A Rosings-parkban l�v� Oswald birtok cs�ndj�t egy hatalmas ord�t�s r�zta meg. Mintha csak egy vak�t� vill�mot k�vet�, eget renget� mennyd�rg�st hallhattunk volna. Ez az �v�lt�s pedig nem m�shoz tartozott, mint Leon Oswaldhoz.  Sz�rny� �s keserves f�jdalom j�rta �t sz�v�t s esz�t. Teste remegett, ahogy kezei is, melyben levelemet tartotta. Hirtelen azon kapta mag�t, hogy s�r. S�r egy l�ny miatt, akit teljes sz�v�b�l szeretett. Egy l�ny miatt, akit �r�kre elvesztett. Az egyetlen f�nyforr�sa, az egyetlen rem�nye v�gleg kihunyt.  K�nnyei meg�ll�thatatlanul v�gigfolytak nemesi arc�n, majd nagy er�fesz�t�s �r�n, de baldachinos �gy�hoz vonszolta mag�t, �s le�lt. A kez�ben l�v� pap�rlapot f�lemelte, s �jra �s �jra olvasni kezdte:  

„Kedves Leon! 

Mikor megtudtam, hogy ki is vagy val�j�ban sz�rny� d�h�t �s k�ts�gbees�st �reztem. Mintha el�rult�l, s becsapt�l volna.
Sz�rnyen �rzem magamat. K�t v�laszt�si lehet�s�gem van: hogy a sz�vemre, vagy az eszemre hallgassak. Az eszem azt dikt�lja, hogy a k�nnyebb utat v�lasztva elmenek�ljek. A sz�vem... A sz�vem, pedig, hogy ut�nad menjek, s Veled lehessek.
Csakhogy �n m�gis az eszemre hallgattam. K�rlek, bocs�ss meg!
A m�reg, melyet megittam lassan, de biztosan hat. Nemsok�ra nem fogok �rezni semmilyen f�jdalmat, semmilyen szenved�st, �s odafentr�l fogok R�d vigy�zni.
A legboldogabb ember voltam, mikor megismerhettelek. Csak k�sz�netet tudok mondani a sz�p eml�kek �s a var�zslatos �jszaka miatt. K�sz�n�m, hogy szerethettelek.
Leon, k�ny�r�gve k�rlek, felejts el engem! L�gy boldog egy m�sik n�vel, akit igaz�n szerethetsz, �s vele lehetsz �leted v�g�ig. El kell, hogy felejts!
�s k�rlek, bocs�ss meg d�nt�sem miatt, de nem volt m�s v�laszt�som. A m�ltat m�r nem tudjuk megv�ltoztatni, de a j�v�t igen! �s �n boldog j�v�t k�v�nok neked!
M�g egyszer k�sz�n�m a gy�ny�r� perceket! Vigy�zz magadra, �s h�godra, Sophie-ra is! Legyetek boldogok!
�r�kk� szeretni foglak, Leon!  

�g veletek:
Sora Valentine”    

Hamarosan azt vehett�k �szre, hogy a r�pke pillanatra el�bukkan� a vil�goss�got ad� Nap hirtelen elt�nik, s a csendes szob�ra - melynek csendj�t csak a k�t szem�ly halk zokog�sa t�rte meg -, s�t�ts�g borul. Szomor�, �s fekete lepel takarta el a ragyog� Nap f�ny�t; a k�nnyfelh�k s�rni kezdtek, mintha csak Vel�k akartak volna egy�tt �rezni. Hamarosan vill�mok, �s d�rg�sek csatlakoztak a megtiszt�t� es�cseppekhez, s�v�t� sz�llel v�gigf�jva a t�jon. Mintha csak Leon lelk�be pillantottunk volna. Hirtelen ajt�nyit�d�sra figyeltek fel, ahol. Mrs. Oswald �llt. Agg�dva pillantott k�t szeretett gyermek�re.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte l�gy ugyanakkor egy�tt �rz� hangon. A k�t fiatal lehajtott fejjel hallgatott, mik�zben k�nnyeik a f�ld�n haltak meg. - Az Isten szerelm�re, Leon, Sophie, v�laszoljatok m�r!
- K�rem, any�m, most hagyjon b�k�n... - suttogta Leon meggy�t�rt hangon.
