A szob�mban l�v� ablakom vizes volt a sok felh�k�nnyt�l. Az es� meg�ll�thatatlanul szakadt megtiszt�tva kis v�rosom t�j�t. L�baimat f�lh�zva, piros, kis�rt szemeimmel meredtem az �tl�thatatlan �vegen kereszt�l. Su szomor�an n�zett r�m a f�ld�n fek�dve.

Nagyot s�hajtottam.

M�r t�bb �ra telt el, Leonnal t�rt�nt veszeked�s�nk �ta. M�g most is f�jnak a szavai: „K�rlek, gyere velem Angli�ba, �s had vegyelek feles�g�l!” M�g jobban s�rni kezdtem. �n lenn�k a legeslegboldogabb n�, ha a feles�ged lehetn�k, gondoltam, de hazudt�l, Leon! A szemembe hazudt�l! Pedig annyira boldog voltam veled.

Akkor k�ptelen voltam tiszta fejjel gondolkodni. Az eszemet ellepte a d�h, a k�ts�gbees�s, a csal�d�s, �s a boldogtalans�g. Egy szikra rem�nyt sem �reztem, hogy j�v� tudn�nk tenni ezt a kegyetlen f�lre�rt�st. Sz�rnyen f�jt. Sz�rnyen.

F�l�lltam, de abban a pillanatban megtorpantam, mikor az �gyamra tekintettem. Az eml�kek, azok a m�moros eml�kek megrohamoztak. Itt aludtunk. Itt volt az els�, �s szerelmes �jszak�nk. Lassan odal�ptem, s v�gigh�ztam a kezemet az �gynem�m. �rezni v�ltem azt a bizonyos m�lyerd� illatot. Nem, nem! Ki kell vernem a fejemb�l! El kell, hogy felejtsem!

De m�gis, hogy? Hogy, ha minden egyes pillanatban lelki szemeim a gy�ny�r�, v�gyt�l �s szerelemt�l f�t�tt f�stsz�rke tekintet�be n�z? M�gis, legut�bb nem ezt a tekintetet l�ttam. Egy k�ts�gbeesett, szerelmesen ijedt szemp�rba n�ztem, melyekb�l csillog� k�nnycseppek folytak le azon a csod�latos arc�n.

A m�ltat m�r nem lehet megv�ltoztatni. Ami volt, az megt�rt�nt. De ilyenkor azt k�v�nom, b�rcsak elfeledhetn�m ezeket a pokolian f�j� eml�keket, �s helyette csak a boldog, �s sz�p percekre eml�kezhetn�k. Sajnos ezt nem tehettem. Hisz minden j� m�g�tt ott van a rossz is!

Kirohantam a konyh�ba, �s levettem egy b�gr�t. T�lt�ttem bele kaka�t, �s miut�n az forr�n g�z�lg�tt, le�ltem a kanap�ra. Lassan sz�rcs�lni kezdtem, vigy�zva, nehogy meg�gessem nyelvemet.

K�nnyeim m�g jobban folyni kezdtek, mikor l�ttam a k�nyelmes fekv�helyen pihen� fekete fels�j�t. Itt hagyta, ak�rcsak az eml�keit, �s a sz�v�t is. Letettem a poharat, majd arr�bb k�sztam. Ujjaim szorosan fon�dtak a v�szonanyaghoz. Orromhoz emeltem, s beleszippantottam. K�nnycseppjeim a ruha anyag�n haltak meg.

Leon elment, eml�keztettem magamat. Elment, �s soha nem is j�n vissza, Sora! Kil�pett az �letedb�l. Nem mehetsz ut�na, hisz � egy gr�f! �s van is egy menyasszonya... Egy menyasszonya, akit hamarosan feles�g�l vesz, �s �r�kre �sszek�tik �let�ket. Boldog csal�dapa lesz, s legal�bb k�t gyermeket fog felnevelni.

