|
3.RÉSZ
THALIA 2009.05.15. 13:29
3. rész
Sora nyugtalanul aludt, és nagyon korán ébredt. Tojást és pirítóst készített magának reggelire, azután lezuhanyozott. A jéghideg víz visszaadta életkedvét.
Gondosan felöltözött. Pamut alsóneműjét az éghajlatnak megfelelően választotta ki. Anorákja egész testét melegítette, rá két pulóvert és farmert húzott. Vastag pamut zokni és bakancs egészítette ki öltözékét. Vattával bélelt dzsekijét a csuklóján begombolta, majd kritikusan megszemlélte magát a tükörben. Senki sem állíthatja, hogy nem a munkájának megfelelően van öltözve.
Pontosan hat óta negyvenkor ért be az irodaépületbe. Amikor Don Whitten szobájába lépett, rögtön megérezte a feszültséget.
Leon Oswald merev tartással állt, háttal az ajtónak, kezét mélyen a zsebébe süllyesztette. Don Whitten szomorú arccal, könyörögve nézett először Leonra, aztán Sorára. Végül Leon váratlanul megfordult, vad pillantást vetett mindkettőjükre.
- Ha velem akar jönni, akkor indulás! - morogta a lányhoz fordulva.
Sora a szeme sarkából látta a Don elégedett pillantását.
A terepjáró motorja már járt. Más kocsi volt, mint a tegnapi. Nagyobb, színe sötétzöld, mindkét ajtajára ráfestették az Erdőgazdasági Minisztérium emblémáját.
A lány mélyen beszívta a jéghideg, tiszta reggeli levegőt. Leon a kormány mögé ült, első sebességbe kapcsolt. Sora alig ült le mellé, a kocsi máris elindult.
Mintegy húsz percig mentek nyugat felé, majd a férfi egy északi mellékútra kanyarodott. Sora néha - néha lopva rápillantott. Leon arca olyan volt, mint egy maszk, csak a szeme világított félelmetesen. Egy szót sem szólt, levegőnek nézte a lányt.
Néhány másodperc múlva Sora csaknem pánikba esett, amikor tudatára ébredt, hogy ennek az embernek teljesen ki van szolgáltatva. Teljes erejével küzdött ez ellen az érzés ellen. Nem akarta, hogy Leon legyőzze. Elhatározta, hogy felkészül a küzdelemre. Az út leszűkült, végeláthatatlanul kígyózott a sűrű erdőben. Sora majdnem rosszul lett a rázkódástól. Megörült, amikor a kocsi végre lassított, majd megállt.
Leon vastag kesztyűje után nyúlt, leugrott a vezetőülésből anélkül, hogy a lánnyal foglalkozott volna. Hosszú léptekkel eltűnt az erőben.
Sora utána sietett, de egyszerűen nem tudta követni. Az erdei talajt még hó borította a sűrű ágak alatt. A nap ég nem hatolt be ide. A lány azon fáradozott, hogy a sűrű aljnövényzeten át utat vágjon magának.
Mérföldről mérföldre gázolt Leon mögött a hóban, de a férfi egyszer sem nézett hátra, a köztük lévő távolság egyre nőtt. Sora dühösen nyújtotta ki rá a nyelvét, ezzel megkönnyebbült és új erőre kapott. Végre Leon megállt. Leguggolt, és a földre meredt. Eltartott egy darabig, míg Sora odabotorkált. Alig jutott levegőhöz. Kimerülten roskadt le egy közeli fatörzsre. Örült, hogy nem kell továbbmennie, lassacskán kezdett újra normálisan lélegezni. Leon erősen figyelt valamire, és még mindig mozdulatlanul töprengett, végül lehúzta kesztyűjét és felvett egy marék havat. A lány magyarázatot várt tőle, de a férfi úgy tett, mintha ott sem lenne. Ez a viselkedés felháborította Sorát, hangja gúnyosan csengett:
- Egyáltalán nem tudtam, hogy az Erdőgazdálkodási Minisztérium hó kutatással is foglalkozik.
Leon lassan megfordult, úgy nézett Sorára, mintha most látná először.
- Nem a havat vizsgálom - felelte nyugodtan.
- Na jó, de hát akkor mit csinál? - kérdezte a lány támadóan.
A férfi felemelte a karját, hóval teli kezét a lány arca felé tartotta.
- Mit lát itt? - bökte ki.
Sora nézte az olvadó havat, amely pár mélyvörös foltban világított.
- Vér- suttogta ijedten, szeme kitágult. - Hogy került ide?
