�reztetetek m�r olyat, hogy volt valaki, akiben, teljes m�rt�kben megb�zt�l, el�rult? Mert �n igen. �s k�v�ncsiak vagytok arra, hogy akkor, �s abban a pillanatban mit �reztem? Le�rni biztosan nem tudom... Valami olyasmi volt, mintha a lelked kett�szakadt volna, a sz�ved v�rezne, pedig eddig ragyogt�l a boldogs�gt�l... De most csak egy �res t�rgy vagy.

Igen, valahogy �n is �gy �reztem.

Hogy tehette? M�rt tette? Ki � val�j�ban? Eg�sz v�gig, csakis hazudott! Hazudott a szemembe! Minden egyes szava, s�lyos nyomot hagyott lelkemben, amikre azt hittem, hogy igaz �rzelmeket t�kr�znek vissza... De �gy visszagondolva... F�jdalmas eml�kek ezek. Olyanok, melyekre legsz�vesebben soha nem eml�kezn�k. Ha elfelejthetn�m �ket, �s t�nyleg csak a boldog, egy�tt t�lt�tt percekre eml�kezhetn�k...

„Melissa Lofts vagyok... Leon Oswald menyasszonya...” - jutottak eszembe ennek a l�nynak a szavai. Egy ekkora dolgot nem mond el, hogy van egy menyasszonya! Hogy elk�telezte mag�t. Hogy nemsok�ra n�s ember lesz! V�rjunk csak? Oswald?!

- A... A menyasszonya? - k�rdeztem akadozva. Torkomat s�lyos k�nnyek mardost�k, a sz�vemet... A sz�vemet? Azt m�r �r�kre elvesztettem...

- Igen, a menyasszonya! Egy h�t m�lva megesk�sz�nk! - mosolyogta kedvesen. Istenem milyen gy�ny�r� volt. Igaz is, nagyon is illik Leonhoz. Sz�p, babaarc�, t�k�letes, v�kony test�, k�kes tekintet� n�. Emellett el�kel�, s gazdag. M�g csak versenyezni se tudn�k vele. - �, hidd el, �n vagyok a legboldogabb n� a vil�gon.

- Mit is mondt�l, mi a neved? - fordultam Leonnal szembe, �s kem�nyen, �rzelem n�lk�l pr�b�ltam n�zni a tekintet�be. � nem v�laszolt, csak engem figyelt.

- Leon! Mondd meg ki vagy Te! - hajtotta fej�t a f�rfi er�s v�ll�ra. Arra a v�llra, melyen, reggel m�g az �n fejem pihent. Apr�n megr�ztam fejemet. - Hjaj, elvitte a cica a nyelvedet? - kacagta csilingel�, b�rsonyos hangj�n. - Akkor bemutatlak - apr�t k�hintett -, � itt Leon Oswald, Anglia egyik leggazdagabb csal�dj�nak a fia; az Oswald birtok gr�fja. - �llj! - �v�lt�ttem magamban. Gr�fja?

- G... Gr�fja? - kikerekedtek szemeim.

- Leon, nem mondtad el neki? Pedig �gy van, kedvesem! � itt egy gr�f! M�ghozz� a legtehet�sebb, �s leggazdagabb gr�f Angli�ban. - �radozott Melissa.

- T�nyleg? - tekintetem k�nnyes lett.

- Igen, �n pedig Melissa Lofts vagyok, szint�n egy angliai gr�fn�. Dr�g�m... - Leon csak engem figyelt. Egyszer�en k�ptelen volt megmozdulni, k�ptelen volt megsz�lalni. Csak engem figyelt, f�jdalmas arc�val. - Annyira hi�nyozt�l! - pipiskedett fel, majd sz�jon cs�kolta.

Itt betelt a poh�r! Legyetek... boldogok! - suttogtam, s Sophiehoz mentem, aki szint�n fagyottan �llt ott. A kez�b�l kiszedtem a p�r�zt, �s sz�p lassan elindultam.

- Sora! - hallottam Leon rekedtes hangj�t.

Ebben a pillanatban az eddig sz�rk�l� es�felh�k �gy gondolt�k, hogy elengedik terh�ket; esni kezdett. Mintha az �g is velem egy�tt �rezne. � is s�rt... Mint �n. M�skor annyira szerettem a ny�ri es�ben s�t�lni. Akkor olyan megnyugtat�, �s felfriss�t� volt. De most nem �reztem ezt. Ebben a pillanatban olyan volt, mintha ezernyi kis �s �les t� szurk�ln� testemet. F�jt. Le�rhatatlanul f�jt...

- Leon, dr�g�m! Mi a baj? - A f�rfi r�tekintett az el�tte �ll�, gy�ny�r� l�nyra.

- M�gis mi a fen�t keresel itt? - �rj�ng�tt, mik�zben megszor�totta a l�ny kez�t.

- �... �u, L... Leon! E... Ez f�j! - nyafogott.

- F�j? - k�rdezte. - Te utols� szajha! Hogy k�pzelted, hogy ut�nam j�ssz? - ord�totta.

- De... De szerelmem!

