- Honnan tudod, hogy csak a tiéd voltam? - tette fel a kérdést Sora.

Leon egy pillanatra még levegőt is elfelejtett venni. Lehetetlen volt. Lehetetlen volt, hogy Sora másnak is odaadta magát rajta kívül. Nem... Ő csakis az övé volt. Az övé volt először, és az övé lesz utoljára is. Nem, nem lehetett másé. Csak ő érintette, tudta, érezte. Nem lehetett másé, amíg ő nem volt vele. Csak ő okozott neki olyan páratlan élményt. Csak az ő nevét kiáltotta a gyönyör perceiben. Csak ő rántotta le a Pokolba, és csak ő emelte fel a Mennyországba. Egyszerűen nem lehetett mással. Csak az övé volt senki másé. A düh elemi erővel tört rá, és nem sok hiányzott, hogy felpattanjon, és kirázza a feleségéből, hogy kivel volt, az illetőt, pedig saját kezűleg ölje meg. Olyan dühös volt, mint még soha életében. Ez az átkozott nő nem csak az eszét vette el minden alkalommal, de még olyan szinten képes feldühíteni, ahogy senki más. Leon nyugalmat erőltetett magára, bár szemei szikráztak. Sora időközben felállt, és enyhe elégtétellel nézte a dühösen kínlódó férfit. A herceg sötét, mély hangon szólalt meg.

- Tudom, hogy nem voltál másik férfival - jelentette ki.

- Valóban? Na és honnan? - kérdezte Sora érdeklődve.

- Kedvesem, a bátyád a legjobb barátom - nevetett fel sötéten. - Szerinted, nem mondta volna el, ha egy idegen férfit lát a közeledben?

- És szerinted, kedvesem - kezdte gúnyosan - a fivéremnek mindenről tudnia kell? Nem drágám, Brandon nem láthatott senkit a közelemben, mivel nem akartam, hogy lásson. De csak nem féltékeny vagy? - kacagott fel gúnyosan. - Drága herceg, hogy várhatod el tőlem, hogy azok után, hogy eltűntél, én ne keressek magamnak senkit, és epekedve várjak rád? Azt hitted, hogy mikor visszatérsz, én majd a nyakadba ugrom, és azt kiáltozom; imádlak? Akkor nagyot tévedtél, Oswald. Nem akarom, hogy a lehetségesnél közelebb gyere hozzám. A házasságunk, csupán formai lesz, semmi több. És most, jó éjszakát! - majd kifelé indult volna.

- Nem mész sehová! - emelte meg a hangját a herceg, ami vészjóslón zengett fel a szobában. - Szóval egy másik férfival voltál utánam? - emelkedett fel. A fények pedig érzékien játszottak a mellkasán. - De velem nem akarsz lenni. Velem, aki az első voltam az életedben, s olyan gyönyörrel ajándékoztalak meg, mint senki más. És most, hogy az enyém vagy, most vissza akarsz utasítani, és csak névleges házasságot akarsz. Mond csak, legalább jó volt azzal a férfival? - kérdezte gúnyosan, miközben elé lépett. - Jobb volt, mint velem?

- Ha ennyire tudni akarod; igen, sokkal jobb volt - mondta határozottan. - És ha lehetett volna választási lehetőségem, inkább őt választom.

- Nem hiszem! - rántotta magához Leon. A düh iszonyatos erővel forrt benne, legalább annyira, mint a féltékenység. - Hazudsz! - sziszegte a lánynak. - Én voltam az egyetlen, aki valaha is érintett. És én is maradok. És a gyönyör tetőfokán az én nevemet fogod kiáltani.

- Ugyan már kérlek - nevetett fel Sora gúnyosan. - Nem fogom. És ahogy mondtam, vele jobb volt. Sokkal jobb.

- Hallgass! - kiáltott fel Leon dühösen, majd ajkait durván a lány szájára tapasztotta.

Sora ellenkezésszerű hangokat hallatott. Kezeivel neki támaszkodott a herceg fedetlen mellkasának, és abban a pillanatban megmerevedett. Leon csókja vad volt, durva és erőszakos. Mégis olyan élvezetes, amit senki nem tud elképzelni. De nem, nem engedhette, hogy ez megtörténjen közöttük, hisz megmondta, hogy csakis névleges házasságot akar. Ám ez a férfi előnytelenül kihasználja azt, ami megadatott neki; a mélységes vágyat, amit kelt benne, tovább fokozza, hogy megérinti. És Sora biztos volt benne, nem sokáig bír ellenállni ennek a vad Démonnak.

