A n�sz�jszaka messze nem �gy telt, ahogy terveztem. Igaz�b�l, semmi olyat nem terveztem, b�r megfordult az agyamban, de azonnal el is vetettem. F�leg azok ut�n, amit Leon mondott. �s ism�telten ott k�t�ttem ki, ahol nem akartam. Miut�n siker�lt leoper�lnom magamr�l a menyasszonyi ruh�t, gyorsan pizsam�ba b�jtam �s visszacaplattam a nappaliba. Yume �desen aludt a karomban, de tudtam, nemsok�ra k�vetelni fogja a tejadagj�t, ahogy azt egy � korabeli gyerek szokta. Az el�tt�nk �ll� hossz� �s kem�ny napokra gondoltam, nem b�rva kiverni a fejemb�l azt az arckifejez�st, ahogy Leon n�zett r�m.

Olyan vagy, mint Sophie.                                                                                                                  

Nem �rtettem, mi�rt hasonl�tott a h�g�hoz. Tulajdonk�ppen, a legutols� megnyilatkoz�sa ut�n m�r k�nytelen voltam bevallani: az eg�sz pasast nem �rtem.

Ahogy saj�t magamat sem.

P�r perc m�lva nem b�rtam tov�bb �s miut�n Yumet letettem a szob�mban, b�r tudtam, hogy nem kellene, hogy h�lyes�g, amit teszek, ut�na mentem. Maga el� meredve �lt az �gy sz�l�n, l�that�lag nem �pp a legjobb lelki�llapotban.

- Nem �rtelek - sz�laltam meg halkan, mire megrezzent �s fel�m kapta a tekintet�t. - Azt mondod, fontos vagyok neked. Ha ez �gy van, az nyilv�n nem az ut�bbi id�ben alakult ki, mivel… fogalmazzunk �gy, nem volt�l �pp a legkedvesebb.

- Mintha lettem volna valamikor is kedves - horkant fel nem is kis �ng�nnyal.

- Azel�tt nem volt�l ilyen - ellenkeztem. - Miel�tt elment�l volna a t�rsulatt�l, meg mertem volna esk�dni, hogy bar�tok voltunk vagy valami hasonl�.

Nem reag�lt. A tekintet�t fogva tartotta Sophie k�pe, alig karny�jt�snyira t�le. �n pedig nem mertem megmozdulni. Messzir�l s�t�tt r�la az a fajta v�dtelens�g, amit pont bel�le sosem n�ztem volna ki. Nem az a Leon �lt ott, akit ismertem, de nem is a Hal�listen. � az igazi Leon Oswald volt, aki elvesz�tette a h�g�t, aki legal�bb olyan sebezhet�, mint �n vagy b�rki m�s. A felismer�s megd�bbentett, mik�zben a n�mas�g egyre hosszabbra �s hosszabbra ny�lt.

�jb�l megsz�laltam.

- Mi�rt ment�l el akkor?

Megrezd�lt, de nem fordult fel�m �s konokul hallgatott tov�bb.

- Miattam?

A keze �k�lbe szorult, az ujjpercei elfeh�redtek. Haladunk. Ha nem is reag�l, de legal�bb figyel. A testbesz�de pedig mindent el�rul.

- Esk�sz�m, hogy meg akarlak �rteni, de k�ptelen vagyok kiigazodni rajtad. Mi volt az az el�bb? Ha fontos vagyok, mi�rt ment�l el? Mi�rt hagyt�l itt?

- Ezt nem �rtheted, Sora.

- Akkor magyar�zd meg, a fen�be is - guggoltam le szembe vele, de nem mozdult. - N�zz r�m!

Lassan, szaggatottan ford�totta fel�m az arc�t, �n pedig m�lyen a szem�be n�ztem volna, ha tudtam volna. K�ptelen voltam r�. Az ez�stsz�n szemek nem csillogtak, a f�ny�k megt�rt, a tekintet k�d�s volt… Nem a D�mon, hanem a haland� n�zett r�m. �resen, ki�getten. F�jdalommal telve.

- Hi�ba magyar�zn�m, �gysem �rten�d.

- Legal�bb pr�b�ld meg. K�rlek!

�jabb csend. A tekintete az eny�mbe kapcsol�dik lagymatagon, de olyan, minta eln�zne a fejem mellett. Nem fog meg, b�rmennyire is pr�b�l kapaszkodni. N�z, de nem l�t. Az �rzelmei �s a k�ts�gei - amikr�l mellesleg fogalmam sem volt, honn�t j�ttek - elvett�k a l�t�s�t, hogy vak legyen mindenre, ami j�, amire sz�ks�ge van. Ak�r egy bukott angyal, akib�l mer� v�letlens�gb�l lett a kegyetlen D�mon.

�s ez tal�n �gy is volt.

Fel�ltem mell� az �gyra, � pedig tov�bb b�mult a semmibe, m�g mindig �k�lbe szor�tott k�zzel, �jk�nt fesz�l� testtel. Az izmai pattan�sig fesz�ltek voltak, k�szen arra, hogy b�rmelyik pillanatban felugorhasson �s p�r hossz�, ruganyos l�p�ssel kirohanhasson a vil�gb�l.

�vatosan tettem a kezem az �v�re, �rezve, ahogy megmerevedik az eg�sz teste. Pedig csak egyetlen, apr� mozdulat volt. T�mogat� gesztus. Hogy �rezzen. Hogy tudja, mellette vagyok. A szeme se rebbent, csak b�mult az �jszakai s�t�tbe, ki az ablakon, egyre t�volabb sz�ll� gondolatokkal. Az eszem azt s�gta, �rtelmetlen, amit teszek, mert sosem lesz eredm�nye. A lelkem �g�lt az eszem ellen �s sik�tva b�ztatott, hogy tegyem meg, hogy hozzam vissza, ne hagyjam, hogy a saj�t D�monai a pusztul�sba tasz�ts�k, ahogy r�gen.

