AJÁNLOM AZ OLDALT
...Sora szemei hirtelen megnyíltak és öklét hangos csattanást követően süllyesztette a busz oldalába. Iszonyatos düh indult meg benne, ami addig munkálkodott, míg majdnem teljesen elvesztette az eszét. Különösnek találta a saját helyzetét. Az imént nézte le Ken-t, amiért egy apróságért teljesen kiborult. Erre fel most ő is... bár ő maga már azt hitte, végre vége lesz mindennek. Elmélkedését mindenki döbbenten figyelte, a hipnotikus helyzetet egy terepjáró felzúgó hangja zavarta meg. Sarah gyorsan megragadta Sora-t és visszarángatta a buszba, míg a többiek kíváncsian várták az érkező kilétét.
A busz zártsága nyugtatóan hatott a lányra. Érezte, hogy baj lesz. Szemei riadtan csillantak meg Sarah felé, aki azonnal értette őt és megragadta a kezeit. Sora úgy érezte, a tüdejét ki akarják tépni a testéből, vagy legalábbis iszonyú sújt terheltek rá, amitől a légzése felfokozódott, bár levegője alig volt. Torka teljesen kiszáradt és elviselhetetlen fájdalom szántotta végig minden egyes levegővételkor. Ajkai kicserepesedve remegtek, fájdalomtól elsötétült szemeit erősen szorította össze és tűrt. Ez a legjobb orvosság... Az orvosok is azt mondták neki, hogy ez a probléma lelki eredetű és igazán ők sem tudnak segíteni. Pszichológus? Ugyan, hiszen nem megőrült, csupán van egy kis problémája. Mindenkit elvesztett maga körül szépen lassan. Sarah lassan simogatni kezdte a lány arcát, fejét, amitől kissé lenyugodott és visszanyerte életerős mivoltát.
- Jobb már? – kérdezte, majd az igenlő bólintás után hirtelen pattant fel a lány mellől. – Most örülsz? – tárta szét a karjait cinikusan.
- Miről beszélsz? – egyenesedett ki Sora is.
- A részleteket nem tudom, de azt igen, hogy ez a Leon gyerek utánad koslat.
- És ez téged miért zavar? – pislogott értetlenül.
- Megváltoztál! – súgta erőteljesen. – Régen egyetlen pasinak sem adtad be a derekadat. Most meg itt az első jött-ment és képes lennél kapcsolatot létrehozni vele! De milyen áron? Belegondoltál már, mi lesz veled, ha ez kiderül? Ha? – lett egyre hevesebb. – A sajtó szétszed téged és őt is. De kettőtök közül lenne egy tippem, ki nem bírná ki.
- Sarah... – súgta a lány kissé összetörten.
- Leon előtted is sokszor csavarta el csinos lányok fejét kamerák kereszttüzében, és hidd el, hogy utánad is fogja. Neki nem vagy más, csak egy újabb préda. – nevetett.
- Ez nem igaz! Ha így lenne, akkor az elutasításom után továbbállt volna! – próbálta védeni, de Sarah kezdte megingatni eddigi szilárd elképzelését.
- Csak azért nem tette még meg, mert a jelen körülmények között senki sem jöhet szóba... rajtad kívül. Hidd el, amint megjelenik egy új nő a láthatáron, te már a múlté leszel a számára!
- Nem ismered őt! – súgta.
- Miért, te talán igen? – fonta keresztbe a karjait maga előtt a manager.
- Valamivel jobban, mint te... – köpte oda neki, majd meghallották, ahogy egy autó a közelben leparkol.
- Rendben. – fújt egyet a nő. – Ha Leon valóban olyan, mint amilyennek hiszed, akkor nem bánom! Tégy amit akarsz! Sőt, ha téged boldoggá tesz, még mellétek is állok! De ne feledd! Ha megbánt, én már talán nem leszek ott, hogy segítsek neked! Rendben van ez így? – nyújtotta felé a kezét.
Sora kissé megremegett belül. Emlékezett azokra az estékre, amiket egyedül kellett töltenie a raktárban, és párhuzamba állította azokkal az estékkel, amiket már Sarah, vagy Yuri védelme alatt vészelt át. Mennyivel jobb volt még, mikor egy senki volt és csak a zene szeretetéből kezdett el játszani. Jelen helyzete nem engedett meg magának akármilyen pihenést vagy kis nosztalgiát. Mélyen szívott a feszült légkörből, majd lassan eresztette ki megviselt tüdejéből a levegőt. Szemét kicsit lehunyta és igyekezett visszanyerni eddigi erejét, sikerrel. Szemében újra tűz és vihar tombolt, majd elfogadta a felé egyezségként nyújtott kart és szilárdan viszonozta. Sarah kicsit megkönnyebbült, de a szemében apró szomorúságot is fel lehetett fedezni. Mintha tudná a jövőt, amiben ez a lány igencsak összeroppan és ahogy megegyeztek, ő már nem lesz ott vele.