Leonban a düh és féltékenység elemi erővel tombolt, és akárhogy is próbálkozott, sehogy sem tudta visszatartani. Sora utolsó mondatai miatt pedig végleg elpattant valami benne, s hagyta, hogy ez a két érzés, melyeknek mindig is ura volt, átvegyék felette a hatalmat. A vágy, ami az ereiben tombolt elviselhetetlen volt eddig is, ám e két alattomos érzés csak még inkább felszította benne, s rá kellett jönni; Sora volt az egyetlen nő, aki miatt elvesztette a fejét. S tudta; nem is létezik több. Vadul csókolta a lányt, minden szenvedélyét, minden visszafojtott vágyát beleadva. A csók már szinte fájdalmasan durva volt, ám ebben a pillanatban, még ha akarta, akkor sem tudta volna fékezni ezt a vadul tomboló érzelemáradatot. És a legrosszabb, hogy nem is akarta... Nyelvével körberajzolta felesége ajkait, majd behatolt a szájába. Vad, szenvedélyes csatára hívta a nyelvét. S szinte már fájóan égető volt a tűz, ami fellobbant. Kezei vadul szorították magához felesége testét, s igyekezett figyelmen kívül hagyni a tiltakozó nyögéseket, és a mellkasára simuló kezet, mely el akarta tolni. Nem bírta visszafogni magát. Sora látványa mindig is ilyen érzelmeket váltott ki belőle, ám most már végképp nem tudta korlátolni. A lány ajka érzéki volt, zamatos és édes. Nem tudta elengedni. Egyszer csak azt vette észre, hogy felesége karjai lecsúsznak a mellkasáról, és átölelik a nyakát. Egyikkel beletúrt a hosszú hajzuhatagba, miközben még inkább magához vonta. Minden tiltakozást megszűntetett, ugyanis erejét elvette ennek a halálosan érzéki férfinak a csókja, s a pezsgő, amit ivott. Hamarosan már az ő nyelve is csatlakozott a játékhoz. Vad vággyal kezdte simogatni férje nyelvét, miközben teste még inkább a forró, kemény izmokhoz préselődött. Ágyékuk abban a pillanatban összeért, és Leon felhördült az érzésre. Valóban nem létezett Soránál fenségesebb nő, hisz senki más nem váltott ki belőle ilyen érzéseket. Felesége ugyan olyan mohón, durván viszonozta a csókot, s szorosan magához húzta. Leon keze feljebb csúszott, s a csodálatos mennyasszonyi ruha cipzárját kereste. Hamarosan mindent eldöntő hangként szólalt meg a csendben a cipzár fémes hangja. Az egyedi ruhadarab halk suhogással ért földet. Sora csodálatos testét pedig semmi más nem fedte csupán a fehér kombiné, melyet viselt. Leon elhúzódott felesége öleléséből, és hátrébb lépett. Éhes nagymacska tekintetével nézett végig a lányon. Sora pedig, mint egy csábító boszorkány, nem próbálta takargatni magát. Hagyta, hogy férje mohó, vágyakozó pillantása égesse a bőrét, s élvezte azt, hogy ilyen szenvedélyt érzett iránta.

