Hajnalodott. A Nap felkel� f�nyei gy�ny�r� k�pet adott, mik�nt belerohant az �lmodoz�, sz�nes felh�kbe. Cape Mary v�rosk�ja m�g r�g az igazak �lm�t aludta, egy olyan vil�gban, ami csakis az �v�k. De �n nem. �, hogy is aludhatn�k, mikor egyfolyt�ban egy bizonyos ez�sthaj� hercegen, �s a tegnapi �jszak�n gondolkodtam? Tudj�tok, a tegnapi �jszaka valami �szbont�an gy�ny�r� volt! Furcsa, de csod�latos...

Az ablakn�l �lltam, az elh�zott f�gg�ny mellett, s �gy n�ztem a mesesz�p t�jat. H�trapillantottam, s l�ttam, mik�nt Leon b�k�sen alszik. Ajkain egy halv�ny mosolyka t�ncolt, mely arc�t kisfi�ss� tette. K�v�natos fels�teste mez�telen volt, csak �gy�k�t takarta a feh�r leped�. Sz�rk�s haja sz�tter�lt arca k�r�l, gy�ny�r� k�pet adva, az am�gy is mes�be ill� percnek.

�, Leon! - s�hajtottam. Vajon m�rt ismerkedt�nk meg? Egy puszta v�letlen volt, vagy maga, az a kisz�m�thatatlan Sors akarta ezt? Ha... Ha � nem j�tt volna, biztosan m�g mindig az a szerencs�tlen l�ny lenn�k, mint voltam. Az, aki egyed�l volt, csal�d n�lk�l... Arcomat forr� k�nnycseppek �gett�k, mely vagy a k�nt�s�m�n, vagy a hideg f�ld�n haltak meg.

Halk mocorg�st hallottam, melyhez hamarosan l�ptek is t�rsultak. K�t izmos, �s er�s k�z karolt �t, melyek nemsok�ra megford�tottak. El�sz�r meg akart cs�kolni, de mikor l�tta k�nnyeimet, h�tr�lt p�r l�p�st. F�jdalmasan, �s b�nb�n�an tekintett r�m.

- Sora... �n... - kezdett bele szomor� hangon. Let�r�ltem azokat a f�nyl� krist�lyokat, s szomor� szemeibe n�ztem. - K�rlek, bocs�ss meg...

- M�rt kellene megbocs�tanom? - suttogtam.

- A tegnapi este... �n... Sora, f�jdalmat okoztam? - bukott ki bel�le a k�rd�s, mely eg�sz �jszaka k�tked�seket �bresztett benne.

- Hogy f�jdalmat? - k�rdeztem vissza d�bbenten.

- Tegnap... Tegnap este s�rt�l! �s most is s�rsz! Az�rt, mert f�jdalmat okoztam?

- Te lenn�l a legutols� ember, aki f�jdalmat okozna nekem, Leon! - feleltem hangosabb hangsz�nen. - Nem az�rt s�rtam tegnap... - folytattam.

- Hanem? - l�pett el�r�bb megk�nnyebb�lve.

- A tegnapi este, az valami... valami csod�latos volt! Gy�ny�r�! K�sz�n�m, a sz�let�snapi aj�nd�komat! - mosolyodtam el halv�nyan.

- Mi? Tegnap volt...

- Igen. Tegnap volt a sz�let�snapom! �s ez az aj�nd�k volt �letem legcsod�latosabb aj�nd�ka! - �t akart �lelni, de �n kit�rtem el�le. Most el kell mondanom, ami a sz�vemet nyomja, ami a val� igazs�g, gondoltam magamban. - Az elm�lt �vekben nem kaptam semmilyen aj�nd�kot. Igazs�g szerint, nekem az, hogy valaki t�r�dik velem, hogy valaki szeret engem, az valami csod�latos �rz�s. Ez nekem a legnagyobb aj�nd�k, melyet valaha is kaphatn�k valakit�l. Ezt, term�szetesen a nevel�sz�l�im meg is adt�k, seg�tettek engem, tan�tottak, szerettek... Szeg�nyek voltunk, igen, szeg�nyek! De m�gis boldogok voltunk. Azt�n, el�sz�r �desany�mat, majd �desap�mat vesztettem el. �s nem maradt nekem senkim. Egyszer�en... Sz�rny� �rz�s volt, hogy nem dicsekedhettem nekik a j� tanul�si eredm�nyeimmel... Hogy nem mondhattam el, ha valaki b�ntott... Hogy nem rajzolhattam egy�tt pap�val... �s hogy a kar�csonyokat egyed�l t�lt�ttem, a sz�let�snapokon nem k�sz�nt�ttek fel... �resnek, mag�nyosnak �s szerencs�tlennek �reztem magamat. - fordultam meg, �s n�ztem egy�tt �rz� sz�rke tekintet�be. - De... De most j�tt�l Te! Te, aki teljesen megv�ltoztatott...

