|
7.RÉSZ
BY NAT 2009.05.08. 13:55
Leon már egy hete lakott Párizsban, amikor a posta egy számára nagyon fájdalmas tartalmú levelet hozott. A borítékot felbontva elolvashatta a bírósági idézést, miszerint két nap múlva jelenjen meg a székházban, hogy elkezdődhessen a válópere. Csalódottan rogyott le az újjávarázsolt lakás nappalijában egy székre. Pár percnyi gondolkodás után felhívta Stevent, hogy elmesélje a fejleményeket.
- Nincs minden veszve - bátorította az ügyvéd. - Nagyon sok hasonló esettel találkoztam már. Az egyik fél túl komolyan veszi a másik fél okozta sérelmeket és azonnal jogi útra tereli a dolgokat. Még akkor is ragaszkodik a különváláshoz, ha ott ülnek szemtől-szemben. Ilyenkor legtöbbször kígyót-békát kiabálnak egymásra és tőlük hangos a tárgyaló terem. Viszont a második fordulóban már úgy turbékolnak, mint a galambok és ejtik a pert. De abba már nem gondolnak bele, hogy egy ilyen procedúra mennyibe kerül. Felesleges felhajtás és pénzkidobás pusztán azért, hogy ráijesszenek a párjukra és rákényszerítsék arra, hogy elismerje, hibázott. És úgy, hogy mindezt otthon is megbeszélhették volna.
Leon némileg megkönnyebbülten hallgatta a barátját. Ő biztos jobban tudja, hiszen ez a munkája. Még szerencse, hogy a bűnügyi esetektől átpártolt a házastársi civakodásokhoz.
- Szóval azt mondod, hogy itt még nincs lezárva a történet?
- Nekem elhiheted - nevetett Steven. - Három éve vagyok ezen a szakterületen és nagyon sok mindent láttam már. Volt olyan ügyfelem, aki kétszer vált el ugyanattól a személytől, mert egy évvel az első válás után megint összeházasodtak. Annyi papírmunkát még senki nem adott. Hónapokig csak körmöltem meg gépeltem.
- Mit javasolsz? - kérdezte Leon, miközben elindította a kávéfőzőt.
Steven egy rövid szünetet tartott, aztán folytatta.
- Mindenképpen gyere el, még akkor is, ha neked eszed ágában sincs elválni. Ha nem jelensz meg, olyan, mintha neked mindegy lenne, mi lesz a vége és ezzel a feleségednek kedvezel - felelte. - Ez nagyon fontos - hangsúlyozta. - Ilyenkor szükség van arra, hogy a válni szándékozó felek lássák egymást és hatást gyakoroljanak a másikra. Mindegy, hogyan, vagyis azért humánus keretek között maradva - javította ki magát gyorsan, miután felidézte az egyik ügyét, amely késeléssel végződött. - Általában akkor kezdődik a visszakozás, amikor felidézik az emlékeket, a boldog éveket, és a többi. Ez az a pont, ahol rendeződni szoktak a dolgok néhány megbánást és bocsánatkérést követően.
Leon kiskanál után kutatott a fiókban.
- Mi van akkor, ha nem segít a könnyes nosztalgia?
Steven hangja komolyabb lett.
- Ha nem történik drasztikus változás egyik fél részéről sem, akkor első lépésben megállapodnak a javak elosztásában. Na, itt aztán mindig áll a bál, pláne, ha nagy vagyonról van szó. Ezt többnyire az ügyvédek intézik el, mert a felek csak ordibálnak egymással és mindent maguknak akarnak. Ha ez megtörtént, akkor következik a gyermek vagy gyermekek elhelyezésének problémája, természetesen csak ha van közös gyermek. Ezek is elég érdekesek tudnak lenni, de nálatok ilyesmiről nincs szó - sorolta a tényeket kötelességtudóan. - Végül, ha mindenben megegyeztek és aláírták a papírokat, kimondják a válást. Onnantól kezdve mindkét fél szabad ember és szabadon rendelkezik a sorsa felett, a másik beleszólása nélkül.
Leon egykedvűen kavargatta a kávéját, amit már nem is kívánt.
- Nekünk mit jósolsz?
- Nézd cimbora! Meglehetősen optimista vagyok az ügyetekkel kapcsolatban - jelentette ki. - Az alapján, amit elmondtál, nemcsak a feleséged az áldozat. Ő a nemi erőszakot és a férje eltűnését hozta fel válóindokként, te pedig a megcsalással védekezhetsz. Ezt persze alaposabban kidolgozzuk a tárgyalásra.
