19. fejezet


Ahogy meghallottam a hangj�t kitisztult a fejem. F�ktelen d�h tombolt bennem, de ez semmi se volt ahhoz k�pest, amit akkor �reztem, amikor megl�ttam az utc�n. Ugyan az a f�lelem. Ugyan az a retteg�s. Nem akartam megr�m�teni m�g �n is, pedig minden v�gyam az volt, hogy szorosan magamhoz �leljem. Csak a kezem ny�jtottam, de neki ez most el�g volt. �gy vetette mag�t karjaimba, mintha erre v�gyott volna, mi�ta csak felh�vott. �reztem, hogy s�r. Lassan simogattam a h�t�t, �s m�g szorosabbra fontam k�r�l�tte karjaimat. Nem tiltakozott, nem h�z�dott el, csak felzokogott. �rezte, ahogy ingemet teljesen �t�ztatj�k k�nnyei, de cseppet se zavart. Hogy mit jelentettek nekem azok a k�nnyek? Mindent.

Ahogy csillapodott a zokog�s, �gy enyh�tettem karjaim szor�t�s�n is, de a simogat�ssal nem hagytam fel. Sora lassan m�r csak h�pp�g�tt a karjaimba. Elvette karjait a h�tamr�l �s zsebkend� ut�n kezdett kutatni. Kif�jta az orr�t, megt�r�lte a szem�t �s r�m n�zett. H�l�s volt, ezt egyb�l tudtam, ugyanakkor zavart is l�ttam a tekintet�be. V�gigsim�tottam az arc�n �s a v�ll�ra tettem a kezem. Enyh�n megszor�tottam, mik�zben mosolyt er�ltettem az arcomra, pedig bel�l iszony� d�h�s voltam.

- Gyere, hazaviszlek. Mostm�r minden rendben lesz. Vigy�zok r�d.

Csak k�vetett a kocsi fel�. Be�lt �s bek�t�tte mag�t, majd v�rakoz�an n�zte v�gig, ahogy �n is be�l�k mell�. Amikor bekapcsoltam �n is az �vemet, �s beind�tottam a motort, mintha el akart volna t�nni, bef�rta mag�t az �l�sbe. Ha meg�lltunk egy-egy piros l�mp�n�l idegesen tekintgetett jobbra-balra, mintha keresn� azt a mocskot, mert att�l f�l, hogy ut�na j�n. Pr�b�ln� csak meg. Most is, mint r�gen, biztosan tudtam, hogy Sora nem azt v�rja, hogy valaki megbosszulja, ami vele t�rt�nt, hanem hogy seg�tsenek elfelejteni, �tv�szelni az ut�na k�vetkez� id�szakot. Ez a valaki �n akartam lenni. Teh�t h�tt�rbe kellett szor�tanom a d�h�met, a bossz�v�gyamat, �s nem azokat a k�psorokat lep�rgetni a szemem el�tt, hogy mit tudn�k m�velni Daviddel, ha a kezem k�z� ker�lne.

- Most ment�nk el a sz�lloda mellett – szak�totta f�lbe gondolataimat Sora.
- Tudom. Hazaviszlek Kaloshoz. Alhatsz Sophie szob�j�ban. J� lesz �gy?
- Igen – lehelte maga el�.

Ezut�n ism�t visszas�llyedt a n�mas�gba. Nem hib�ztattam. M�gis b�ntott a tudat, hogy csak �l mellettem, mintha itt se lenn�k. Mindketten �lt�nk egym�s mellett, a saj�t kis mag�ny-sziget�nk�n, egym�sra v�gyva. Mert ebbe biztos voltam, hogy Sora is v�gyik a k�zelemben lenni. De volt m�g valami, amit tal�n � maga se �rtett krist�lytiszt�n. Az okot, hogy mi�rt nem enged a v�gyainak…

Mikor meg�rkezt�nk a h�zhoz, csendesen indult el a bej�rati ajt� fel�. N�m�n ment�nk v�gig a h�zon, eg�szen a szob�ig. Ott egy pillanatra megtorpant. Kez�t m�r a kilincsen nyugtatta, de m�g nem nyomta le. Homlok�t nekit�masztotta az ajt�lapnak �s vette egy m�ly l�legzetet.

