Leon rám pillantott, mert végül is neki mid egy volt.
          - Indulunk, és megnyerjük.”mondtam határozottan”
          - Ez remek.
          - Mennyi időnk van még felkészülni????
          - 2 hónap.
          - Az bőven elég lesz.
          - És tudjátok már mivel indultok????”kérdezte miközben tekintete fürkészően figyelte arcom”
          - Nem. De meglesz.”mosolyodtam el”
          - Jó. Most már mehettek.
          - Viszlát.
          - Hello.”köszönt el Leon is majd kimentünk a termemből.
          - És most???”fordultam felé kérdő szemekkel.”
          - Nem nagyon értem. Bent olyan határozottnak tűntél, most mi baj???
          - Határozott voltam mert annak kellett lennem.
          - Értem. Hát nem tudom.
          - Mivel induljunk????
          - Az angyalok tánca, mondhatni már lejárt lemez. Mit szólnál, ha összekevernénk valamivel.
          - És mégis mivel???”kérdeztem miközben elindultunk a kijárat felé.”
          - Az aranyfőnix????
Egy pillanatra el kellet gondolkodnom hogy hogy lehet összerakni két ilyen nehéz mutatványt.
          - Jó ötlet, de nem tudom hogy képesek vagyunk-e rá.
          - Ez nem kérdés.”csókolt meg”
Az elkövetkező pár szinte minden percét gyakorlással töltöttük, és csak akkor álltunk le ha előadás volt vagy ettünk esetleg aludtunk. A színpadon dolgozók nagy része már mondatni önsanyargatásnak tartották amit csináltunk, de minket nem viselt meg, annyira.

A két mutatvány elemeit már sikeresen összeillesztettük és az összhang is meg volt közöttünk, de egyikünknek sem volt fogalma hogy milyen nevet adjunk neki.
Leonnal most már nem volt egymás között semmi titkunk, mindent megosztottunk. Nagyon boldog voltam ami meg is látszott rajtam. A ház melleti partszakaszt szinte minden nap meglátogattuk és úsztunk egyet, Leon akkor volt a legboldogabb mikor a tőle kapott bikinit viseltem. A még a Kaleidoltól kapott utolsó csekkeket befektettük és most már megtöbbszöröztük így anyagiakban nem szenvedtünk hiányt. Meg amúgy is a színpadnál se kerestünk rosszul.

Mikor elérkezett a Cirkuszfesztiválra való jelentkezés ideje együtt mentünk el.
A mutatvány neve végül: Újrakezdés lett.
A színpadnál mindenki szurkolt nekünk. Mikor elérkezett a nap Odíltól elkértük a ruhákat majd elindultunk. Az edzőteremben ugyan az a kép fogadott ami pár éve mikor Yurival jöttem, de most valami megváltozott. Leon szorosan magához ölelt és ez megnyugtatott, de ez a nyugalom rögtön szerte foszlott mikor megláttam az ablakon keresztül Alexet. Az arcom rögtön elsápadt és úgy éreztem nem tartanak meg a lábaim amit Leon is észrevett és aggódva fordult felém.
          - Mi történt???”kérdezte kétségbeesett hangon”
A válaszom csak egy szó volt, de ebből partnerem mindent megértett.
          - Alex.
Rögtön leültetett és szorosan magához húzott.
          - Nyugalom kicsim nem lesz semmi baj. Itt vagyok melletted.  
          - Én…én félek Leon.
          - Nincs mitől, nem hagyom hogy egy ujjal hozzád érjen, megígérem.”mondta majd felemelte a fejem és megcsókolt.”

Ebben a pillanatba lépett be az említett az aktón Mayel az oldalán, és rögtön kiszúrt minket.
          - Rendben. Megnyerjük ezt a fesztivált.”mondtam mikor elváltak ajkaink.”
          - Ez a beszéd kicsim.
May amint meglátott szinte hisztérikus rohamban tört ki. Nem hitte volna hogy még viszont lát, és hogy pont itt.
          - Te meg mi a francot keresel az én fesztiválomon Sora Naegino???????”toporzékolt mikor közelebb jött”
          - Nem egyértelmű?????”lépett mellém Leon”
          - Te…te …ez nem lehet, ti nem lehettek együtt.
          - Mért is nem????”húztam fel a szemöldököm, majd csak a hencegés kedvéért belekaroltam Leonba aki értette a célzást és magához húzott.”
          - Jó téged újra látni.”szólalt meg egy gúnyos hang May háta mögül amitől és egy kicsit összerezzentem, de összegyűjtöttem minden bátorságom és határozottam válaszoltam.”
          - Ez részemről nem igaz.
          - Kár.