- H�t itt meg mi t�rt�nt? - k�rdezte az apja is d�bbenettel az arc�n, miut�n bel�pett. Sophie sz� n�lk�l odas�t�lt Leonhoz, �s �t�lelte, v�ll�n s�rva.
- Ne f�lj b�tyus, minden rendben lesz...
- Nem halhatott meg, Sophie! Neki �lnie kell! �rzem, hogy �l! Tudom! - Leon szorosan mag�hoz vonta, �s testv�rien �t�lelte h�g�t.
-  A lev�l igaz, Leon! Ezt � �rta - Sophie �gy besz�lt, mintha csak �k ketten lettek volna a szob�ban. - �s �gy a h�r is igaz. Annyira sajn�lom, b�tyus!
- Nem! - �llt f�l. - Nem halhatott meg! Nem hagyhatott itt!
- Kicsoda, Leon? - k�rdezte az apja egyre idegesebben. Leon r�emelte k�nnyel �ztatott arc�t, s szemeit, melyben m�rhetetlen f�jdalmat �s keser�s�get l�thatott k�t sz�l�je.
-  K�rlek, hagyjatok most magamra! - suttogta, majd megfordult, �s az ablak�hoz s�t�lt.
-  Addig nem megy�nk el innen, ameddig nem mondj�tok el, hogy mi a pokol folyik itt! A francba is, a sz�leitek vagyunk! - mondta az apja �k�lbe szor�tott k�zzel.
- Sora meghalt! - suttogta Sophie. Leon lehajtotta a fej�t, s k�nnyei m�g jobban �ztatt�k gy�ny�r� m�rv�nyarc�t.
- Ki az a Sora? - �rtetlenkedett a h�z ura. Elizabeth csendben hallgatott p�r l�p�ssel arr�bb.
- Sora az a l�ny volt, akit Leon teljes sz�v�b�l szeretett. - egy vill�m vil�g�totta be a gazdag b�torokkal berendezett szob�t, a benne l�v� n�gy szem�lyt, �s azt a csillog�, k�nnyekkel teli f�stsz�rke szemp�rt.
- �, teh�t az... - mondta nyugodtabban Matthew. Hangj�ban semmilyen egy�tt�rz�st nem hallhattak az ott l�v�k. - Az a n� egy kis senki volt, nem illett hozz�d. �s most, hogy elt�vozott... - el�gedett mosolyra h�zta sz�j�t. - Hmm... Akkor most m�r nem tart vissza semmi, hogy feles�g�l vedd Melissa gr�fn�t. - mindenki d�bbenten n�zett. - Remek, h�rom nap m�lva esk�v�... - de mondat�t nem fejezte be, ugyanis Leon pillanatok alatt ott termett el�tte, �s megragadta a dr�ga anyagb�l k�sz�lt inget a mellkas�n�l. A f�rfinak elakadt a l�legzete is. Leon szeme d�h�s �s f�jdalmas szikr�kat sz�rt.
- Azonnal takarodjon a szob�mb�l, vagy elfelejtem, hogy ki maga, ap�m! - sziszegte fenyeget�en a fogai k�zt. - M�gis hogy a fen�be k�pes m�g mindig arra a rohadt esk�v�re gondolni? Gy�l�l�m azt az ideges�t� kis csitrit... �s csakhogy tudja: mag�t is teljes sz�v�b�l gy�l�l�m! Eg�sz �letemben azt csin�ltam, amit maga mondott! Eg�sz �letemben �gy t�ncoltam, ahogy maga f�ty�lt! - Leon m�g soha nem mag�zta az apj�t. Szeretettel �s b�szk�n n�zett fel r�. Az ez�sthaj� mindig a legjobb �s legel�kel�bb f�rfik�nt viselkedett, mindig csak dicsekedni lehetett vele, ilyen s olyan b�lokon. De most... - Soha nem tehettem azt, amit igaz�n szerettem, amire igaz�n v�gytam! Soha nem hallgatott meg! �n meg nem sz�lhattam vissza, mindig elviseltem, amit maga akart! De most ebb�l el�g! M�g egyszer, utolj�ra hangs�lyozom: nem veszem el Meliss�t! - sz�tagolta az utols� n�gy sz�t - �s ha Sor�ra m�g egyszer, csak egyetlen egyszer rossz sz�t mer mondani...
