- Mi az Sora? - sétált oda hozzá Layla.

- Semmi... csak gondolkozok... azon, amit Yuri mondott.

- Én most megyek,remélem jobb lesz bármi is így Sora, hogy megtudtad a múltat - mondta Yuri, és kiment a szobából.

- Hihetetlen... nem is az Oswaldokkal van baj, csak
azzal a Matthew Oswaldal. És, Sophie is... annyira rossz lehet neki, hogy nem lehet azzal, akit szeret.

- Hát igen... és Yuri is szereti.

- Jajj... Layla ne haragudj!

- Semmi baj, Sora nem baj, hogy említetted... megkell szoknom... hiába akartam összejönni vele, mert összeakartam, nagyon kedves és szimpatikus is, de így megse próbálom... ő Sophie-t szereti - felelte Layla már mosolyogva.

- Tudod, örömmel összehoznék nekik egy találkát, még akár itt is, csak ha megtudnák,abba nem is akarok belegondolni...

- Biztos szokott Sophie kijárni a házból. Kérdezük meg a városba, hogy hol szokták sokat látni.

- Biztos?

-Persze! Gyere már! - mondta Layla, megfogta Sora kezét, és elkezdte húzni maga után.

- Várj, lassíts!

Hirtelen kinyílt az egyik ajtó, és kiment rajta Sora anyja, Eclair.

- Hova mész, Sora?

- Á, anya, csak a városba megyünk Laylával, szétnézünk egy kicsit... - mondta mosolyogva Sora.

- És, hol?

- Azt még nem döntöttük el. Csak sétálunk, és lehet, hogy vásárlunk is, majd kiderül...

- De most, ha nem gond, Miss Naegino, mennénk, mert nem sokára bezárnak a boltok - segítette ki Layla a magyarázkodó Sorát.

- Jól van, menjetek - mondta mosolyogva Eclair,

Soráék pedig, tovább futottak.

Mikor beértek a konyhába, megálltak pihenni egy kicsit.

- Fhú... Ez kemény volt... - mondta Sora, miközben lecsúszott a földre.

- Az... megtanulhatnál magyarázni értelmesen.

- Köszi, Layla... tudod, ha az a célom, hogy a kertésznek randit szervezzek, először beszélek, és csak aztán gondolkozok - mosolygott Sora Laylára.
Soráék elindultak a városba.



Oswald ház:

- Leon, eljössz velem a könyvtárba?

- Most? - kérdezte unottan, miközben olvasott.

- Aha... na Leon, kérlek!

- Jól van, menjünk - mondta Leon. Felállt, elrakta a könyvét, és elindult húgával.

Leon legnagyobb balszerencséjére, út közben találkoztak Matthew Oswaldal, akitől Spohie nagyon félt, ezért közelebb ment Leonhoz.

- Hova mentek?

- A könyvtárba. Talán baj, apám?

- Fiam, muszáj így beszélned velem?<

- Igen, muszáj... - felelte ridegen, és elment a húgával.

- Leon, miért vagy ilyen?

- Mert tönkre akart tenni téged. Sophie, tudod, hogy nekem te vagy a legfontosabb - mondta Leon, és átkarolta a hugát.

- Igen... nekem te és Yuri...

- Ő most hol van?

- Nem tudom... - felelte Sophie, és lehajtotta a fejét.

Miközben az Oswald-testvérek a könyvtárba mentek, még beszélgettek, de már több szó nem esett Yuriról Sophie nagy örömére.



Város:

Soráék már elég régóta a városban sétáltak, de senki sem tudta meg mondani, hol szokott lenni Sophie.

- Ha már a városba vagyunk, menjünk már be könyvért - mutatott Sora a könyvtárra.

- Menjünk - mondta Layla.

Bementek, a könyvtárba.

Sora elment könyvet keresni, Layla meg Yuri ott maradtak az ajtóban, és vártak.

