18. fejezet


- Megzavartunk valamit? – l�pett be Kalos �s mellette David.

A szob�ban egyb�l megfagyott a leveg�. Kalos mosolya lehervadt, amikor megl�tta Sora f�lbe maradt mozdulat�t, �s az �n - gondolom - semmi j�t nem �g�r� tekintetemet. Az a szerencs�tlen meg csak �lldog�lt ott az ajt�ban Kalos mellett �s n�zett ki a fej�b�l. Ilyen egy bamba … D�h�s voltam, nem is tagadhatom. Majdnem felrobbantam a d�ht�l. Csak egy perccel j�ttek volna k�s�bb.

- Nem, semmit! – reag�lt Sora.
- Nem �gy l�tszik – morgott David – Mintha kiab�ltatok volna egym�ssal. Ez�rt is j�tt�nk be.
- L�nyegtelen – t�d�totta Sora – Gyere Kalos.

Sora kivette Kalos kez�b�l a t�lc�t �s lerakta az asztalra. Felvette r�la a fert�tlen�t�t �s lef�jta Kalos karj�t. Am�g a behat�si id� tartott felsz�vta az ampull�t �s l�gtelen�tette a fecskend�t. A k�rh�zba kiok�tott�k, hogy hogyan is kell rendesen beadni az injekci�t. �sszecs�pte Kalos v�ll�n a b�rt �s m�r meg is sz�rta. Kalos felszisszent, de nem h�z�dott el. Sora lassan fecskendezte be a gy�gyszert, majd a sz�r�s hely�t letakarta egy kis g�zdarabbal. L�ttam, hogy m�g beles�gott valamit Kalos f�l�be, aki csak elmosolyodott a hallottakon.

- Szor�tsa oda kedvesk�m – viccel�d�tt, amit m�r mi is hallottunk – A nyal�k�t, majd legk�zelebb kapja meg – kacsintott m�g Kalosra.
- K�sz�n�m n�v�rke – mosolygott a kis beteg is.
- Mehet�nk? – fordult Davidhez.
- Igen… Persze.
- Elm�sz? – k�rdeztem.
- Igen Leon. Elmegyek – n�zett r�m kiismerhetetlen tekintettel – Sziasztok! Holnap j�v�k. Kalos, ha b�rmi van, a mobilomon el�rsz.
- Rendben kincsem. J� sz�rakoz�st!

Kimentek. M�g l�ttam, ahogy David �tkarolja Sora derek�t, hogy az ajt� fel� terelje. Nem b�rtam n�zni. Elindultam ut�nuk, tombolni akartam �s sz�mon k�rni Sor�t. Ki akartam ord�tani a d�h�m �s megk�rdezni azt az idi�t�t, hogy ugyan mi�rt �lelgeti az �n Sor�mat, mi�rt simogatja meg a kez�t az asztal felett �s mindezt, mi�rt pont el�ttem teszi. Tudja nagyon j�l, hogy egykor volt k�zt�nk valami Sor�val, �s azt is l�thatta, hogy mit szak�tott f�lbe. M�r majdnem el�rtem a nappali ajtaj�t, amikor Kalos megfogta a karomat �s visszatartott.

- Adj neki egy es�lyt Leon. Hagy legyen v�gre boldog. Ez a fi� od�ig van �rte. Hagy pr�b�lj�k meg. K�rlek Leon, annyira meg�rdemeln� m�r a boldogs�got.

Kalosra meredtem. L�tezik, hogy � nem j�tt r�, hogy mit is szak�tottak f�lbe? De t�nyleg mit is? Hiszen �n se, tudom, mi lett volna Sora reakci�ja. Hiszen nem mondott semmit, egyed�l csak a mozdulatai, az �r�mk�nnyei �s a tekintete �rulkodott. Hiszen olyan boldognak l�tszott az arca. Mintha v�rta volna ezt a vallom�st. �gy t�nik, �r�l neki, s�t… M�gis azt mondta, hogy l�nyegtelen. M�gis azt mondta, hogy elmegy. Itt hagyott megint.