- K�sz�n�m, hogy �rtem j�tt�l.
- Igaz�n nincs mit. Amit az este mondtam … - de nem engedte, hogy befejezzem.
- �n is.
- Mit te is Sora – k�rdeztem ostob�n, de a sz�vem a torkomban dobogott.
- �n is szeretlek Leon.

Nem tudom le�rni, hogy mit is �reztem akkor pontosan. Diadal. Megk�nnyebb�l�s. H�la. F�lt�s. Csapongtak bennem a gondolatok, csak egy valami volt biztos az �rzelmek vihar�ban. Az, hogy a k�zelembe akarom tudni Sor�t, hogy soha senki ne b�ntsa, de mindenekel�tt a karjaimba akarom z�rni. El is indultam fel�, k�nny� l�tekkel, szinte rep�lve, de kez�t mellkasomra t�ve �ll�tott meg alig egy l�p�sre maga el�tt.

- Mi baj van? – k�rdeztem d�bbenten.
- Tudom, �s ki merem jelenteni, hogy szeretlek. Nem lenne tisztess�ges tagadni el�tted. Azt viszont nem tudom, hogy akarom-e hogy szerelmes legyek bel�d.
- F�lsz? - k�rdeztem, pedig nem akartam v�laszt kapni r�.
- Igen - lehelte maga el�.
- Amiatt, ami r�gen … – nem tudtam befejezni.
- Igen.
- Sora, �n soha t�bbet … - elharaptam a mondatot – Nem fogok magyar�zkodni. Engedd, hogy bizony�tsak. Adj m�g egy es�ly. Hiszen szeretlek, te is szeretsz. Tanultam a hib�imb�l. Tudom, hogy ez neked nem el�g, de akkor, k�rlek, engedd, hogy megmutassam, soha t�bb� nem akarlak b�ntani.
- F�lek.
- Tudom. �s els�llyedek sz�gyenemben, hogy t�lem is f�lned kell, mint azokt�l a szem�tl�d�kt�l. B�nt a tudat, hogy ha nem is pontosan, de hasonl� �rzelmeket v�ltok ki bel�led, mint azok – �ssze kell szednem magam – Nem akarok egy list�ra ker�lni vel�k.
- Nem vagy semmilyen list�n. Nem t�led f�lek, hanem az �rz�seimt�l, att�l, hogy megint s�r�lni fogok. Azt hiszem, tiszt�ba vagyok vele, hogy r�gen mi�rt �ld�zt�l el magadt�l. Nem mondtad el az indokokat, nem avatt�l be semmiben. Elz�rk�zt�l, �s k�zben engem ostorozt�l. Hazudt�l nekem, az indokokr�l, ha nem is ny�ltan.
- Sajn�lom, hogy hazudtam.
- F�lek hinni neked.
- Adj m�g egy es�lyt. Nem �lhetsz mindig ett�l a k�telyt�l beb�rt�n�zve. Engedd, hogy szeresselek. K�rlek Sora …

L�ttam a hezit�l�st a szem�ben, amit azt�n felv�ltott a makacs bizonyoss�g. A keze mintha s�ly lett volna, hullottak le a mellkasomr�l. Megtettem az utols� l�p�st �s a karjaimba z�rtam. �llamat otthonosan ismer�s mozdulattal a fej�re t�masztottam, majd apr� puszikat adtam a feje b�bj�ra. Csak �leltem, � meg n�mi t�tov�z�s ut�n elveszett az �lel�sembe. Legy�zte mag�ban tal�n v�gleg saj�t �rzelmeit, �s feladta a tiltakoz�st. �reztem, ahogy k�zelebb h�z�dik, �s eg�sz test�vel hozz�m simul. Annyira ismer�s, m�gis �j volt ez az �rz�s. T�volodni kezdett t�lem, de csak mellkas�val �s �ppen annyira, hogy a szemembe tudjon n�zni. Halv�ny mosoly l�tszott az ajkai k�r�l, �s v�gre minden von�sa ell�gyulni l�tszott.