          - Ti ismeritek egymást????”kérdezte May értetlenül.”
          - Sajnos.
          - Én nem így fogalmaznék.
          - Magyarázza már el valaki hogy mi a fene folyik itt???”hisztizett tovább”
          - Közeli barátok voltúnk.”húzta ironikus vigyorra a száját”
          - Csak szeretted volna.”vágtam vissza.”

          - A következő páros egy kis szünet után: Sora Naegino és partnere Leon Oswald.”hangzott el a hangszórókból a tájékoztatás”

          - Nah, mennyünk kicsim.
          - Rendben. Szia May.”köszöntem el majd gyorsan elmentünk átöltözni.”
Épp hogy átöltöztünk megszólalt a jelzőcsengő és mi már siettünk is a színpadra.
A mutatvány tökéletesen sikerül, a végén egy kicsit improvizáltunk és ez még látványosabbá tette az előadást. A közönség soraiból feszült csend hallatszott az egész gyakorlatsor alatt majd mikor befejeztük hangos tapsvihar keletkezett.

Az utánunk következő artisták is nagyon jó teljesítményt mutattak. És végezetük utolsóként Alex és May adták elő a koreográfiájukat. A közönség mindenkit ugyan olyan éljenzéssel fogadott.
Fél óra várakozás után minden résztvevőt behívtak a színpadra.

          - És az idén megrendezett Cirkuszfesztivál nyertesei: Sora Naegino és Leon Oswald, kérem fáradjak ki hogy átvegyék a díjakat. 

Könnyes szemekkel ugrottam Leon karjaiba ahogy meghallottam a nevünket. Miután kimentünk és átvettük a kupát még egy jó darabig ott kellet maradnunk a riporterek kérdéseire válaszolni. Majd mikor már elmehettük az ajtóban megláttam Alext, de most már nem féltem. Magabiztos voltam és erős, sőt ha Leon is mellettem van akkor semmi és senki nem tud megbántani.
          - Nocsak, nocsak mi van a kis Kaleido sztar kezében????
          - Szánalmas vagy. Legyőztelek és nem is akármilyen fölénnyel. Jah és csak hogy tudd igaz fontos volt a Kaleido, de már nem oda tartozom.”mondtam határozottan végig mosollyal az arcomon, amin láthatóan meglepődött”
          - Szép volt kicsim.”csókolt meg” Most viszont mennyünk, ne pazaroljuk az időt.
          - Igazad van. Jah Alex remélem találkozunk 3 év múlva.”húztam enyhén gonosz mosolyra a szám”
A megszólított még mindig ugyan ott ált ledermedve.
Mi beültünk a kocsiba és a ház felé vettük az irányt hogy kitomboljuk magunkat.
Amint hazaértünk, betettük a vitrinbe a kupát majd bevonultunk a hálószobába. Leon lassan lefektetett az ágyra és mellém feküdt majd maga felé fordított és gyengéden megcsókolt.
          - Szeretlek.”suttogta mikor elváltak egy pillanatra az ajkaink”
          - Én is.”válaszoltam majd ujjra megcsókoltam.”
Ezek után nem kellet sok idő hogy megszabaduljunk a felesleges ruhadarabokról, majd Leon mélyen a szemembe nézett mert szeretett annyira hogy ha nemet mondok akkor nem tesz semmi, de én nem tettem ilyet. Az elkövetkező 1 óra rendkívül izgalmasan telt el a szoba hőmérséklete már, már elviselhetetlenségig fokozódott. Majd mikor fáradtan egymás mellet feküdünk hozzábújtam.
          - Köszönöm, hogy segítettél nyerni. Nélküled nem ment volna.
          - Nem kell semmit köszönnöd, én mindig itt leszek melletted.
          - Szeretlek.”mondat majd lehunytam a szemeim és fejem a mellkasára hajtottam.”
          - Én is, téged. Szép álmokat.

The End