Engedtem Kalos k�r�s�nek �s lerogytam a fotelba. Ujjaim m�g� rejtettem szemeimet �s magamban d�h�ngtem tov�bb. Kalos nem mondott semmi m�st, csak kiment a szob�b�l. Hogy is hib�ztathatn�m �t. Hiszen csak annyit hallott kintr�l, hogy kiab�lunk egym�ssal. El se tudom k�pzelni, hogy mit suttoghatott Sora Kalos f�l�be. �jra �s �jra lepergettem magamban a t�rt�nteket. Minden mondatot, minden mozdulatot ezerszer �s egyszer �tr�gtam magamban, h�tha r�j�v�k, hogy mi j�tsz�dhatott Sora fej�ben. Vajon csak az adott szav�t nem akarta megszegni, �s ez�rt ment el m�gis a randev�ra? Ha �gy van, mi�rt nem mutatott valamit a lelk�b�l. Csak egy mosoly kellett volna vagy egy kacsint�s, egy sz�. De semmit nem adott. �s m�gis mit tettem volna, ha megadja ezeket? Elengedtem volna? Biztosan nem. Hogy is engedtem volna el magam mell�l, ha viszonz�sra tal�lnak �rzelmeim. A karjaimb�l se hagytam volna elt�volodni, nemhogy elmenni egy m�sik f�rfival…

Nem akartam m�gis felr�mlett bennem a m�sik lehet�s�g is. Mert nagyon is lehets�ges, hogy h�l�s volt Kalosnak, hogy akkor �s ott bej�ttek a szob�ba. Lehet, hogy k�sz�n� szavakat suttogott a f�l�be. Hib�nak tartotta volna az eg�szet, elhamarkodott d�nt�snek? Nem… nem akarok konspir�lni. Nem akarom feleslegesen d�h�teni vagy hamis v�gyakba ringatni magam. Kell valami, amivel lefoglalhatom magam, amiben elmer�lhetek…

Olvasni kezdtem. Nem hiszem, hogy meglep�, hogy Sora leg�jabb k�nyv�nek k�zirata ker�lt a kezembe. Ittam magamba a szavakat �s �gy �rzetem, hogy ezerf�le �rtelmez�se is lehet ennek a k�nyvnek. Annyi mindent mozgat meg bennem, annyi szemsz�gb�l tudom n�zni a szerepl�k d�nt�seit. �m hi�ba volt lebilincsel� a k�nyv, akarva akaratlanul is mindig az �r�ja fel� terel�dtek csapong� gondolataim. Le kellett lassulnom. Kell valami, ami eltomp�t. Kibattyogtam a konyh�ba �s egy boros�veg, valamint egy poh�r t�rsas�g�ban t�rtem vissza kiindul�si helyemre.

Soha nem �rtettem meg azokat az embereket, akik alkoholba fojtj�k a b�natukat. Soha nem ittam, nem is b�rom igaz�n az alkoholt. Most viszont sz�ks�gem volt r�. Nem akartam Sor�ra gondolni, egyszer�en vele akartam lenni b�rmi �ron. Egy�rtelm�v� v�lt a sz�momra, hogy amit jelen esetbe tehettem, abb�l kihoztam a maximumot. A t�bbi m�r nem rajtam m�lik. Sora mostm�r teljesen tiszt�ba van az �rzelmeimmel. Innen minden az � d�nt�s�n �ll vagy bukik. �s sajnos igaza van Kalosnak, hagynom kell, hogy boldog legyen…

Lassan kortyolgattam az els� poh�r bort. V�gre el�ny�t �lveztem annak, hogy szinte soha nem iszok. Az els� poh�r bor ut�n m�r �reztem is az annyira rem�lt zsibbad�st a fejem h�ts� fert�ly�n. A t�bbi poh�rral ez egyre terjedt. �jra kezembe vettem Sora k�nyv�t �s tov�bb olvastam. M�r nem voltam olyan zaklatott. �des b�dults�gom v�gre el�rte, hogy csak a k�nyv mondanival�j�ra figyeljek. Azonban egy id� ut�n elbor�totta elm�met a hom�ly, m�r nem figyeltem a k�nyvre, csak �gy, mint a gondolataimra sem. Csukott szemmel ittam meg az utols� korty bort. Agyamba m�g megsz�letett a gondolat, hogy fel kellene mennem a szob�ba, ha nem akarom holnap reggel hal�lra r�m�teni Kalost, �m a zsibbadts�g �ltal�noss� volt a testemen. �loms�ly nehezedett a l�baimra �s a szemh�jamra is. Lehunytam a szemem �s �lomtalan �lomba zuhantam.

