|
5.RÉSZ
CHATTERBOX 2009.05.15. 13:11
Egy külvárosi szálloda legfelső emeleti erkélyes szobájában mozgolódik valaki. A felkelő nap sugarai kíváncsian kúsztak be a szobába, végignyaldosva a márvány padlót és a szőnyeget, felkapaszkodva az ágyon és végigsimítva egy törékeny testen. Sora szemeire ítéletként hatott a fény, feje hihetetlen sajgásba kezdett. Nem igazán emlékezett, hogyan került haza, vagy hogy mit is csinált tegnap este. Egészen addig emlékezett, hogy az új daluk felvételének időpontját tűzték ki, aztán elmentek ünnepelni... felment egy bár színpadára... a csajokkal énekelt... a rajongókkal szórakoztak... ittak... szórakoztak... ittak... és vége. Kezével erősen szorította lüktető fejét, mintha attól várt volna megnyugvást. Szörnyen rosszul érezte magát. Alig tudott kikecmeregni az ágyból, és ahogy felkelt az ágyból, szinte rögtön vissza is zuhant, de gyomra már nem viselte ilyen jól. Kétségbeesetten sietett a mosdóba és üres gyomra minimális tartalmát is kiadta magából. Érezte, hogy ez így nincs rendben. Egész teste remegett, zilált és a gyomra apróra zsugorodott. Nem tetszett ez neki. Biztos volt benne, hogy ez több, mint egyszerű másnaposság. Felküzdötte magát álló helyzetbe, arcát jéghideg vízzel locsolta meg, hogy észhez térjen, majd visszatámolygott a hálószobába. A központi telefon piros fénye ütemes villogással jelezte, hogy hangüzenete van. Lassan megérkezett az éjjeliszekrényhez és meghallgatta az üzenetet. Sarah volt az, aki behívta őt és a többi lányt a lemezcéghez kilenc órára... Fejét vonakodva emelte fel a falióra irányába, ami már fél kilenc után kattogott. Hirtelen felpattanásának újabb fájdalmak lettek a jutalmai, de Sora Naegino-t nem olyan fából faragták, hogy egy ilyen nyavalya a földhöz vágja. Erőt vett magán, lezuhanyzott, átöltözött és minden tartását és büszkeségét összeszedve haladt célja felé. Szerencséjére Sarah egy kocsit küldetett érte, így megmenekült a gyaloglás viszontagságaitól is. A kocsi minden kényelemmel felszerelt volt, mégis most terhes a lány számára. Úgy érezte, ha nem kerül ki onnan tíz percen belül, ő maga fog kiugrani, ha kell, menet közben. A sors viszont meghallgatta őt és még idejében odaértek a céghez. Ahogy kilépett a kocsiból, megcsapta a nyár fullasztó levegője, amitől megremegett a lába és nekiesett a kocsinak. A sofőr természetesen gyorsan a segítségére sietett, de Sora minden ilyesmit megvont magától. Újra nekiindult a hatalmas cégérű épületbe, melynek robusztus magasságába szinte beleszédült.
Szerencséje, vagy pont szerencsétlensége az volt, hogy valaki megtámasztotta őt. Ahogy megfordult, rögtön visszanyerte erejét. Azok az ezüst szemek, a füst szürke haj és csábos mosoly nem engedte, hogy gyengének mutatkozzon. A férfi szemeiben a pajkos csíny és gyerekes imádat mellé most kíváncsiság és cseppnyi aggódás vegyült, melyet szavaival igyekezett palástolni.
- Mi a baj, szépségem? Már a látványomtól is elalélsz? – nyájaskodott Leon
- Szeretnéd, mi? – rántotta el karját a férfié közül
- Hát, nem tiltakoznék! – fordította teljesen magához a lányt, majd levette annak szemüvegét
Kár volt. Ugyanis az eddig megszokott tüzes, szenvedéllyel teli szemek helyét átvette egy fénytelen, szinte ijesztően sötét szempár, mely majdnem megrettentette Leon-t. Sora amint észlelte a férfi figyelmetlenségét, azonnal kiutat keresve sietett be a cég épületébe. Zsúfolásig tele emberekkel. Megint felfordult a gyomra és teste érthetetlen könnyedséget nyert. Épphogy neki tudott támaszkodni egy oszlopnak az előtér közepén, majd onnan továbblökve magát indult meg a lifthez.
Leon mindezt tisztes távolságból követte és egyre több kérdés merült fel benne. A stúdió, ahol felvették a dalokat már nem volt olyan nyüzsgő. Felüdülésként hatott rá a légkondi hűvössége, a folyosón tárva hagyott ablakokból eredő hűs szellő. Kissé visszaszerezte a színét és így feltűnés nélkül léphetett be a kijelölt helyre. Már mindenki ott volt. Sőt többen is, mint várta. A terem egyik végében a bandája Layla-val, Ana-val és Mia-val és Sarah-val, a másik végében pedig a csoda csini pasik Yuri-val, Ken-nel és Kalos-sal. Rögtön kiszűrte, hogy valamit nagyon szervezkednek.
