Sora csak nézte a férfit. Nem tudta mit válaszoljon neki, mert nem tudja mennyire, számíthat majd a férfira, ha gyermekük lesz, vagy ha összevesznek, nem-e csalja meg őt. Sora félt igen most először életébe félt attól mi lesz akkor, ha mindez megtörténik. Főleg úgy hogy neki sokat kell utaznia a másik munkája miatt. És hogy nem jön vele, ha megkéri, mert egy régi vagy egy új szeretőjével akar majd lenni. És benne volt már a félsz, hogy megcsalja, vagy esetleg már megtette. Ezt Leonnak is el akarja mondani.
- Sora akkor hozzám jössz? – Kérdezte a férfi reménykedve.
- Leon én őszinte leszek veled. Félek, mégpedig attól, hogy milyen lenne ez a házasság. Hisz nem vagy egy olyan hűséges típus. Hisz nem kevés nőnek törted mát össze a szívét és félek velem is, megteszed. És mi lesz, ha hozzád megyek és egyik reggel te, arra ébredsz, hogy nem szeretsz, vagy már meguntál, és mást szeretnél magad mellé az ágyba.
Szeretlek, de nem merek még egy ilyet nem egyszer már megjártam, nem akarok még egyszer így járni érted. És a legrosszabb az volt az egészben hogy gyermeket is vártam attól a férfitól. És annyit sírtam hogy a baba nem bírta ki azt a sok stresszt. Hidd el, szeretlek csak majd egy kicsit később úgy hat-hét hónap múlva talán igent, mondok, de még nem.
- Értem. És igazad van. Sőt tartozom egy vallomással Sora. Három hete lefeküdtem Jessicácal. De hidd el nem jelentett nekem semmit. Ez egy tévedés volt.
- Értem Leon. Egyébként tudok róla, hogy megcsaltál. Mert eldicsekedett vele. Mivel ő a háttér táncosom. És amikor meg tudta, hogy együtt vagyunk el akarta hagyni a bandát, de nem engedte neki.
- Értem. Sajnálom, amit tettem. ÉS meg is értem, ha most nemet mondasz nekem.
- Sajnálom Leon, de kell egy kis idő.
- De mihez?
- Ahhoz, hogy eldöntsem hozzád megyek-e.
- Értem.
- De a megcsalást azért meg bocsátom.
- Tényleg?
- Igen tényleg, de többször nem, ha még egyszer megcsalsz, úgy eltűnök, hogy soha nem fogsz meg találni érted?
- Értem! És köszönöm Sora.
A nap hátralévő része beszélgetéssel telt el. Leon nagyon boldog volt attól, hogy szerelme meg bocsátott neki és nem hagyja el őt ezért a nagy botlásért. Nagyon szerette a lányt. Elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy a lány teherbe essen és így kénytelen hozzá menni feleségül. Aznap este el is kezdte meg valósítani a tervét.

Két héttel később.

Egyik edzésen Sora elájult. Leon bevitte Katyhez aki meg vizsgálta a lányt.
Mikor Sora felébredt nem tudta hogy hol is van.
- Mi történt? – Kérdezte Sora Katyt.
- Hát elájultál az edzésen.
- Értem.
- Sora kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Voltál kb. két hete fiúval?
- Igen! Miért?
- Mert szinte 100% hogy terhes vagy.
- Hogy mi?
- Igen sora anyuka leszel. Nem is örülsz neki?
- De nagyon.
- Azért egy kis baba nagy kincs.
- Tudom! Szólnál Leonnak, hogy jöjjön be.
- Persze.
- Köszi.
- Szívesen Sora.
Katy Leonnal tért vissza. Aki ahogy meglátta Sorát oda ment hozzá és megcsókolta.
- Jól vagy kedves?
- Persze Leon jól vagyok De mondanom, kell neked valamit.
- És mit szívecském?
- Azt, hogy terhes vagyok.
- Kicsim hisz ez csodálatos.
- Akkor örülsz?
- Persze. Gyere mennyünk be a városba és kezdjük el megvenni azt, ami kell ennek a csöppségnek. – mondta és megsimogatta kedvese hasát.
- Na de Leon nem túl korai még?
- Egyáltalán nem. Nem akarom, hogy az én kis hercegnőm valamiben is hiányt szenvedjen.
- Honnan veszed, hogy kis lány lesz?
- Csak tudom, hogy az lesz.
- Rendben menjünk.
- Oké
- Köszönünk mindent Katy, szia.
- Szívesen, sziasztok.

Ezzel a két szerelmes el is mentek meg venni mindent, amire a kicsinek szüksége lehet. Leon minden játékot is aranyos kis ruhát meg vett. Kedvesének nem is lehetett beleszólása abba, hogy mi kell és mi nem.