A lány performjának utolsó hangja is felcsendült és veszett bele a tomboló közönség hangjába. Testén ismerős bizsergés futott végig, mely kényeztetni kezdte nyakát, majd hátát. A közönség szeretete váltja ki belőle ezt az érzést. Egy pillanatra oldalra fordult és elégedetten tapasztalta, hogy May idegesen szaladgál fel és alá a színfalak mögött. Sora a kezébe vette a mikrofont és olyat tett, amire eddig még nem volt példa...
- Jó estét! – szólította meg közönségét.
- Mit művel? – hisztizett May hátul.
- Fogalmam sincs... Ilyet még nem csinált... – elmélkedett Kalos és tekintetét végigvezette elveszett lánya arcán és utána a mellette pattogó May-en, végül mindent tudóan elmosolyodott.
- Jól érzitek magatokat? – kérdezte Sora a közönségét, amit tombolás követett. – Ezt igennek veszem! Drága közönségem, az a helyzet, hogy az Ibara mára ennyi dalt hozott el nektek. – erre mindenki ütemesen skandálta a „vissza” kifejezést. – Igazán kedvesek vagytok! – indult volna le a színpadról, majd hozzá tette. – Ja és szeretnélek figyelmeztetni titeket, hogy a következő előadók sokkolni fognak titeket! Megkérek mindenkit, hogy ne tartsa magában a véleményét, ha meghallja őket! – kacsintott feléjük és eldobta a mikrofont.
A közönség teljesen összezavarodott, de az Ibara rajongók szinte megőrültek ott a helyszínen. May tettetett nyugalommal várta a lányt a színfal mögött, aki viszont szóra sem méltatva sétált el mellette.
- Igazad van, Sora. Sokkolni fogom őket... mert jó leszek... – kiáltotta hátra, amire a lány csak legyintett és testét elnyelte a homály sejtelmes sűrűje.
May végigillegette magát a színpadon és megjelenését némaság követte, ezzel még inkább növelve benne a félelmet a közönségétől. A régi arcokat, a fiú csapat többi tagját már kitörő örömmel fogadták a rajongók. May féltékenyen nézett végig a mámorban úszó fiúkon, akik egy-egy csábos tekintettel néztek végig az első sorban álló rajongó lányokon, teljesen elandalítva őket. Idegesen kopogtatta meg a mikrofont és a fiúkat kezdésre intette, de nem tudták, mit is játszhatnának. May egy manapság a toplistákat fenyegető számokat játszatott el a fiúkkal, akik a rutinosságuknak köszönhetően gyorsan belerázódtak a helyzetbe. A közönségnek azonban nem tetszett ez a fajta előadás. A merészebbek dobálni kezdték a színpadot és ott is csak az énekesnőt, aki hisztisen kerülgette a felé repülő apróbb tárgyakat. A közönség kezdett elszabadulni, és ezt a szervezők is észrevették. Megkeresték Sora-t, hogy csitítsa le rajongóit. A lány arcán diadalmas mosoly húzódott és ráérős léptekkel tért vissza a színpadra, és amint elérte feltűnt annak sarkában, mindenki kitörő örömmel éltette. May egy pillanatra azt hitte, hogy neki szól ez a szeretet, de ahogy hátrafordult, kénytelen volt beismerni, hogy elbukott. Leviharzott onnan, be egyenesen a felhúzott, elkülönített sátorba, hogy kiduzzogja magát.
- Na milyen volt? – kérdezte a hallgatóságát Sora, mire hatalmas fújolás kerekedett. – Ugye mondtam... – legyintett a távozó lány felé.
Sora gyorsan visszahívta a színpadra csapata többi tagját is és egy igazán ütős zenével távoztak innen.
Olivia Lufkin - Wish
/Egy csillogó fény szélért kiált, és egy mosoly eloszlatja a csendet. A szemedben bujkáló angyal így suttog: Csak most kezdődik minden./Érzed már? Érzed? Úgy érzem, mintha egy hullám teljesen elnyelne engem. A szívemet nyomja. A szívemet nyomja. Így hát visszatartom a lélegzetem és kitárom kezeim./ Ez a világ teljesen más, mint tegnap volt. Semmit sem látok, csupán téged. Szárnyaló kívánságom feltépte az eget egy túlcsordult világgal szövetkezve./ Egy ragyogó fény vakította el a szemem, és én hezitálás nélkül rohantam feléd, de csendesedő szívemet megpihentettem, mintha valamiféle kegyetlen túrán vettem volna részt./ Érzed már? Érzed? Ahogy az idő irgalmatlanul halad tovább. A szívemet nyomva. A szívemet nyomva. És szabadon eresztettem gondolataimat./ Már nincs szükségem jövőre, vagy ígéretekre többé. Az, hogy velem vagy, nekem elég. Szárnyaló kívánságom a hangomat darabokra tépi és darabokra tépi a hullámzó csillagokat. /...Érzel engem?.../ Ez a világ teljesen más, mint tegnap volt. Semmit sem látok, csupán téged. Szárnyaló kívánságom feltépte az eget egy túlcsordult világgal szövetkezve./ Már nincs szükségem jövőre, vagy ígéretekre többé. Az, hogy velem vagy, nekem elég. Szárnyaló kívánságom a hangomat darabokra tépi és darabokra tépi a hullámzó csillagokat.