„Sz�momra te vagy minden kincs, Sora! Szeretlek t�ged! Szenved�lyesen im�dlak! Mindenn�l, �s mindenkin�l jobban szeretlek!” Nem! - �v�lt�tte bens� �nem. „�rtsd m�r meg, hogy soha nem tudlak kit�r�lni a sz�vemb�l!”

- Sajn�lom Leon, de ki fogsz t�r�lni az eml�kezetedb�l, a sz�vedb�l! �s el is fogsz feledni. - megt�r�ltem szemeimet, �s az ablakhoz s�t�ltam. - �g veled, szerelmem!

***

Ek�zben Angli�ban, egy mag�ng�p sz�llt le, mely igen fontos szem�lyeket sz�ll�tott. Egy hatalmas vagyonnal rendelkez� gr�fot, s h�g�t, a gr�fkisasszonyt, no meg egy nem k�v�nt szem�lyt, aki szint�n egy gr�fn� volt.

M�r r�g �ta utaztak. Az ez�sthaj� isten egy sz�t sem sz�lt eg�sz v�gig. Nem evett, nem ivott, csak b�mult a sz�rke felh�kbe, melyekben egy gesztenyebarna szemp�rt l�tott. Nem tudja feledni. K�ptelen volt. Ak�rmit is tesz, ak�rmit is l�p, Sora Valentine k�pe mindig is ott lesz a sz�v�ben elrejtve. �s megesk�d�tt, nem fogja elvenni Meliss�t. Amint �tgondolta a helyzet�t, visszamegy Los Angeles-be, �s besz�lni fog szerelm�vel. Csak az volt a gond, hogy ezt m�r soha nem teheti meg...

A g�p sikeresen lesz�llt. Az ajtaja kiny�lt, melyb�l hamarosan ki is sz�llt a f�rfi. Egy udvarias inas l�pett oda, feje f�l� t�ve az eserny�t, mely meg�vta az apr�n szemerk�l� es�t�l. M�g�tte h�ga l�pkedett, �s ut�nuk j�tt Melissa, a minden baj okoz�ja. Leon besz�llt a limuzinba, ak�rcsak Sophie, de miel�tt „szeretett” menyasszonya is bel�pett volna, becsapta az ajt�t, �s utas�totta a sof�rt, hogy indulhatnak.

Gy�l�lte azt a n�t. �s k�ptelen lett volna elviselni, ha egy kocsiban lettek volna. El�g volt egy eg�sz rep�l�utat elviselni vele. De hogy �szinte legyen, per pillanat mindent, �s mindenkit gy�l�lt. Senki se tudta volna megvigasztalni. Vagy, aki igen, az csakis �n lehettem volna. De sajnos, �n m�r...

- Leon! - sz�lt halkan Sophie. A f�rfi csak az ablakon meredt ki. - Leon! - �lt �t a m�sik oldalra b�tyja oldal�ra. - Hidd el, minden rendben lesz!

- Hogy lehetne minden rendben - kezdte szomor� hangon, h�g�ra sem figyelve -, amikor elvesztettem? Sora most gy�l�l! K�ptelen megbocs�tani nekem! Hazudtam neki. Pedig akkor akartam elmondani, amikor az az idi�ta Melissa megjelent.

- B�tyus... - szomor�an �t�lelte. - Sora meg fog bocs�tani neked! Higgy benne! Most t�ls�gosan is �sszezavarodott, �s d�h�s. De semmik�ppen sem gy�l�l! �, hogy is gy�l�lhetne, mikor le�rhatatlanul szeret? Ezt � mondta, hogy szeret! Neked is, �s nekem is! �s emellett...

- Sophie. K�rlek, most hallgass el! - suttogta.

