5.RÉSZ
LOLA16 2009.05.15. 13:05
Mikor felértem az emeletre, egy kisebb folyosó fogadott. A jobb oldalán volt három, ajtó, míg a balon csak kettő. Egy kicsit megtorpantam, hiszen akkor most melyik is Ashlyn szobája? Aztán valami az sugallta, hogy a jobb oldalon van valahol. Nah.. Erőt kaptam magamon, és elkezdtem nyitogatni az ajtókat.
Az első volt a fürdő. A középső Ashlyn szobája volt. Lassan beléptem az ajtón, és elmosolyodtam.
A szoba falai nagyon halvány pisztácia zöld volt, melyre egy kis rét volt festve. A plafon kék volt, azon, pedig kis felhőcskék mosolyogtak Rám, és egy kis vidám napocska. Tipikus gyerek szoba. A szoba jobb oldalán, volt a kiságy és a pelenkázó, mellette egy kis szekrény melynek tetején volt egy kis kádacska.
A szekrény mellett volt egy ajtó, ami a fürdőbe vezetett. Baloldalon is volt egy, aminek a másik oldalán gondolom, hogy a mi szobánk van. A szoba tele volt játékokkal, és volt egy ágy is.. nem értem hogy miért de nem baj. Lassan sétáltam a szekrény felé, kezemben kislányom csomagjaival. Amikor odaértem, kinyitottam az ajtót, majd szemeim, immár a mai napon nem tudom hogy hányszor lettek könnyesek. A szekrény tele volt kislányruhákkal, arcomon megjelent egy szomorú mosoly, ami amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment.
Eszembe jutott Leon. Arcom megkomolyodott, szemeim összeszűkültek, könnyeim már nem folytak. Lassan egy magabiztos mosolyra húztam a számat, majd elkezdtem pakolgatni. Viszonylag hamar végeztem, Majd elindultam a mi, vagyis az én szobám felé.
Kinyitottam az ajtót, szemeim kikerekedtek. A szoba stílusosan volt berendezve, falai barackvirág színű volt, velem szemben volt egy faltól-fali, mennyezettől- földig érő ablak, melynek két szélén egy bordó sötétítő függöny volt. Volt egy baldachinos ágy, melynek függönyei szintén bordók voltak és persze az ágytakaró is. A szobából, csak úgy sugárzott a szenvedély. Volt egy fésülködő asztal. Tele volt különféle parfümökkel, rúzsokkal, szájfényekkel és egyéb dolgokkal, amikre egy nőnek szüksége van. És volt egy kép.
Egy kép, amint megláttam, odamentem, majd kezembe fogtam és néztem.
A képen Én és Leon voltunk az esküvőnk után. Akkor még nem sejtettem, hogy Leon majd elmegy, és elhagy. Ott még mind a ketten boldogak voltunk. Arcáról akkor azt olvastam le, hogy mindvégig velem marad el és nem hagy el.. De nem így történt. Lassan visszatettem a képet, majd a falféle fordítottam.
Elindultam a szekrény felé, majd elkezdtem pakolni az én ruháimat.
Olyan bő félóra alatt végeztem. Lassan elindultam lefelé a lépcső, majd bementem a konyhába.
Mosolyogva figyeltem, ahogy Liz, és kislányom összevissza rohangál a konyhában.
Ashlyn arca tiszta liszt volt, ahogy megpillantottam elnevettem magam, erre mind ketten felém néztek.
- Mi is olyan vicces?- kérdezte Liz felvont szemöldökkel.
- Áhh... semmi- mondtam, és legyintettem a kezemmel.
- Anya!- futott felém kislányom.- Segítettem Liz-nek.- mesélte kislányom, óriási büszkeséggel
- Ügyes vagy- mondtam, majd megsimogattam a fejét.- Segítsek valamit?- kérdeztem.
- Hm.. Csak annyit, hogy teríts meg.- mondta Liz.
- Rendben.- mondtam, majd az ebédlőasztalhoz sétáltam.