- Leon! K�rlek, hagyd abba! - sz�lt ijedten Elizabeth. A f�rfi nem fejezte be a mondat�t. Egy ideig n�zte apja tekintet�t, v�g�l engedett a szor�t�son, s kezeit elemelte a mellkas�r�l.
- T�vozzon a szob�mb�l! - d�r�gte.
- Mi lett az �n fiamb�l? - suttogta Matthew. - Mi lett az �n okos, �s intelligens fiamb�l, akit mindenki �r�mmel fogadott a gazdagok k�reiben. - n�zte a h�ttal �ll� fiatalabbik Mr. Oswald-ot. - Akkor ezt j�l v�sd az eszedbe, Leon: ha nem veszed el Meliss�t, akkor egyetlen egy fontot sem kapsz majd �r�ks�g�l. V�lassz Leon! Feles�g�l veszed Meliss�t, vagy t�bb� nem mondhatod magadnak gazdagnak... nem mehetsz b�lokba, nem vehetsz magadnak sz�p ruh�kat, nem fognak a l�baid el�tt heverni a gazdag n�k ezrei.
- Mag�nak csak ennyit jelent a p�nz? - k�rdezte, mik�zben megfordult. - Akkor ezt j�l v�sse az esz�be: nem �rdekel. Nem �rdekel, hogy nem kapok semmit sem. Tulajdonk�ppen emiatt szenvedtem olyan sokat, mert gazdag voltam. Mert gr�f voltam. - szor�totta �k�lbe kezeit.
- Pontosan ez�rt kell elvenned egy hozz�d ill� n�t, aki okos, sz�p, �s kedves.
- T�vedsz, ap�m! - sz�lt k�zbe Sophie. - Melissa egy�ltal�n nem olyan, mint amilyennek te hiszed! �s csak, hogy tudd, ha nem j�tt volna ut�nunk, akkor most minden rendben lenne, �s nem l�tn�d a fiadat ennyire szenvedni. Leon t�nyleg szerette Sor�t. � olyan kedves, �s meg�rt� volt. Seg�t�k�sz �s emellett gy�ny�r�. �s kit �rdekel, hogy nem volt gazdag? Akkor is, tehets�ges volt. A legeslegtehets�gesebb rajzol�, akivel valaha is tal�lkoztunk. Itt, Angli�ban sem tal�lunk ennyire tehets�ges m�v�szt, mint �. Annyira rossz hallani, hogy �gy besz�lsz r�la, mikor nem is ismered. - a kisl�ny szemei is k�nnybe l�badtak. Apjuk csak �llt, �s n�zett. Majd nagyot s�hajtva kil�pett a szob�b�l, becsukva maga m�g�tt az ajt�t. �desanyjuk csak n�zett, majd nagyot s�hajtott, �s k�zelebb l�pett feld�lt fi�hoz.
- Kicsik�m! - �lelte �t Leont. A f�rfi szorosan �t�lelte �desanyj�t, majd zokogni kezdett v�ll�n. A n� vigasztal�an simogatta fej�t, mik�zben megnyugtat� szavakat suttogott f�l�be.
- Annyira... szerettem... - szipogta. - Ha nem j�tt volna Melissa, akkor m�g mindig mellette lehetn�k. - szomor� tekintettel n�zett fi�ra.
- Akarsz r�la mes�lni? - k�rdezte l�gyan. �szre se vett�k, hogy Sophie ek�zben hangtalanul kil�pett a szob�b�l. Elizabeth k�nyelmesen h�trad�lt az �gyon, fia fej�t a mell�re h�zta, s �gy nyugtatta tov�bb.
