|
8.RÉSZ
NAT 2009.05.08. 13:57
Miután aláírta a válási papírokat, Leon nem nézett senkire, csak kisétált az épületből és hazament. Estére azonban elunta a kesergést és belevetette magát a párizsi éjszakába. A kivilágított és előkelő szórakozóhelyek helyett azonban egy belvárosi sztriptízbárt választott, ám abból is csak a legjobbat. Ideje visszaszokni az elit életbe.
A félhomálynak és a gyér közönségnek nagyon örült, nem akart emberek között lenni. Felejteni szeretne...akar...fog is.
A bár falait tükrök borították, az asztalokat félkörívben állították fel és rakták körbe négy székkel. Az italokat tekintve a legváltozatosabb koktélok és drágábbnál drágább alkoholok sorakoztak a polcokon.
Leon a színpad elé ült, miközben jelzett a pincérnek, hogy rendelne. Tequilát kért, méghozzá egy egész üveggel. Ma este ki fog rúgni a hámból és ember legyen a talpán, aki megakadályozza, hogy a sárga földig igya le magát.
Egy szőke hajú lány lépett elő a vörös függöny mögül. Fekete öltönyt viselt, fehér inggel és sötét nyakkendővel. Dinamikus zene bődült fel és a táncos, követve a ritmust, vetkőzni kezdett. Rutinos mozdulatokkal gombolta ki a zakót és dobta el, miközben komoran pásztázta a füstös nézőteret. Éppen az ingtől szabadult meg, amikor felfedezte a magányosan iszogató Leont. Kacér mosoly jelent meg az arcán, miközben a férfi elé sétált és leguggolt.
- Szervusz nagyfiú! - állt fel lassan és a nadrágjához nyúlt. - Még nem láttalak errefelé.
Arra biztosan emlékezne, ha egy ilyen félisten betévedt volna ide, akárcsak néhány percre is. Nem szokott műsor közben megszólítani senkit, általában hullarészeg pénzeszsákok csorgatják a nyálukat utána és lobogtatnak egy kisebb vagyont a levegőben. Különböző ajánlatokat kap, de őt ezek egyáltalán nem érdeklik. Csak bemutatja a számát, bezsebeli a pénzt és viszlát! Itt szigorúan tilos kapcsolatba kerülni a vendégekkel, akik szomorúan ugyan, de lassan felfogták, hogy szexuális
szolgáltatást nem kapnak, csak látványt, de azt elsőosztályút.
Ez a pasi azonban kirítt közülük.
- Mert eddig Madridban laktam - futtatta végig a tekintetét a táncoslányon. - Csak nemrég jöttem vissza Párizsba.
- Véglegesen?
- Igen - válaszolta halkan. - Jobban mondva, talán. Nem tudom.
A szőkeség előrehajolt és a szíjat a férfi nyakába fűzve közelebb húzta magához. Gyönyörű szemei vannak és markáns vonásai még a legridegebb nő szívét is megenyhítik. Miért akar egy hozzá hasonló pasi idegen nőket kukkolni?
- Claire vagyok - húzta végig a száját az idegen arcán. - És téged hogy hívnak?
- Leonnak - csavargatta a táncoslány nyakkendőjét, miközben alaposan szemügyre vette a piros melltartót. - Örvendek.
Claire játékosan az ajkába harapva felegyenesedett és egy szexis mozdulattal levette a nadrágot. Elégedetten élvezte a pillantást, amivel újdonsült ismerőse végigmérte.
- Ritka, hogy egy hozzád hasonló szépfiú üljön itt - lépett a rúdhoz és körbeforgott. - Általában ti vagy nősek vagytok vagy melegek - döntötte hátát a tánckelléknek, miközben a csípőjét ringatta. - Ez egy kicsit idegesítő.
- Nem vagyok meleg - mély lélegzetet vett. - És reggel óta már nős sem - töltötte ki az első adag tequilát.
- Sajnálom - térdelt le és haját hátradobva támaszkodott az alkarjára. - Komolyan. Én is elváltam egy éve. Tudom, milyen rossz érzés - borzongott meg, amikor Leon egy tízest csúsztatott a bal melléhez. - Most pocsékul érzed magad, nemde?
- Ez enyhe kifejezés - itta meg egy kortyra a torokkaparó italt. - A francba! Nagyon is szarul vagyok.