Gyorsan megterítettem, közben készen lett az ebéd. Liz valami kínai kaját készített, és hát egy kicsit elszaladt vele a ló, mert annyi kaját csinált, ami elég lenne egy hadseregnek
Elég csendesen telt az ebéd, csak Liz kérdezgettet még egy-két dolgok, majd segítettem neki leszedni az asztalt, közben szóltam Ashlyn-nek hogy öltözzön át, mert még vissza kell mennünk a színpadhoz.
- Sora?- kérdezte Liz bátortalan hangon
- Igen?- fordultam felé.
- Ugye tudod, hogy Leon és a felesége az a ringyó visszajönnek a színpadhoz-, mondta undorral a hangjában barátnőm.
- Igen Liz.. tudom .. mondtam- de nem fog érdekelni. Igaz, ami igaz miatta jöttem vissza, de utána rájöttem, hogy amiért igazából visszajöttem az a színpad, és ti.- mondtam mosolyogva.
- Hm.. Ennek örülök.- mondta immár ő is mosolyogva- És mi lesz Ashlyn-nel? -kérdezte
- Mindent tud az apjáról, nem akartam neki hazudni, hiszen egyszer úgyis meg kel tudnia. Igaz még csak ötéves, és lehet, hogy még nem kellene szembesülnie azzal a rideg tuskóval, de már úgy is mind1. Egyszer így is úgy is találkoznának, és ha már itt vagyunk, akkor mért ne most.
- Nem félsz, hogy Leon, majd magával akarja vinni?- kérdezte szomorúsággal a hangjában.
- Nem.. Ettől nem tartok.. így is nehéz lesz neki felemésztenie, hogy ott hagyott engem, és őt, meg amúgy is, nem hiszem, hogy az a csaj örülne Ashlyn-nek, és Én soha, de soha, nem adnám neki Őt oda!!- mondtam, majd szememben olyan tűz csillogott amilyen még soha azelőtt.
- Azt ugye tudod, hogy most nagyon- nagyon csillog a szemed?- kérdezte Liz nevetve.
- Persze hogy tudom, de nem az örömtől, hanem a bosszútól.- mondtam, majd ökölbe szorítottam a kezem.
- Jó.. elhiszem, hogy nagyon mérges vagy rá, és szinte gyűlölöd, de lehetőleg ne verj szét semmit - mondta Liz, miközben kezeit maga elé téve hátrált.
- Jah... Okés., értem - mondtam, és zavartan vakargattam a fejem, majd elkezdtem nevetni.
Pár perc elteltével, kislányom lesétált a lépcsőn, majd bejött a konyhába hozzánk.
- Nos? Hogy festek?- kérdezte vigyorogva Ashlyn.
- Gyönyörű vagy kincsem.- mondtam mosolyogva. Lányomon egy farmer rövidgatyó, egy citromsárga póló, és fehér balett cipő volt.
Látszik, hogy én vagyok az anyja, hiszen, én is imádtam kislány koromban egyszerűen öltözködni. Mindig is utáltam kicicomázni magam. Ma már azért nem vetem meg a stílusos ruhákat, hiszen érett nő vagyok.
- Nos.. Hamar végeztél, akkor mehetnénk a színpadhoz - mondtam mosolyogva.
- Persze Anya! Mehetünk - mondta Ashlyn, majd megfogta a kezem, és elkezdett kifelé húzni az ajtón, majd hirtelen megállt, és visszafordult.- Liz! Te nem jössz velünk?- kérdezte kíváncsian.
- Nem.. én nem megyek.. még el kell mennem a munkahelyemre.- mondta mosolyogva, majd elkezdett integetni - Sziasztok!!- kiáltotta.
- Szija, és jó munkát!- mondtam, majd elindultam az ajtó felé.
- Szia Liz!- mondta kislányom is.
Kiértünk a ház elé, fogtam egy taxit, és elindultunk ismét a Kaleido Színpad felé.
Kb. olyan félórás utazás után megérkeztünk, Ashlyn izgatottan pattant ki az autóból.
Lassan Én is kikecmeregtem, fizettem és elindultunk befelé. Gyomrom összerándult, hogy mitől? Még magam sem tudom.
Előttem kislányom boldogan lépkedett és dúdolgatott. 2-3 perces séta után sikeresen és épségesen megérkeztünk Kalos-hoz, illedelmesen bekopogtam.
