Az ezüsthajú gyögyörködve nézett végig a széles ágyon fekvő szépségen. A fekete estélyi vékony vállpántja
a lány karjára csúszott, még többet sejtetve telt melleiből. A combközépig érő szoknyahasíték szétnyílva
szinte végig megmutatta a formás, arányosan hosszú lábakat. A ruha vékony anyaga alig takarta a tökéletes
test körvonalait. A barna őzikeszemek ködös vágyakozással kapaszkodtak az ezüst szempárba. Leon tekintete
mély szerelemről árulkodott. Kedvese mellé feküdt, féloldalasan könyökölve, és a ruhával nem takart selymes
bőrfelületet cirógatta nagyon finoman, szinte alig érve hozzá. Az érintésekre a lány felsóhajtott. A vállait,
nyakát és arcát épp, hogy érintő simogatás forró borzongást váltott ki belőle.
Nyúlt a férfi felé, hogy viszonozza, de az gyengéden elhárította, közelebb hajolt, és az ujjai által bejárt
utat végigcsókolta, majd újra angyalkája édes ajkait kezdte kóstolgatni. Sora két keze végigsimította párja arcát,
és karjai a férfi nyaka köré fonódtak, szorosabban magához láncolva.
Csókjuk egyszerre volt a mennyekbe repítő boldogság és a pokol égető tüze: Angyal és Démon szerelme, szinte
fájdalmas gyönyörűség. Mindketten beleremegtek az elfojtott vágyakozásba. Ajkaik csatája közben egymást ölelték,
simogatták.
Leon keze rátalált a fekete estélyi hátul rejtett húzózárára. Kínzóan lassan húzta le, majd ujjaival végigcirógatott
Sora szabadon maradt hátán, fölfelé a válláig.
Simogatásával egyre lejjebb szedte a ruhát. Kissé feltámaszkodott, és szerelmét el nem engedve húzta le az estélyi
felső részét a másik oldalon is. Majd elengedte a puha ajkakat, hogy apró csókokkal hintse be a lány felsőtestét.
A fekete, sejtelmesen átlátszó, pánt nélküli melltartót fogaival húzta lejjebb, hogy a csábító domborulatokhoz
férjen... Amikor sikerült, csókjaitól és gyengéd harapásaitól a lány felsikantott, majd a fiú ingét kigombolva
lehúzta róla. Lávaként égette őket, ahogy meztelen felsőtestük összesimult. Egyre többet - és többet akartak
egymásból. Lassanként megszabadítoták a másikat minden ruhadarabjától. Mámorosan éhes csókokkal, simogatásokkal
fedezték fel szerelmük minden apró porcikáját. Sóhajaik egyre hangosabbakká váltak, ahogy gyönyörük növekedett.
Végül a férfi úgy döntött, kedvese már elérte azt az izgalmi állapotot, hogy testük egyesüljön. Amint megtörtént,
néhány pillanatra megállt, majd még hevesebben ölelte, simogatta a lányt. Eggyé vált testük lángolt a szerelem
oltárán. Elkapta őket az örvénylő tűz, és repítette őket a magasba. Szinte öntudatlanul száguldottak együtt a
gyönyör útján. Sora remegve, sikoltva kapaszkodott kedvesébe, aki felhörrent, de azonnal lecsapott a lány ajkára.
Főnixként égtek porrá, hogy újra élhessenek... élhessenek egymásnak, egymásért... mindennél erősebb és mélyebb
kötelékkel, halálos, szenvedélyes szerelemmel.

Zihálva, csapzottan szorították egymást, lehunyt szemekkel, félve attól, hogy álmuk eltűnik... Lassan lenyugodott
heves szívverésük, kapkodó lélegzetük. A melegbarna szemek lassan kinyíltak. Sora tekintete találkozott szerelme
igézően szép, ezüstösen csillogó tekintetével.
- Boldog karácsonyt, ma cheerie...- suttogta Leon végtelen gyengédséggel.
- Neked is, édesem...- hangzott a válasz álomittasan. A férfi elmosolyodott, és a félálomban lévő lányt magához
ölelte.
Olyan nyugalmat érzett, mint még soha. Tudta, bármi történik is, ők ketten most már mindig együtt maradnak...
A hóvihar még egyre tartott. A szerelmesek egymáshoz bújva álmodták újra az éjszakát... Lassan világosodott. Az
ablakhoz csapódó hó csattanására Sora összerezzent, de nem ébredt fel. A fiú tudat alatt érezte, és még jobban ölelte
kedvesét.