* * *

 Lehunyta a szemét, és mélyen felsóhajtott. Leon torka kiszáradt, ahogy végignézett rajta. Másfél év alatt még érettebb lett a teste, még kívánatosabb, még csodálatosabb, pedig a herceg kételkedett benne, hogy annál amilyen volt létezik e varázslatosabb. Hát bebizonyosodott, hogy igenis létezik. Őrülten kívánta az előtte álló nőt, és ezt már nem bírta visszafojtani. Másfél évig csak arról álmodott, hogy újra a karjaiban tarthatja, hogy újra érintheti. Hogy újra az övé lehet. És most itt állt előtte. Borzasztóan kívánatosan. A herceg egy mély levegőt vett, hogy próbálja magát visszatartani, de újra és újra felcsendültek a gondolataiban Sora mondatai arról a másik férfiról. A vágy és ez visszatarthatatlan volt már. És a férfi nem is akarta visszatartani. Másfél év gyötrődés után. Hezitálás nélkül Sora után kapott, és magához rántotta egy újabb mohó csókra. S ez sem sikerült kevésbé vadra. Ám ezúttal a hercegnő készségesen simult hozzá a Démonjához. Leon keze lejjebb siklott, és végigsimított felesége fenekén, majd megszorította. Sora belenyögött a csókba, s hogy viszonozza a szívességet, beleharapott a herceg ajkába. Leon szemei veszélyesen villantak meg, és kezei megkeresték a kombinét, tartó szalagokat. Minden nőt megszégyenítő fürgeséggel oldotta ki, s a vékony anyag hamarosan lehullott róla. Sora pedig ott állt meztelenül, szorosan Leonhoz simulva, teljesen feltüzelten. Most ő cselekedett. Egyetlen vad mozdulattal lerántotta a férfiról az inget. A lány telt mellei a herceg kemény mellkasához szorultak, s ők szinte egybe olvadva álltak, miközben ajkaik egy percre sem váltak el egymástól. Vad csatát vívtak, szenvedélyes szeretkezése volt ez a nyelveiknek. Leon hátrálni kezdett. Keze, felesége hátát és fenekét simogatta, miközben folyamatosan hátrált az ágy felé. A gyertyák fénye végre mind a kettőjüket megvilágította. S bőrük aranyfénnyel ragyogott a sötétben. A Hold szégyenlősen mosolyogva nézte, amint a Démoni páros egymást ölelve, vadul csókolózva eldől az ágyon. Sora megszakította ajkaik harcát, hogy levegőhöz jusson. Leon pedig azonnal letámadta a nyakát. Mézédes csókokat lehelt rá, s egyszer- egyszer beleharapott. A lány felnyögött. Emlékezett rá, ahogy Leon szüzességének elveszésekor a nyakába harapott, hogy elterelje a figyelmét. Azt a pillanatot soha nem felejtette el. A férfi végtelen szenvedélyében ugyanúgy megharapta, mint akkor, s Sora most is felsikkantott. Körmeit mélyen férje hátába mélyesztette, mire ő elégedetten felmordult. Ajkai egyre lejjebb tévedtek. Nyelvét végighúzta felesége kulcscsontján, miközben kezei az oldalát simogatták.  Élvezettel hallgatta, ahogy Sora kapkodni kezdi a levegőt, amint eléri a célját. A herceg ajkai rázárultak a kívánatosan magasodó mellbimbóra. A hercegnő kéjesen felnyögött, és önkívületben feszítette a hátát ívbe, még inkább felkínálva magát. Leon egyik keze egyre lejjebb siklott. Már a lány formás combjait simogatta. Ajkai továbbra is a melleit kényeztették, majd keményen megszívta a mellbimbót. Sora pedig felnyögött. Leon keze végre megtalálta, amit keresett. Besiklott a forrósághoz, majd ujjait végighúzta Sora