Leon egy ideig némán mustrálta a lányt, majd azt mondta: - Nem én csepegtettem ide.
Sora mérgesen elfordult. Ez a szégyentelen fickó nem fog engem boldoggá tenni! - Azt én is tudom- förmedt rá. - Inkább mondja meg, mi a baj. Maga csak tudja.
- Tudom is - erősítette meg a férfi szárazon, kihúzva magát. - és ha egy kicsit tudna a nyomokból következtetni, maga is értené.
Sora erre nem tudott mit felelni. - Igaza van - futott át az agyán, de a világ minden kincsiért sem ismerte volna be. Ezzel ugyanis bebizonyította volna, hogy az állásának nem képes megfelelni.
- Nos akkor magyarázza meg! - mondta ehelyett.
- Valaki a múlt héten ezen a területen orvvadászt látott - mondta Leon erőltetett nyugalommal. A földre mutatott. - A csizmanyomok itt egy jávorszarvas nyomával találkoznak, köztük a vér. Mire következtet ebből?
- Valaki megölt egy jávorszarvast - válaszolta Sora akár egy iskolás lány.
- Kitűnő - viszonozta Leon a tanító hangját. - Maga nagyon okos.
Sora érezte a gúnyt a férfi szavaiban.
- És most mit csinálunk?
- Sokat már nem tehetünk. Visszamegyünk a kocsihoz. Rádión értesítem a rendőrséget. Tilalom idején a vadászatért komoly büntetést kell fizetni.
Mire visszaértek az autóhoz Sora teljesen kimerült. Vastag ruháin is áthatolt a hideg, kétségbeesetten vágyakozott egy forró fürdő után. Leon leadta a jelentést, kikapcsolta a rádiót, beindította a motort. Foghegyről vetette oda a lánynak: - Felkészült a következő feladatra? - gúnyos sziklák táncoltak a szemében.
Sora kipréselt magából egy nevetést: - Természetesen - hazudta.
A következő napokat rutinmunkával töltötték. Leon magatartása semmit sem változott.
Úgy tűnt, arra törekszik, hogy asszisztensét a teljes fizikai kimerültségig hajszolja. Szünet nélkül járták a vidéket, s a férfi arra sem volt tekintettel, hogy Sora nő. Csak akkor beszélt vele, ha feltétlenül szükséges volt, olyankor is csak barátságtalan, udvariatlan hangon.
A legtöbb időt azzal töltötték, hogy átfésülték az erdőket. Sora már bánta, hogy a vastag könyveket bújta ahelyett, hogy erre a munkára erősítette volna a fizikumát. Csütörtök este fáradtan s elcsigázva vonszolta be magát az irodába. Egy habfürdőről álmodott, és, hogy utána ágyba esik.
- Helló - üdvözölte Kathy barátságosan. - Hogy vagy? A két lány időközben kicsit összebarátkozott.
- Nagyon jól - mormolta Sora azon fáradozva, hogy frissnek lássék.
- Hallgass csak ide te lány! - beszél Kathy buzgón tovább. - Bob és én ma este egy kis bulit rendezünk. Don és felesége is ott lesz, rajtuk kívül a cég néhány alkalmazottja és még mások. Jó lehetőség nyílik arra, hogy több embert megismerj. Eljössz?
Sorának semmi kedve nem volt a partihoz, de nem akart udvariatlan lenni.
- Természetesen elmegyek - mondta. - Hány órára legyek ott?
- A többiek nyolcra jönnek - válaszolta Kathy majd elmagyarázta a házukhoz vezető utat.
Sora sietett haza, hogy egyen valamit s átöltözzön. Egy fekete nadrágot és hozzá egy fehér színű, nagyon csinos blúzt mely kiemelte szép és törékeny alakját. Úgy találta, ez a ruha jól áll neki. Mosolyra fakasztotta az a gondolat, hogy a többiek vajon felismerik-e egyáltalán. A munkaruhája, amit egész héten viselt, élesen különbözött a mostanitól.
Vette a kabátját és kiment. Az utcák üresek voltak. A hűvös esti levegő már a közelgő tavasz első illatait árasztotta.
Megérkezve Kathy házához, egy házához, egy magas, vékony férfi jött elé. Kezet nyújtott.
- Ön biztosan Sora! Jöjjön be! Bob vagyok.
Odabent felfedezte a vendégek között Dont, aki intett neki. A lány hirtelen megdermedt, mert pillantása Leon Oswaldra esett, aki az egyik sarokban ülve pont őt mustrálta. Mint egy ragadozó, aki éppen zsákmányára les, gondolta önkéntelenük a lány.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