Sora épp, egy könyvnek a levételével próbálkozott, de az túl magasan volt.

Már fel akarta adni az ugrálást, amikor valaki mögé lépett, és levette neki.

- Köszö... Leon?

- Sora?

Sora ránézett Sophie-ra, aki kedvesen rámosolygott, miközben a bátyját figyelte.

- Ő a húgod? - kérdezte Sora rémülten.

Leon alig észrevehetően bólintott...

- Yuri! Maradjatok itt! - mondta Sora, és elfutott.

Yuri és Layla már kezdtek unatkozni, ezért örültek, amikor végre meglátták Sorát.

- Yuri! Gyere velem! - mondta Sora, és elkezdte maga után húzni Yurit.

Layla, lassan követte őket.

Mikor odaért a könyvekhez, azt látta hogy Yuri egy lányt ölel. Odasétált Sorához.

- Ő lenne Sophie?

- Aha - felelte Sora, de nem nagyon figyelt Laylára. Inkább egy szürke szempárt, nézett, amelyik őt figyelte, és Leon elindult feléjük. Megállt Soráék mellett, a könyves polcnak támaszkodott, és elkezdte figyelni a húgát.

- Köszönöm, hogy idehoztad Yurit. Ez a húgomnak sokat számít.

- Nincs mit. Yuri mesélte a múltatokat. Szörnyű, az... az apád meg...

Sora inkább nem mondta el a véleményét Leon apjáról, és a viselkedéséről.

Csak álltak a polcoknál, és gondolkoztak. Aztán egyszer azt vették észre, hogy már csak ketten vannak a polcoknál.

Sorát zavarta a csend, de az még inkább, hogy csak Leon van ott. Épp azon gondolkozott, hogy milyen okkal mehetne el onnan, de semmi sem jutott eszébe, és szeme előtt folyamatosan a szürke szempárt látta.

Mivel semmi használható nem jutott az eszébe, és nem beszélgettek, ezért úgy döntött, ott hagyja Leont.

Már boldog volt, hogy sikerült elosonnia, amikor szorítást érzett, a csuklóján, és amikor hátra nézett szemben találta magát, a kicsit dühös szürke szempárral.

"De miért dühös?"

Sora kicsit félve nézett bele, a szürke szempárba.

- Elengedsz?

A férfi semmi jelet nem mutatott, ami arra utalna, hogy megteszi, amit Sora kért tőle.

Sora próbált kiszabadulni, az erősen tartó karok közül, de nem járt sikerrel. És, ez a helyzet még jobban zavarta, mint a csend.

- Leon, engedj el!

- Miért tenném? - kérdezte, mosolyogva.



Miközben Leon és Sora a könyvtárban voltak, Yuriék a városban sétáltak.

- Yuri, miért hagytad ott őket? - nézett fel a fiatalabb Oswald Yurira.

- Csak úgy - felelte nyugodtan a kérdezett.

- De Yuri. Én féltem azt a lányt. Senkit sem biztonságos Leonnal hagyni!

- Sora szerelmes... nem, nem szerelmes az nem jó szó... tetszik neki Leon, ebben biztos vagyok. És, miért ne hagynám őket kettesben? Sora tud vigyázni magára.

Sophie értetlenül nézett fel a mellette sétáló Yurira.



- Leon, ha nem engedsz ki én...

- Mit csinálsz? - nézett gúnyosan Leon.

Sora egy jól irányított mozdulattal, a férfi lába közé rúgott, aki térdre esett a fájdalomtól.

A lány elsétált a férfi mellett, és kiment a könyvtárból.

- Ezért megölöm Yurit!

Leon még a könyvtárban volt. Amikor fájdalma enyhült felállt, és Sora után futott.

Nem tudta hol keresse, a lányt, így csak elkezdett sétálni, és remélte, hogy hamar megtalálja.



Sora még mindig dühöngött, miközben céltalanul járkált, és gondolkozott.