nőiességén. Majd megérintette a felduzzadt csiklóját, melybe a lány belerázkódott. Leon gonosz mosolyt engedett meg magának, és keményen rátapasztotta az ujját a kéjdombra. Vadul, minden gyengédség nélkül kezdte dörzsölni, és Sora felkiáltott az érzésre. Durva volt és nyers, mégis olyan hihetetlen gyönyört okozott. Körmei végigszántottak a verítékes bőrön. Leon pedig lejjebb csúszott. Még mindig túlságosan is forrt benne az indulat, ugyan akkor nem tudta magát visszafogni. De ösztönösen érezte, amit csinál az jó Sorának, nagyon is. Hisz nem hiába nyögött alatta kéjesen. Ujjai gyors iramban dörzsölték a lány csiklóját, de ő még ennél is nagyobb elégtételt akart. Elvette az ujjait, majd lecsúszott egészen. Megcsókolta Sora belső combját, majd ajkait gyengéden végighúzta a lány nedves hajlatán. Leon, nyelvével kezdte kényeztetni. Lassan nyalogatta, majd áttért a csiklójára. Sora hátra dobta a fejét és nagyot nyögött, kezei a takarót szorították. A herceg hamarosan ajkai közzé vette a kéjdombot, s nyelvével körözött rajta. Majd gyengéden megharapdálta, amitől Sora önkívületbe esett. Csodálatos látvány volt, és a férfinak nagy erőfeszítésébe telt, hogy visszafogja magát, és ne hatoljon be a forró hüvelybe. Halántékán izzadságcseppek gördültek le, miközben nyelve áttért a lány hüvelyéhez. Lassan beléhatolt, s Sora felkiáltott, teste rángatózni kezdett, nedvei pedig még inkább folyni. Leon abban a pillanatban visszahúzódott. A hercegnő pedig remegve próbálta visszanyerni a józan eszét. Leon eltelt a látványtól. Sora zilált volt, és rettenetesen fel volt izgatva. Most odaadta volna a világot azért, hogy a lány ne gyűlölje s ez után az éjszaka után, mellette ébredhessen. Tudta, hogy mit kockáztatott ezzel, mégsem bánta meg, mert legalább bebizonyíthatja magának és Sorának is, hogy soha nem lesz ilyen a szeretkezés senkivel. Leon lassan visszahajolt, majd újabb csókot adott feleségének, miközben keze lassan simított végig a telt melleken, ahol egy kicsit elidőzött a simogatásával. Majd a lapos hasfalon folytatta útját, végül a formás combokat kezdte simogatni. Sora kéjes sóhajtással adta át magát az örömöknek, miközben átkarolta férjét, és simogatni kezdte annak nyelvét a sajátjával. Leon szinte elvesztette az eszét. Sora azért könyörgött neki, hogy tegye végre a magáévá. Bár nem mondta ki, teste hívogatóan vonaglott. S a herceg majdnem megtette, de még várt. Keze becsúszott a combok találkozásához, majd végigsimított a csiklóján, végül két ujjával behatolt a lány hüvelyébe. A hercegnő hátra dobta a fejét, és felnyögött. Leon azonban újra az ajkaiért kapott, mintha csak nem tudott volna egy percet sem meglenni nélkülük. Ujjai ritmikusan kezdtek mozogni. Sora remegett, közel volt a csúcshoz. Leon pedig könyörtelenül gyorsított ujjai mozgásán. Majd ajkai elengedték felesége száját, és a nyakára siklottak. Sora remegve sikoltott fel, ahogy a gyönyör elöntötte az egész testét. Kéjesen cikázott végig az egész bensőjén, s vakító fehérré változott minden. Nem hallotta a külvilágot, csak a saját ziháló légzését, s Leon kéjes mormolását a füle mellett, de hogy mit mondott nem értette.