Claire intett a csaposnak, hogy öt perc pihenőt szeretne. A bajszos melák szigorúan bólintott, de csak azért, mert alig volt forgalom és azt a néhány vendéget, aki betévedt, lefoglalták az öltáncosok.
- Ki az a hülye csitri, aki eldob egy ilyen pasit, mint te? - ült le a színpad szélére, keresztbe tett lábakkal.
- Ki az a hülye barom, aki hagyja, hogy egy ilyen lány, mint te ilyen megalázó munkát végezzen? - kínálta meg tequilával, de Claire visszautasította.
- Munka közben nem ihatok - hárított. - És hogy válaszoljak a kérdésedre, senki. Könnyen kereshetek pénzt, anélkül, hogy megerőltetném magam. Nem szeretek dolgozni, ez a rohadt nagy igazság - vallotta be őszintén. - Amíg férjnél voltam, pénztárosként melóztam egy édességboltban, de Jerome elhagyott és bennem is eltört valami. Otthagytam a boltot és felcsaptam sztriptíztáncosnőnek - rántotta meg a vállát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Mielőtt a képembe vágnád, nem vagyok prostituált. Csak táncolok és vetkőzök, tényleg csak ennyi. Van bennem tartás és nem bújok össze mindenféle jött-ment alakkal, kínálhat akármennyi pénzt.
- A feleségem bezzeg megtette - dörzsölte meg az arcát. - Bocsánat, a volt nejem - javította ki saját magát. - Egy orosz barommal hempergőzött az ágyunkban.
- Mit követtél el? - kérdezte Claire mosolyogva. - Ne nézz így rám azokkal a zavarba ejtően cinkos szemeiddel. Igen, nagyon bamba képet vágsz! Ha egy nő ilyesmit tesz, annak oka van. Elhanyagoltad?
- Talán - húzta meg az üveget mérgesen. - Igen, a karrierem fontosabb volt, mint ő. Ez az igazság. Fiatalok voltunk, meggondolatlanok és fejest ugrottunk valamibe, amiben nem kellett volna.
Claire óvatosan megsimogatta a szomorú arcot.
- Nem szégyen, ha beismered, hogy hibáztál - követte a tekintetével Leont, aki feltápászkodott. - Sőt, nagyon is imponál a nőknek egy bűnbánó férfi. Persze, csak ha komolyan gondolja - fektette tenyerét a férfi mellkasára, aki lassan szétfeszítette a lány lábait.
- Köszönöm, hogy meghallgattál - tűzött egy húszast a piros tangába. - Te nem illessz bele ebbe a mocskos környezetbe - söpört félre egy kósza tincset a lány szeméből. - De te tudod! További jó szórakozást szépségem!
Claire kissé csalódottan nézett a távozó Leon után. Miért nincs minden bokorban olyan férfi, mint az iménti idegen?
Sora éppen befejezett egy telefonbeszélgetést, amikor Layla rontott be a nappaliba, kipirult arccal.
- Nincs kedvem beszélgetni - kezdte a lány unottan, de ekkor olyan pofont kapott, hogy azt hitte, a fal adja a másikat. - Megőrültél?
- Ezt én is kérdezhetném! - tajtékzott a szőkeség. - Elárulnád, hogy mi a fészkes fenét hordál össze-vissza a bíróságon? A francba is, tisztában vagy vele, hogy a hamis tanúzást a törvény bünteti? Börtönbe akarsz kerülni? Két nappal a bemutatód előtt? Esküszöm, hogy már kezdem azt hinni, magadnak keresed a bajt, hogy szánjunk téged, az elhagyott kis áldozatot.
Sora sértetten kerülte meg Laylat és töltött magának egy pohár vodkát.
- Az igazat mondtam - dobott bele néhány jégkockát is, hogy ne legyen annyira tömény. - Egyébként nem értem, hogy neked mi közöd van mindehhez. Talán te hagytad el véglegesen életed párját? Nem. Akkor meg ne verd itt nekem a nyálad! Foglalkozz a családoddal!
Layla úgy érezte, hogy még egyszer el jár a keze. Mi a fene ütött ebbe a lányba? Hol van az egykori Sora, aki szeretett élni, szeretett szerepelni és szeretett egy férfit, de olyan szerelemmel, hogy csak na.