Szeg�ny kisl�ny m�g sohasem l�tta ilyennek szeretett testv�r�t. Az a fens�ges, �s �rj�t� n�cs�b�sz, ki n�k ezrei k�z�l v�laszthatott, m�r nem l�tezett. Meghalt, mikor Cape Mary-be �rkezett. Mikor tal�lkozott egy kedves, szeretetrem�lt� l�nnyal, Sora Valentine-nal. �s most, itt �l mellette, �sszet�rt sz�vvel, mert f�jdalmat okozott az egyetlen olyan n�nek, akit t�nyleg, igazi, �s szenved�lyes szerelemmel szeretett. Szenvedett. F�jdalmasan, �s kegyetlen�l szenvedett. Olyat �rzett ott benn, a sz�ve t�j�n, mint m�g soha. Tudta, att�l a perct�l fogva, mikor megl�tott engem a hotel terasz�r�l, mikor a parkban rajzoltam, hogy kiv�teles l�ny vagyok. �s l�m, tess�k, bel�m is szeretett. Eleinte tagadta �rz�seit, de hosszas v�v�d�s ut�n megt�rt, �s bevallotta. Mind a ketten le�rhatatlanul boldogok voltunk. �s most mind a ketten le�rhatatlanul szenved�nk.

A fekete limuzin lassan meg�llt egy p�ratlanul csod�latos, kast�lyszer� birtokon, a Rosings-parkban. �, ez a birtok valami fens�ges volt. Szavakkal le sem lehet �rni. T�bb erd�, mez�, �s t� csatlakozik a hatalmas kast�lyhoz. K�t ist�ll� van a palotaszer� �p�tm�ny m�g�tt. A h�z el�tt egy hatalmas sz�k�kutat tal�lhattunk, amib�l tiszta v�z l�vellt f�l, s egyenesen egy angyalszobor tenyer�be csorgott, ahonnan lassan folyt le.. K�r�l�tte szebbn�l szebb vir�gokat l�thattunk, melyek most nedvesek voltak a sok es�t�l.

A h�z, k�r�lbel�l a tizenhetedik sz�zad v�g�n �p�lt, igen sz�p, francia st�lusban, de term�szetesen az angol d�sz�t�sek is megtal�lhat�k rajta.

Az aut� meg�llt a l�pcs� el�tt, melyet k�t oldalr�l lehetett megk�zel�teni. Leon - miut�n a sof�r kinyitotta az ajt�t -, kisz�llt, az inast meg sem v�rva, hogy eserny�t tegyen feje f�l�.

F�lv�gtatott a l�pcs�n, �s kicsapta az ajt�t. Sophie szomor�an l�pkedett m�g�tte.

- Isten hozott itthon, fiam! - j�tt le �desapja mosolyogva a hatalmas, v�r�ses sz�nyeggel bor�tott m�rv�nyl�pcs�n.

- Makkoli! - �v�lt�tte el mag�t Leon. Ebben a pillanatban Matthew arc�r�l lehervadt a kedves, el�gedett mosoly. - Makkoli! - ism�telte mag�t.

- Igen, uram? - futott be egy szolg�l�l�ny, szorgosan hajlongva a f�rfi el�tt.

- K�sz�ts el� egy forr� f�rd�t, emellett vacsor�t is. - indult a l�pcs� fel�. - Mostant�l a szob�mban eszem, �s senki nem zavarhat meg. Emellett, sz�lj Steve-nek, hogy a b�r�ndjeimet vigye fel a szob�mba.

- �rtettem, Mr. Oswald. - Leon k�z�mb�s arccal �s gy�l�lk�d� szemekkel n�zett �desapj�ra.

- Leon, fiam! - j�tt le �desanyja is. - Mi a baj? - a f�rfi semmit nem sz�lt, egyenesen f�ls�t�lt a l�pcs�n, sz�leit kiker�lve.

- Sophie, a rajzot, �s a vide�t tedd majd le az �gyamra! - sz�lt h�g�nak. A rajz, melyet �n rajzoltam �s a vide�, mely az els� t�ncunkat �r�k�tette meg - ez volt az egyetlen olyan eml�ke r�lam, mely t�rgy form�j�ban is megmaradt. A t�bbi csak a sz�ve legtitkosabb zug�ba b�jt el.

