Érzések milliónyi kavalkádja égett bennem akkor, mikor július tizenhetedikén, azon a keddi napon, a szobám közepén álltam. Szívem a torkomban dobogott, tenyerem izzadt, testem reszketett.

Hallottam halk lépéseit, a függöny hangját, mely elhúzódott, ezáltal a Hold egy darabja egyetlen fényforrást ad a kicsiny szobának. Tekintetét, azt a páratlan, csodálatos tekintetét éreztem magamon. Majd, mint egy ragadozó, olyan könnyedén, s puhán ott termett mögöttem. Átölelt; abban a pillanatban elolvadtam. Erős kezei a hasamon járkáltak, majd egyre lejjebb, s lejjebb kalandozva, a combom felső ívéhez érve. Perzselő, forró lehelete a nyakamat csiklandozta. Izmos mellkasa a hátamnak nyomult; lent, tiszta vágyát éreztem. Ujjai most bekúsztak pólóm alá, s mezítelen hasamat becézgették. Nagyot sóhajtottam, s meg akartam fordulni, ám megállított.

- Maradj így! - suttogta rekedtes hangján.

- Mért?

- Csak maradj így! - csókolt bele nyakamba.

Lassan elértek melleimhez, melyek egyetlen érintésére megkeményedtek. Fejemet hátrahajtottam, válla mély völgyébe. Ujjai morzsolták rózsaszín, kemény mellbimbóimat. Halkan nyögtem. Tudtam, soha, de soha nem lesz ilyen élményben részem.

Égő ösvényként távoztak ruhám alól kényeztető kezei, melyek most végigrepültek kezeimen, a csuklómon megállapodva, lassú, körkörös, mozdulatokkal masszírozva. Kezeink összekulcsolódtak.

Nyelvét kidugta, nyakamat végignyalta, fülcimpámhoz érve, melyet hosszan szívni kezdett; lágyan - mintha egy cérnaszálat akart volna fölvenni a földről -, megharapta. Meg akartam csókolni! Érezni akartam mámoros ajkait, amint az enyémekre nyomódnak, ahogy megduzzadnak ízétől. De, még mindig nem engedett megfordulni.

Lassan - akár egy almát hámozna meg -, leszedte rólam pólómat, majd kigombolta nadrágomat, mely egy halk suhanással, s némi segítséggel a földre ért.

Egyik keze a mellemet, másik lent, a forróságomat izgatta. Remegtem! Ó, de még hogy remegtem a biztonságot jelentő karjaiban! Egyszerűen nem hittem el, hogy valaha ilyen csodálatos, pokoli élvezetben merülhetek el... Vele.

Egy anyag halk reccsenését hallottam; az utolsó, falatnyi ruha megadóan szakadt szét rántásának. Ott álltam előtte, anyaszült meztelenül, háttal. A hajamban lévő hajgumit kiszedte, ezáltal hajam lágyan omlott vállamra. Érezhette szokásos, nőies illatomat, mely mindig megbolondította. S én, éreztem az ő kesernyés mélyerdő illatát. Azt, melyet ezer illat közül is megismernék.

Ellépett mellőlem, a kényelmes franciaágyra ülve. Hirtelen ürességet, és keserűséget éreztem, némi félelemmel keverve. Fáztam, mert nem volt ott mellettem, s nem ölelt át. Hát ennyire ragaszkodnék hozzá?

- Fordulj meg! - hörögte.

Eddig lehajtott fejemet most fölemeltem, s lassan megfordultam. A Hold lágyan keretezte be tejfehér, tökéletes testemet, hajam táncolt arcom körül, miközben elsötétült viharszürke tekintetével találkozott az én gesztenyebarna szempárom. Nagyot nyelt. Vágyakozva, s szerelemmel teli lépésekkel közeledtem felé, letérdelve elé. Kezét kinyújtotta felém, én meg úgy illesztettem be az övébe, mintha fuldokolnék, s az egyetlen mentőövet dobták volna felém.

Magára rántott, s végre lángoló testem megnyugvást talált, ahogy az övéhez simult. Egy ideig engem nézett, majd forró ajkai az enyémekre tapadtak. Lágy, mégis kemény, vad, de gyöngéd csókjaitól engedtem a kísértésnek, és kinyitottam eper piros ajkaimat. Nyelvem találkozott az övével. Nyakát átöleltem, miután kényelmesen elhelyezkedtem ölében. Megszakítottam a csókot, s nyakát kezdtem el kényeztetni. Lehúztam róla felsőjét, így láthattam azt a csodálatos, kidolgozott felsőtestét, az izmait, mellkasát, melyet megkoronáztak kemény mellbimbói, s a kis köldökét is. Csillogó szemekkel mértem fel helyzetemet, majd lassan a hátára döntöttem, és kényeztetni kezdtem.