- �g�rd meg, hogy nem fogom ezt megb�nni – k�rlelt.
- �g�rem. De te is �g�rd meg, hogy holnap reggel is itt leszel.
- Szeretlek Leon.
- De?
- De nem �g�rek olyan, amiben �n sem vagyok biztos.
- Megpr�b�lod?
- �g�rem.

M�g egy gyenge kis mosollyal is siker�lt meg�rvendeztetnie. Nem tudtam tov�bb ellen�llni. Kezeimmel fogtam az arc�t �s magam fel� ford�tottam, de ajkaink k�zti t�vols�got � sz�ntette meg v�gleg. Meg�llni l�tszott a vil�g…

* * *

Hogy milyen volt �jra megcs�kolni �t? Els�pr�. �reztem minden sz�vdobban�s�t a mellkasomon hull�mzani. Hirtelen adtam meg magam a cs�k hev�nek �s adtam �t neki �jra megad�sommal egy�tt a sz�vemet is. Ebben a pillanatban nem f�ltem semmit�l. Biztosan hittem abban, hogy a legjobb emberbe fektetem a hitemet, aki soha (t�bbet) nem fog b�ntani, aki minden erej�vel azon lesz, hogy nekem a legjobb legyen. Megszak�totta a cs�kot �s egy reszketeg s�haj k�s�ret�vel szor�tott mag�hoz. Belet�rtam a haj�ba, �s �lveztem a selymes tincsek j�t�k�t ujjaim k�z�tt. � tov�bbra is csak �jra tanult l�legezni. Hogy mi gy�z�tt meg? Amikor l�ttam a szem�ben a p�nikot, hogy lehet, reggel m�r nem leszek itt. Elt�volodtam t�le, de csak annyira, hogy a szem�be n�zhessek. Az a v�gtelen gyeng�ds�g, ami ott t�kr�z�tt teljesen ell�gy�totta a sz�vemet. N�zett � is engem �s mosolygott tiszta sz�vb�l. Olyan boldognak l�tszott, �s �n is boldognak �reztem magam. H�t ennyi kell a boldogs�goz? Egy cs�k el�g ahhoz, hogy minden a hely�re ker�lj�n. Nagyon �gy t�nik…

L�ttam �jra magam el�tt, ahogy a kocsiba d�h�ng mellettem. Arc�n �gy vonultak �t az �rzelmek, mint az utcai l�mp�k r�vid f�nycs�kjai, amik l�that�v� tett�k nekem arc�nak rezd�l�seit. Nem csak azt vettem �szre, hogy legsz�vesebben �zekre szedn� Davidet, hanem azt is hogy az minden v�gya, hogy hozz�m �rjen �s elringasson. Egyszer r�gen azt mondta, hogy amikor megl�tott a k�nyvt�r el�tt �cs�r�gni legsz�vesebben addig ringatott volna a karjaiban, am�g el nem hiszem, hogy a vil�g nem olyan rossz, mint amilyennek most l�tszik. Amikor �jra ezt a v�gyakoz�st v�ltem felfedezni benne, megbizonyosodtam abban, hogy t�nyleg szeret. Mert mondani sok mindent lehet, de a tettek mutatj�k meg igaz�n, hogy igazak-e �ll�t�saink. Most is csak n�zem �t, kutakodok valami ut�n, ami miatt h�tr�lhatn�k, de nem tal�lok semmit. Csak egy szerelmes tekintetet, egy hevesen dobog� sz�vet �s egy cir�gat� kezet. Mind �rtem…

* * *

Vizslatott. Erre nincs jobb sz�. Tal�n valami kib�v�t keresett, hogy m�gse kelljen elhinnie, hogy t�nyleg itt �llok el�tte, �s � t�nyleg a karjaimba vetette mag�t. Sok�ig n�zett m�g, azt�n egyszer csak egy apr� fejcs�v�l�s ut�n eltemette arc�t mellkasom rejtek�be. �reztem, ahogy melengetett a l�legzete, ahogy bal keze lassan sz�nk�zik v�gig fel �s le a h�tamon, tal�n �nk�ntelen�l ism�telve a mozdulatokat. �jra megmutatta a szem�t, amiben ez�ttal m�r pajkos f�ny csillant egy angyali mosoly k�s�ret�ben. Egyik percben m�g az �rtatlan kisl�ny a m�sikban, pedig egy n�, aki �ppen r�veti mag�t ajkaimra. Ez volt sz�momra az igazi bizony�t�k. Tudom, hogy holnap, ha felkel neh�z harcot fog v�vni saj�t mag�val a marad�st illet�en, de abban is biztos leszek, hogy a maradni k�v�n� f�l nem lesz k�nny� ellenf�l. Elt�volodik ajkaimt�l, �s �jra r�m tekint.