- Sora...

- Aki egy kis sz�nt vitt sz�rke napjaimba. Aki megnevettetett, aki t�r�d�tt velem, aki... szeretett, s boldogg� tett. - nagyot s�hajtottam. - De tudom... Tudom, hogy p�r nap m�lva Te is elm�sz! Te is itt hagysz engem! Olyan hamar fogsz elt�nni, ahogy bel�pt�l az �letembe! Leon, te val�sz�n�leg nem tudod, milyen �rz�s az, ha arra v�gysz, hogy �leljenek T�ged... Hogy reggelenk�nt az legyen az els� dolog, akit megl�tsz, kit szeretsz! Hogy mikor haza�r finom s�tivel v�rd! Mert �n tudom, hogy milyen �rz�s ez... Ha f�j, �s s�v�rog a sz�v. - kezeimet megfogta, �s szorosan �t�lelt. - �s egy �jabb fontos dolgot fogok elvesz�teni... T�ged! - szipogtam. - Tegnap az�rt s�rtam, mert le�rhatatlanul boldog voltam, mik�nt a r�szedd� v�lhattam. Akkor t�nyleg, igaz�n boldog voltam. Azon gondolkodom, vajon eml�kezni fogsz-e r�m... Vagy te is elfelejtesz, mint m�sok...

- Sora, �n soha nem foglak t�ged elfelejteni! �r�kk� eml�kezni fogok r�d! Te is fontos vagy a sz�momra!

- M�rt hazudsz? - t�rtem ki �lel�s�b�l. - M�rt hazudsz? Nemsok�ra visszam�sz P�rizsba, �s ott fogsz �lni... Soha t�bb� nem fogunk tal�lkozni, �s val�sz�n�leg pikk-pakk el fogsz felejteni... Akkor meg m�rt mondasz ilyen badars�gokat?

- Az�rt, mert szeretlek...

***

Ek�zben Anglia egyik gazdag birtok�n, az Oswald birtokon egy sz�ke haj� le�ny s�t�lgat a sz�nyeggel fedett folyos�n. Egy szokny�t viselt, amely nem takarta el form�s combjait. V�kony l�b�n egy magas sark� cip� d�szelgett. Egy nyakba akaszt�s toppot vett fel, mely feh�r sz�nben pomp�zott. Ujjain dr�g�bbn�l dr�g�bb gy�r�k d�szelegtek, de egyik sem �rt fel a nyak�ban pihen� csillog� �kk�re. Ajkait ez�ttal egy halv�nyan f�nyl� sz�jf�nnyel kente ki, k�kes szeme vid�man csillogott. Sz�ke f�rtjeit egy l�farokban k�t�tte fel, �gy most csak h�ta k�zep�ig �rt, az am�gy fenek�ig �r� b�rsonyos haja. El�kel�, s ring� cs�p�vel �rte el c�lj�t, ami jelenleg a nappali volt.

- Elizabeth, Matthew! - mondta csilingel� hangj�n, mely boldogs�gt�l f�t�tt volt. - Sz�p napot! - adott egy puszit el�sz�r a h�z asszony�nak, majd az ur�nak. - Hogy vannak?

- Melissa! K�sz�nj�k, j�l vagyunk, �s Te? - k�rdezte t�rsalg� hangnemben a feh�r haj� n�.

- Szint�n, nagyon boldog vagyok. B�r, az egy kicsit elszomor�t, hogy nem tal�ltuk m�g meg a megfelel� esk�v�i ruh�t. - v�laszolt ajkait lebiggyesztve.

- �, ne agg�dj kedvesem, hamarosan azt is megtal�ljuk! - mondta b�ztat�an Matthew.

- Jaj, biztosan Te leszel a legcsod�latosabb, �s leggy�ny�r�bb menyasszony, akit a vil�g l�tott! - ujjongott Elizabeth.

- J� d�nt�s volt, hogy az Oswald �s Lofts csal�d eggy� v�ljon! - mosolyogta a fekete haj� f�rfi.

- Igen! �n leszek a legboldogabb n� a vil�gon! - �lt le a t�bb milli�t �r� k�rpitra.

- Te�t? - udvariaskodott Mrs. Oswald.

- K�sz�n�m, k�rek! - b�lintott egyenes tart�ssal Melissa, mik�zben kedvesen mosolygott. A n� fel� ny�jtotta a d�szes cs�sz�t, melyben most m�r forr�n g�z�lg�tt a finom tea. Azt�n szomor�an n�zett egy pontot.

- Mi a gond, kedvesem? - k�rdezte ism�telten csak Elizabeth.