- Hol hagytad Meliss�t? - k�rdezte apja m�r-m�r d�h�s hangnemben. Itt Leon visszafordult az utols� l�pcs�fokon.

- Hogy hol hagytam azt az utols� szajh�t? - sziszegte. - Hogy hol hagytam? - majd �gy tett, mintha elgondolkodna. - �, megvan! Ha van annyi agya abban a sz�ke fej�ben, akkor esetleg h�vott mag�nak egy taxit. B�r, ezt k�tlem, �gy val�sz�n�leg m�g mindig ott �lldog�l a rept�ren. Persze, ez kit izgat? Mert, hogy engem nem, az egyszer sz�z! - ord�totta.

- Leon, mi a baj? - k�rdezte Mrs. Oswald.

- Hogy mi? - nagy leveg�t vett. - Ki volt az, aki ut�nam, k�ldte azt a szajh�t?

- Leon, m�rt besz�lsz �gy?

- Melyik�t�k? - n�zett sz�r�s szemmel �desapj�ra, majd anyj�ra.

- �n voltam, de...

- Akkor te vagy az, akit teljes sz�vemb�l gy�l�llek! - k�pte a szavakat egy gr�fhoz nem m�lt� viselked�ssel.

- Mi? - apj�t vill�mcsap�sk�nt �rt�k a szavak. �m Leon csak megfordult, �s egyenesen szob�j�ba igyekezett. Az eg�sz fels� emelet megr�zk�dott a hatalmas ajt�csap�d�st�l. A gr�f �s gr�fn� �rtetlen�l n�zett kisebbik gyermek�kre. - Sophie... mi a baja a b�ty�dnak?

- Most az egyszer... - l�pett el�r�bb. - Legal�bb most az egyszer nem avatkozt�l volna Leon �let�be. Csak egyetlen egyszer. - �llt meg el�tte.

- De mi t�rt�nt? Az isten�rt, mondd m�r meg! - kezdett ideges lenni a h�z ura. - Csak nem egy �jabb kis csitri van a dologban, akivel lefek�dt? Szeg�ny Melissa...

- T�vedsz, ap�m! Abban igazad van, hogy egy �jabb l�ny. De annyi k�l�nbs�ggel, hogy ebbe a l�nyba beleszeretett... - indult felfel� a l�pcs�n. Apja g�nyosan nevetett.

- Ez k�ptelens�g, Leon soha nem szeret senkit! A n�ket csak t�rgynak tekinti, �s...

- H�t nem �rted? Leon beleszeretett! � tal�n nem �rdemli meg a szerelmet? �szint�n? Volt�l olyan kedves, �s mindent elrontott�l! �letemben el�sz�r l�ttam a b�ty�mat boldognak, �s szerelmesnek! Egyszer az �letben volt olyan kedves, �s seg�t�k�sz. Ragyogott a boldogs�gt�l. De Te most mindent elrontott�l, ap�m! Ut�nunk k�ldted azt a boszork�t, pedig m�g volt legal�bb k�t napunk, a pihen�sb�l. Leon egyenesen gy�l�li Meliss�t... �s most m�r t�ged is. �r�lhetsz neki, ha egy�ltal�n sz�ba �ll veled. �s csak hogy tudd: egy �letre t�nkretetted a fiad �let�t! - a sz�l�k d�bbenten n�ztek. M�g soha, de soha nem l�tt�k ilyen neveletlennek, �s visszasz�l�nak, az am�gy kedves �s szer�ny kisl�nyukat.

- Sophie! Sophie! - de a l�ny f�lrohant a l�pcs�n, egyenesen a szob�j�ba.

***

T�bb nap telt el ez ut�n az esem�ny ut�n. Az id� sz�rk�s, �s szomork�s volt. Viharfelh�k gy�lekeztek Anglia v�rosa felett. Egy sz�rny� h�rt hoztak mag�val, melyet hamarosan meg is tudhattok.