- Sora! A vádiratban valótlan dolgokat vonultattatok fel. Vagyis, valóban eltört a csuklód meg a bordád is megsérült, de ezeket a próbák során szerezted. Többen is tanúsíthatjuk, hiszen a színpad orvosa látott el - próbálta kihúzni a lányból az igazat. - És őszintén nem tudom, hogy mi bajod van a családommal? Az szúrja a szemed, hogy boldog vagyok Yurival? Könyörgöm, mi nem ugrunk be mással az ágyba, ha problémáink vannak!
Hazudik. Folyamatosan hazudik és senki nem tudja, hogy miért. Van valami a háttérben, valami nem stimmel, de miért nem árulja el? Mitől fél?
- Én éltem együtt Leonnal, nálam jobban nem ismerhetitek - mutogatott a félig üres pohárral a lányra, aki értetlenül hallgatta. - És csakhogy tudd! A nemi erőszakot nem a kisujjamból szoptam ki. A többi lehet, hogy egy kicsit súlyos volt, de ez nem. El kellett válnom tőle minél hamarabb - fakadt ki majdnem sírva.
- Mivel zsarol Szergej? Mert amikor ma délután visszajött Moszkvából és közölted vele, hogy elváltál, önelégült arcot vágott. Van köztetek valami? Együtt vagy vele, ugye? Ezért váltál el Leontól is. Mondjuk őt sem értem ezzel a nemi erőszakkal kapcsolatban, de tudod mit, már nem akarom! Szergej teletömte a fejedet és csak a jó ég tudja, hogy mivel manipulál.
Sora megitta a maradék vodkát, ami még így is olyan erős volt, mint a pofon, amit az imént kapott.
- Miért hiszitek azt, hogy ő a felbujtó?
- Mert vele csaltad meg Leont - emelte fel a hangját Layla. - Ezt miért nem említetted? Én azt hittem, csak egy jó ismerősöd, közben meg... Sajnáltattad magad, pedig ugyanolyan vétkes vagy, mint Leon. Gratulálok, szép kis pár vagytok!
- Voltunk - helyesbített Sora flegmán. - Ne felejtsd el, hogy ma volt a válóperünk! Egyébként jól mutattam a kosztümben?
- Te hülye vagy - jelentette ki a szőkeség hűvösen. - Kezded elinni az eszedet, pedig józannak kellene maradnod...
- Takarodj innen és sértegesd a nénikédet! - kiabálta Sora ingerülten. - Hogy jössz te ahhoz, hogy hülyének nevezz a saját házamban?
Layla vett egy mély levegőt.
- Talán mert az vagy. Nevetséges, amit művelsz és ez a viselkedés már túlmegy egy bizonyos határon. Ugye tudod, hogy óriási hibát követtél el és most nem a válásra gondolok - vette fel a kabátját, amit érkezésekor a kanapéra dobott. - Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ezt mondom, de te vagy a legszívtelenebb és leggonoszabb nő a világon. Kegyetlen vagy és ha ez a dolog visszaüt, mi nem leszünk melletted Yurival. Mássz ki a szarból egyedül! És tudod mit - lábadt könnybe a szeme. - Bánom, hogy ismerlek! - csapta be maga mögött az ajtót, mire Sora sírni kezdett.
A hajnal hűvösen köszöntött a francia fővárosra. Négykor még égtek a lámpák és legalább olyan sötét volt, mint éjszaka. Egy cipősarok kopogása törte meg a csendet, majd halk, csilingelő nevetés hallatszott az egyik fehér épület ajtajából.
- Neked is jó éjt Antony! - integetett vidáman, ugyanakkor fáradtan. - Holnap találkozunk! Üdvözlöm Pamelát! - befordult a sarkon, miközben elővett egy zsebkendőt. - Jaj ne! Már megint megfáztam. Ezt nem hiszem el.
- Aki ilyen lengén öltözik fel, az ne csodálkozzon!
Claire mosolyogva állt meg és fordult vissza, ahol az egyik lámpa fényében Leon nézett rá. Nagyot dobbant a szíve, miközben karba tett kezekkel lépett a férfi elé.
- Úgy hittem, hogy azért adtad azt a harminc rugót, mert elégedett voltál velem - csavargatta az egyik tincset, amit találomra kiválasztott. - Vagy mégis találtál valami kifogásolnivalót a produkciómban?
Leon megrázta a fejét, miközben elnevette magát és a lányra pillantott, aki kíváncsian fürkészte a helyes idegent.
