egyetlen apr� jel, semmi c�lz�s nem mutatott arra, hogy �gy �rezne, ahogy �n… De akkor kihaszn�l? Kiszakadtam a cs�kb�l, hogy k�ts�gbeesetten kutatni kezdjek valami bizony�t�k ut�n a tekintet�ben… N�ztem az izgalomt�l kipirult arcot, ahogy hirtelen meg�ll a mozdulat k�zep�n �s csak b�mul. Reszket� k�zzel ny�ltunk egym�s ut�n, majd �jb�l cs�kban forrtunk �ssze.

�s hogy �lmodom-e esetleg?

Kit �rdekel?

***

Mindig ut�ltam Szent Iv�n �jjel�t. Kiskoromt�l kezdve �jszakai ember voltam, olvastam vagy gyakoroltam, b�rmit csin�ltam, csak ne kelljen aludni. �s akkor van egy nap az �vben, amikor az �jszaka a legr�videbb a t�bbi naphoz k�pest. K�l�nleges, elgondolkodtat�. F�leg �gy, ha az a szeretett f�rfi �lel. T�k�letesen �rzem a bel�le �rad� fesz�lts�get �s tudom, magam is ugyanolyan �llapotban vagyok, mint �. Hi�ba, hogy egy eg�sz �jszak�n �t (a legr�videbb �jszak�n �t, bah!) szerett�k egym�st, a dolgok ism�telten t�ln�ttek rajtunk. Az �rzelmeink tr�f�t �ztek vel�nk. Vagy csak velem? Lehet, hogy meg�r�ltem? Lehetetlen, hogy kimondta volna. Az �g a f�ldre zuhanna, ha t�nyleg azt mondta volna… Az �r�lt, veszett�l dobog� sz�vem azonban hinni akar. Szeretni. Nem tudom megakad�lyozni, hogy a k�rd�s ki ne cs�sszon a sz�mon.

- Mi?!

K�zelebb h�z mag�hoz, a nyakamba f�rja az arc�t, m�g �n pr�b�lom a fejemet �gy h�tra fel� ford�tani, szinte kit�rve a nyakam, hogy l�thassak valamit az arc�b�l. F�lresim�tom a zavar� tincseket, hogy l�ssam a takar�ra szegez�d�, elk�peszt�en tiszta, m�gis viharszer� tekintetet. N�zem, kutat�an, figyelve, mik�zben gy�zk�d�m magam, hogy csak hallucin�ltam. Tal�n el is hittem volna, ha nem sz�lal meg �jb�l, ugyanazon a rekedt, elfojtott hangon.

- Szeretlek.

�s �n csak n�zek. Meghaltam? Meg�r�lt? �n �r�ltem meg? �bren vagyok vagy �lmodok? Ez a val�s�g vagy �rz�ki csal�d�s csup�n? Mi�rt szorul �ssze ennyire f�jdalmasan a sz�vem? Mi�rt remegek? Mi ez az �rz�s? Sebezhet�nek l�tom, tal�n �letemben harmadszor. �s nem �rtem. Sem �t, sem magam, sem a bennem kavarg� �rz�seket. Semmit. Mintha bel�l, m�lyen bennem bomba robbant volna. R�m emeli a tekintet�t. L�tom a gyeng�ds�get, a f�lt�st, az aggodalmat, amely d�lut�n �ta nem t�nt el �s igen, a szerelem l�ngjai is ott lobognak. Hitetlenkedve cs�v�lom a fejet, a teljes d�bbenet kifejez�s�vel az arcomon, azt�n hirtelen, szinte hiszt�rikusan kirobban bel�lem a nevet�s. L�tom az �rtetlen tekintetet, mire a tenyerembe veszem az arc�t �s cs�kolom, mindenhol, b�rhol, mindegy, csak �rezzem.

- �r�lt - ny�gtem leveg� ut�n kapkodva. - �s ezt csak most mondod?!

- Ez cseppet sem vicces, Sora - morogja, �n pedig szeretetteljesen sim�tok v�gig az arc�n.

- Tudom - mosolyogtam. - De olyan k�s�n mondtad! Annyira k�z�mb�s volt�l �s �n…

- Csss! - tette a mutat�ujj�t a sz�mra, elej�t v�gva a mondanival�mnak, majd elv�ve az ujj�t, apr� cs�kot kaptam. - Sz�ks�gem van r�d, Sora. Itt, most, mindig. �rted? Szeretlek.

- Akkor mi�rt hagyt�l itt? - bukott ki bel�lem meggondolatlanul az �jabb k�rd�s. - Mi�rt ment�l el k�t �vre?

- Mon amour*, �n nem �rdemellek meg - felelte a tekintet�t az eny�mbe f�rva. - Ezt te is j�l tudod. Ne! - emelte meg a kez�t, miel�tt megsz�lalhattam volna. - Nem ismersz, Sora. Nem tudsz r�lam mindent.

- Nem kell tudnom t�bbet, mint amit most tudok - b�jtam hozz�. - Szeretlek. Ez t�bb, mint el�g.