Ez alatt az �t nap alatt, Leon bez�rk�zott a szob�j�ba. Alig evett valamit, csak a hatalmas baldachinos �gy�n fek�dt, egy rajzot n�zegetve, �s egy vide�t, melyen � �s �n vagyunk, ahogy �gyetlenkedve t�ncolunk a h�temeletes h�z legtetej�n. Sz�ve �jb�l megdobbant, ahogy arcomra emelhette sz�rk�s tekintet�t. A rajzra meredt, s �vatosan v�gigh�zta ujj�t arcom vonal�n.

„Hazudt�l nekem!” „�s k�ptelen vagyok megbocs�tani neked!” „Csal�dtam benned!” „Engem pedig felejts el, �r�kre!” „L�pj ki az �letemb�l!” „Hagyj... b�k�n!” - jutottak esz�be utols� szavaim.

- K�ptelen vagyok elfelejteni Sora... Amint lesz lehet�s�gem, visszamegyek hozz�d, szerelmem!

Ek�zben fiatalabbik Oswald, egy ajt�cs�ng�sre lett figyelmes. Odas�t�lt, �s kinyitotta. Egy f�rfi �llt ott; egy post�s.

- Miss. Oswald? - k�rdezte udvarias hangon.

- Igen �n vagyok. - szorongatta a kilincset.

- Lev�l �rkezett �nnek, �s b�tyj�nak, Mr. Oswaldnak.

- Mif�le lev�l?

- El�g t�voli. Los Angeles-b�l, Cape Mary v�ros�b�l.

- Ez csak Sora lehet... - suttogta. - �, azonnal adja ide! - a f�rfi belet�rt t�sk�j�ba, �s kiszedte bel�le.

- Itt legyen sz�ves al��rni. - vett el� egy f�zetet. A kisl�ny al�firkantotta, majd a lev�llel kez�ben becsukta az ajt�t. Azonnal kinyitotta, �s v�gigolvasta a nem olyan hossz� sz�veget, melyet saj�t k�zzel �rtam. Ahogy k�zeledett a v�g�hez, egyre jobban lett s�padtabb. - Nem! Nem! Ez nem lehet igaz! Nem! - azonnal f�lfutott Leon szob�j�hoz, �s gyorsan, er�sen d�b�r�gni kezdett. Arc�t s�s k�nnycseppek �ztatt�k. - Ez nem lehet igaz! - suttogta.

- Hagyj b�k�n! - sz�lt ki Leon.

- Leon! B�tyus! �n vagyok! K�rlek, nyisd ki! - halk mocorg�st lehetett hallani, majd egy z�r kattan�s�t, s az ajt� kiny�lt.

- Sophie, mi t�rt�nt? - a kisl�ny bel�pett, �s s�rni kezdett. - Sophie?

- Leon! - odal�pett b�tyj�hoz, �s �t�lelte.

- Mi t�rt�nt? - ism�telte mag�t aggodalmasan.

- Leon, levelet kaptunk... - szipogta.

- Kit�l?

- Sor�t�l!

- Sor�t�l?! - ism�telte mag�t, majd l�tta h�ga f�jdalmasan szomor� tekintet�t, s a rem�ny utols� szikr�ja is elt�vozott bel�le. Azt hitte, valami olyasmit �r, hogy megbocs�tok, vagy valami hasonl�, de nem... K�zel sem volt ehhez gondolathoz. - Sophie, mit �r?

- Egy... sz�rny� h�rt... - zokogta.

- Mit? - k�rdezte k�ts�gbeesetten.

- Leon... Sora... Sora...

- Sora? - reszketni kezdett. Tudta, hogy valami t�rt�nt velem. �rezte, sz�v�t ellepi az aggodalom, �s a k�ts�gbees�s.

- SORA MEGHALT! - �v�lt�tte el mag�t, �s a f�ldre rogyott.