- Ne nevezz a szerelmednek! Te vagy a legutols� l�ny, akit valaha is elvenn�k! - k�pte a szavakat gy�l�lk�dve. - �s most v�laszolj! Mit keresel itt?

- Leon! Az �desap�d azt szerette volna, ha ut�nad j�nn�k, �s meglepn�lek! Szerelmem, �n...

- Mondtam m�r, hogy nem vagyok a szerelmed! - d�h�ngte. - �s most takarodj! - l�kte el, majd ugyan azzal a mozdulattal megfordult, �s abba az ir�nyba rohant, amerre �n is mentem. Sophie halkan, szomor�an n�zett.

- Mindent elrontott�l, Melissa! H�t nem veszed �szre, hogy Leon nem szeret t�ged? �r�kre t�nkretetted, te... te... Ch! M�g azokkal, a szavakkal sem lehet illetni t�ged! - felelte undorodva.

- Csak azt ne mondd... Jaj, ne, Leon nem ilyen h�lye, hogy egy kis senkit szeressen! A leggazdagabb n�k voltak az �gyasai! Nem hiszem el, hogy egy ilyen p�nzn�lk�lit szeressen!

- Tudod, abban k�l�nb�z�l Te, �s Sora, hogy m�g te egy elk�nyeztetett liba vagy, egy kis csitri, addig Sora egy �nzetlen, �s seg�t�k�sz l�ny. �s �n mondom, sz�vesebben l�tn�m �t Leon feles�gek�nt, mint... - v�gign�zett rajta - t�ged! - megfordult, �s a sz�llod�ba ment. ~ Leon, k�rlek, vigy�zz r�! - gondolta m�g mag�ban.

***

Az a kis vil�g, melyet oly sok�ig �p�tettem, egy pillanat alatt �sszeomlott. Itt benn �gy f�jt, mint m�g soha semmisem. Le�rhatatlanul. F�jdalmasan. �s �rj�t�en.

Pedig, �n t�nyleg szerettem �t. Annyira, de annyira! Olyan var�zslatos �rz�s volt, mikor �t�lelt, �s megcs�kolt. Azok az apr� szavak, b�kok �letet �nt�ttek bel�m. A sz�rke napjaimat sz�nesre sz�nezt�k. �s sajnos, m�g ezek ut�n is, m�g mindig szeretem �t!

- Sora!
Jaj ne!- gondoltam, s m�g jobban futni kezdtem, Su-val az oldalamon.. Az es� halkan kopogott a h�zak tetej�n, s tiszt�ra most�k a poros utc�kat. Finom illata bej�rta az eg�sz v�rost.

Itt van, �s ut�nam fut! Nem! El kell menek�ln�d el�le, Sora; el kell t�nn�d az �let�b�l; el kell felejtened, s ehhez hasonl� gondolatok j�rtak fejemben.

- Sora! - fogta meg a karomat, �s p�rd�tett meg.

Nem n�ztem r�. A nedves f�ldet b�multam. K�ptelen voltam r�emelni a tekintetemet. K�ptelen voltam abba a f�jdalmas szemekbe n�zni, melyekben m�ly �rzelmek kavarogtak; b�ntudat, szenved�s �s leplezetlen szerelem.
B�rig �zott, az a sz�rke p�l� vizesen tapadt arra a csod�latosan isteni test�re. Hajtincseib�l k�v�r v�zcseppek hullottak a f�ldre, kezei hidegek voltak, pedig ny�r k�zep�n�l j�rtunk.

- Sora, k�ny�rg�m hallgass meg! - k�rlelte szomor� hangj�n. Elfordultam, �s tov�bb akartam menni. - Sora! - ny�lt kezem ut�n, �s ism�telten csak megford�tott. Zongorista ujjai �llam al� ny�ltak, �s f�lemelt�k, hogy l�thassam szenved� szemeit.

- Hagyj... b�k�n! - szipogtam, s azt az oly csod�latos kezet ell�ktem �llamr�l.

- Sora, k�rlek! Figyelj, �n...

- Nem Leon! Most Te figyelj! - nagy leveg�t vettem, hogy nyugtassam h�borg� lelkemet, de ez m�g �gy sem siker�lt. - Hazudt�l nekem! - suttogtam halkan. - A szemembe hazudt�l! Azt mondtad, hogy szeretsz engem! Minden egyes szavad, minden egyes �rint�sed val�tlan volt!

- Nem! �n t�nyleg nem hazudtam ezen a t�ren! - ellenkezett.

- De igen! Mert ha t�nyleg szerett�l volna, akkor elmondtad volna, hogy ki is vagy! - s�rtam.

- Amikor ezt kital�ltam, m�g nem tudtam, hogy bel�d szeretek, Sora! Igaz, akkor egy �jabb tr�fe�nak hittelek, de...  Igen, egy tr�fea vagy, amit �r�kre meg akarok tartani! A szerelmem! Szerinted m�rt tal�ltam ki ezt a fogad�st? Hogy m�g jobban k�zelebb ker�lhessek hozz�d! - h�zott mag�hoz, de �n kit�ptem magamat �lel�s�b�l.