- Köszönöm - bontotta a vonalat komoran, miközben a kávét kiborította a mosogatóba.
Sora ugyancsak megkapta az idézést, de ő nem bontotta fel. Jól tudta, hogy mi áll benne, hiszen az ő ügyvédje kezdeményezte. A szokásos rizsa, ahogy Markus fogalmazott. Unottan üldögélt a kanapén, miközben egy szelet citromot rágcsált, ami a limonádéját díszítette. Jobb híján ezzel leplezte az idegességét.
Ismét Sora Naeginoként fog bemutatkozni. Milyen furcsa is lesz! Szerette az Oswald nevet, azt pedig még jobban, aki által felvehette. Jaj Leon, miért kellett így alakulnia?
- A citrom az oka a fancsali képnek vagy amúgy is ilyet vágnál? - csatlakozott hozzá Yuri mosolyogva. - Hogy vagy?
Sora komoran rápillantott, jelezve, hogy nincs vicces kedvében.
- Hagyj békén!
Yuri kivette a lány kezéből a poharat és beleszagolt.
- Már azt hittem vodkát iszol - húzta el a száját. - Megint.
- Nem vagyok alkoholista - vette vissza a limonádéját dühösen. - Elismerem, hogy néha lecsúszik egy-két pohárkával, de sohasem iszom magam részegre. Vagy láttál már a nappaliban fetrengeni?
- Jó, ezt aláírom! - adta meg magát a szőke férfi. - De így kezdődik a függőség. Először csak megkóstolom, aztán egy pohárka és még egy, meg még egy, végül ott állsz az anonim alkoholisták között és arról beszélsz, hogy üveggel kelsz és üveggel fekszel. Vagy rosszabb esetben az orvosnál, hogy tönkre ment a májad...
- Ne papolj itt nekem Yuri, mert nem áll jól! - szakította félbe ingerülten. - Mondd, hogy mit akarsz! Vagy csak erről akartál felvilágosítani? Mert ha igen, akkor szia!
Yuri feszülten nyomkodta az egyik kispárnát. Ő előre megmondta Laylanak, hogy nem fog szót érteni a lánnyal és tessék, így is lett. De egy utolsó próbát azért még tesz, hátha. Nem veszíthet semmit. Nem szeretné, ha egy hülyeség miatt két olyan ember is szenvedne, akik fontosan voltak neki.
- Sora - kezdte halkan. - Tudod, hogy mit jelent a válás? Ha aláírod a papírokat, akkor elveszíted Leont. Mindent, ami hozzá kapcsolódik. Irigylésre méltóan szerettétek egymást és ez nem múlhat el egyik pillanatról a másikra. Sora, te még most is ugyanolyan hévvel szereted, mint annak idején. Tisztában vagy ezzel?
A lány nem válaszolt, csak bólogatott.
- Akkor mégis miért csinálod ezt? Szereted a férjedet, ezt ne is tagadd, mert így van! Az imént erősítetted meg! - fojtotta Sorába a szót. - Szenvedsz, ahogy ő is. Mindketten boldogtalanok lesztek. Hát ezt akarod? Tudom, ő sem makulátlan, de te sem vagy az. Meg kellene beszélnetek ezt az egészet, mielőtt túl késő lenne. Csak le kellene ülnötök és higgadt fejjel megoldást keresni a problémátokra. Nincs olyan gond, amit ne lehetne megoldani egy kis akaraterővel.
A lány megitta a maradék limonádét, majd felállt és az üres poharat Yuri kezébe nyomta.
- Akár hiszitek, akár nem, van élet Leon Oswald után. Eddig is nélküle éltem, ezután is megleszek. Ha négy évig nem érdekelte, hogy van egy felesége, akkor most se érdekelje. Igen, még szeretem Leont, de ezzel a szerelemmel nem sokra mentem. Ez az én életem Yuri és hálás lennék, ha te a sajátoddal foglalkoznál - húzta ki a csatot, hogy aztán újra összefoghassa vele a haját.
Yuri figyelte a távozó lányt. Hazudik. Látszik rajta, hogy még mindig szereti a férjét. Akkor mégis miért zúzza szét ezt a házasságot? Miért nem akar adni még egy esélyt? Talán fél az újabb csalódástól? Talán.