"Miért érzem magam olyan jól a közelében? Mi az a kellemes bizsergés? És miért... hiányzik?"

Mivel Sora nem nagyon figyelte, hogy hova megy, neki ütközött valakinek, és hátra esett volna, ha nem kapják el.

Mikor felnézett, három magas, kidolgozott testű férfival találta szemben magát, akik elégedetten vigyorogtak.

"Ajjaj, bajban vagyok, ezek biztos, hogy nem engednek el."

- Á, Robert, boldog lehetsz, úgyis nőt kerestél - mondta az egyik a társának.

- Hát, igen. És, szép a kicsike - nevetett fel.

- Mit akarnak? - próbálta Sora nyugodt hangon kérdezni, de nem nagyon járt sikerrel.

- Semmi olyat, amit nem élveznél...

Mielőtt Sora bármit kérdezhetett volna, elkezdték húzni.

Mikor megérkeztek egy sötét helyre, előre lökték, és a földre esett.

A keze elkezdett vérezni, és a ruhája is elszakadt pár helyen.

Fel akart kelni a földről, és elszaladni, de az egyik férfi rámászott, és teljes súlyával ránehezkedett.

- Ne! Hagyjon! - könyörgött Sora, mikor az egyik férfi elkezdte leszaggatni róla a ruhát, és csókolgatni a testét.

Sora teljesen feladta, érezte, hogy a könnyei végig folynak az arcán, miközben a Robert nevezetű férfi is odament, és elkezdte Sora szoknyáját tépkedni.

Sora tehetetlenségében elkezdett kapálózni, és megpróbálta megrúgni az egyik férfit, de nem járt sikerrel, mert felpofozták, és elkezdett vérezni a szája.

Egyre rosszabbul érezte magát, fájt a feje, a sírástól már teljesen betegnek érezte magát, és nagyon bántotta, hogy megakarják erőszakolni.

Feladta. Abbahagyott mindent. Tudta, hogy ez ellen már nem tud tenni semmit sem. Próbálta abba hagyni a sírást, de nem járt sikerrel.

Az egyik férfi épp Sora fehérneműjét akarta leszedni, amikor valaki lerántotta róla.

Sora felnézett, és legnagyobb meglepetésére Leon épp bevert az egyik "elrablójának".

A többiek oda mentek Leonhoz, és megpróbálták leverni, de nem jártak sikerrel.

Mikor a három férfi ájultan és véresen feküdt a földön Leon odament Sorához, ráterítette a felsőjét, és átölelte.

Sora viszonozta az ölelést, és elkezdett sírni megmentője karjaiban.

De már megnyugodott, mert tudta, hogy Leonnal nem lesz semmi baja sem, mert a férfi megvédi őt.


Sora és Leon a sötét ház mögött ültek, és egymást ölelték. Mindketten megnyugodtak. Leon mikor meghallotta, hogy valaki kiabál, elkezdett futni, hogy minél hamarabb megtalálja. Mikor meglátta, hogy Sora van ott, az agyát elöntötte a düh, de megnyugodott, hogy a lánynak nem esett komolyabb baja.

Sora teljesen ki volt készülve, még mindig remegett, és Leon karjaiban sírt. Ahogy teltek a percek egyre jobban hozzá bújt a férfihez, és ez megnyugtatta.

Mikor a sírást sikerült abbahagynia, nehezen kimászott Leon karjai közül, és megpróbált felállni, hogy összeszedje a ruháit.

Mivel eléggé gyenge volt, már az állás is nehézséget okozott neki, és amikor el akart indulni, beleesett a férfi karjaiba.

Leon óvatosan leültette a lányt a földre, és elsétált, hogy összeszedje a földről a szétdobált ruháit.

Mikor végzett, visszament Sorához, odaadta neki a ruhákat, és legnagyobb meglepetésére, amikor fel akart állni, egy gyengéd szorítást érzett a csuklóján.