- Szia, Sora! – intett neki Sarah, mire a lány csak bólintott, majd messzire mindenkitől foglalt helyet egy nagyobb hangszórón
- Már csak Leon hiányzik... – ecsetelte Kalos, mire Sora felkapta a fejét, hiszen odalent találkoztak már
Nem kellett sokat várniuk rá. Leon újra magára véve a macsó stílust, lépett be a terembe. Minden lánynak kezet csókolt, de mikor Sora-t messze a sarokban látta, szemén a szemüveggel, nem akart vele kötözködni.
- Nos! – kezdte Kalos – Mivel mind itt vagyunk, szeretném kezdeni!
- Mégis mi a fenét keresnek itt ezek a picsák? – csattant fel Ken, amire senki sem reagált
- Válogasd meg a szavaidat, öcsi! – huppant le Leon
- Elég, fiúk! – vágott elébe egy értelmetlen veszekedésnek Kalos – Azért jöttünk ide, mert a kiadó egy turnét rendezett nektek!
- Micsoda? – ujjongtak a fiúk, a lányok viszont egyáltalán nem értették, hogy akkor ők mit keresnek itt
- Ibara! – állt fel Sarah – Ti is mentek! – kacsintott a lányai felé
- Mármint velük? – nevetett Ana
- Igen! – felelt helyette Kalos – A producer ugyanis nincs megelégedve a két banda viszonyával.
- Olyan szinten megosztottátok a hallgatókat, vásárlókat, - vette át a szót a nő – hogy néhol már tömegverekedések is kialakultak!
- Ez az! – csapta össze Ana és Mia a tenyerét
- Ez az? – pislogtak a fiúk értetlenül
- Lányok! Abbahagyni! – emelte meg a hangját Sarah
- Bocsi! – nyújtották, majd duzzogva fonták keresztbe a karjaikat
Sora a hír hallatára felháborodott. Legszívesebben kikérte volna magának, de tudta, ha most felpattan onnan, biztos leleplezné gyengeségét. Arra viszont nem gondolt, hogy ezzel a tartózkodó viselkedéssel is pontosan ugyanígy gyanút keltett mindenkiben. Bár testben ott volt, lélekben egész máshol utazott Sora. A megbeszélés további pontját egyáltalán nem értette, nem is foglalkozott vele. Csak arra tudott gondolni, hogy mihamarabb kikerüljön ebből a közegből és végre lepihenhessen.
- Akkor ennyi! – mondta ki a végszót Sarah – Ma akkor elkezdik sugározni a turné állomásait, két nap múlva pedig indulunk! – ujjongott a lány, amit rajta kívül senki sem élvezett. Az első, aki kifelé indult, Sora volt.
- Sora! – szólította meg őt Layla, mire a lány kissé megingott és a falnak dőlt – Minden rendben? – sietett mellé
A lány azonban nem szólt semmit, csak ellökte a segítő kart és megpróbált kisétálni a teremből. Az ajtó viszont sosem látott piruettel kezdett mozogni szemei előtt, majd érezte, minden ereje elhagyja. Féltérdre ereszkedett és fújtatni kezdett. A társaság minden tagja odasietett, kivéve persze Ken-t, aki pontosan tudta, hol van a helye.
- Sora! Minden rendben? Segítsünk? Sora! – szajkózták, mire a lány lassan állt fel
- Hagyjatok békén... – sziszegte és kitámolygott onnan
- Nocsak! A kis mártír! Mit makacskodik, mikor mindenki látja, hogy alig él? – babrált egy mikrofonnal Ken
- Tuskó! – vetette oda neki Mia, majd elbúcsúzott mindenkitől és Ana-val leléptek
Ken-t sem hatotta meg sokáig ez a jelenet és szintén eltűnt a színről. Sarah, Layla, Kalos, Leon és Yuri maradtak csak a kis stúdióban és hosszas csend után a legidősebb férfi szólalt meg.
- Mit csináltatok tegnap? – szegezte Layla-nak a kérdést
- Az új számunkat ünnepeltük egy bárban. Kicsit mulattunk, ennyi! – tárta szét a karját
- Egy sima másnaposság nem okoz majdnem eszméletvesztést, erőtlenséget... itt valami nem stimmel... – szólt aggódva Sarah és tekintetét Yuri-ra vetette – Menj utána! – intett az ajtó felé
Leon szemei elkerekedtek a kijelentéstől, mivel mindenki tudta, hogy udvarol a lánynak. Na jó, az udvarlás talán túlzás, de minden kétséget kizárólag érdekli, mi van vele. Talán senki sem hisz neki az eddigi viselkedése miatt, de ha őszintén akar beszélni, igenis rosszul esett neki, hogy figyelmen kívül hagyják.
