|
3.RÉSZ
CHATTERBOX 2009.05.15. 13:10
Leon bandája is éppen abba a stúdióba igyekezett, ahol a lányok már végeztek. Sora észre sem vette a közeledőket.
Leon szeme viszont megakadt rajta, de nem ő volt az egyetlen. Arcán ravasz mosoly jelent meg. Üdvözölni akarta őt, de Ken megzavarta a tervét.
Megtennétek, hogy előre mentek? Nekem van egy kis dolgom! - vigyorgott, miközben le sem vette szemét Sora-ról
- Ugye nem akarsz flörtölni épp most? - kapott a fejéhez Kalos
- Ez annál sokkal több... - mondta egyszerűen és kilépett a társaságból - Szia édes! - szólt a lányhoz kedvesen, mintha semmi sem történt volna
- Te? - háborodott fel - Hogy merészelsz egyáltalán a szemem elé kerülni? - kiáltott, amit a fiúbanda többi tagja is hallott
- Kalos?! - kezdte Yuri - Ki ez a lány?
- Csak azt ne mondjátok, hogy a "barátnő"?! - húzta össze szigorúan a szemöldökét
- Micsoda? - nézett arra Leon is
- Csak megakartam kérdezni, hogy hogy van a karod? - vette ki Sora kezéből a cigarettát
- Eressz el te vadállat! - kapálózott és mire kibontakozott a szorításból, erősen arcon ütötte
- Te liba! - kiabált vele és már ő is ütött volna, de ekkor megjelentek a lányok
- Mi folyik itt? - szalad oda hozzá Sarah - Mit képzelsz magadról te kölyök?
- Ne avatkozzon bele! - kiabált vele, mire Kalos jelent meg Ken mögött és megragadta a ruháját
- Ne merj így bánni még egyszer egyetlen nővel sem, megértetted? - sziszegte neki
- Szállj már le rólam te is! Mi az Isten bajotok van? Hagyjatok engem békén! - igazította meg ruháját és besétált az épületbe
Leon és Yuri szúrós tekintetét nem állhatta, ezért egyre mélyebbre ereszkedett a stúdiók között. A két fiú követte őt és persze felelősségre is vonta.
- Minden rendben, hölgyeim? - kérdezte elegánsan Kalos, amibe Sarah belepirult, Sora viszont cseppet sem örült a férfinek
- Igazán köszönjük, de... - felelte volna Sarah
- Hagyjon minket békén! - állt elé Sora
- Miért magázol? - kérdezte halkan
- Mert nem ismerem magát... - súgta halkan
- Te is nagyon jól tudod, hogy én vagyok az...
- Az egyetlen, akire szükségem lett volna, de nem volt ott... - Igen, tudom. Ezért hagyjon minket békén. Megértette?
- Igen. - szomorodott el a férfi és sarkon fordult
Sora nem törődött barátnőinek folyamatos kérdéseivel, csak némán lépkedett végig a nyüzsgő városban. Egyedül Sarah hagyta őt békén, amit hálás szemekkel köszönt meg neki. Layla, Ana és Mia egy, Sora és Sarah egy másik úton indultak hazafelé. A némaság már szinte zavaró volt köztük. Sora ugyanis egy fecsegő csitri volt, mikor csak ketten voltak. Igazán a szívéhez nőtt Sarah, aki felkarolta őt az utcáról és szerzett mellé tehetséges zenekart.
- Nyugodtan kérdezhetsz... - szólt végre
- Arról a férfiról is?
- Róla is... - adta meg magát
- Rendben. Ki volt ő?
- Az apám...
A fiúk felvétele is remekül sikerült. Egy igazán romantikus számot adtak elő, amivel a fiatal lányok szívét rögtön meg is nyerhetik maguknak. A szöveg, a dallam, és nem utolsó sorban a fiúk jóképűsége, alkata volt az, ami minden tini álmát képezte.
Yuri egy zongora mellé ült és lágy dallamba fogott. Nem kellett sokat várnunk, Ken, az énekes rögtön belekezdett a dalba...
"Minden reggel, amikor felébredek, meztelenül fekszel mellettem
Szeretném érezni a melegségedet, de a hátad mindig hideg volt.
Ne mosolyogj olyan keserűen, inkább tárd szét azt a nehéz függönyt
mert a reggeli fény kápráztató de te ezt is és engem is elüldözöl magadtól minden nap
Azon a napon, amikor sírni láttál, a könnyeim a lenyugvó napban csillogtak
Még ha kívánnám is, nem tehettem, a testem, a szívem, az egész lényem emlékezett a vállaid melegségére
A szerelmed végtelen
Csukd be a szemed, engedd, hogy megfessem a képedet, még ha a szívem sivataggá válik is a váltakozó évszakokon keresztül, ez mégis sokat jelent nekem
Egy napon, többé nem leszek képes érezni téged
Jó lesz, ha majd a saját oldalamon alszok és átölelem a fájdalmat idebent
Azon az éjszakán egy csillagért imádkoztam, melynek mindketten kerestük a fényét
A csillogás halványul, de a szívemben, a testemben, te még mindig ragyogsz.