Ránézett Sorára, viszont a lány a földet tanulmányozta.

Leon az állánál fogva felemelte Sora fejét, és a másik kezével letörölte arcáról a könnyeit.

Most már a lány is belenézett a szemébe, ahol a férfi fájdalmat, szomorúságot fedezett fel.

- Köszönöm, Leon - mondta halkan a lány.

"Nem kellene hálálkodnia... hisz mi lenne velem nélküle?"

- Nincs mit.

Sora halványan elmosolyodott, majd megkapaszkodott Leonban, és felállt.

Már kicsit erősebb volt, és nem esett el.

Nem tudta, mi lesz, ha így szakadt ruhában véresen hazamegy, de nem tudott semmi megoldást.

Elsétált a férfitől egy kicsit távolabb, és felvette a használhatatlan ruháit.

- Fenébe! - mondta, mikor meglátta, hogy a szoknyája fel van szakadva majdnem a combjáig.

- Mi az? - sétált oda a férfi.

- A szoknyám. Így nem mehetek haza - felelte a lány, miközben megmutatta Leonnak a szakadt ruhadarabot.

Leon érezte, hogy a vágya a lány iránt egyre inkább nő, mikor meglátta a combját. Nehezen levette a tekintetét Sora lábáról, és elkezdett gondolkozni. De nem jutott eszébe semmi használható ötlet sem.

-  Mindegy. Nem érdekes. Majd kitalálok valamit. Viszont most hazamegyek. Még egyszer köszönöm Leon, hogy megmentettél - mondta a lány mosolyogva. Majd oda ment a férfihoz, és megpuszilta. És, ezzel újabb meglepetést okozott a férfinek.

- Örülök, hogy segíthettem. Viszlát, Sora.

Sora rámosolygott Leonra, majd elsétált.

Nagyon hálás volt neki, és már megbánta, hogy a könyvtárban megrúgta. Bár úgy gondolta hogy megérdemelte.

"Örök hálám, Leon Oswald."

Mikor már közel volt a házukhoz, kezdett megijedni.

Tudta, hogy az anyját nehéz átverni. De megkell próbálnia, hátha sikerül.

Mikor elért a kapuhoz, elkezdett kicsit remegni a keze. Reménykedett benne, hogy Layláék nem szóltak senkinek sem arról, hogy Leonnal találkozott a könyvtárban.

Belépett az ajtón, és valaki rögtön a nyakába ugrott.

- Sora! - kiáltott fel Layla, és átölelte a lányt.

- Layla, megfojtasz - nyögte ki nehezen Sora.

- Ó, ne haragudj, csak annyira aggódtam. Este 8 óra van. Hol voltál? - nézett aggodalmasan végig Során.

- Majd elmesélem, de nem itt.

Layla csak bólintott, és leült egy székre.

Sora kicsit kifújta magát, és már épp megnyugodott, hogy nem találkozott az anyjával, amikor kinyílt az ajtó, és belépett rajta Eclair Naegino, Sora anyja és a háta mögött ment Daniel.

Ő szokása szerint gúnyosan és vágyakozóan végig nézett Során.

A lány csak elfordult.

- Sora, kislányom, mi történt veled? - kérdezte Eclair miközben odament a lányához.

- Semmi különös anya. Csak az erdőn át jöttem, és kicsit megsérültem. Egy párszor elestem. Kiállt egy pár...

- Nem pasival voltál? - vigyorgott gúnyosan Daniel.

Sora végig nézett rajta, de úgy, hogy, ha szemmel ölni lehetne, Daniel ott esett volna össze holtan.

- Daniel, hogy feltételezhetsz ilyet? Sora egy férfival? Kizárt!

- Na de... - kezdte volna Daniel a magyarázatot, mivel kellemetlen helyzetbe akarta hozni Sorát, de ekkor kinyílt az ajtó, és belépett rajta Sora apja.

