|
9.RÉSZ
CHATTERBOX 2009.05.24. 17:48
CASUS BELLI- A HÁBORÚ OKA
Hazudni rossz, legalábbis ezt tanítják, állandóan, születésünktől: az őszinteség a legjobb út, az igazság felszabadít, a hazug ember és a sánta kutya esete, meg hasonlók. De sajnos néha muszáj hazudni. Azért hazudunk magunknak, mert az igazság nagyon fáj. Mindegy, mennyire próbáljuk tagadni, nem észrevenni, a hazugságok végül szertefoszlanak, akár tetszik, akár nem. De tudjátok, mitől igaz az igazság? Hogy fáj. Ezért hazudunk. Sokan úgy gondoljuk, hogy a múltunk nélkül nem ér a jelen semmit. Egy ponton mindannyiunknak választania kell, vagy lépnünk egyet az új felé. Mindenkit kísért a múltja. A múltunk az, ami formál minket. A múltunk felszínre tör, újra meg újra, meg újra. Nem szabad elfelejteni, hogy a legfontosabb az, amit ma élünk. Görcsösen erőlködünk, hogy valóra váltsuk az álmainkat. Mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy jobbá teszi az életünket. Hajszoljuk a pénzt, a népszerűséget, a hírnevet, közben elveszítünk mindent, ami igazán fontos... az egyszerű dolgokat, a társaságot, a családot, a szeretetet. Mindazt, amit valószínűleg már megszereztünk. Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk és megtanulnunk lemondani a vágyainkról, hogy a helyes utat választhassuk. Egy életen át felelősségteljesnek lenni persze nem mindig könnyű feladat, és az évek múlásával sokaknak ez a teher már-már elviselhetetlenné válik, de azért igyekszünk helyesen cselekedni és jót tenni nem csak magunkkal, hanem azokkal is, akiket szeretünk. Sora Naegino egy volt azon sokak közül, akiknek a család szinte természetes szeretete teljesen kimaradt az életéből. Honnan is tudhatná mi az, szeretni? Szenvedélyben élni? A Ken Robins-szal folytatott kapcsolata nem volt felhőtlen vagy feledhetetlen. A test gyönyörén kívül más jót nagyon említeni sem tudott mellette. A sötétség, melybe elméje jelenleg burkolózott, lassan oszlott el a szeméről. Egy apró kezet érzett a sajátjában, amit most kissé megszorítva jelezte a külvilágnak ébredését. Ólomsúlyú pillái remegve emelkedtek meg és szoktak hozzá lassan az ablakból betörő fényhez. Jobbján egy ezüst szempár nézett rá, amiben gyermeki aggódás és pajkos fény csillant meg. Sora tüdejébe éles fájdalom nyilallt, amit karjának szorításával próbált ellensúlyozni.
- Mi a baj? Mi történt? – ugrott fel a lány, mire egy eddig a sarokban álló alak is az ágyhoz sietett
- Sora! Minden rendben? – hajolt fölé Leon, majdnem beterítve ezüst tincseivel a lányt
- Semmiség... – lihegte és a fájdalom tényleg enyhült, majd tűnt el testéből
- Az előbb nem úgy tűnt... – cukkolta a láthatóan jobb színben lévő lányt
- Nyugi, Oswald! Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem! – nevetett
- Végre a régi... – jegyezte meg magának a kislány és visszahuppant székébe
- Reméltem is! Én egy tisztességes versenyt akarok kettőnk között! Nem akarom, hogy bármi bacilus vagy élősködő keresztbe húzza a terveimet! – indult el kifelé a fiú
- Élősködő, mi? – rázta meg a fejét a lány – Terveidet? Milyen terveidet? – kapott észbe
- Majd megtudod, aranyom!