* * *

Nem akartam magam el�tt l�tni Leon d�h�sen-csal�dott szemeit eg�sz este, m�gse tudtam kiverni a fejemb�l. A zenekar szomor� szimf�ni�ja is csak r�tett egy lap�ttal melankolikus hangulatomra. Lehunyt szemmel engedtem, hogy f�lembe befolyjon a zene, nem t�r�dve a mellettem folyamatosan d�dol� alakkal. Kiz�rtam a k�lvil�got �s csak a zen�nek adtam kulcsot elm�mhez. Kellemes melegs�g �radt sz�t a testemben, mikor felid�ztem Leon szavait. �rtelmet nyert minden elkapott pillant�s, ahogy a d�h�s mozdulatok is. Annyi minden t�rt�nt alig k�t nap alatt. Szerelmes vagyok. Ezt m�r biztosan tudtam. Csak az a k�rd�s, hogy akarom-e hogy szerelmes legyek? Akarom-e �jra valaki olyan kez�be adni a sz�vemet, aki m�r egyszer s�lyosan megsebezte azt? Mert az egy dolog, hogy mindenn�l jobban v�gyom az �rint�s�re, de vajon el tudom-e feledni azt, hogy mit tett velem a m�ltban? Vagy ha elfelejteni nem is tudom, de legal�bb megb�k�lni �s egy�tt �lni vele, tudok-e vajon? S�lyos gondolataimb�l az �rj�ng� ov�ci� szak�tott ki. A taps �s az �ljenz�s jogos volt, csod�latosan szerepelt a zenekar. David vid�man mosolygott r�m a sz�npadr�l, �s hajolt meg fel�m.

Megv�rtam a sz�nh�z el�tt. H�v�s volt m�r nagyon. F�z�san �leltem magamat, pr�b�lva benntartani minden meleget a bl�zerem alatt, kev�s sikerrel. M�r �ppen azon voltam, hogy visszamegyek a sz�nh�z el�ter�be, �s ott v�rok tov�bb, amikor �reztem, hogy valaki mag�hoz �lel. K�ts�gbeesetten kerestem azt az ismer�s illatot, amire most annyira v�gytam, de helyette egy ismeretlen, tolakod�an �des illat vett k�r�l. David �llt m�g�ttem �s mosolygott r�m b�k�sen. M�gse tetszett ez a mosoly.

- Mehet�nk? – k�rdezte.
- Persze – feleltem neh�z sz�vvel – Csod�latosak voltatok. K�sz�n�m, hogy elh�vt�l r�.
- �n k�sz�n�m, hogy elj�tt�l – kacsintott r�m.

Lassan s�t�ltunk a m�g forgalmas utc�kon. David mes�lt a szimf�ni�r�l, a t�rt�net�r�l. F�l f�llel hallgattam, de nem az�rt, mert ne lett volna �rdekes. Bekapcsolt a p�nik-reflex. Egy f�lig ismeretlen f�rfival s�t�lgatok �ppen, ki tudja hova.

- Hova is megy�nk? – k�rdeztem.
- A lak�somt�l nem messze van egy eg�szen hangulatos kis vend�gl� – kezdte – Ott foglaltam asztalt. De ha gondolod, mehet�nk hozz�m is, �s �ssze�t�k valamit �n.
- Szerintem maradjuk az �tteremn�l – feleltem sz�ntelen�l – M�r ha nem b�nod.
- Ahogy a h�lgy k�v�nja – �lelte �t a v�llamat.

Pr�b�ltam elh�z�dni t�le, de ann�l er�sebben tartott. Nem akartam megb�ntani, de akkor se akartam �gy maradni tov�bb. �gy tettem, mintha keresn�k valamit a t�sk�mban, �s ez�rt h�z�dok t�le t�volabb. � engedett �s nem is pr�b�lt �jra becserk�szni ut�na.

Az �tterembe egym�ssal szembe �ltettek minket, nagy �r�m�mre. Egy�ltal�n nem �reztem m�r j�l magamat a t�rsas�g�ban, mint nappal. Hi�ba pr�b�ltam teljesen magam al� h�zni a l�bam, valahogy mindig hozz��rt a t�rde az eny�mhez. Besz�lget�s k�zben n�ha megsimogatta a kezemet az asztalon, mint akkor este Kalosn�l, ami m�r akkor se tetszett. Alig v�rtam, hogy v�ge legyen ennek az eg�sznek, �s v�gre visszamehessek a sz�llod�ba, hogy elmer�ljek egy k�d, forr� v�zben. Miut�n megett�k a desszertet, David, h�la az �gnek kik�rte a sz�ml�t, p�r perccel k�s�bb, pedig �jra a hidegben tal�ltam magamat.

- Hazak�s�rlek Sora.
- Oh, erre igaz�n semmi sz�ks�g – v�gtam r� – H�vok egy taxit, mert kicsit h�v�s van a s�t�hoz.
- Rendben, de legal�bb a kocsit megv�rom veled.
- Nem, k�sz�n�m. Les�t�lok a taxi�llom�sra.
- Rendben. �gyis arrafel� lakok.

Csendben bandukoltunk tov�bb, mik�zben David ism�t t�l k�zel ker�lt hozz�m. Azzal nyugtattam magam, hogy nem kell m�r sok�ig elviselnem, mert egyre jobban fogynak a m�terek, amik a taxit�l v�lasztanak el.