- Elég volt! - hangja bezengte az egész szobát. Ő volt az egyetlen ember a házban, akinek senki sem mert ellenszegülni. Így hát Danielnek is muszály volt befognia a száját.

Sora odasétált az apjához, megölelte, majd kiment az előszobából, és elindult fel a szobájába. Miután felért, elment zuhanyozni, majd leült a szobájába, és elkezdett olvasni. Mikor már megunta a könyvet, és le akarta kapcsolni a lámpát, hogy aludjon kopogtak az ajtaján.

- Gyere be! - kiabált ki a lány.

Layla lépett be az elég sötét szobába. Nem nagyon értette, hogy miért kellett Sorának ennyire besötétítenie, mivel ilyet csak akkor csinált, ha nagyon nagy lelki trauma érte. Egyre jobban aggódott a lányért.

- Sora, mi történt? - kérdezte miközben leült a lány ágyára.

- Semmi különös.

- Sora!

- Na jó. Tudod, ott hagytatok Leonnal - miközben Sora beszélt, lehajtotta a fejét.

- Bántott? - Layla teljesen felháborodott.

- Nem. Dehogy is.

- Akkor?

- Miután elmentem a könyvtárból, neki mentem egy pár embernek, akik... - Sora szeméből elkezdtek hullani a könnyek, mivel szörnyű volt visszaemlékeznie, a délután történtekre.

- Mit csináltak, Sora?

- Megakartak... - a lány már zokogott, de úgy döntött mindent elmesél Laylának. - Megakartak erőszakolni. Elvi... elvittek egy sötét helyre. Nem emlékszem pontosan, hova. Akármit csináltam, nem engedtek el. Végül feladtam. És, akkor... akkor jött Leon.

Sora a sírás miatt egyre többször akadt meg beszélés közben.

- Ő mentett meg. Kiütötte azokat, és utána megvigasztalt, és segített. És, utána hazajöttem. Röviden ennyi.

Sora zokogva borult a könnyező Layla karjaiba. Neki ezt szörnyű volt végig hallgatni, mivel tudta, mit érez Sora. Őt is meg akarták erőszakolni 15 éves korában. Reménykedett benne, hogy  Sora hamar túlteszi magát rajta, mivel ott vannak neki a barátai akikre számíthat.

- Sora, segíteni fogok, hogy ezt elfelejsd.

- Köszönöm, Lalya!

Sora lefeküdt aludni, Layla pedig ott maradt mellette elég sokáig, és vigyázta az álmát.

Közben a fejében szörnyű emlékek villantak fel a múltjából.

"Egy alig 10 éves kislány fut a kertben, és szedi a virágokat. A házból egyszer kiabálásokat hall, ami megzavarta a nyugodt napját.

Lassan elsétált a házhoz, miközben a kertben lévő madarakat nézte.

Kinyitotta az ajtót, és olyan látvány tárult a szeme elé ami az egész életét tönkre tette...

Mindenhol vér és törött bútorok. Az egyik sarokban az anyja feküdt, teljesen véresen.

Mikor a kislány észre vette, elkezdett zokogni.

Gyorsan elkezdett sétálni, és keresni az apját.

Kinyitotta a dolgozó szoba ajtaját.

Ott se volt jobb a helyzet.

A kályha előtt lévő papír füstölt, és a szobában állt a víz. Layla szétnézett a szobában, és meglátta az apját a földön feküdni. Befutott a szobába, és letérdelt mellé.

A szeméből folyamatosan potyogtak a könnyek, miközben megfogta az apja kezét, és könyörgött neki, hogy ne haljon meg.

Elfutott a telefonhoz, és tárcsázta a mentők számát.

Csak reménykedni tudott..."

Laylának nagyon rosszul esett, hogy régi emlékképek jutottak az eszébe. És, jöttek maguktól nem tudott mit tenni.