Apró, édes csókokkal borítottam be krémes bőrét. Ajkait összeszorítva, lélegzetvisszafojtva várta lépéseimet. Kezeimet végighúztam testén, a kidomborodott, kiedzett izmokon, melyek minden egyes érintésemre összerezzentek. Hosszú, zongoristaujjaimat követte forró nyelvem. Éreztem, megremeg, s hogy az a bizonyos kellemes bizsergés lepi el egész testét. Benn, mellkasában szíve egy pillanatra összeszorult, amint tekintetembe fúrta az övét, majd megállíthatatlan tempóban kezdett el vágtatni.

Fölült, én meg beférkőztem ölébe. Lassan kezdtem el leszedni róla sötét színű farmernadrágját, melyek már nem takarták az izmos, és erős combokat, a kemény térdeket. Fehér boxerén tisztán, és világosan láttam azt a nagy dudort, mely irántam érzett vágyát jelentette. Elpirultam, mikor rátekintettem. Mélyeket sóhajtozott, amint ujjaim végigkalandozott combján, s ahogy lassan hatalmas péniszéhez ér. Nagyot nyögött. Ajkaimat érzékien, csábítóan végignyaltam, s leszedtem, pontosabban leráncigáltam róla az utolsó akadályt.

Férfiassága nagy, telt, és kőkemény volt. Még soha nem láttam ilyet. Lehajoltam, és egy aprót fújtam rá, ami hatására arca kissé pirosos lett, s halántékán egy apró izzadságcsepp perdült végig, megcsillanva a Hold fehérkés fényében. Nyelvemet kidugtam, és azt a pirosos, érzékeny gömbfelületet megnyaltam. Összerezdült. Tekintete vágyfátyolos, s kissé meglepett volt, de a boldogság apróbb fényeit is felfedeztem. Lágyan nyalogattam, szopogattam, olykor-olykor megszívtam, ugyanakkor kezeimmel is kényeztettem, de persze nem erősen... Nem akartam Neki fájdalmat okozni. A mai éjszaka csak a gyöngédségről, a szenvedélyes vágyról fog szólni, melyet egymás iránt érzünk.

Egyre többet, és többet fogadtam magamba. Hosszú kezei lilás színű hajtincseimbe kapaszkodtak, egy picit gyorsítva tempómon, mivel tudta, hamarosan eléri a soha nem látott csúcsot. S ekkor, teste ívben megfeszült, szám fehérkés folyadékkal teltek meg, ajkaim széléről apró cseppekben utat törve maguknak. Kicsit furcsa íze volt, de mindegyiket lenyeltem. Számat megtöröltem.

Mikor légzése csillapult, rám tekintett, s lehajolt hozzám, hogy egy hosszú csókot nyomhasson ajkaimra. A hátamra döntött, miközben simogatott, csókolgatott. Csodálatos érzés lepte be szívem táját. Izgatottan vártam a folytatást, a további kényeztetéseket, melyeket csakis Ő tőle fogadtam el egész eddigi életemben.

Erős keze krémszínű melleimhez értek, melyeket gyúrni, formálni kezdték. Tökéletesen tenyerébe illeszthetőek voltak. Nem sokára ajkait tapasztotta a mellbimbóimra, erősen megszívva, nyalogatva. Halk sikolyok hagyták el ajkaimat. Csillogó ösvényt hagyott maga után, egyre lejjebb haladva, egy pillanatra megállva a kis köldökömnél, melyet nyelvével körülírt, majd még lejjebb, a rejtett kis barlangomhoz.

Combjaimat szétfeszítette, hogy könnyebben elhelyezkedhessen, majd tekintetét - a már - nedves bejáratomra emelte. Ajkai kiszáradtak, s nagyot nyelt. Előre hajolt, és lassan végignyalt a kis ajkakon. Éreztem, ott lenn valami ébredezik, s kitörni készül, ahogy nyelvével egyre jobban, és gyorsabban nyalogatja. Fejemet hátradobtam a puha párnák közé, csípőmet akaratlanul is megemeltem, hogy még közelebb érezhessem őt. Egyik kezem a ráncos lepedőt, másik a párnát markolászta, szorította. Halk nyögéseim tovaszálltak; hangerőm egyre hangosabb lett, ahogy repített a Menny kapujához. Forró nyelve elmerült bennem, megízlelte élvezetemet, néha egy kicsit följebb kalandozva, miként ajkait duzzadt csiklómra tapasztotta. Szívni, gyöngéden harapdálni, nyalogatni kezdte. Remegni kezdtem. Szemeimet az élvezet, és az öröm könnyei kezdték ellepni, de mindegyiket próbáltam lenyeltem.