- Mégis mit képzelsz magadról te szajha? – csapott le Sora-ra a koncert végén May.
- Talán meglepődtél? Mégis mit hittél? Hogy a zenészek élete csupa öröm és boldogság?
- Nem! De akkor sem szabotálhatod a műsoromat! – hisztizett.
- A műsorodat? Édesem, nem csak te vagy ott a színpadon, ha nem vetted volna észre! Ott van Yuri! Remek gitáros, ahogy Leon is a basszussal! Kalos-on kívül senki sem tud így dobolni és beindítani az embereket!
- Lehet, hogy ott vannak, de nélkülem senkik! – fonta keresztbe maga előtt karjait May.
- És úgy tűnik, veled is azok... – köpte oda.
- Mit mondtál? – emelte meg szemöldökeit.
- Jól hallottad! Te választottad magadnak ezt az életet. A bosszú vagy hatalomvágy hajtott. Hát akkor készülj fel, May Wong, mert ez nem lesz egy gyalog galopp. Üdvözöllek a világomban, szivi! – hengerelte le a lányt, aki meg sem tudott mozdulni a lányból áradó magabiztosságtól, szilárdságtól és tűztől.
Sora győzelemittasan vonult végig fiúk előtt, csapata előtt és a fotósok kereszttüzén át a turnébuszig. Arcán veszélyes mosoly feszült és még pár autógrammot is kiosztott a rajongóknak, majd stílusosan távozott. Egy riporter még kérdezni akart valamit tőle, de rá sem figyelve indult el a busz belsejébe, hogy elnyelje testét a sötétség. A többiekre most nem voltak annyira kíváncsiak. Sora sóhajtott egyet, mikor úgy hitte, egyedül van. Tévedett. A busz végében egy apró alak figyelte őt türelmesen.
- Ez szép volt. - dicsérte őt Sophie
- Köszönöm! - hajolt meg kissé a lány és lehuppant egy székbe.
- És most mi lesz? Kilépsz a bandából és egyedül folytatod? - ült le vele szemben.
- Mi van? Miről beszélsz? - húzta össze a szemöldökét.
- Ez a nagyzolás, ahogy végigvonultál előttük. Elismerem, lehengerlő volt. De nem hagytál magad mögött valamit? Inkább valakit... sőt... egy csomó embert! - kelt ki magából.
- Nem hagytam őket! Csak elláttam May baját és erősnek kellett maradnom. Hogy nézett volna ki, ha utána agyatlan csitriként borulok a többiek nyakába? - nevetett.
- A barátaid nyakába ugrottál volna... ez sosem szégyen, vagy gyengeség. - nyugodott le a kislány.
- Mit tudsz te... - vette elő cigarettáját és szájához emelte, majd meggondolta magát.
- Szóval szerinted én is agyatlan vagyok? - csillogott titkos könnyektől a kislány.
- Félreérted! Mindent összekavarsz! - nyomta el a meggyújtatlan cigarettát az üres hamutálban.
- Rendben. Akkor én most megyek is! - állt fel és válaszra sem méltatva Sora-t, eltűnt.
Sora mosolyra húzta az ajkait és magában egy szebb, nyugodtabb holnapot remélt. Úgy hitte, csak Sophie reagálja túl a dolgokat, és a barátai, a csapata mind megértik azt, amit tett. Álomra hajtotta a fejét és egész éjjel édesen aludt, egészen másnap kora reggelig, amikor valaki becsörtetett hozzá és egy adag papírt vágott a fejéhez. Mérgesen, kócosan kelt fel és vizsgálta a papírdarabot. Egy újság volt... épp most érkezett meg... a címoldalon pedig ő virított több képen is. Egy könnyű mosollyal nyugtázta, hogy jól nézett ki tegnap. Aztán tekintete lejjebb csúszott a szalagcímig... Botrányba fulladt a békítő turné!
- Ez meg mi? - dörzsölte meg szemeit, mintha nem látná jól, majd Sarah-ra, reggeli ébresztőjére nézett.
- Hát nem ezt akartad? - nézett rá csalódottan.
- Én csak May-t...
- ÉBREDJ MÁR FEL! - kiabált türelmét vesztve. - Itt már rég nem May-ről van szó! Mikor fogod már fel, hogyha annak a csitrinek ártasz, akkor a fiúknak is, és rajtuk keresztül az Ibara-nak!
- Ne vidd túlzásba! - állt fel alkalmi ágyából.
- Én ne vigyem túlzásba? Érdekes! Akkor vajon miért hívott fel az imént a lemezcég igazgatója? Hm?
- Felhívott? Miért?
- Magyarázatot várt... Azt mondta, hogy ma utazz vissza és számolj be nekik mindenről!
- Ma? De a koncert!?!?! - esett kétségbe.
- Majd Layla átveszi! - oldotta meg hirtelen a problémát. - Öltözz! - vágta a lányhoz a ruháit - Tíz perced van!