"Egy árvaház... egy 15 éves, szép, szőke hajú lány, és az árvaház igazgatója, voltak csak a kertben, mivel már késő éjszaka volt. Csak Laylának lehetett kint lennie, az igazgató érthetetlen módon megengedte neki. A lány virágot szedett, a férfi meg csak ült, és nézte, mint minden este.

Layla 11 éves korától az árvaházban volt, mivel a szüleit megölték. Az anyja már a házban, az apja a műtőben halt meg. A lány nagyon kikészült, többször elakart szökni az árvaházból, de nem tehette meg. Elég sok idő elteltével, az igazgató odasétált Laylához, és megszorította a kezét.

- Mit akar?

Az árvaház feje, válasz helyett a földre lökte Laylát.

Layla nagyon megrémült. Sosem volt még vele ilyen az igazgató.

A férfi elindult felé, és közben szó szerint leszaggatta magáról a ruháit. Mikor odaért a  megszeppent, és ijedt Layla elé, már teljesen meztelen volt.

A lány fel akart kelni a földről, és elfutni, de mielőtt bármit tehetett volna az igazgató lefogta Layla kezét, teljes súlyával ránehezkedett, majd vadul megcsókolta a tehetetlen lányt.

Közben letépte a felsőjét, majd haladt egyre lejjebb a lány szoknyájához.

Mikor Layla teljesen meztelenül feküdt alatta, az igazgató beléhatolt, majd gyorsan elkezdett mozogni benne.

Mikor elélvezett, kicsúszott a tehetetlen lányból, felöltözött, és otthagyta.

Layla végig nézett magán.

A tekintete megakadt a lábán, amin végig folyt a saját vére.

Sosem okoztak még neki ekkora fájdalmat, mint az az ember akiben megbízott..."

Layla zokogva borult Sora ágyára.

Tudta, hogy segíteni-e kell a lánynak, ha nem akarja, hogy ugyanolyan depresszióba essen mint ő.

Layla álomba sírta magát, és rémálma volt.

Ellenben Sorával. Ő Leonnal álmodott. Álmában vége volt a két család ellenségeskedésének, és boldog volt Leonnal.

Reggel, mikor felébredt, és visszaemlékezett az álmára elmosolyogott.

Mikor észre vette Laylát megdöbbent, mivel elég furcsa módón aludt.

A széken ült, és a feje Sora ágyán volt.

A lány gondolkozott rajta, felébressze-e, de úgy döntött, hagyja, had aludjon nyugodtan.

Elsétált a fürdőbe, és lezuhanyozott.

Felvett egy kék nyári ruhát, és egy fekete felsőt. A haját felfogta.

Mikor belépett a szobájába, odasétált Laylához, és ráterítette a takaróját.

Levett egy könyvet a könyves polcáról, és kiment a szobából.

Útközben találkozott Yurival.

- Szia - köszönt a férfi a lánynak.

- Szia - mosolyodott el Sora.

- Nem tudod, hol van Layla?

- A szobámban alszik.

- Köszönöm. Akkor, ha nem gond bemegyek, és felébresztem. Anyád keresi.

- Nyugodtan. Én elmentem olvasni. Ha keresne bárki, a kertben vagyok. Ja Danielnek meg a padláson. Nem akarom, hogy megtaláljon.

Sora a kertben ült, és olvasott. Egy kis időre úgy döntött pihenteti a szemét, és elsétált az egyik kúthoz, miközben halkan dúdolgatott.

Amikor kinézett az ajtón, úgy látta, hogy egy ezüstös hajú férfi elmegy a kapu előtt.

- Leon?

Sora kifutott a kapuhoz, és kinézett.

Sikerült utolérnie a férfit... Leon Oswaldot.

- Leon!
- Sora őszintén elmosolyodott, mikor meglátta a férfit, de egy kicsit zavarba jött az álma miatt. Az álma miatt, ahol Leon magáévá tette.