- Lehonhh! - nyögtem.

Tovább kényeztetett. Mutató- és középsőujját végignyalta, majd forró, lüktető barlangomhoz vezette, s óvatosan belévezette. Elfehéredett ujjaimmal most vállába kapaszkodtam. Ki-be húzogatta, egyre gyorsítva tempóján. Légzésem szaporább lett... Már majdnem elértem a csúcsot, mikor hirtelen eltávolodott mellőlem, s kérdőn tekintett rám. Magamhoz húztam, s megcsókoltam, ismételten érezve csábítóan édes ajkai ízét. Ez a csók igent jelentett, minden kérdésére.

Visszadöntött a hátamra, majd férfiasságát nedves vágyamhoz vezette. Csak az ajkakon húzta végig, körülírva a kis kényeztető csomómat, majd ismételten visszatért barlangomhoz. Először az a kis pirosos gömbfelület tűnt el, ami hatására hatalmasat nyögtem. Szemeimet - akárcsak Ő -, lehunytam, s így vártam Rá. Ki húzta, majd ismételten elmerült bennem, de most már nagyobb résszel, és erősebb lökettel tűnt el kemény pénisze. Dereka köré fontam lábaimat, mire Ő formás fenekem alá nyúlt, melyet erőteljesen megmarkolt. Egyre beljebb, és beljebb hatolt, mikor hirtelen megtorpant, s szemei kipattantak.

- Sora... Te... Te még... - de nem érdekelt, derekamat megemeltem, csípőjét magamhoz rántottam, s férfiassága átszúrta szűzhártyámat.

Mozogni kezdtem, s Ő döbbenten követte ritmusomat. Fölhajoltam hozzá, s megcsókoltam, kíméletlen vággyal teli csókkal. Egyre gyorsabban, s gyorsabban kezdtünk mozogni.

Süllyedtem... Vele együtt süllyedtem a mámoros szenvedély tengerében. Egy vízeséshez értünk, ahol nem várt más, mint a tüzes Pokol kapuja, ahova Ő rántott le. Fáztam, de egyszerre pezsgett a bőröm is. Égtem tőle, egyenesen lángoltam. Erőteljes lökéseivel feljebb emelkedtünk, feljebb, oda, ahol még soha, senki nem járt. Apró, fekete pöttyök táncolgattak szemeim előtt. Ölemet váratlanul elöntötte a forróság, akár, egy lángoló, veszélyes vulkán. Lávája megrázta egész testemet s lassan följebb ömlött, a lelkemet, a szívemet elégetve, s egy hatalmas nagyot sikítva, Leon tudtára adva, elértem az élvezetek határát, akárcsak Ő férfias nyögésével.

Lassan kicsúszott belőlem, nagyot sóhajtva. Hirtelen pilláim ólomnehezek lettek, s nem sokára le is csukódtak. Leon befeküdt mellém, szorosan magához húzva, karjaival óvóan átölelve, mintha minden rossztól, gondtól, bajtól meg akart volna védeni. Takarót magunkra dobta. Csak nézett rám. Arcomra, ajkaimra, csukott tekintetemre, melyek alól apró kristálycseppek peregtek le.

Nagyot sóhajtott, miközben egy csókot nyomott homlokomra. Azt hitte, fájdalmat okozott. Azt hitte, Ő sértett meg, mert ennyire követelődző, s mohó volt leplezetlen vágyát illetően, hogy nem is gondolt arra, hogy valójában még ártatlan voltam. Pedig, ha tudta volna, hogy azok a könnyek valójában a szerelem örömkönnyei voltak...

Kétségbeesetten, és szomorúan hajtotta álomra a fejét egy olyan világba, hol ezeket, a szavakat nem ismerték... Csak az öröm, és a boldogság volt, ahol velem együtt repülhetett eme két szó társaságában.

Álmomban is, csak egyetlen egy szót suttogtam, mely csakis Neki szólt:

- Szeretlek...