Örökké azt kívántam
Csukd be a szemed, had fessem meg a képed, még ha a világ el is hagy engem, ez segíteni fog nekem, hogy túl legyek rajta
A szerelmed végtelen
Csukd be a szemed, engedd, hogy megfessem a képedet, még ha a szívem sivataggá válik is a váltakozó évszakokon keresztül, ez mégis sokat jelent nekem
Megtaláltalak, ahogy az emlékeimben kutattam. És ez így jó, mert te adtad az erőt ahhoz, hogy végre túllépjek azon, amit elvesztettem. Ez az, amit adtál nekem."
(Ken Hirai- Hitomi wo tojite)
A másnap sokkal kellemesebben indult. Már nem kellett az éltető napra várni, ő maga keltette a várost. Leon egy városközponti hotel VIP szintjén lakott, felszerelve minden luxussal, amit csak kívánt. Az ágyából felkelve egyenesen a fürdőbe lépkedett, ahol minden márványból volt. Vett egy hideg, ébresztő zuhanyt, majd megreggelizett és hogy mindent megtudjon a világról, bekapcsolta hatalmas plazmatévéjét is.
A szokásos rendben ment minden, egészen addig a pillanatig, amikor a mai zeneújdonságokat mutatják be. Ott ült a kanapéján és kimeredt szemekkel figyelte a bemondónő mögött feszülő paparazzi képet. Ott volt az a tegnap elcsábított nő három elbűvölő lány társaságában.
Mit jelentsen ez? - dőlt előre és tovább hallgatta a beszámolót
-... Az új lánycsapat neve, Ibara, akik tegnap jelentek meg az egyik lemezcég listáján. Első, bemutatkozó számuk pedig már tegnap este óta visszhangzik a rádiókban, zenecsatornákon is, és most hallgassuk meg együtt az új dalt. Fogadják nagy szeretettel Ibara - A Little Pain című számát.
A kellemes dallam meghatotta a fiút. Mivel klip még nem forgott hozzá, csupán néhány pillanatképet játszottak be a zene alatt. Végre megszólalt az énekesnő is. Ő volt az... biztosan tudta, hogy ez volt az a lány, akit azon az esős napon a magáévá tett... de ezzel együtt abban is egyre biztosabb volt, hogy a tegnap Ken-nel vitatkozó lány megegyezik vele.
Gyorsan felkapott egy kabátot és elviharzott a szállodából egy másikba, ahol Ken lakott. A lift végtelen lassan emelkedett a megfelelő szintre, alig győzte kivárni. Sebesen megkereste a szobát és szinte dörömbölt rajta.
Megyek már! - hallatszott kábult hangja és mikor kinyitotta az ajtót, két lány koszorújában állt
- Te kéjenc... - köpte oda neki
- Én is örülök neked, Leon. Mi járatban?
- Csak egy kérdés... Hogy hívják a volt barátnődet?
- Mit érdekel az téged?
- Csak mond meg! És arra is felelj, hogy ő volt-e ott tegnap a cég előtt?!
- Igen, ő volt. A neve pedig Sora Naegino.
- Kösz. Na viszlát!
- Várj már, öreg! Nem akarsz csatlakozni?
- Hozzátok? Megőrültél?
- Ha jól gondolom, most a volt csajomhoz fogsz menni... csak tudnám, hogy minek...
- Kapcsold be a tévét és megtudod! - szólt neki vissza és már távozott is.
A lift néma zúgásában pedig csak egyetlen név hangzott fel néha újra és újra... Sora Naegino...
Leon ahogy az utcára lépett, kívülállónak érezte magát az emberek között. Mindenki arról az új lánycsapatról beszélt, akik már a hatalmas épületek oldalán feszülő kivetítőkön is felbukkantak néha. Irigykedett erre a sikerre és valahol mélyen érezte, hogy ez fog rájuk is várni, ha egyszer eljön az ő idejük is.
Sora-ék eközben egy sötét stúdióban készültek a klipforgatásra. A banda összes tagja fehér ruhában volt, egyfajta látomásként jelentek meg az éneklő lány mögött. Extravagáns haj, ruhák és smink, mondhatni kicsit megbotrányoztató viselkedés jellemezte őket, de ez tette őket különlegessé. Sora-nak időközben azonban újabb ruhacserét kellett végrehajtania, ami egy egyszerű, fehér hálóingszerű anyag, szinte észrevehetetlen smink és kisimított haj keretezett. Ekkor csupán egy háromablakos tükörrel szemben kellett ülnie és énekelnie, ami a legboldogabbá tette a mai napon.
A stáb kirobbanó tapssal és füttyszóval jutalmazta a mostanra kifulladt lányokat, mindenki erre a percre várt és hulla fáradtan dőltek bele a foteljeikbe, ahol lemostak róluk minden festéket. Sora amint tehette kisietett az épület elé és rágyújtott egy cigire. Hihetetlennek tartotta, hogy a sminkesek milyen ügyesen át tudják alakítani az embert és eltüntetik azok hibáit. Gondolatai azóta is a vállán égő seb körül forogtak, mikor a meleg napot eltakarva, árnyék vetült rá.
Lassan, kissé mérges szemekkel tekintett maga mögé és saját szemének sem hitte el, amit lát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