- Mire készülsz, Oswald? – ült fel az ágyon és állt talpra, mire a lendülettől kicsit megszédülve Leon-ban talált támasztékot
- Szivi, a csábító bájának nehéz ellenállni. – nézett a lányra vággyal teli szemekkel, aminek Sora majdnem be is dőlt
- Ne is mond! Egyik pasit a másik követi az öltözőim előtt... – tárta szét unottan karjait a lány
- Héj! Ne forgasd ki a szavaimat! – hőkölt hátra kissé
- Akkor ne állj az utamba! Még a végén elvakít a mindent beborító fényem! – dobálta viccesen haját, melyet bár csak incselkedésnek szánt, sosem hitte, hogy a férfit akár el is bűvölheti vele
A kialakuló, érzelemtől dús hangulatot az ajtó dübörgő hangja oszlatta szerte szét. Kalos érkezett meg, hogy megnézze Sora-t. Az Oswald testvérek egyöntetűen lepődtek meg, amikor a pimasz, kissé laza természetből egy pillanat alatt vált rideg és elutasító jellemmé. Hihetetlen átváltozáson ment keresztül egyetlen pillantása alatt, melyet a fiúk manager-e váltott ki belőle. A kicsiny szoba újra némaságba burkolózott, amit a kislány tört meg.
- Nyilván próbára kell mennie, nem igaz? – integetett a merengő férfi szemei előtt
- Persze... vagyis ha akartok kezdhetünk... vagy még maradnál? – habogott össze-vissza
Sora egy szó és a férfira irányzott pillantás nélkül lépett ki börtönéből és indult el az immár felépült színpad felé. A látvány azonnal elbűvölte és korbácsolta fel a lány vérét. Szíve azonnal gyorsabb ütemre váltott, levegője kissé nehezebb lett, de szemei csillogása, annak minden elszánt szikrája a készenlétét jelezte. Hamarosan megérkezett mellé a bandája többi tagja Yuri kíséretében.
- Kezdhetünk? – szaladt el mellette Ana Mia-val
- Naná! Erre vártam egész életemben! – indult meg Sora is
Ahogy a lány kissé visszafordult a válla felett, egy kellemes képet látott. Legjobb barátnője és kritikusa épp egy számára fontos férfival beszélgetett. Mindkettőjük arcán egy szelíd, kissé szégyenlős mosoly húzódott. Biztos volt benne, hogy tökéletes párt alkotnának, bár ismerte mindkettőjük olykor elviselhetetlen rigojáit. Ha tényleg komolyan gondolják, akkor Sora tesztjén is át fognak menni. Igen, a lány elhatározta, hogy egy nem éppen kíméletes próbának teszi ki az érzelmeiket, de ha kiállják, annak végtelen boldogság lesz az eredménye. Imádott kerítőnőt játszani. Talán ez volt az életében az egyetlen szórakozás, természetesen a zenén kívül.
Ahogy egyre feljebb haladt a lépcsőn a színpad felé, lelke úgy emelkedett vele egyre feljebb. Lebilincselő élmény volt a számára. Bár a terület még teljesen üres volt a színpad előtt, már maga előtt látta a tomboló közönségét, akik mind együtt énekelnek vele. Még a hideg is kirázta. Mia beült a zongorához, Layla mellette pár méterrel hangolta elektromos gitárját, Ana pedig veszett módjára püfölte dobjait. A korlátok mögött hamarosan megjelentek Leon-ék és Sarah. Bizonyítani akart. Leon széttárta a karjait, jelezve, hogy kíváncsian várja a produkciót. A lány számát már szinte kívülről fújta, amiről a média teljes mértékben gondoskodott. Sora szeme kissé összehúzódott a majdnem unottnak látszó tekinteteket. Layla már belekezdett a befutó számuk első akkordjaiba, mikor a lány leintette őt. Mindenki várta a folytatást. Az énekes megfordult és ujjaival egy négyest mutatott. A banda tagjai összenéztek, majd egyöntetűen bólintottak. Újra Layla kezdett bele az eddigi lassú, nyugodt dallamokkal ellentétben egy gyors ütemű kottára, majd hozzá csatlakozott Ana a dobokkal és maga Sora is a gitárjával, végül halk aláfestésként Mia a billentyűkkel.
- Ez meg mi a fene? – keletkezett kisebb zavar az öt fős közönség között, akik között az egyetlen nyugton maradó Sarah volt, aki ismerte a banda instrumentális zenéit is
- Gyerünk, kislány! Mutasd meg, mit tudsz! – súgta maga elé a nő, amit csak Leon hallott és figyelte kíváncsian a fejleményeket
Sora meg sem mozdult a színpad közepén a mikrofonja előtt. Egészen a lábujjától a nyakáig áramütés szerű érzés szántotta fel egész testét, ahogy a zene lassan összeállt. Fejét most hirtelen megemelte és egyenesen Leon szemébe nézve énekelni kezdett.