- Mind gondolkozol ennyire? – n�z r�m k�rd�n.

�n csak a fejemet cs�v�lom, �s lassan ell�pek t�le. Az utols� l�p�st megint neki kell megtennie. � egy percig �rtetlen�l tekint r�m, majd ahogy r�j�n, a mi�rtre, fel�m ny�jtja a kez�t. �gy kapok ut�na, mintha ez lenne az egyetlen mened�kem. Mosolyogva n�zi hevess�gemet, majd ujjaival kezdi simogatni k�zfejem.

- Eml�kszel, hogy amikor el�sz�r mes�ltem magamr�l, hogyan v�gz�d�tt.

L�zasan kutattam az agyamban, de nem �rtettem, mire gondol.

- Szeretn�k �jra veled aludni – mosolyog r�m, mintha legal�bbis egy nagyon egyszer� k�rd�sre nem tudtam volna a v�laszt, �s m�r el is indul szob�m ajtai fel�.

Automatikusan l�pek a szekr�nyhez, m�g mindig k�z a k�zben, pedig m�r nem f�lek att�l, hogy el akar menni. Odaadok neki egy p�l�t, amivel � elt�nik a f�rd�szob�ba. Mikor visszat�r, �nk�ntelen�l is elmosolyodok, mert szinte elt�nik a ruh�ba.

- Mi olyan nagyon vicces Leon Oswald? – n�z r�m komolyan, �s karjait �sszefonja mellei alatt, mint egy durc�s kir�lyl�ny.

�n meg m�r csak �t l�tom magam el�tt, mik�zben fejemben visszhangzik, ahogy kiejti a nevemet. �jra itt van. Dacosan r�ntja f�lre fej�t �s indul el az �gy fel�. V�rakoz�an tekint fel�m �n, pedig megadom magam, �s elindulok… Hozz�. Az �gy mell� dobom ingemet �s farmeromat, �s �gy b�jok be mell�, a takar� al�. � m�g mindig csak �l, mintha v�rna valamit.

- Mi baj van Sora?
- A kezed – tekint az eml�tett testr�szemre.

Felr�mlik egy k�p arr�l, ahogyan mindig aludtunk, �s �szt�n�sen cselekszem. � karomat haszn�lva p�rn�nak fekszik le, nekem h�ttal. Egyre k�zelebb araszol, �s sz�nd�kkal vagy n�lk�le, de addig k�zel�t, am�g nem simul �ssze teljesen eg�sz test�nk. Olyan j� �jra �rezni a meleget, amit mag�b�l �raszt. Szabad kezem hanyagul �tvetem a cs�p�j�n, hogy nem vegye tolakod�nak a mozdulatot, de � megragadja azt, �s szorosan mag�hoz �leli, apr� cs�kokkal k�sz�ntve.

- J� �jt Leon.
- J� �jt Sora – suttogom a haj�ba, de tudom, hogy �n m�g hossz� ideig nem fogok tudni elaludni.

Hallgatom, ahogy l�gz�se egyre egyenletesebb� v�lik, �s szuszog�ss� szel�d�l. Kezemet �lm�ba se ereszti, �ppen csak test�vel araszol, ha lehet egy kicsit m�g k�zelebb, hogy teljesen beolvadjon az �lel�sembe, oda, ahova illik, oda, ahonnan annyira hi�nyzott. A b�k�s boldogs�g, lassan lenyugtat. Tompas�gom lassan �lomm� alakul, �s m�ly �lomba mer�l�k, ahol nem kell f�lnem, hogy ha fel�bredek, �jra egyed�l tal�lom magam.