- Nagyon kívánatos vagy, ezt kár lenne tagadnom - ismerte be. - És amit csinálsz, az is az.
Claire elégedetten húzta összébb magán piros kabátját.
- Jó ilyen bókot hallani egy olyan férfi szájából, aki ennyire lehengerel egy nőt. Le sem tagadhatnád, hogy francia vagy, árad belőled a férfias vonzalom és a szexualitás - sóhajtott egyet és zavartan bámulni kezdte fekete csizmája orrát. - Elárulnád, hogy mit akarsz tőlem? - nézett fel érdeklődve.
- Munkát ajánlok.
Claire szóra nyitotta a száját, aztán mégis inkább becsukta.
- Ezt nem igazán értem. Adjak magánelőadásokat a lakásodon?
Leon felajánlotta a karját, amit a lány elfogadott és lassan elindultak.
- Nem azért váltam el a feleségemtől, mert nem szerettem. Rajongok érte mind a mai napig, ebben a percben is jobban szeretem, mint valaha. És abban is biztos vagyok, hogy ő is szeret engem. De van valami vagy valaki a háttérben, ami arra a lépésre kényszerítette, hogy hagyjon el. Ki akarom deríteni, mi folyik itt - állt meg és fordította maga felé a lányt. - El kellene játszanod az új barátnőmet. Igen, tudom, hogy alig ismerjük egymást, de úgy érzem, hogy benned megbízhatok.
Claire szíve a torkában dobogott. Tegnap reggel azt jósolta a horoszkópja, hogy szerencsés hete lesz. Leon lenne a szerencséje?
- Nézd...én...
- Nem kérem ingyen! És nem kényszerítelek olyasmire, amit nem akarsz, ez csak egy lehetőség lenne. Ha olyan helyen vagyunk, ahol a volt feleségem is jelen van, egyszer-kétszer megöleljük egymást, néhány puszi, illetve pár csók is belefér - megszorította a lány kezeit. - Tudom, hogy hülyén hangzik és abszurd, de...
- Elvállalom - fojtotta el a győzködést a szőkeség. - Veszteni nem veszthetek semmit. Te egy rendes pasas vagy. Nem úgy bánsz velem, mint egy lotyóval és ezt értékelem. Segítek neked kideríteni ezt a kacifántos dolgot, ha cserébe mindent elmesélsz részletesen.
Délelőtt tíz is elmúlt, mire Leon mindennel végzett. Claire elgondolkodva forgatta a csészéjét az asztalon, amiben tea gőzölgött.
- Szép kis történet - jelentette ki halkan. - És én még azt hittem, ilyesmi csak a filmekben fordul elő.
- Megijedtél? - kérdezte a férfi, amikor észrevette a rémült, zöld szempárt.
- Egy kicsit - vallotta be a táncosnő mosolyogva. - Nem gondoltam volna, hogy te ennyire híres vagy. Jézusom! Hiszen Leon Oswald lakásában ülök és barátian elcsevegek vele. A barátnőm, Monique, kitekerné a nyakam, ha megtudná. Ő rajong érted. Tudod, neki orvos pasija van, aki sokszor elvitte egy-egy előadásra. Nem, Monique nem táncosnő, hanem építész. Igen, ilyen barátaim is vannak, nemcsak drogos kurvák.
- Ezt egy szóval sem állítottam - mondta Leon. - Nekem vagy egy barátom, aki ügyvéd és úgy koptatja le magáról a neki nem tetsző csajokat, hogy melegnek adja ki magát.
Claire nevetni kezdett és végre megnyugodott.
- Ez sem utolsó - kavargatta a teát, miközben ismét elkomolyodott. - Szóval? Mikor kezdjük ezt a színjátékot?
- Sora új darabja holnap debütál a város egyik legelegánsabb színpadán. Engem is meghívtak, mind az előadásra, mind pedig az utána következő fogadásra...
- Nincs nekem olyan flancos göncöm, amit felvehetnék oda - válaszolta csalódottan.
- Én mindent fizetek - biztosította. - Eladtam a los angelesi házat, méghozzá nagyon jó áron.
- Azt nem kellene átadnod a volt feleségednek? - kérdezte félve Claire. - Vagy én nem figyeltem?