- Leon... annyira hi�nyzik... - felelte szomor� hangnemben. - Olyan j� lenne, ha � is itt lehetne velem! �n nem b�rom megv�rni ezt a n�gy napot! M�r nagyon szeretn�m l�tni! Tal�n, � seg�tene kiv�lasztani a menyasszonyi ruh�mat, �s akkor az esk�v� ideje is mihamarabb elj�hetne!

- Melissa! Leon �s Sophie ez alatt a k�t h�t alatt pihen�t kaptak, hogy Leon m�g utolj�ra kitombolhassa mag�t, miut�n t�nyleg megh�zasodik... - motyogta Elizabeth.

- De nekem m�r elviselhetetlen�l hi�nyzik! Azt ne mondja, hogy 1,5 h�t alatt nem tudta kitombolni mag�t. Nem lehetne, hogy most j�nne haza?

- M�rt nem leped meg Te? - k�rdezte Mr. Oswald. A l�ny k�rd�n, �s �rtetlen�l pillantott r�. - �gy �rtem, m�rt nem m�sz Cape Mary-be? Meglepheted Leont, �s biztosan �r�lni fog neked! A fiam �gy is szerelmes bel�d, sz�val nincs semmi gond. - erre hitvese „f�lrenyelte” te�j�t.

- Ez remek �tlet! Azonnal megyek, �s sz�lok, hogy pakoljanak nekem �ssze! �, nagyon h�l�s vagyok, Matthew! Melyik sz�llod�ban sz�lltak meg?

- A Dream Hotel-ben! - mosolygott a f�rfi.

- K�sz�n�m sz�pen! - azzal kirohant a nappalib�l, egyenesen szob�j�ba.

- Ezt most m�rt csin�ltad, Matthew? Hisz Leon egy�ltal�n nem szerelmes ebbe a szerencs�tlen l�nyba!

- El�bb-ut�bb bele fog szeretni! M�g sz�p, hisz a feles�ge lesz! Te�t? - k�rdezte feles�g�t, mik�zben a te�skann��rt ny�lt...

***

Az�rt, mert szeretlek, szeretlek, szeretlek... Istenem, ez t�nyleg igaz? T�nyleg szeret? Vagy ez is csak a k�pzeletem sz�lem�nye volt? �, annyira boldog voltam! �s s�rtam, �r�mk�nnyeimet hullajtva.

- Nem tudom, hogy, �s m�rt, de egyszer�en... Egyszer�en bel�d szerettem, Sora! A hajadba, a szemedbe, az ajkaidba, mindenedbe, ami csak a Ti�d! Szeretlek! - l�pett k�zelebb.

- Leon! - suttogtam halkan. - �n... �n is szereltek! - ugrottam nyak�ba, s szorosan �leltem �t. � f�lemelt, �s megp�rgetett a leveg�ben. - Szeretlek! - letett, s egy szerelmesen m�moros cs�kban egyes�lt�nk.

- �n is, Sora! - l�pdelt�nk �ssze-vissza, mik�zben ajkaimat rabul ejtette, majd v�letlen�l az �gyra est�nk. �n alul voltam, � pedig f�l�ttem magasodott. - A legboldogabb ember voltam, mikor tal�lkoztam veled, te l�ny! - mosolygott.

- De... Mi lesz ezut�n? Hisz, �n is szeretlek, �s te is... De, te...

- Csss! - tette ujj�t ajkaimra. - Ez m�g a j�v�! R��r�nk gondolkodni... - majd nagyot s�hajtott. - Sora, mondanom kell valamit... �n val�j�ban...

- Csss! Ezt majd elmondod k�s�bb! Most t�l boldog vagyok a titkokhoz...

- De ez fontos a sz�momra, mert... - de egy cs�kkal elhallgattattam.

- Mondtam m�rt, hogy csss! - kacagtam. - De ha nem b�nod, �gy, 18 �vesen szeretn�k k�rni valamit...

- �s mit?

- Ism�telj�k meg a tegnapi esem�nyeket! - mosolyodtam el gonoszan.

- Ezer �s egy �r�mmel! - cs�kolt meg, mialatt k�nt�s�met sz�tnyitotta...

***

Teltek m�ltak az �r�k, �s Cape Mary zs�folt rep�l�ter�n egy mag�ng�p sz�llt le, melyb�l egy gy�ny�r� n� sz�llt ki. Miut�n a szok�sos rept�ri �gyeeket elint�zte, egy taxit fogott, s �gy tekintett a nagyv�rosba.

~ Sz�val ez Cape Mary! Hmm, nem valami nagy sz�m, de legal�bb itt vagyok. - gondolatmenet�b�l a taxis hangja hozta vissza.

- Hova k�ri a fuvart, kisasszony?

- A Dream Hotelbe, legyen sz�ves! - mosolyogta kedvesen, melyt�l az �reg, duci sof�r elpirult.

- �rtettem!

~ Leon! Hamarosan tal�lkozunk, szerelmem! - gondolta boldogan.