- Tudom, hogy csak So… a h�god miatt vett�l el - szugger�ltam kitart�an a tekintetemmel, hogy ak�rcsak egy pillanatra is, de r�m figyeljen. - De ez nem jelenti, azt, hogy nincs k�z�nk egym�shoz! - Mintha maga a h�zass�g nem lenne, kapcsolat, bah! Ez az, Sora, csak �gy tov�bb. Enn�l nagyobb �k�rs�get sem mondhatt�l volna, gratul�lok. Tapsot neked. - Mikor visszaj�tt�l, nekem m�g mindig ugyanaz volt�l, aki elment. Egy bar�t. Bar�t, akire sz�ks�gem lett volna, de elt�nt �s nem adott jelet mag�r�l. Iszony�an d�h�s voltam. Igen, elismerem, hogy nem volt�l kedves, de mellettem volt�l, mikor a csal�dom sz�tesett. Itt vagyok neked. A bar�tod vagyok.

Megszor�tottam a kez�t, de semmi. A sz�rke, es�t id�z� tekintetben nem mozdult a l�lekt�k�r. Csendes volt �s sima, ak�r a v�zfelsz�n, mikor nyugodt. �s furcs�n tompa, amit a pezsg�nek tudtam be. S�hajtva akartam fel�llni, mikor megmozdult a keze, �n pedig m�g a mozdulat el�tt meg�lltam.

�sszef�zte az ujjainkat, m�g mindig konokul kifel� b�mulva, de �n csak azt figyeltem, ahogy a hatalmas k�zben szinte elt�nik az eny�m �s �reztem, hogy a sz�vem �tmelegszik. Az els� l�p�s megvolt.

Yume fels�rt a szob�mba, �n pedig m�g egyszer megszor�tva az er�s kezet, elengedtem �s elsietettem.

***

M�snap m�r kor�n fent voltam, azt�n miut�n a kicsit megetettem, azonnal feltettem egy adag k�v�t, egy poh�rba vizet �nt�ttem �s mell� raktam egy aszpirint. Gyorsan �ssze�t�ttem egy r�ntott�t is, mint mindig, majd le�lve az asztalhoz, v�rtam. Nem sokkal k�s�bb t�tova l�pteket hallottam, azt�n egy igencsak megviselt Oswald l�pett a konyh�ba, a fej�t fogva, megtorpanva, amint megpillantott.

- Aszpirin �s k�v� - intettem a fejemmel a konyhapult fel�. - Azt hiszem, j�t fog tenni.

- K�sz - motyogta elhal�an, �n pedig belemosolyogtam a baracklevembe, ahogy elt�molygott az eml�tett dolgokig. Ezt az oldal�t sem l�ttam m�g, gondolkodtam el magamban. A m�snapos D�mon, aki m�r cseppet sem besz�l olyan v�laszt�kosan. B�r, ez csak egy sz� volt… Egyetlen hajt�sra t�ntette el a vizet �s a pirul�t, majd ny�lt a k�v��rt, amit szitkoz�dva le is tett. Tal�n eml�tenem kellett volna, hogy forr�… - Mi ilyen vicces? - mordult r�m, mire azonnal abbahagytam a kuncog�st.

- Semmi - meredtem r� a lehet� leg�rtatlanabbul.

- Na, persze - horkant fel.

Cseppet sem eleg�nsan lehuppant mell�m, maga el� h�zva a reggelit �s azonnal nekil�tott. Azt m�r valamivel kult�r�ltabb m�don, mint a sz�kbe val� bees�st.

- J� �tv�gyat - mosolyogtam, de csak morg�s volt a v�lasz.

Egy ideig csak a villa cs�r�mp�l�se �s a kint �nekl� madarak zaja t�rte meg a csendet, azt�n hirtelen meg�llt a keze a leveg�ben, majd turk�lni kezdte az �telt. Szinte magam el�tt l�ttam, ahogy lepergeti a tegnapi esem�nyeket, gondolatban �tkozva mag�t minden perc�t, v�g�l r�m emelte a tekintet�t. Semmivel sem volt f�nyl�bb �s boldogabb, mint az �jszaka, de m�r legal�bb kis �let volt benne. Tal�n mintha rem�nyt l�ttam volna megcsillanni benne…?

- Sora, ami az este t�rt�nt…

- Nem fogom elfelejteni - v�gtam a szav�ba, mire felvonta a szem�ld�k�t. - Komolyan gondoltam minden egyes sz�t, Leon. A kis agymos�sod pedig nem t�r�t el att�l, amit eredetileg is akartam. M�rpedig m�g mindig ugyanazt a f�rfit akarom, aki elhagyta a Kaleido Sz�npadot, aki �lvezni tudta az el�ad�sokat �s n�ha mosolygott is. - A f�rfit, akibe beleszerettem. - Bar�tok vagyunk, m�g ha nem is ismered el �s �n igenis melletted vagyok.

Furcs�n d�bbenten figyelt, ahogy kiiszom a marad�k �d�t�t is, majd fel�llva megfogtam a babacuccokkal teli t�sk�t �s a karomba v�ve Yumet �s kifel� menet meg�lltam mellette. Egyetlen pillanatig hezit�ltam csak, azt�n puszit nyomtam az arc�ra.

- Elment�k Layl�hoz, majd j�v�nk.

Mosolyogva fordultam ki a konyh�b�l.