- Ha annyira kell neki, vegye vissza attól a texasi fickótól, aki odavitte a pereputtyát nyaralni - fintorgott elégedetten. - Magasról teszek arra az idézésre, különben meg még a tárgyalás előtt megszabadultam tőle. Sora azt mondta Madridban, hogy az az enyém és azt csinálok vele, amit akarok. Na, én eladtam! De visszatérve a bulira! Holnap délelőtt elmegyünk és vásárolunk néhány dolgot, ami kellhet. Rendben?
Claire zavartan fészkelődni kezdett a párnás széken.
- Leon? Mi legyen a romantikusabb részekkel? Tudod, ölelkezés meg ilyesmi.
A férfi értetlenül nézett rá.
- Mi lenne? Semmi. Egyszer-kétszer megcsókoljuk egymást és kész...
- Na igen, nektek férfiaknak ez így megy - csettintett. - De nekem nem igazán. Tudom, hogy fura ezt olyasvalaki szájából hallani, aki idegenek előtt vetkőzik, de...
Leon felállt és felsegítette a szőkeséget is, aki döbbenten meredt a férfire. Elment az esze? Hogy mehetett bele ilyesmibe, hiszen néhány órája ismeri. Az rendben, hogy jóképű és ördögien jól néz ki, de akkor is. Aztán minden törlődött, amikor az eddigi legkellemesebb csókot kapta. Könnyed, mégis határozott és magabiztos. Nem tolakodó, mégis megnyerő. Teljesen elfeledkezve magáról karjait a férfi nyaka köré fonta és odaadóan viszonozta.
- Na látod - engedte el Leon mosolyogva. - Megy ez. Színésznőnek kellett volna menned, nagyon hamar azonosulsz a szereppel. A lényeg, a látszat. Nem szabad megijedned, ha megcsókollak vagy összerezzenned, ha hozzád érek - vette fel a mobilját, amelynek csörgése megtöltötte a konyhát. - Ne haragudj, de ezt fel kell vennem! - sietett ki a nappaliba.
Claire úgy rogyott le a székre, mintha azt közölték volna, idén elmarad a karácsony. Ha egy büdös petákot sem kap ezért a munkáért, akkor is megcsinálja, mert még egy ilyen csók mindent megér.
Az elit vendégek már mind megérkeztek a feldíszített aulába, ahol a fogadást tartották. A parkolóban limuzinok és más luxusautók sorakoztak, türelmesen várakozó sofőrökkel a volánok mögött. A palota, ahol a zártkörű összejövetelt tartották, csodálatos környezetben épült, távol a belváros zajától. Francia eleganciával adták meg a módját a hajnalig tartó mulatságnak. A vonósnégyes híres zeneszerzők ismert dallamit szólaltatta meg, miközben a vendégek kedvükre fogyaszthattak a svédasztalok kínálta finomságokból.
Sora mosolyogva fogadta a gratulációkat és illedelmesen elcseverészett néhány műkedvelővel a darabról. Layla és Yuri az egészhez jó képet vágtak, pedig legszívesebben hazamentek volna. Nem szerettek álszenteskedni és az igazat megvallva nagyon nehezteltek Sorara, aki ezúttal is kitett magáért. Ezüstszürke, bokáig érő ruhát viselt, kissé túl mély dekoltázzsal. Nyakában egy drága ezüstlánc lógott, haját könnyedén feltűzte. Szergej pezsgővel koccintott az egyik miniszterrel, aki
éppen a kampányát ecsetelte, miközben kitért a szállodákra, amelyekről csak jót mondott. Minden gördülékenyen ment.
A bejáratnál megálló szürke Mercedesből kiszálló Leon ugyancsak kitett magáért. Fekete öltönye és fehér inge tökéletesen illett a kiegészítőihez, amiket viselt.
Kisegítette Clairet, aki még mindig nehezen hitte el, hogy belement ebbe az egészbe. Még sohasem volt rajta olyan ruha, aminek az árcímkéjén öt számjegy állt. Olyan ékszer meg pláne nem, amiért majdnem egymilliót fizettek. A parfümje bódítóan hatott még rá is. Álmodik, ez biztos.
- Készen állsz? - kérdezte Leon.
Claire kihúzta magát és a férfiba karolt, miközben felfelé lépkedtek a keskeny lépcsőkön. Magassarkúja halkan kopogott a márványon.
- Igen - mondta határozottan. - Színészkedjünk egy kicsit!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