Leon halk kopogtatásra ébredt. Óvatosan mozdulva kihúzta karját Sora feje alól, majd egy takarót maga köré csavarva
kinyitotta szobája ajtaját. A szakácsnő szólt, hogy menjenek végre reggelizni. A fiú bólintott. Hátranézett alvó
angyalkájára, és inkább úgy döntött, nem ébreszti fel. Becsukta az ajtót, gyorsan magára kapott egy nadrágot, és
lement az ebédlőbe. Ott hozatott egy tálcát, és felvitte mindkettőjük ételét a hálóba. Miután ott lerakta egy
asztalkára, odaült kedvese mellé. Gyengéden cirógatni,csókolni kezdte, mire Sora felsóhajtott. Leon elégedetten
elmosolyodott, aztán beszélni kezdett:
- Jó reggelt, madame! Kegyeskedik felkelni végre, és megenni a reggelit?
- Mmm... olyan jó így... nem akarok még felkelni.
- Nem is kell. Felhoztam.
- Hmm?!- ült fel a lány, és a takaró lecsúszott róla. Pirulva húzta maga elé, amikor eszébe jutott, hogy nincs rajta
hálóruha.
- Még mindig szégyenlős vagy előttem? - simított végig a vállán ajkaival a férfi, majd odaadta neki a tálcát.
Mellételepedett, és enni kezdtek. Utána úgy döntöttek, nem árt egy kis mozgás... Edzőruhába öltöztek, a hálóban rendet
tettek,és lementek az alagsorba.

Leon nem akart kockáztatni. Féltette Sorát. Felhúzta a védőhálót. Utána sorra próbálták a híres ugrásaikat. Fantom is
megjelent végre, de még igen kiütött állapotban. Így azt mondta nekik, inkább meglátogatja Rosettát, és strandol egyet.
- Rendben, Te hóhányó! Tudjuk, miért mégy oda... Ha lehet, hagyd békén a csajokat! - vigyorodott el az ezüsthajú.
- Te beszélsz?! Attól, mert elfáradtam, még mindent tudok... ne feledd, a színpad szelleme vagyok.- vágott vissza
Fool, mire Sora vörösebb lett a pipacsnál.
- Vigyázz Rá, és ne okozz Neki fájdalmat soha többé.- kérte a szellem Leont.
- Ígérem.- nézett rá nagyon komolyan a férfi.
- Üdv a Kaleido szerelmeseinek... majd jövök.- hajolt meg Fantom, azzal eltűnt.
- Hmm... folytassuk.
- Mit?
- Hát... van egy-két ötletem... - csillant huncutul az ezüstszürke szempár.
- Igen? Akkor rajta... mondd! - lendült át egy másik trapézra a lány. Leon követte, de mire odaért, Sora már a
túloldalról mosolygott rá.
- Játszani akar, madame? Rendben... - villant fel a szürke szempár ragadozótekintettel - de ha elkaplak...
- Akkor mi lesz?!- incselkedett vele a japán szépség.
- Majd meglátod...- dorombolt sejtelmesen a mély hang.
- Akkor előbb meg kell fognod.- kacagott fel párja, miközben megint kicsúszott a fiú kezei közül.

Minden egyes mozdulatukból áradt a tűz. Fantasztikus, látványos és nehezen kivitelezhető ugrások sorozatát produkálták,
egymást inspirálva.
Sora eddig mindig elmenekült, de most nem volt trapéz elérhető közelségben, ahová átlendült volna... Vágyott szerelmére,
de a saját győzelmére is... Döntött. Váratlanul leugrott a hálóba, onnan villámgyorsan a padlóra. Szaladt, ki az
edzőteremből, be a télikertbe. Ott meghúzódott egy termetes pálma mögött. Várta, hogy Leon keresni fogja...
- Hol lehet ennyi ideig?!- kukucskált ki a levelek közül. Meglepetésében összerezzent. Kedvese hang nélkül lépett a háta
mögé, és szorosan átölelte a lányt.
- Megvagy.
- Meg.- fordult csábosan mosolyogva a férfi felé, és karjait az ezüst hajjal takart vállakra csúsztatta - győztél. Azzal
egy édes csókot adott a fiúnak. Forró hullámok szaladtak végig rajtuk. Egyre vadabb csókjukkal kínzó vágyaikat próbálták
csillapítani, de az még jobban felkorbácsolta érzéseiket. Kezeik ösztöneiknek engedelmeskedve siklottak párjuk bőrén.
Reszkettek egymásért... Sora lába szinte felmondta a szolgálatot, megbicsaklott. Egyensúlyát vesztve dőlni kezdett, és
az erre nem számító Leont is magával rántotta. A medence vize nagyot loccsanva csapódott össze a fejük fölött.

