Daniel a városban sétált, és várta hogy megérkezzen May Wong a megbeszélt helyre.

Nem kellett sokáig várnia, hamarosan feltűnt a lány alakja.

May-en egy fekete miniszoknya és egy vörös top volt.

Daniel rámosolygott.

- Rég láttalak.

- Nem csevegni jöttem. - mondta May nyávogós hangon. - Hogy tudnád elérni hogy Leon az enyém legyen?

- Sora Naeginonak látnia kell téged Leonnak, elég félreérthetetlen helyzetben. Mivel mindketten szeretik a másikat. Viszont ha ez megtörténik akkor Sora nem fog Leon közelébe menni, és majd vigasztalhatom én. - itt gúnyosan elmosolyodott. - Leon pedig mivel Sora nem fog törődni vele, ezért majd veled vigasztalódik.

- Miből gondolod?

- Drága May, Leon is férfi, nem fogja bírni sokáig. És ha elég ügyes vagy megtudod szerezni magadnak.

- És ha nem sikerül?

- Akkor így jártál drága, Sora az enyém lesz ez a lényeg.

- Neked talán. - mondta a lány. - És hogy érjük el hogy az a csitri lásson engem Leonnal?

- Egyszerű…Sora általában a ház kertjében ül, már csak az a lényeg hogy arra sétáljatok, majd kitalálsz valamit hogy elmenjen veled, és akkor a ház előtt rámászol, és hangosan kezd el a mennyire szereted részt. És ezt ha Sora meghallja úgyis megnézi hogy milyen Leonról van szó. És ha meglát titeket, akkor az enyém lesz.

- És ha az én drágaságom engem ezért megutál? - kérdezte és lehetett hallani a hangján hogy fél.

- Nyugi, akkor leitatod és úgy mászol rá, majd megoldod ügyes vagy ilyen téren.

- És mit kérsz cserébe?

- Hát…tudod én is férfi vagyok…

- Hol és mikor? - szólt közbe.

- Természetesen ma, és szálloda, ott kicsi az esélye hogy lebukjunk.

- Szerintem nem, de mindegy.

- És hányra menjek? - kérdezte a lány, miközben felállt.

- Hétre, hogy legyen időm…

May erre már nem válaszolt csak otthagyta Danielt.

Mikor hazaért rögtön beszaladt a házba hogy megkeresse Leont.

- Leon drágám! Merre vagy? - kiabált May a házban.

A keresett férfi kilépett az egyik ajtón, és végig nézett May-en.

- Mit akarsz már megint?

- Gyere be velem a városba, kérlek.

- Jó csak hallgass el. - kérte majd elindult ki az ajtón.

- Drágám várj meg!

Sora egy könyvel a kezében sétált ki a házból, és ment ki az utcára hogy olvasson. Nem akart a házban maradni, a területén sem, mivel a szülei már megint vitatkoztak valamin.

A lány végül az egyik parkban ült le egy fa alatt majd elkezdett olvasni. A nyugalmas olvasását egy hangos visítozás zavarta félbe de próbált nem figyelni rá.

- Drágám, és mikor is lesz az esküvő? - kérdezte May, miközben átölelte Leont.

Sora legnagyobb bánatára éppen akkor nézett fel a könyvből, és látta a jelenetet. Nagyon fájt neki, azt hitte hogy a férfire számíthat, bár tudta hogy úgysem lesz közöttük semmi. Szeméből elkezdtek folyni a könnyek, nem akarta hogy mások is lássák ezért felállt, és elkezdett futni a ház felé. Nem akart haza menni, de ott legalább Laylának elmondhatja hogy mi a baja, és mi történt vele. Már majdnem otthon volt amikor neki futott valakinek, aki ha nem karolja át hátulról elesett volna. A lány felnézett, és egy olyan alakot létott akit nem akart, aki miatt szenvedett. Nem nézett bele a szürke szemekbe.

- Sora, mi a baj? - nézett értetlenül a síró lányra.

- Te vagy a baj! - mondta miközben hátrált a férfitől.

- Hogy? - Leon értetlenül nézett, nem értette miről beszél a lány.

- Egyszer velem kedveskedsz, megmentesz, megcsókolsz. Utána meg mással vagy akivel esküvőről beszélgetsz!

- Emlékezz vissza az első napra. - mondta. - Meséltem nem? Az apám hozzáakar adni valakihez akit utálok .Nos vele láthattál.

- Ezt miért hinném el?

- Mert ez az igazság. Amúgy meg miért zavar ha mással vagyok? Tudtommal köztünk nincs semmi.

Sorának fájtak ezek a szavak.

- Ez igaz, csak ha ilyen vagy akkor máskor ne gyere a közelembe, ne csókolj meg!

- Sora! Nehogy azt mond hogy te azt akartad hogy te meg én…

- Jól mondod, akartam! Gondoltam rá!

- Én még mindig akarom . - mondta halkan a férfi.

- Na persze! - mondta gúnyosan Sora.

- Nem hiszed el? - kérdezte miközben közelebb lépett a lányhoz. - Sora, tudnod kell hogy amióta megláttalak azóta…

- Azóta? - kérdezte Sora, és Leonnak feltűnt hogy kedvesebb a hangja.

- Elmondhatatlan vágyat érzek, és úgy kívánlak mint senkit, de az érzéseimmel nem vagyok tisztában. - mondta halkan.

- Leon…én… - Sora nem tudta mit mondhatna, és bár ő is ezt érezte, nem akarta megmondani a férfinak, főleg mivel nem is volt benne biztos hogy nem verte át az előbb. - Mennem kell. Ha meglátnak veled az egyikkőnknek sem jó. - mondta majd elindult, de mikor elhaladt a férfi mellett, érezte hogy az a kezébe csúsztat egy papírt. Sora értetlenül fordult hátra, de már csak annyit látott hogy Leon is elindult. Miközben hazafelé sétált megnézte a papírt, és elmosolyodott.