* * *

Arra tért magához, hogy férje újfent a nyakába harap. Majd a forró test eltűnt mellőle, s Sora megborzongott nélküle. Tudta, mit akar a férfi. És ő is annyira vágyott már rá, annyi idő után. Nem nyitotta ki a szemét, de szinte maga előtt látta az egész jelenetet. Leon leveszi a nadrágját, amit halk suhogással a szófára hajít. Majd a férfi újra visszament mellé. Bőre forró volt. Teste kemény, s ha Sora nem gyűlölte volna annyira, akkor most kéjesen simult volna hozzá. Csakhogy gyűlölte. De most végül is a nászéjszakája volt, s olyan rég vágyott már rá. Leon a lábai közzé térdelt, s megcsókolta. Mélyen, szenvedélyesen. A dühe már elpárolgott látva felesége élvezetét, és tudta ilyet mással nem élhetett át. Ám az, hogy valaki más is hozzá nyúlt, még mindig igencsak nagy indulatot keltett benne. Most azonban sürgetőbb volt az a vágy, melyet már nem bírt visszatartani. Túl fájdalmas volt már így is. Férfiassága kőkemény volt, mint a gránit, s forrón lüktetett. Sorára vágyott, csak rá. Lassan leeresztette a csípőjét. Péniszével lassan végigsimított Sora nedves ágyékán, s megrázkódott az érzéstől. Annyi gyötrelmekkel és álmodozással eltöltött éjszaka és nappal után, végre újra megkaphatta őt. És csak az övé volt, ahogy mindig. És másé már nem is lehet. „- Ki vagyok éhezve rád, édes feleségem. Csak rád. És te is csak az enyém vagy. Gyönyörű szirénem!” Ahogy Sora szemeibe nézett, meglátta a mély vágyat. Hogy mennyire is vágyik rá ő is. Leon itt vesztette el teljesen a fejét. Előre hajolt, miközben egy durva mozdulattal behatolt a lányba. Sora felkiáltott, majd zihálva próbálta újra azonosítani ezt a mindent elsöprő érzést. A herceg kitöltötte, az ő teste pedig szinte rögtön alkalmazkodott hozzá. Érezte magában a férjét, ahogy mélyen benne lüktetett. Kőkeményen, várva, hogy végre feleméssze a tűz. Ugyan abban a pillanatban Leon megcsókolta. Legalább olyan szenvedéllyel, mint ahogy behatolt. Tűz robbant fel Sorában, s az egész testét perzselte. Érezte férje minden rezdülését odabent. Leon hirtelen mozdult. Sora még meg sem szokhatta az új- ismerős érzést, s máris azt érezte, amint a herceg keményen, vadul kezd benne mozogni. Felkiáltott az érzésre. Körmei mélyen a férfi húsába mélyedtek, s Leon felmordult rá. Pontosan ezt akarta érezni. Sora vad, zabolátlan énjét akarta látni. Azt a vadmacskát, akit feleségül vett. Egyre gyorsabban mozgott feleségében. S élvezte azt a gyönyört, amit másfél éve, minden éjszaka megálmodott. Ám ez, amit érzett, sokkal felemelőbb érzés volt, mint amit akkor érzett, pedig az olyan élvezet volt, melyet azt hitte nem lehet tovább fokozni. Tévedett... Szemei elsötétültek, miközben vadul mozgott. Nem volt benne gyengéség, sem figyelmesség. Teljesen zabolátlan volt, minden visszafogott tartózkodás nélkül. Végre szabadon engedhette mindent elsöprő vágyát, s hatalmas indulatát is. Hamarosan azt vette észre, ahogy heves mozgásában Sora sikongatni kezd, és egyre inkább esik önkívületbe. Majd meghallotta felzendülni a saját hangját, mely nyögések formájában lebegte be a szobát. Soha nem érzett, s nem képzelt gyönyör szállta meg. Lenézett felesége arcára. Sora lehunyta a szemeit, s ajkait sikolyok hagyták el. Izzadt. Ahogy Leon is. És csodálatosan szép és kívánatos volt. A herceg szinte már lehetetlen gyorsaságig fokozta a tempóját, s ha lehet még mélyebbre hatolt. Mind a kettőjük szíve hevesen vágtatott, s ereikben a vér forrón áramlott. Minden pont, ahol érintkeztek, maga volt a megtestesült élvezet. Leon felesége ajkai után kapott, ezzel elfojtva mindkettejük hangját. Sora férje húsába mélyesztette körmeit. Csókjuk vad volt. Harapós. Leon fogai közzé vette a lány ajkát, s miközben harapdálta, nyelvét egyszer- egyszer végighúzta a kívánatos vonalon. Sora odabenn forró volt, és nedves. Olyan gyönyörűséget nyújtott volna akárki számára, amit elképzelni nem lehet. A hercegnőt férfinek teremtették; Leonnak teremtették...