- Sora! Nem lesz ebből baj?

- Nem. Ne aggódj. Merre mész?

- Sétálni. Miért is? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Akkor elkísérlek.

Sora és Leon egymás mellett sétáltak, nem nagyon beszélgettek.

- Öhm...

- Igen?

- A testvéreddel... mi van vele?

- Semmi. Még mindig kivan készülve Yuri miatt, de ennyi.

- Értem. Remélem, minden rendben lesz.

Leon erre már nem válaszolt. Ő úgy gondolta, hogy semmi sem lesz rendben, amíg az apja velük van. De ezt mégsem akarta így mondani Sorának.

Sorának feltűnt, hogy a férfi gondolkozik valamin.

"Van valami, amit nem akar elmondani" - gondolta a lány szomorúan.

- Lassan menned kellene. Már elég közel van a ház, nem lenne jó, ha apám megtudná.

Sora válasz helyett lágy csókot adott Leon ajkaira. Majd elindult.

- Viszlát, Leon!

A férfi csak állt, egy helyben, és az előző 1 percen járt az agya.

Lassan elindult, és amikor bement a házba, May ugrott a nyakába. Szokás szerint.

- Szállj le rólam! - szólt neki ridegen Leon, de mivel May nem tette meg, ezért a férfi egyszerűen ellökte magától.

- Leon! Ne csináld már! A menyasszonyod vagyok! Nem bánhatsz így velem! Hallod?

- A menyasszonyom? Ez egy kényszer házasság, ne hívd magad a menyasszonyomnak.

Leon felment a szobájába, és May is a sajátjába.

Nem értette, hogy miért utálja ennyire Leon. Mivel May a legtöbb férfit megkaphatta nagyon zavarta a férfi  viselkedése.



Amikor Sora hazament, Daniel-lel találta szemben magát.

- Hol voltál?

- Közöd?

- Sok.

- Álmaidban - felelte Sora, és elment volna a fiú mellett, ha az nem kapja el a kezét.

- Eressz!

- Nem - mondta, miközben a kezét Sora csípőjére helyezte. Sorának ez nagyon kellemetlen volt. Felidézte benne a rossz emlékeket.

Daniel épp meg akarta csókolni Sorát, amikor az felpofozta.

- Szaj...

- Rohadj meg! - kiabált rá a fiúra, mielőtt az elkezdhette volna sértegetni.

Sora befutott a házba, és elment megkeresni Laylát. El akarta mesélni neki a délután történteket.

Már majdnem az egész házban végig futott, és kereste a lányt, amikor neki futott valakinek, és felsikoltott.

- Sora! Nyugi, én vagyok! - mondta Layla, miközben ránézett a lányra.

- Bocs, csak hirtelen jöttél. Téged kerestelek - mondta Sora, miközben kifújta magát.

- Miért kerestél?

- Ne itt!

Layláék elindultak Sora szobájába.

Közben Daniel bement a házba, és észrevétlenül elkezdte követni a lányokat.

Soráék, mikor beléptek a szobába, kulccsal bezárták az ajtót.

- Na mesélj, mi történt?

- Reggel, amikor felkeltem, és még aludtál, elmentem olvasni. Kicsit pihenni akartam, ezért elmentem a kúthoz, és Leont láttam. Kifutottam hozzá, és elkísértem a városba.

- Sora, ez veszélyes.

- Nem érdekel! Szeretek vele lenni. Ez tudom, hogy hülyén hangzik.

Layla csak megrázta a fejét, és várta, hogy  Sora folytassa a mesélést.

- Amikor el kellett búcsúznunk... megcsókoltam - pirul el Sora az emlék hatására.

Layla csak mosolygott, és átölelte barátnőjét.

Daniel az ajtó mögött hallgatózott, és boldog volt.

Rájött, hogy állhatna bosszút Során...