- H�t �n itt lakok – torpant meg David egy lak�h�z el�tt – Biztos nincs kedved felj�nni hozz�m egy te�ra?
- Nem, k�sz�n�m.
- Legyen – l�pett k�zelebb hozz�m – J� �jszak�t Sora – hajolt egyre k�zelebb hozz�m, mintha meg akarna cs�kolni.

Ha valamiben biztos voltam, akkor az az, hogy nem akarom, hogy megcs�koljon. Azonban, amikor megpr�b�ltam elh�zni a fejemet, � nemes egyszer�s�ggel a tark�mra tette tenyer�t, ezzel akad�lyozva meg a mozdulatot, a k�vetkez� pillanatban, pedig er�szakosan tapasztotta ajkait az eny�mekre. A p�nik azonnal felcs�szott a torkomba, �s a vele �rkez� adrenalin-l�ketnek k�sz�nhet�en, kir�ntottam magamat a karjaib�l. Hagyta, hogy h�tr�bb l�pjek, majd ciccentett egyet.

- T�nyleg olyan savany� vagy, mint ahogy Daniel mes�lte – morogta az orra al�, majd otthagyott az utc�n.

�n, pedig csak �lltam ott, f�ldbe gy�kerezett l�bakkal. A p�nik m�g mindig ott munk�lt bennem, ez�rt nem b�rtam ott maradni, nehogy esz�be jusson visszaj�nni hozz�m. Elkezdtem h�tr�lni, majd elfutottam a k�vetkez� sarokig, ahol beh�z�dtam egy kapualjba. Le�ltem a l�pcs�re �s pr�b�ltam rendezni a l�gz�semet, hi�ba. L�ttam magam el�tt, hogy b�rmelyik pillanatba befordul a kapualjhoz, �s �jra megt�rt�nik velem az a borzalom. Remegtek a l�bai, remegett a sz�vem is. Nem tudtam megmozdulni, hi�ba �reztem �gy, hogy itt vesz�lybe vagyok. Folyamatosan p�szt�z� tekintettel kezdtem el keresg�lni a telefonomat, k�ny�kig a t�sk�mba mer�lve. Ahogy megtal�ltam, vakon p�ty�gtem be az els� telefonsz�mot, ami az eszembe jutott. Hallgattam a b�g�st a m�sik oldalon, csak az �t�dik cseng�sre vett�k fel a telefont.

- Igen? – d�rm�g�tt bele valaki a telefonba.
- Kalos? – k�rdeztem elhal� hanggal.
- Nem, Leon. Sora, te vagy az?
- Kalos hol van?
- Alszik. T�rt�nt valami? – hallottam az aggodalmat a hangj�ban.
- Keltsd fel, k�rlek – t�nyleg szinte k�rleltem.
- Bevette a gy�gyszereit. Sora mi t�rt�nt? Hallom a hangodon, hogy f�lsz. Nagyon agg�dom. Hol vagy? – remegett a hangja.
- Egy kapualjban a taxi�llom�ssal szembe.
- B�ntott? – k�rdezte ijeszt�en rideg hanggal.
- Igen – szinte alig mondtam ki, � m�gis meghallotta.
- T�z perc �s ott vagyok.
- Siess, k�rlek.
- Sietek �letem – azzal megszakadt a vonal.

Egyre jobban kezdtem f�zni, de a p�nik egy cseppet se csitult. Szinte �r�knak t�nt a meg�g�rt t�z perc, pedig tudtam, hogy Leon siet hozz�m. Azt�n csak arra lettem figyelmes, hogy egy kocsi gurul v�gig lassan az utc�ban, �s lef�kez a h�z el�tt. Nem b�rtam fel�llni, mert f�ltem, ha kil�pek a falak takar�s�b�l, akkor r�gt�n elkap. De nem kellett k�rnem, Leon m�r sz�llt is ki a kocsib�l. Csak egy ing volt rajta, pont �gy, ahogy utolj�ra l�ttam. Haj�ba belekapott a h�s �szi sz�l, de � nem foglalkozott vele, csak folytatta az �tj�t fel�m. A p�nik mell� lassan bef�rk�z�tt az �r�m is, hogy elj�tt �rtem, hogy �jra megment. Mindig sz�m�thattam r�, m�g ha akkor r�gen, annyira meg is b�ntott. Halv�nyan felderengett el�ttem az a k�p, ahogy az �llatkertben az �l�be �ltet, �s vigasztal minden szeretet�vel. El�m �rt, �s a kez�t ny�jtotta �n, pedig megsz�ntem gondolkozni, csak ny�ltam a keze ut�n �s elvesztem az �lel�s�be. V�gre megnyugodtam, v�gre �jra a hely�re ker�lt a vil�g…