosra. K�vettem a tekintet�t, a f�n�k pedig f�radtan adta meg mag�t.

- Itt Amerik�ban csak akkor vagy feln�tt, ha bet�lt�tted a huszonegyet. Teljesen kiment a fejemb�l a dolog. Eddig csak az�rt maradhatt�l a t�rsulatn�l, mert a sz�leid megengedt�k, de most, hogy �k nincsenek...

- El... el kell mennem? - k�rdeztem halkan, �sszeszorul� torokkal.

A kezem �k�lbe szor�tottam a gondolatra, hogy mindent elveszthetek. Mi a fen�t tudn�k csin�lni otthon? F�leg a h�gommal egy�tt… Nem tudn�k munk�t keresni, nem �rtek semmihez, nem tanultam. Nem lenne otthonom. Nem lenne senkim. A h�gomat elvenn�k t�lem...

- Az att�l f�gg.

- Mit�l?

- A t�rv�nyek szerint, mivel bet�lt�tte a tizennyolcat, nem fogadhat� �r�kbe, nem ker�lhet �rvah�zba, ez�rt ezt a lehet�s�get kiz�rhatjuk - felelte McKey, �n pedig r� kaptam a tekintetem azonnal. - Azonban, hi�ba "f�ggetlen" �gymond, a t�rv�nyek addig nem ismerik el a nagykor�s�g�t, am�g be nem t�lt�tte a huszonegyet, �gy ne maradt m�s, mint a h�zass�g. Ha van valaki, aki t�rv�nyesen feln�tt, nem tilthatj�k meg, hogy hozz� menjen. Ha van f�rj, p�nz, h�z �s minden, ami ahhoz kell, hogy k�pes legyen ell�tni a gyereket, k�rv�nyezheti, hogy nagykor�s�ts�k.

- Nem �rtem - sz�laltam meg bizonytalanul �s a lehet� legnagyobb k�ts�gbees�ssel a hangomban. - Nincs olyan f�rfi, akit ismerek �s fels�g�l venne.

- Felvetettem Leonnak...

- Verd ki a fejedb�l, Dylan! - p�rd�lt meg d�h�dten a D�mon, �n pedig ijedten rezzentem �ssze mind a hangj�ra, mind pedig a tekintet�re. - Nem fogom elvenni Sor�t!

- Mi? - nyikkantam.

- Az isten�rt, Oswald! Nem kell igazinak lennie a h�zass�gnak, te is halottad! - sz�lalt meg v�gre Yuri is, de k�ptelen voltam elhinni, hogy pont ezt mondta. - El�g, ha egy �vig j�tszod a szerepet, azt�n elv�ltok.

- Ennyire h�lye vagy, Killian, hogy nem �rted meg? Nem! Nem �s nem! Semmik�pp!

- Leon! - d�rrent Kalos hangja is. - Te vagy az egyetlen, aki seg�thet Sor�n. Nyilv�n meg�rted, hogy �n sz�ba sem j�hetek, mivel Sarah �lve felboncolna, nem besz�lve Layl�r�l, aki Yurit gyilkoln� meg. Maradsz te.

- �s mi van a kis sz�k�vel?! - emelte fel jobban a hangj�t Leon. - Robbinsszal?!

- Ken m�g nem t�lt�tte be a huszonegyet - felelte hal�los nyugalommal az �gyv�d.

Csend ereszkedett a szob�ra. Fesz�lt, fojtogat� csend. �n pedig ott �lltam a m�rges f�rfiak csoportj�nak k�zpontj�ban, minden �zemben remegve �s nem b�rtam kiny�gni semmit. Meg voltam gy�z�dve r�la, hogy mindannyian meg�r�ltek. Ugyanakkor... a gondolatra, hogy Leon ennyire elutas�tja a gondolatot, hogy elvegyen rosszul esett. Furcsa, �les f�jdalom nyilallt a sz�vembe att�l a gondolatt�l, hogy ennyire eltasz�t. �s nem �rtettem.

Nem b�rtam felfogni, mi�rt viselkedik ennyire m�sk�nt, ennyire elutas�t�an, ennyire... sz�vtelen�l. Azt�n eszembe jutott.

� a Hal�listen. A rideg, a kegyetlen, a sz�vtelen. Term�szetes, hogy nem �rdekli, mi van velem...

�n azonban egyre csak azt a Leont l�ttam magam el�tt, aki im�dta a h�g�t. Aki majdnem bele�r�lt a f�jdalomba, hogy elvesz�tette. Aki siratta, aki b�rmit megtett volna az�rt, hogy teljes�tse az �lm�t...

�s meg�rt�nt.

- A Nyilas kil�pett a k�db�l - jelent meg el�ttem Fantom, mintegy igazolva a lelkemben k�rvonalaz�d� tervet. - �j �sv�nyre l�pett, hogy eljusson a Skorpi�hoz �s kiseg�tse �t is a vaks�gb�l. De a Skorpi� makacs. Tal�n t�ls�gosan is. Nem biztos, hogy a Nyilas f�nye eljut hozz� �s el�g lesz neki a kijut�shoz. Megeshet, hogy ez�ttal t�ls�gosan is nagy f�ba v�god a fejsz�d, Kaleido Szt�r...

- Tartozol nekem - sz�laltam meg halk, remeg� hangon, le nem v�ve a tekintetem a l�that�an led�bbent Leonr�l.

- M�gis mir�l besz�lsz?

- Sophier�l. Meg�g�rted neki, hogy teljes�ted az �lm�t, �n pedig seg�tettem - min�l t�bbet mondtam, ann�l ink�bb f�ltem. A reakci�j�t�l, hogy minden balul fog els�lni... de � volt az egyetlen rem�nyem. - K�rlek, Leon!

- Te teljesen meg vagy hibbanva?! - fakadt ki l�tsz�lag d�h�sen, �n m�gis �szrevettem a villan�st a szem�ben.

Leon Oswald... a Hal�listen... az ez�sthaj� D�mon... f�lt.

- Leon, k�rlek - s�gtam, imm�r meg sem pr�b�lva visszatartani a k�nnyeimet, amik v�gigcik�ztak az arcomon, de � elfordult. Yuri pillant�s�b�l l�ttam, legsz�vesebben megfojtan�, de �n tudtam, l�ttam rajta, hogy f�l. Nem tudtam mit�l, de �gy t�nt, a helyzet t�ln�tt rajta. Mikor fogadott b�ty�m �t akart �lelni, �gyesen mozdulva kit�rtem az �rint�se el�l �s meg sem �lltam, am�g Leon m�g� nem ker�ltem. - Leon... m�r csak a h�gom maradt nekem. Ha nem veszel el, elveszik t�lem, ezt m�g �n is tudom. K�rlek! Esk�sz�m, megteszek b�rmit, csak k�rlek... Seg�ts! �n csak a h�gomat akarom.

Hallottam, ahogy franci�ul szitkoz�dik, majd megp�rd�lt, Dylanhez trappolt, kikapta a kez�b�l a pap�rokat �s al��rta.

Azt�n r�m n�zett.

A sz�rke tekintetb�l megint nem lehetett kiolvasni semmit, de a hangja, ahogy ridegen megsz�lalt, szinte v�gott.

- Csakis az�rt teszem, mert seg�tett�l.

Megk�nnyebb�lten engedtem ki a benntartott leveg�t, majd a t�bbiekkel nem t�r�dve, egyszer�en a nyak�ba ugrottam.

- K�sz�n�m, D�monom.