/A szívem egyedül bolyong egy üres szobában. Az újhold éjszakáján elveszett szívem kulcsát kutatom szüntelen.//Süllyedek... süllyedek... süllyedek. Ha kinyitod az ablakot és felnézel. Sikítok... sikítok... sikítok. A messzi csillagok táncán// A csillagok kihunynak... a csillagok kihunynak. Elhaló fény, kivilágított út, így többé nem fogok elveszni, mert a csillagok ragyogása vezet utamon.// Egy megállás nélküli harcban az eszem folyamatosan ösztönzi a szívem. Szüntesd meg a hangot, had aludjon ki szívem dallama. Ments meg!// Süllyedek... süllyedek... süllyedek. Ha kinyitod az ablakot és felnézel. Sikítok... sikítok... sikítok. A csillagok felolvasztják könnyeimet.// A csillagok kihunynak... a csillagok kihunynak. Ragyogó fények, túláradó szerelem. Soha többé nem fogok sírni! A szívem dala, most útjára indul!// Süllyedek... süllyedek... süllyedek. Ha kinyitod az ablakot és felnézel. Sikítok... sikítok... sikítok. A messzi csillagok táncán.// A csillagok kihunynak... a csillagok kihunynak... A csillagok kihunynak... a csillagok kihunynak. Elhaló fény, kivilágított út, így többé nem fogok elveszni, mert a csillagok ragyogása vezet utamon./
Olivia Lufkin – Stars shining out
Mia a zene végezte előtt kisietett a hangosítók közé és kezébe vette az irányítást. Amíg ők a levezető dallamokat játszották, Mia lassan halkította az erősítőket. A hatás, tökéletes volt. Tökéletesebb, mint amire számítottak. A kis közönség nem hogy ledöbbent, majdnem megadta magát a természetes ösztöneiknek és majdnem együtt kiáltották bele a semmibe a refrén ismétlődő sorait. Sora egy elégedett mosollyal a szája szélén távozott a színpadról. A csajok sorra ölelgették őt és gratuláltak a szöveghez. Sarah egyből a buszhoz ment, hogy nyugodt körülmények között tudjanak majd beszélgetni. Az Ibara tagjai egy elsöprő győzelmet tudhatnak magukénak. Sophie sietett feléjük és gratulált sorra nekik. Az idilli pillanatot egy mindenki számára ismerős hang zavarta meg.
- Ez lehengerlő volt! Gratulálok! – tipegett feléjük egy fehér köpenyes, szemüveges nő
Mindenki egy kedves mosollyal és halk köszönömmel viszonozták a gesztust, kivéve egyetlen embert, akitől a legkevésbé vártak ilyen reakciót. Sophie szemei teljesen elsötétültek és dühödt léptekkel indult meg a nő felé.
- Mit keres itt, maga SZAJHA? – kiabálta a csendbe, mire mindenki megkövült
Mindenki értetlenül állt a dolgok előtt, csak Leon-on látszott valami megmagyarázhatatlan. Mintha hirtelen minden ítélőképességét elvesztette volna. Lopva Sora pillantásait leste, amikben most az értetlenség, meglepettség, de harag is csoportosult. Nagyot sóhajtott, felvette jeges álarcát és a kislányhoz lépett.
- Mégis mit művelsz? – rántotta meg a vállánál fogva
- Hát nem tudod? – csatlakozott Leon is
- Ez a nő... – kezdte, de Leon közbevágott
- Sora orvosa és tiszteletlenség így beszélni vele! – nézett ezer villámot szóró szemekkel húgára, amiben könyörgés visszhangja zümmögött
- TE NE MOND MEG NEKEM, HOGY MIT CSINÁLJAK!
- SOPHIE! – kiabált már Sora is – ELÉG!
- NEM! Ugyanis ez a nő és a bátyám szeretők!
- Micsoda? – lepődött meg mindenki, Sora-t is beleértve
- Pontosan! – fordult a lányhoz – Amíg te az életedért küzdöttél, ezt a ribancot kefélte egy másik kórteremben!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