- Ezt jusson eszedbe mindig - mormolta mag�hoz szor�tva, majd minden tov�bbi n�lk�l belecs�kolt a nyakamba. - Ink�bb aludjunk. Ha holnap nem lesz�nk kipihentek, Kalos d�h�s lesz.

Percek m�lva m�r csak a halk szuszog�st hallottam magam m�g�l, ahogy �desen alszik, �n azonban k�ptelen voltam aludni. Figyeltem a karj�t az eny�men �s boldog voltam. V�g�l, bef�szkeltem magam a karj�ba �s elaludtam.

***

A k�vetkez� napok olyanok voltak a rettenetesen sok edz�s ellen�re, mintha n�sz�ton lett�nk volna. B�r Leon k�v�lr�l m�g mindig ugyanolyan rideg volt, mint eddig, a t�bbiekkel szembeni viselked�se pedig cseppet sem lett kedvesebb, elk�peszt� v�ltoz�son ment kereszt�l, amit csak �n l�thattam. Amint kettesben maradtunk, ak�r n�h�ny percre is, olyanok voltunk, mint k�t esz�t vesztett szerelmes. Bolonds�gokat suttogtunk egym�snak minden este, napk�zben pedig el nem mozdultam volna mell�le, t�rt�nhetett b�rmi. V�gre, �gy �reztem, hogy kezd minden a hely�re ker�lni, hogy �jb�l van csal�dom, b�r Yume �r�letesen hi�nyzott.

Azt�n a felk�sz�t�s ideje letelt, mi pedig �jb�l a g�pre sz�lltunk �s indultunk vissza Cape Marybe.

Boldog voltam �s bizakod�. Nem hittem volna, hogy probl�m�k sora fog felmer�lni…

***

A rept�ren m�r v�rt minket a kis csapat: Yuri �s a l�nyok. Nevetve fogadtam Marion �s Rosetta viharos �lel�s�t, majd Anna �s Mia puszijait. Amint kiszabadultam a kezeik k�z�l, �jb�l Leon �lel�s�ben tal�ltam magam �s d�jaztam, hogy Yuri nem t�madt r� azonnal.

- Yume hogy van? - fordultam azonnal fogadott b�ty�m fel�, kegyesen elfeledve, mekkora balh�t csapott nemr�g.

- J�l �rzi mag�t Sophieval - felelte, mire a francia er�sebben szor�totta a derekam. - Layla arra k�rt, j�jjetek hozz�nk, mert besz�lni akar veled �s nem szerette volna a gyerekeket cipelni.

- Persze - b�lintottam, majd minden tov�bbi n�lk�l k�vett�k a kocsihoz.

Leon egyetlen pillanatig habozott csup�n, am�g magammal nem h�ztam �s cs�kot nem loptam t�le. Halv�ny mosoly futott �t az arc�n, ahogy k�vetett. A kocsiban jelent�ktelen dolgokr�l besz�lgett�nk, k�rdeztem a gyerekek fel�l, azt�n Yuri �rdekl�d�tt az edz�sr�l, �n pedig r�szletesen mes�ltem el neki mindent, amit tudni akart, mik�zben Leon b�mult ki az ablakon. Id�nk�nt megszor�tottuk egym�s kez�t, am�g v�gre a vill�hoz nem �rt�nk. Eg�szen nyugodt voltam, am�g a nappaliba bel�pve meg nem pillantottam Jacquline-t.

- Bouqet - biccentettem fel�.

- Oswald - viszonozta a k�sz�nt�st, nem t�r�dve sem Yurival, sem Leonnal. - Had mutassak be neked valakit. � itt Sebastien Lereou, a partnerem. Sebastien, � itt Sora Oswald, Leon feles�ge. Leont m�r ismered.

- Megtiszteltet�s megismerni egy ilyen nagy nevet, mint �n, Madame - ny�jtotta a kez�t, �n pedig egy er�tlen f�lmosollyal az arcomon fogadtam a k�zfog�st.

- R�szemr�l az �r�m.

- Leon - biccentett a mellettem �ll� D�monnak.

- Sebastien.

- Nem mondhatom, hogy �r�l�k a viszontl�t�snak, de rem�lem, nem v�rod el, hogy hazudjak.

- �n sem �r�l�k a tal�lkoz�snak, Lereou - felelte kiss� inger�ltebben a kellet�n�l, �n pedig akaratlanul kapaszkodtam jobban az ing�be.

- Jaj persze, el is felejtettem azt a kis incidenst k�ztetek - nevetett fel er�ltetetten Bouqet.

Leont�l csak metsz� pillant�st kapott, m�g a kanap�n Layla az ajk�ba harapott �s Yurira meredt. A sz�ke szint�n zavarban volt, gondosan ker�lte a tekintetem.

- Mif�le incidensr�l van sz�? - k�rdeztem bizonytalanul a h�rom francia k�z�tt kapkodva a tekintetem, mire Lereou egyenest a szemembe n�zett.

- Leon meg�lte a feles�gem.

_____________________________________________________________________________________

*(fr.) Szerelmem.