Esőcseppek kopogtak a tárgyaló ablakain, melyben egy egész sereg gyűlt össze. A terem bal oldali asztalánál Leon és Steven foglalt helyet. Az ügyvéd után több nő is megfordult az épületben. Vékony szálú, szőke haja kék szeme elé hullott, enyhén borostás arca pedig legalább annyira vonzotta a gyengébbik nem tekintetét, mint az öltöny által sugárzott magabiztosság és elegancia. Steven szorgalmasan lapozgatta az iratokat, miközben oda-odasúgott néhány információt Leonnak, aki bólogatva elfogadta a javaslatokat.
Leon a fekete öltönyét vette fel, ami tükrözte a hangulatát is. Mindent el fog követni, hogy a feleségét jobb belátásra bírja, hogy kiverje a fejéből ezt a nevetséges válást. Azt elismerte, hogy erre hamarabb is gondolhatott volna és cselekedhetett volna. De egyszerűen nem tudta elképzelni a lányról, hogy meghoz egy ilyen döntést. Már miért ne hozta volna meg? Négy évig rá sem nézett. Nem most kellene bizonygatnia a szerelmét, hanem eddig kellett volna. De még semmi nincs veszve, jobb későn, mint soha.
A jobb oldali asztalnál ülő Markus már közel sem volt ennyire feltűnő jelenség. A pocakot eresztett, kopaszodó férfi szigorú szemekkel pásztázta környezetét, miközben fél percenként megköszörülte a torkát. Igazi hiénaként tartották számon, aki nem szeretett veszíteni. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem is fordult elő vereség.
Sora fehér kosztümben ült mellette és kábultan meredt maga elé. Egész éjszaka le sem hunyta a szemét, csak forgolódott és gondolkodott. Egészen addig, amíg el nem jött a reggel. A végső döntés reggele.
A hátsó sorokban Layla és Yuri is helyet kapott, sok más baráttal és ismerőssel.
- Ezennel kezdetét veszi a Sora Oswald kontra Leon Oswald per - darálta a bíró monoton hangon, miután elfoglalta helyét az emelvényen.
- Tisztelt bíró úr! - állt fel Markus lassan és kimérten. - Ügyfelem, Sora Oswald asszony, azért kezdeményezte a különválást a férjétől, Leon Oswaldtól, mert a férj alkoholos befolyás alatt megerőszakolta. A hölgy maradandó lelki sérüléseket szenvedett, melyek a mai napig befolyással vannak az életére. Ezt pszichológusi szakvéleménnyel is alá tudjuk támasztani...
- Profi - morogta Steven. - De semmi gond - nyugtatta Leont, aki megszorította a szék karfáját. - Ez normális. A sértett felet mindig ártatlannak ábrázolják, ez a dolguk.
- Oswald asszony különféle nyugtatókat is szedett, de ezeket abba kellett hagynia a munkája miatt - folytatta Markus színpadiasan. - Leon Oswald tehát eme tettével kárt tett ügyfelem női mivoltában...
- Tiltakozom! - állt fel Steven határozottan. - Elismerjük, hogy ügyfelem, Leon Oswald, valóban nemi erőszakot alkalmazott a felesége ellen, de ez csak egyszer fordult elő - jelentette ki, mivel a beismerő vallomás enyhítő körülményként számított. Ez pedig a javak elosztásánál jól jöhet. - Ám mindezt azután cselekedte, hogy Sora Oswald asszony házasságtörést követett el ügyfelemmel közös lakásukban.
- Ez valóban így történt, ezt nem is tagadjuk - vette át a szót Markus szigorúan. - Ügyfelem szeretethiányban szenvedett és férje brutalitását sem bírta tovább elviselni. Kórházi leletekkel tudjuk bizonyítani, hogy Leon Oswald többször is brutálisan bántalmazta a feleségét. A zárójelentések egyértelműen kimondják, hogy a csuklója háromszor volt eltörve, kétszer megrepedt a bordája és nem egyszer borította a testét véraláfutás...
- Ez hazugság! - pattant fel Leon dühösen. - Ez nem igaz! Én szeretem a feleségemet, sohasem emeltem rá kezet...
- Csak megerőszakolta - tárta szét a kezeit gúnyosan Markus és elégedett mosoly bujkált a szája szélén.
- Csendet! - csapkodta az asztalt a bíró szigorúan. - Oswald úr! Moderálja magát vagy kivezettetem!
- Elnézést bíró úr! - állította meg a tárgyalás menetét Steven gondterhelten. - Konzultálhatnék néhány percet az ügyfelemmel? - amikor engedélyt kapott rá, leült és lehúzta maga mellé Leont. - Ezt miért nem említetted?