- Gyere!- kiáltotta főnököm.
- Szia Kalos!- mondta kislányom és küldött egy puszit Kalos-nak, majd elindult a képek felé, ismét.
- Sziasztok! Azt hittem nem is jöttök - mondta mosolyogva.
- Áhh... Olyan nincs- mondtam miközben legyintettem kezemmel.
- Ülj le- mondta miközben egy székre mutatott.
- Őőőőő. Nem úgy volt, hogy megyünk a többiekhez?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Jah.. De tényleg - mondta és a homlokára csapott.- Ne haragudj.. ebben a korban, már a memóriám sem a régi- tette hozzá főnököm.
- Haha!!- kacagtam.
- Nem vicces!- mondta tettetett sértődöttséggel.
- Jó, jó abbahagyom- mondtam nevetve, mire gonoszan nézett rám.- De tényleg- szólaltam meg ismét immár mosolyogva.
- Helyes!.- mondta büszkén, azt a fejet, amit éppen vágott, látni kellett volna - Nos akkor indulhatunk?- kérdezte.
- Igen!- bólintottam - Ashlyn, kicsikém, gyere, megyünk!- szóltam kislányomnak.
- Tessék?- kérdezte.
- Megyünk. Gyere - mondtam lágyan.
- Okés- mondta, majd mellém sietett. Láttam, hogy pici kis szemecskéje könnyes volt, gyorsan visszafordultam, és jól sejtettem. Lányom Leon képét nézte, és a közös képünket. Szívem összeszorult, szemeimbe könnyek szöktek, majd el is tűntek. ~~ Bocsáss meg. Szegény kincsem. Tudom milyen nehéz, vagyis.. miket beszélek, dehogy is tudom. Önző voltam, és csak magamra gondoltam. Nem gondoltam abba bele, hogy neked milyen rossz lesz majd, hiszen még kicsi vagy. De olyan boldog voltál, amikor eljöttünk, de már nem hátrálhatunk meg. Leon igenis megkapja a magáét, már csak ezért is, hidd el kicsim nehéz lesz, de ha ezen túl vagyunk, akkor legyőzhetetlenek leszünk.~~ gondoltam magamba, majd lenéztem kislányomra, aki engem nézett, nem értettem hogy miért, majd éreztem, ahogy egy kósza kis könnyecske kicsordul a szememből. Elmosolyodtam. Ez az utolsó könnycsepp, amit Leon miatt ejtettem, hm... igaz ami igaz, ezt már sokszor mondtam, de ez így is lesz. Kénytelen leszek jégcsappá változni, persze csak Leon felé. Nem szeretnék a kislányommal rideg lenni, de míg Leon ide nem ér, van egy hetünk, addig is van idő átgondolni a dolgokat.
Szép lassan odaértünk az edző terem elé, ahhoz képest az én számomra egy örökké valóság volt.
Kalos, szép lassan nyitotta ki az ajtót, majd intett hogy menjünk be. Nem láttam semmit, korom sötét volt, majd egy kisebb kattanás és fényben úszott az egész terem. Szemeim majd, kiugrottak a helyéről, hiszen az egész társulat ott állt előttem, mindeni egyszerre szólalt meg: ÜDV ÚJRA ITTHON KALEIDO STAR!!!!
Szemeimben már nem is tudom hogy a mai nap hányszor, de könnyek szöktek.. ( érzékeny vagyok)
Kislányom majdnem a nyakamba ugrott annyira megijedt, ezen egy jót mosolyogtam. Tekintetem a társaságra szegeztem majd megszólaltam:
- Sziasztoook!- mondtam mosolyogva.
Láttam, ahogy a társaságból kiválik egy szőke hajú, izmos férfi. Nagyot nyeltem, szívem majd kiugrott a helyéről. Lassan közeledett felém, majd mikor odaért elém, kezét az arcomra helyezte, és közel húzta magához.
- Sora - suttogta, majd megcsókolt, amin persze meglepődtem.
- Yu..Yuri - sikeresen csak ennyit tudtam magamból kipréselni, majd szorosan megöleltem.
