Khm..- köszörülte meg a torkát, hogy rá figyeljek.- Ugye tudod, hogy visszajön a színpadhoz?- kérdezte komolyan.
- Igen Kalos. Tudom - mondtam lehajtott fejjel.- De nem fog érdekelni, megbánja, azt hogy otthagyott minket, egy árva szó nélkül- felemeltem fejemet, és szememben a bosszú tüze égett.
Ez a beszéd - mondta büszkén- És hogy akarsz rajta bosszút állni?- kérdezte
- Hát ez egy jó kérdés.- mondtam egy zavarodott mosollyal az arcomon.
- Hahaha!- Kalos elkezdett nevetni, én pedig értetlenül néztem rá.
- Layla-val és Yuri-val mi van?- tereltem el a szót. Kalos pedig vette a lapot, hogy nem szívesen beszélek erről a témáról.
- Layla férjhez ment egy híres producerhez. A neve..valami..valami.. Jason Richi (jobb név nem jutott az eszembe: szerk.)
- Ahha értem.. Én személy szerint nem ismerem.- mondtam a fejemet vakarva. - És Yuri?
- Nos. Yuri még mindig odáig van érted.- mondta egy sejtelmes mosollyal az arcán.
- Hihi - nevettem
- Anya! Anya!- húzogatta szoknyámat kislányom.- éhes vagyok - folytatta.
- Jól van Szivem! Hazamegyünk, lepakoljuk a cuccokat, majd elmegyünk eszünk valamit. Jó?- kérdeztem mosolyogva.
Persze!.- mondta
-Ö.. Sora, míg el nem felejtem. Majd azért gyertek vissza! Tudod a többiek - mondta mosolyogva.
- Okés - mondtam immár én is egy mosollyal az arcomon - Nos.. Akkor, szia.. majd még visszanézünk.. - mondtam, majd felálltam, adtam Kalos arcára egy puszit.
- Kicsim te is köszönj el szépen - mondtam Ashlyn-nek, mire bólintott egyet.
- Szija Kalos.. Majd még találkozunk - mondta széles vigyorra az arcán, majd ő is adott Kalos-nak két cuppanósat az arcára.
- Sziasztok. Majd délután Találkozunk- mondta.
Mi pedig szépen lassan kisétáltunk az ajtón, majd becsuktam magam után.
Kisétáltunk a Színpad elé, fogtam egy taxit, és ismételten útnak indultunk, csak most a házunkhoz.
Gyorsan odaértünk Sweet Street-re. Majd a taxi megállt, egy gyönyörű kertes ház előtt.
Lassan kiszálltunk az autóból, kipakoltunk, fizettem, és tekintetemet rászegeztem a házra.
Ashlyn-nek szemmel láthatóan tetszett a ház, hiszen, ha jól láttam, akkor könnyek szöktek a szemébe, és az örömkönnyek, vagy nem.
Az udvar meseszép volt. Egy kisebb játszótér, egy medence és ezernyi virág, amik a kedvenceim voltak, főleg a vörös rózsa. A ház maga, mint egy kastély. A ház falai, ha jól láttam, akkor halványan citromsárgára voltak festve, a bejárati ajtó, pedig hófehér volt, ahogy az ablakok is. Csodálatos volt.
Beléptünk a kapunk, kislányom egyből megtalálta a kisebb játszóteret. Elmosolyodtam.
Egy kicsit furcsának találtam, hogy nyitva volt a kapu.~ lehet, hogy a házban van a kulcs.~ gondoltam magamba, majd odaértem a bejárati ajtóhoz, a kulcsot a zárba helyeztem, majd kinyitottam a hatalmas ajtót. A lélegzetem is elakadt. A járólap fehér márvány volt. A falak itt citromsárgák voltak. És itt-ott egy kis virágvolt a falra téve, meg képek.
Elindultam, majd megpillantottam a nappalit, amit csak egy boltív választott el a folyosótól.
A nappali egyszerű volt, de mégis gyermekbarát. Narancssárgára volt kifestve, bal oldalán faltól falig, földtől, a mennyezetig ablak volt. Aminek két szélét citromsárga függöny díszített. A szoba közepén volt egy U alakú fehér ülőgarnitúra, előtte egy kis üvegasztal, melynek lábai fából voltak. Majd mögötte egy kisebb fotel. Velem szemben volt egy kandalló, mellette, könyvespolcok voltak. A szoba jobb oldalán, volt egy kis járóka, mellette, pedig egy kiságy. Volt egy-két polc, amiken cuki kis állatok voltak.
- A kiságyra és a járókára már nincs szükség, a játékokat meg majd kiválogatja Ashlyn, hogy melyik kell neki - gondolkodtam hangosan.
Lépteket hallottam, azt hittem, hogy Ashlyn az, és majdnem odaszóltam neki, hogy jöjjön, válogassa ki a játékokat, de rájöttem, hogy ezek nem a kislányom léptei.
Halottam amint mögöttem megállt az a valaki, és elejtette a kezében lévő szatyrokat.
- Sora?- kérdezte egy számomra nagyon ismerős hang., majd megfordultam.
- LIZ!- mondtam majd a nyakába ugrottam.
- Sora!- mondta sírva.- te mit keresel itt?- kérdezte legjobb barátnőm.
- Hát, visszajöttünk- mondtam.
- Visszajöttetek?- kérdezte, miközben vakarta a fejét.
- Nem mondod, hogy nem emlékszel a kislányomra?- mondtam nevetve.