- Mert nem igaz - dörmögte a férfi ingerülten. - Te kinézed belőlem, hogy ilyet teszek?
- Nem, dehogy - biztosította Steven. - De a fenébe is, őrizd meg a hidegvéredet! Ezzel a viselkedéssel magad alatt vágod a fát! A média előszeretettel csap le az ilyen szaftos témákra. Kérlek!
Leon mérgesen vetette hátra magát a székben, miközben Sorara pillantott, aki komoran nézett maga elé. Miért nem szól? Miért nem tiltakozik a rágalmak ellen? Mi az isten történt a feleségével?
Néhány percnyi tanácskozás után Steven ismét felállt és megigazította magán a zakót.
- Tiltakozunk az imént felhozott vádak ellen! Ügyfelem, mint már mondtam, a nemi erőszakot elismeri, de a többi puszta kitaláció. Ezzel szeretnék aláásni ügyfelem tekintélyét. Különben miért csak most hozakodott elő ezzel a régen történt dologgal?
- Ügyfele akkor ásta el magát, amikor négy évre megszökött az országból, ügyfelemre hagyva minden kiadás fedezését. Egyedül keresett, tartotta fenn a házat, amíg Oswald úr Madridban tartózkodott. Ráadásul viszonyt folytatott egy ottani nővel. És még ő beszél házasságtörésről meg erkölcsről. Követelem, hogy a javak elosztásánál ezt vegyék figyelembe!
Steven újra időt kért.
- Ez sem igaz? - érdeklődött zavartan.
- Ami azt illeti, ennek van némi igazságalapja...
- Bassza meg, Leon! - káromkodta el magát az amúgy nyugodt vérmérsékletű ügyvéd. - Mit titkolsz még? Így hogy nyerjem meg neked a határozatot, hogy vizsgálják felül a házasságotokat? Ne felejtsd el, hogy amíg tart a vizsgálódás, addig házasok vagytok és talán visszahódíthatod a nejedet. Viszont ha a bíró elfogadja a feleséged érveit, akár igazak, akár nem, érvényesíti a válási papírokat! Ezt akarod?
- Nem - válaszolta hidegen.
- Baszd meg, ezt most nagyon elrontottad - simította ki a nyakkendőjét. - Mi lenne a követelés? - kérdezte kissé cinikusan az ellenfél ügyvédjét.
- Ügyfelem ragaszkodik a melbourne-i villához, a los angelesi házhoz, illetve a saját vagyonához, ami harmincmillió amerikai dollár. Ezen kívül Oswald úr fizesse ki azokat a számlákat, amelyeket ügyfelem a pszichés kezeléseken kapott és amelyet saját zsebből fizetett. Illetve a gyógyszerek árát, amelyre az elmúlt években szüksége volt - sorolta Markus fennhangon. - De ez még így is csekély ahhoz a megrázkódtatáshoz képest, amit a férje okozott.
- Ez már mindennek a teteje! - üvöltötte Leon. - Sora! Te ezt hagyod? - kérdezte a lányt, de Sora úgy tett, mintha nem is hallaná. - A fenébe is! Ki tömte tele a fejedet ezzel a sok sületlenséggel? - hagyta figyelmen kívül Steven csitítgatását. - A kurva életbe, elcseszed az esélyünket a boldogságra!
- Nézze meg bíró úr! - mutatott Markus a tajtékzó férfire. - Ügyfelem emiatt várt a válással. A férje befolyással volt a döntéseire...
- Dögölj meg te rohadék! - rontott neki Markusnak, de Steven még idejében elkapta.
- Üljön le! - kiabálta a bíró hangosan. - A hallottak és a látottak alapján engedélyezem a válást. Oswald úrnak kötelessége átadni a melbourne-i villát, a los angelesi házat és nem tarthat igényt egyetlen centre sem a fent említett vagyonból. Ezenkívül állja az adott költségeket, amelyek az imént felsorolásra kerültek. Legyenek szívesek aláírni az okmányokat! - tolta ki a lapokat és tett melléjük egy tollat.
Sora sietve firkantotta rá a nevét, még Oswaldként és úgy időzített, hogy nem kelljen találkoznia Leon szomorú pillantásával. Miután mindketten megcsinálták a per befejező momentumát, a bíró hitelesítette a papírokat.
- A tárgyalást berekesztem! - sújtott le a kalapáccsal, egyúttal azt is szimbolizálva, hogy Leon és Sora házasságának vége van.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