Sora felsikoltott. Ezerszínű tűzijáték robbant fel előtte, s minden porcikáját elöntötte a kéj. Testének minden centiméterén áthullámzott a soha nem érzett gyönyör. Nőies hévvel kapaszkodott Leonba, markolva a kemény izmokat. De a férfi mozgása nem lassult. Sőt. Érezve felesége forró, mindent elsöprő gyönyörét, ha lehet még gyorsabban kezdett el mozogni. Hangja egyre erőteljesebb lett, ahogy érezte, neki sem sok van már hátra. Hátán veríték folyt végig. Aztán lelassult és visszahúzódott. Sora pedig felnyögött. Leon lehajtotta a fejét, s mély levegőt vett. Nagy erőfeszítésébe tellett, ám csak így bizonyíthatta be Sorának, hogy senki nem képes olyan gyönyört okozni neki, mint ő. S megfogadta; hamarosan a lány fogja felkeresni őt. Ám addig is, nem volt hajlandó lemondani férji jogairól. Főleg, mert ilyen gyönyört okozott neki. Újra felesége szemébe nézve, keményen visszanyomult, s Sora lehunyta a szemeit, ahogy felnyögött. Leon, a második behatolásnál, éppen ott érintette meg, ahol kellett. Sora felkiáltott. Nem volt kétséges, hogy csak Leon tudta ilyen élvezetben részesíteni. A férfi újra visszahúzódott, majd keményen behatolt. Mind a ketten megfeszültek, majd a herceg mélyen felhördült. Sora ajkait újabb sikoly hagyta el. A férfi mélyen behatolt, majd megrázkódott, ahogy a lányba ürítette a magját. Utolsó lökésnél, még mélyen, behatóan megcsókolta a hercegnőt, majd zihálva rogyott rá. Sora légzése is a szokottnál sokkal gyorsabb volt. Szíve gyors ütemben vágtatott, és kiélvezte a gyönyör utórezgéseit, mik végigáramlottak a testén. Izzadt testük szorosan összetapadt, szívük egy ritmusra dobbant. Leon is élvezte azt a gyönyört, amit csak a felesége volt képes okozni neki. És meglepetten, de örömmel vette észre, hogy ezek után, még mindig kívánta a lányt. Nem is kicsit. Úgy ahogy csak őt lehet. Hirtelen mozdulattal felemelkedett, és kicsúszott a feleségéből. Egész más járt a fejében. Az ágy végére csúszott és felült. Során hideg és üresség érzése cikázott át. Nem akarta, hogy elmenjen, most nem. De hogyan mondhatná ezt neki, anélkül, hogy a büszkeségét kockáztatná. Hisz gyűlölte. De most... most nem akarta, hogy itt hagyja. Fenébe a büszkeséggel, futott át az agyán. Összehúzta a szemeit, és ő is felült. Leon nem nézett hátra. Hamis mosoly játszott az ajkain. Érezte, ahogy az ágy besüpped a felesége mozgása alatt. Végül megcsapta a forró lehelete. Sora nem hezitált, mert tudta; máskülönben meggondolná magát. Átölelte férje forró, kemény testét, miközben szorosan hozzá simult. Leon pedig abban a pillanatban úgy érezte, mintha minden rendben lenne, s Sora szenvedélyes felesége lett. De nem hihette ezt. Most a lányt, csak a testi vágy hajtja. De a gyűlölet ott van benne. Leon azt akarta; hogy érezze azt a felemésztő gyönyört, de közben hallja a kacagását. Hogy minden pillanatban megpróbálja elcsábítani.. de ezek egy ideig csak álmok maradhattak. Most meg kellett elégednie ezzel. Ebben a pillanatban elvette az eszét, Sora formás melle, ami a hátának szorult, s a forró lehelete, miközben beszélt közvetlenül a nyaka mellett.

- Csak nem egy másik nő ágyába készülsz, édesem? - kérdezte gúnyosan, és vággyal telten.

- Nem. A saját ágyamba készülök - mondta érzelemmentes hangon. - Ha csak nem szeretnéd, hogy maradjak.

- Ne hidd, hogy ettől minden megváltozik - mondta Sora fensőbbséges hangnemmel. - De igen - sóhajtott fel. - Azt akarom, hogy maradj. Elvégre a nászéjszakánk van. Egyetlen éjszaka, ahol nem gyűlöllek Leon Oswald. Az egyetlen, ahol ezt elfelejtem.

- Garantálom, hogy minden éjszaka el fogod felejteni - majd hirtelen megfordult. - Ne hidd, hogy nekem egyszer elég volt belőled, amikor másfél évig vártam erre.

Majd Sorát a hasára fordította és felállította négykézlábra. Leon előre hajolt, és végigcsókolta a gerincét, mire a hercegnő megrázkódott. Leon sötéten elmosolyodott. „- Az enyém vagy. És az is maradsz... örökké!” Majd végigsimított rajta, s kemény mozdulattal beléhatolt. Sora hangosan felnyögött, a herceg pedig mélyen felsóhajtott.

Leonnak igaza lett; Sora ahány gyönyört átélt, a csúcsponton mindig férje nevét kiáltotta. S mikor hajnalban elaludtak, a Nap már derűs mosollyal ontotta mészszínű sugarait, új reményt hirdetve a démoni pár számára.