- Layla! Te is! – utasította őt most Kalos, mire a lány szintén távozott, Leon-nál viszont betelt a pohár
- Héj-héj-héj! Mi az ördög van? A fél bandát ráeresztitek?
- Figyelj rám, Leon! – tette a vállára a kezét Sarah – Sora olyan nekem, mint a lányom! Pontosan tudom, mire van szüksége és azt is pontosan tudom, hogy ezt a két szerencsétlent úgy elzavarja melegebb éghajlatra, hogy return jegy sem kell nekik... de veled nem így viselkedik.
- Mesélt rólam? – pislogott nagyokat és folyamatosan szélesedett a szája egy ravasz mosolyra
- Ne légy öntelt, Oswald! – veregette hátba erőteljesen a fiút Kalos
- A lényeg az, hogy amikor majd a többiek elmentek, légy szíves és keresd meg őt. Hidd el, szükség lehet rád. És talán azt is megtudjuk, mi a baja. – esett kicsit kétségbe a nő
- Nyugi! Bízzátok csak rám! – kacsintott feléjük és ő is lelépett
Nem a lány után ment, hanem a parkolóba, hogy felvegye a kocsiját és a cég elé hajtson, hogyha Sora kijön, felajánlhasson egy fuvart. Ilyen állapotban mégsem sétálgathat a városban. A lépcsőkön a mélygarázsba lefelé vezető úton szinte szökkent. Amint megpillantotta méregdrága fekete sportautóját, macsósan túrt bele elölről hajába és egy könnyed mozdulattal huppant be az autóba. A kulcs elfordításakor többször erőteljesen gépet a gázpedálra, hogy csodajárgánya motorjának felbőgő hangját élvezhesse. Imádta a pörgő motorokat. Csikorgó fékekkel és kapartatva indult felfelé a felszínre és ugyancsak nagy feltűnést keltve állt meg a cég előtt. Nem kellett sokat várnia, és megjelent Yuri és Layla az ajtóban. Láthatóan nem jártak sikerrel. A fiú még sokáig beszélgetett a lánnyal, majd egy szintén méregdrága autóba invitálta és elhajtottak. A távozókhoz képest egész sokára érkezett meg a lány. Leon teljesen ledöbbent őt látva. Sora alig állt a lábán, sápadt volt és csupán a korlát tartotta meg őt a két lábán. A napra kiérve zilálni kezdett és látványosan remegett. Leon azonnal kipattant a kocsiból és mellé sietett.
- Had segítsek! – próbálta felhúzni őt a földről
- Eressz el! Nincs semmi bajom! – hadonászott erőtlenül
- Kislány! Ne okozz itt feltűnést! Hidd el, az senkinek sem lenne jó! Szépen fogadj szót és hagyd, hogy segítsek neked, rendben?
- Mit akarsz? – sziszegte
- Most szépen felemellek, amilyen gyorsan csak tudlak, beteszlek a kocsiba és elhúzunk innen!
- Jó terv! – próbált mosolyogni sikertelenül
A választ igennek véve gyorsan a karjaiba vette a könnyű lányt és beültette a kocsiba. Ahogy megkerülte a kocsit és beszállt a vezető ülésbe, körbenézett, és egy egészen gyanús alakot látott a szemközti háztömb előtt egy hatalmas fényképezőgéppel babrálni. Legszívesebben átrohant volna és péppé verte volna a fickót, de meggyőzte magát, hogy erre most nincs ideje. Egy sor bosszankodás után beült a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudott, elhajtott. Sora már elaludt mellette... legalábbis úgy nézett ki. A férfi, a biztonság kedvéért egy privát kórházba szállította őt, ahol személyi doktora, Dr. Kate fogja majd őket várni, amint bejelentkezik. Az út alig volt húsz perces. Egy csendes környék, kizárva minden média, riporter vagy fotós. A doktornő egy hordággyal maga mögött érkezett meg egy széles mosollyal arcán.
- Na, hol van a betegünk? – tette csípőre a kezét
- Ő az! – emelte ki a kocsiból a lányt és lefektette az ágyra
- Sora Naegino? – lepődött meg a nő
- Ismered? – pislogott nagyokat
- Imádom a zenéjét! – pirult el a nő, majd gyorsan megvizsgálta
Láthatóan egyre idegesebb lett. Kapkodva tapogatta meg a lányt mindenhol és szemei egyre inkább összeszűkültek. Baj volt. Leon is érezte. A nő végre megszólalt...
- Mióta van ilyen állapotban?
- Amióta elindultunk... durván negyedórája! De mi a baj abban, ha alszik egy kicsit? Talán csak kimerült!
- A diagnosztizálást, nyugodtan rám bízhatod! Ez a lány ugyanis nem alszik... eszméletét vesztette!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
