Soráék három nap múlva vissza mentek Amerikába.  Persze a sajtó megtudta valahonnan, hogy jönnek vissza. És kint várta őket a reptéren. Sora és Yuri úgy tettek mintha semmi se történt volna. Az újság írók kérdezgették őket, hogy mi az oka, hogy visszajöttek. De nem válaszoltak nekik. Visszamentek a színpadhoz és megmondták Kalosnak, hogy nem szerepelnek a fesztiválon.

-         Szia Kalos.- Köszöntek mind a hárman.

-         Sziasztok ti mit kerestek itt? – Kérdezte idegesen.

-         Sorával nem lépünk fel a fesztiválon. – Jelentette ki higgadtan Leon.

-         Miért?

-         Sora terhes! – Szólalt meg Yuri.

-         Gratulálok Sora. És neked is Yuri.

-         Ne nekem gratulálj, hanem Leonnak. Az ő gyereke nem az enyém.

-         Hogy? – Kérdezte Kalos

-         Sora és Leon szeretik egymást. – Jelentette ki szomorúan.

-          Akkor Leon neked hadd gratuláljak. – Ment oda Leonhoz Kalos.

-         Kösz!

A beszélgetés után el is mentek. Holnap mennek az ügyvédjükhöz, mivel ma mind hárman nagyon fáradtak voltak. Sora és Leon Leon házába mentek. Persze áthozták Sora ruháit.  Leon nagyon boldogvolt. Hogy végre Sora csak az övé és, hogy a lány az ő gyermekét hordja a szíve alatt. Leon nagyon szeretett volna gyereket. Régen még álmodni sem mert róla, hogy ettől a törékeny kis angyaltól lesz gyermeke. Amikor oda értek Leon házához Leon kinyitotta az ajtót. Bementek és Felvitték a cuccukat immáron közös szóbájukba. Amikor ki pakoltak le dőltek az ágyra és szorosan meg ölelték egymást.

- Szeretlek kicsim! És téged is szeretlek picur. – Mondta Leon miközben Sora hasát, simogatta.

- Mi is nagyin szeretünk téged édesem.

Amint ezt kimondta Sora iszonyú hányinger, fogta el őt.

-         Jól vagy kicsim?- Kérdezte aggodva Leon.

-         Nem! Azt sziszem hányni fogok!

Amint ezt kimondta futott is a mosdóba. Leon utána ment és a fürdőbe. Meg várta amíg Sora ki hánya magát.  

-         Most már jobb?

-         Igen sokkal.

-         Rendben kicsim.

Sora ki öblítette a száját és ment vissza a jó puha ágyba. Leon is oda feküdt mellé és Jó szorosan oda bújt hozzá és simogatta a hasát. Sora a gondoskodástól elaludt. Leon felkelt hozott egy takarót a másik szobából és betakarta Sorát. Nagyon élvezte a helyzetet. Még egy órát nézte Sorát és ő is elaludt. Reggel ara ébredt fel. Hogy Sora simogatja a kézét.

-         Jó reggelt kicsim. – Köszönt Leon Sorának és megcsókolta őt.

-         Neked is édesem. 

-         Hogy vagy? – Kérdezte Leon.

-         Tűrhetően!

-         Értem! Mikorra kel menned az ügyvédhez?

-         Délután öt-re.

-         Rendben.

-         Mi lenne, ha addig együtt lennénk, és holnap elmennénk vásárolni a kicsinek?- Kérdezte Leon egy mosollyal az arcán.  

-         Rendben!

-         Okés! Ezt megbeszéltük. Nem vagy éhes?

-         De igen nagyon. – Felelte Sora.    

-         Rendben akkor hozok neked enni. Addig te maradj itt és nézd a tévét.

-         Rendben. – Egyezett bele Sora

Fél órával később Jött Leon a reggelikkel és beült Sora mellé az ágyba és mesenézés közben el is fogyasztották a reggeliüket. Amikor mind ketten végeztek Leon le, rakta a földre a tálcát, és magához húzta Sorát. Sora késegesen bújt az ölelő karokba. Elfeküdtek és rátette a fejét Leon mellkasára.  Leon átkarolta Sorát és simogatta a hátát. Feltámadt benne a vágy de inkább vissza nyomta magában mert félt, hogy így valami kárt tennének a kicsiben.