Kislányom és a társulat többi tagja elengedett egy elégedett mosolyt.
- Hiányoztál.. nem is kicsit - suttogta fülembe.
- Te is nekem.. vagyis inkább nekünk- mondtam, majd elhúzódtam tőle és lenéztem kislányomra.
- Ohh.. Szija Ashlyn- mondta Yuri majd leguggolt.
Kislányom azonnal a karja közé vetette magát.
- Szija pótapa- mondta kislányom nevetve, amin elmosolyodtam.- Hiányoztál ám nekünk - mondta könnyeivel küszködve kislányom
- Ti is nekem- mondta majd megpuszilta Ashlyn homlokát.
- SZIAAAAAA SSOOORRAAAA!!!!!!!- kiabálták a lányok, majd megindultak felénk
- Úristen.. csajoook!!- mondtam, majd én elkezdtem rohanni feléjük, mikor odaértem olyan szorosan megöleltük egymást, alig kaptam levegőt.
- NAGYÖLELÉS!- mondtuk mind az öten (Mia, Anna, Layla, Rosetta, Én)
Félórás örömkönnyek, és ölelgetések után, nagy nehezen elengedtük egymást, majd szépen lassan odajött hozzám mindenki, hogy üdvözöljenek. Miután ezt is sikeresen túléltem, kislányomra szegeztem a tekintetem, nagyon meg volt hatódva, de nem értettem, hogy miért. Lassan megindultam felé, majd megöleltem.
- Mond kicsim.. Mi a baj?
- Semmi, anyuci.. csak.. olyan megható, hogy téged ennyien szeretnek - mondta mosolyogva.
- Igen.. anyukádat sokan szeretik , de aki a legjobban szereti az én vagyok - mondta Yuri, majd felvette Ashlyn-t.
- Háát.. ez lehetséges- mondta sunyi hangon Anna.
- Mi az hogy lehetséges?!- kérdezte felvont szemöldökkel Yuri.
- Nah jó.. biztos, hogy ő szeret téged a legjobban - mondta Layla miközben egyik kezét a vállamra helyezte.
- Nah jó.. mára már elég volt a lazsálásból, gyerünk mindenki a helyére!- utasította Kalos tömeget.
- IGENIS!! -mondták majd mindenki szertefoszlott.
- Yuri - fordult felénk Kalos. - neked most kimenőt adok.. legyél Sora-ékkal - mondta majd sunyin mosolygott egyet majd kiment a teremből.
- Gyertek.. menjünk - mondta Yuri majd átkarolta derekamat, miközben egyik karjába tartotta Ashlyn-t.
Lassan kiértünk a színpad elé, Yuri letette kislányomat és megszólalt:
- Ti most várjatok itt, mindjárt hozom a kocsit - mondta, majd elindult a parkoló felé.
- Anya! Anya! r11; szólongatott kislányom, miközben kétszer meghúzta a szoknyámat.
- Igen? Mond csak szívecském - mondtam majd leguggoltam hozzá.
- Te szereted a pótaput? -kérdezte kíváncsian.
- Hát.. tudod.. őőő- hebegtem.
- Anyaaa!
- Nah jóó.- adtam be a derekam. -Igen szeretem Yuri-t. Amint kimondtam máris egy fekete autó állt meg mellettünk.
- Nah.. gyerünk.. beszállás!-mondta Yuri.
Ashlyn-t hátulra beültettem, bekötöttem, majd előre huppantam a szőke férfi mellé. Lassan elindultunk. 15 perces út után megérkeztük Yuri lakására, nem értettem mit akarhat, és ennek hangot is adtam.
- Yuri.. miért hoztál ide minket?- kérdeztem kíváncsian.
- Van egy meglepetésem a számotokra- mondta majd megfogta a kezemet és elkezdett az ajtó felé ráncigálni.
~ vajon miben mesterkedsz Yuri Killian?~ kérdeztem magamtól, majd elmosolyodtam.
Kinyitotta előttünk az ajtót, majd intet, hogy menjünk be. Ashlyn-nel egymásra néztük, elmosolyodtunk, és megindultunk befelé
|