- Ohhh.. még szép hogy emlékszek. A kis Ashlyn - mondta egy mosollyal az arcán.- És most ő hol is van? - kérdezte..
- Ha minden igaz akkor kin játszik valahol az udvaron - mondtam- De egy pillanat, szólók neki.- mondtam majd elindultam az udvar felé, megpillantottam kislányomat.
- Ashlyn! Szívem! Gyere, bemutatok neked valakit, aztán jöhetsz visszajátszani - kiáltottam oda neki.
- Rendben anyu - mondta majd felém szaladt - Kit is akarsz nekem bemutatni?- kérdezte kíváncsian, mikor már ott állt előttem.
- Hm.. . Gyere és meglátod - mondtam, majd megfogtam kezét, és besétáltunk a nappaliba.
- Liz! Szeretném neked bemutatni a kislányomat Ashlyn-t - mondtam,
- Szia Ashlyn én Liz vagyok. Anyukád legjobb barátnője - mondta egy mosollyal az arcán.
- Szija! De csak utánam vagy anyu legjobb barátnője, mert én vagyok az első számú - mondta kislányom, amin mind a hárman elkezdtünk nevetni.
- Értettem Ashlyn kisasszony.- mondta nevetve.
- Hihi.- nevetett Ashlyn - Nah anya visszamehetek játszani?- kérdezte félénken.
- Persze kicsim.. Menjél csak - mondtam, majd megsimogattam kicsi fejecskéjét.
- Köszike.- mondta majd elszaladt.
- Hm.. Ashlyn-t mintha kiköpted volna, tiszta te vagy- mondta Liz.
- Nos igen.. Nem tudom hogy mit örökölt Leon-tól - feleltem.- Tényleg! És te hogyhogy itt vagy?- kérdeztem.
- Hát, gyere üljünk le és elmesélek mindent, meg te is mesélj - mondta mosolyogva.
- Okés.- mondtam majd leültünk a kanapéra.
- Nos.. Amikor elmentetek innen a kicsivel, akkor a szüleid megkérték Kalos-t, hogy rakja el ennek a háznak a kulcsát, és semmi esetre se adja el. Anyukád sejtette, hogy majd egyszer visszajössz, hiszen tudja, hogy mennyire ragaszkodsz a Színpadhoz. Hm.. hogy én pedig miért vagyok itt? Nekem éppen lakást kellett volna vennem, hiszen nem akartam Japánba visszamenni. Anyukád azt mondta, hogy költözzek ide, és akkor lesz, ki gondoskodjon a házról, és így nekem is van otthonom. Megkértem Kalos-t, hogy másoltassa le a kulcsokat.
Röviden ennyi- mondta Liz
- Értem. Akkor már azt is tudom, hogy miért volt nyitva a kapu.- mondtam mosolyogva.
- Nos igen.. Nem akartam bezárni, hiszen úgyis csak bevásárolni mentem, és elég nehéz lett volna kinyitni a kaput - mondta nevetve legjobb barátnőm - Nah de most te mesélj valamit.
-Hát.. Amikor elmentünk, tudtam, hogy nehéz lesz, és az is volt. Anyuék mindenben segítettek, és egy évig még Yuri is velünk lakott- amikor ezt a mondatomat elmondtam Liz arcára nagy döbbenet ült ki.- Nos igen, Kalos megengedte neki, hogy velünk jöjjön., és mit ne mondjak, Ashlyn-nek is jólesett egy kis apai szeretet. Aztán Yuri visszajött, mert már szükség volt rá.- mondtam
- Ahhaaaa! És volt valami köztetek?- kérdezte egy sejtelmes mosollyal az arcán Liz.
- Hih.. nem.. Nem volt semmi.. Igaz tudtam, hogy Yuri szeretet, és még most is.. ahogy persze Kalos mondta, és hát jólesett az, hogy a szüleimen kívül volt még olyan, aki törődött velem.- mondtam.
- Hüm.. Értem.. hát.. nem azért mondom.. de lehet, hogy Yuri-val jobban jártál volna.- mondta szomorúan Liz.
- Igen.. Csak tudod, olykor a szívnek nem lehet parancsolni.. és hát Leon-ba fülig szerelmes voltam, és nem is gondolkodtam, hogy mit tegyek, vagy hogy mit ne - mondtam lehajtott fejjel.
- De legalább történt egy jó dolog is az életedben. Megszülted Ashlyn-t - mondta mosolyogva.
- Igen.. Ebben igazad van.. Mindennél jobban szeretem, és próbálok neki mindent megadni, amit csak tudod, persze, mint láttad nincs elkényeztetve - mondtam mosolyogva
- Igen.. És ahhoz képest, hogy nem nagyon voltál jártas az anyaságba, igen belejöttél, és jó anya lett belőled.- mondta Liz.
- Köszönöm. Anya sokat segített - mondtam.- Nah de tudtommal Ashlyn éhes volt, szóval szólók neki, és elmegyünk ebédelni.. nem jössz velünk?- kérdeztem.
- Ne menjetek sehova.. Majd én összedobok egy finom kis ebédet, mondta, majd rám kacsintott.- Addig hagyd hagy, játsszon. Neked, pedig van időd kipakolni, és pihenni is - mondta majd eltűnt a konyhába.
~ nos.. Akkor álljunk neki~ gondoltam magamban, majd megfogtam a csomagokat, és felvittem az emeletre.