Levegőt kapkodva merültek fel a kellemesen langyos vízből. Sora felállt, és a szemébe folyt vizet törölgette, amikor
Leon megszólalt:
- Nem gondolod, ma cheerie, hogy ez felesleges?- húzta le és dobta el a lány csurom vizes pólóját ördögi mosollyal.
Ajkaival a lecsorgó vízcseppek útját követte kedvese bársonyos bőrén. A lány mélyeket sóhajtott, miközben a vizes fekete
póló alá siklott keze, az izmos mellkast, vállakat és hátat simogatva. Lassan ő is leszedte a ruhadarabot kedveséről, és
a medence szélére hajította. Közben a fiú kezei egyre jobban tévelyegtek... lesimogatva róla a rövidnadrágot már csak egy
picike tangában állt a vízben... majd anélkül. A gyengéden simogató kezek érintésétől a lány egyre szaggatottabban lélegzett.
Kéjesen felnyikkant, amikor párja ujjai combjai közé siklottak. Szinte letépte kedvese maradék ruháit, némán, remegve
követelve őt. Meztelen, vizes bőrük forrón simult egymáshoz. Leon sem tudta már magát türtőztetni. Ölébe kapta kedvesét,
akinek lábai a dereka köré kulcsolódtak.
Odavitte a medence széléhez, hogy a lány kapaszkodni tudjon, majd egymásnak egyre nagyobb élvezetet nyújtva olvadtak össze.
Szerelemtől homályos tekintettel falták egymást. Úgy érezték, a víz körülöttük égő lávává vált, körbesimogatva őket fortyogó
buboréktömegével, és húzva őket az édes mámor kábulata felé. Ősi rítusnak engedelmeskedve mozdultak, teljes összhangban.
Suttogó, simogató becézéseik egyre gyakrabban fulladtak sóhajokba, nyögésekbe, majd a gyönyör hullámai rázkódtatták végig
testüket, miközben mohón tapadtak egymásra ajkaik. Sokáig szorították egymást még azután is, hogy remegésük lecsillapodott.
Leon lassan, élvezettel ízlelgette kedvese ajkait, aki gyöngéd, puha csókjaival viszonozta. Majd hosszan nézték egymást,
csak szemeik beszéltek. Odaadást, mély szeretetet, vágyat tükröztek.

Sóhajtva bontakoztak ki egymás karjaiból.
- Hmm... mindenünk vizes...- mosolyodott el a férfi.
- Tényleg... most mit csinálunk?
- Maradj a vízben, mert megfázol. Mindjárt jövök.- húzta fel magát karjaival a medence szélén, és pár lépést tett egy beépített
szekrény felé. Sora nagyot sóhajtott... vágya a férfi után újra fellángolt, ahogy az izmos,arányosan kidolgozott testet látta.
Szerelme két fürdőlepedőt szedett elő, az egyikkel körbe is csavarta magát. A másikat kedvesének vitte, aki éppen a
lépcsőkön lépkedett kifelé... Tökéletesen formás alakján drágaőként csillantak a vízcseppek. Leon csak állt, bámult, mintha
csodát látna... Majd magához térve gyorsan beburkolta a lányt a puha törölközőbe, és már ölbe kapva vitte is a nappaliba, a
kandalló elé. A lángok táncát nézték, miközben egymást ölelve ültek a puha szőnyegen, hallgatva a tűz ropogását, a kinti vihar
dühöngését a téli alkonyatban. Mindketten úgy érezték, ez a karácsony egy életre szóló ajándékot adott nekik: az igaz, örök
szerelmet.


Űzte őket a szenvedély.. A szerelem varázslata minden mást eltompított, hogy csak egymást érzékelték.