- Ne �rj hozz�m! - ord�tottam.

- Sora! K�ny�rg�m! Hallgass v�gig!

- Ki vagy te val�j�ban? - v�gtam szav�ba. - Leon... Oswald! - nyomtam meg az utols� sz�t.

- Rendben... Elmondom az igazat! - nagy leveg�t vett, �s szemeimbe n�zett. - Az igazi nevem t�nyleg Leon Oswald. - m�g jobban s�rni kezdtem. - �s igen, Angli�ban, a Rosings-parkon l�v� Oswald birtok gr�fja vagyok.

- Egy n�cs�b�sz! - ord�tottam. - Egy olyan f�rfi, aki t�bb n�t is az �gy�ba csalt! Azt hiszed, itt nem ismer�nk, Mr. Oswald?

- Az az �nem az �ta meghalt, ami�ta itt vagyok veled, Sora! - fogta meg a kezemet. - Sora, �n t�nyleg szeretlek t�ged!

- M�r nem tudok hinni neked, Leon! A szemembe hazudt�l! Egyszer�en k�ptelen vagyok hinni! Oldham... Oswald...

- Oldham az �desany�m le�nykori neve volt... Elizabeth Oldham. - hajtotta le a fej�t. - Azt akartam, hogy az�rt szeress meg, aki vagyok, �s ne a p�nzem�rt!

- Te bolond vagy! - mondtam indulatosan. - Tudod j�l, hogy engem egy�ltal�n nem �rdekel a p�nz! Soha nem �rdekelt, �s soha nem is fog! Az Isten�rt, hisz tudod j�l, hogy nekem a bels� sz�m�t! Hittem abban, hogy v�gre lesz egy olyan szem�ly, akiben megb�zhatok, aki viszont szeret, �s kit�lti bennem azt a mag�nyos �rt. De l�tom, ilyen ember nem l�tezik!

- K�ny�rg�m, Sora, bocs�ss meg!

- K�ptelen vagyok! - ord�tottam.

- Mit kell tennem, hogy megbocs�ss? - apr�n megr�ztam a fejemet.

- Sajn�lom, Leon! Te egy gr�f vagy... �n egy senki... emellett van egy menyasszonyod.

- Nem szeretem! - ellenkezett.

- De a menyasszonyod! - emeltem fel a hangomat. - Ha nem is lenne a menyasszonyod, akkor sem lehetn�nk egy�tt!

- M�rt? - k�rdezte f�jdalommal teli hangon.

- Mert az angolok h�vek a h�zass�gi szok�saikhoz... �s emellett, ott van m�g, hogy te egy gazdag t�rsadalmi rangban �lsz. Nem vehetsz egy kis sen-...

- Hallgass! �rted lemondan�k az �sszes vagyonomr�l is, Sora!

- Nincs olyan ember, aki megv�lna a p�nz�t�l egy senki miatt!

- Sz�momra te vagy minden kincs, Sora! Szeretlek t�ged! Szenved�lyesen im�dlak! Mindenn�l, �s mindenkin�l jobban szeretlek! - �letemben el�sz�r l�ttam egy f�rfit ilyen k�ts�gbeesetten besz�lni valakir�l; egy f�rfit s�rni.

- Nem szerethetsz, Leon! K�rlek, menj innen! L�pj ki az �letemb�l!

- Nem! Nem akarok, �s nem is tudok! - r�ntott mag�hoz, �s szorosan �t�lelt. Nedves test�nk egym�shoz csap�dott, hallottam aggodalmas sz�vdobog�s�t, �s gyors l�legzetv�tel�t. - K�ptelen vagyok! - emelte fel fejemet, �s egy cs�kot lehelt ajkaimra. Ell�ktem magamt�l, �s fel akartam pofozni, de k�ptelen voltam r�. - K�rlek, Sora!

- A k�v�ns�gomat teljes�tened kell... - c�loztam a fogad�sra, suttogva. - �s a k�v�ns�gom az, hogy �r�kre felejts el!

- SORA! Nem �rted, k�ptelen vagyok elfelejteni t�ged! - t�rdelt le el�m, �s l�baimat �t�lelte. - K�rlek, gyere velem Angli�ba, �s had vegyelek feles�g�l!

- Nem Leon! Hazudt�l nekem! �s k�ptelen vagyok megbocs�tani neked! Csal�dtam benned! K�rlek, menj haza, �s vedd feles�g�l Meliss�t! Engem pedig felejts el, �r�kre!

- �rtsd m�r meg, hogy soha nem tudlak kit�r�lni a sz�vemb�l!

- El fogsz engem felejteni, Leon! - suttogtam. Lehajoltam, �s egy utols� cs�kot adtam neki. Az utols� cs�kot, melyet akkor, �s ott v�ltottunk. Az utols� elfeledhetetlen, m�moros, �s f�jdalmas cs�kot... - L�gy boldog! - s�rtam, ahogy � is. - Viszl�t, Leon! - elengedtem kezeit, �s elrohantam.

� pedig rengeteg k�n, f�jdalom, �s szenved�s k�zepette, a szabad, s�r� �g alatt k�nnyezett...