-  Olyan gy�ny�r� volt... Olyan kedves �s seg�t�k�sz. Sz�p, gesztenyebarna tekintete volt, �s hossz� h�tk�z�pig �r� lil�s haja. Az alakja pedig v�kony �s t�r�keny volt, de ugyanakkor fens�ges. A b�re puha, az ajkai... sz�pen �veltek, �s finomak. - esz�be jutott az els� cs�k�k. - Nem sokkal azut�n tal�lkoztunk, miut�n meg�rkeztem. Kipakoltunk a sz�llod�ban, majd �n kimentem a teraszra. Ott l�ttam meg �t legel�sz�r a parkban, ahogy rajzol, �s a kiskuty�ja j�tszik k�r�l�tte. M�r akkor megfogott benne valami. El�sz�r csak egy �jabb tr�fe�nak tekintettem, de azt�n r�j�ttem, hogy � sokkal, de sokkal m�sabb, mint a t�bbi n�. - kis sz�netet tartott. - Egy f�rfi megfogta a t�sk�j�t, �s elrohant vele, � meg ut�na futott. �pp akkor l�ptem ki a hotel ajtaj�b�l, �s �n is ut�na futottam, hogyha valami gond t�rt�nik, akkor seg�teni tudjak neki. De szerencs�sen vissza tudta szerezni a t�sk�j�t, �s visszafele indult, amikor valamiben megbotlott, �s egyenesen r�m esett. Olyan k�zel volt hozz�m. Mellkasomon �reztem a sz�v�nek dobog�s�t, arca alig volt p�r centire az eny�mt�l. A tekintete meglepett, �s d�h�s volt. Csak n�zt�k egym�st, amikor megel�geltem, �s megcs�koltam. Magam sem tudom m�rt, de annyira megk�v�ntam �s nem b�rtam nemet mondani. V�g�l is visszacs�kolt. Olyan gyeng�d, �s l�gy volt. M�g soha, senki nem cs�kolt �gy. Azt�n persze ezut�n j�l felk�pelt, de h�t meg is �rdemeltem... - futott �t egy halv�ny mosoly arc�n. - Egyre t�bbet tal�lkoztunk. Megtudtam, hogy Sophie oszt�lyt�rsa, �gy direkt �gy terveztem a napomat, hogy a k�zel�be lehessek. Persze, �n bolond nem mondtam el neki, hogy val�j�ban ki is vagyok.
- Nem mondtad el? - k�rdezte �desanyja.
- Nem. - r�zta meg fej�t. - Azt mondtam, hogy Leon Oldham vagyok, �s P�rizsb�l j�ttem.
- �, Leon! Az �n le�nykori nevemet haszn�ltad? - lep�d�tt meg. - Teh�t azt mondtad neki, hogy Oldham vagy, �s hogy P�rizsb�l j�tt�l, vagyis ahonnan az ap�d sz�rmazik. �, fiam!
-  Tudom, m�r az elej�n meg kellett volna neki mondanom. Akkora egy barom vagyok! - s�hajtott fel. - De akkor m�g nem ismertem, �s nem tudtam r�la semmit. Azt hittem, hogy ugyan olyan, mint a t�bbi l�ny, �s csak az�rt akarna velem lenni, mert tudja, hogy gazdag vagyok. De r�j�ttem, hogy Sora nem ilyen. - r�zta meg a fej�t. - De akkor m�r t�l k�s� volt, hogy elmondjam neki. Beleszerettem.
-  �rtelek fiam. De kicsim, nem j� dolog a hazud�s.
-  Tudom, any�m. Akkor �gy gondoltam a leghelyesebbnek. - majd elgondolkodott, �s tov�bb folytatta: - Az egyik nap Sophie megf�zte Sor�t, hogy rajzolja le �t. Tudod, hihetetlen�l tehets�ges. Engem is pikk-pakk alatt ugyan �gy lerajzolt... Mintha csak t�k�rbe n�ztem volna. Amikor haza ment�nk volna, hatalmas vihar t�rt ki. M�g az orrunkig se l�ttunk el, �gy szakadt az es�. Azt�n Sora azt javasolta, hogy aludjunk n�la. Mi meg vonakodva, de elfogadtuk. Sophie azonnal elfoglalta a kanap�t, �gy mi ketten egy �gyon aludtunk. A vihar k�vetkezt�ben az �ram is elment, �s amint j�tt volna a szob�j�ba, elesett. �n meg odamentem, hogy seg�tsek neki, de valamiben �n is megbotlottam, �s egyenesen r�estem. Ism�t megcs�kolhattam. F�lemeltem, majd visszavittem a szob�ba. Olyan gy�ny�r� volt, mikor aludt. �n meg hihetetlen�l boldog, hogy reggel mellette kelhetem. Azt�n, �gymond „hozz�k�lt�ztem”. �s mind a ketten boldogok voltunk. De tudtam, hogy hazudok neki, �gy pr�b�ltam elmondani neki, hogy ki vagyok, de valami mindig k�zbej�tt. - kis sz�netet tartott.
-  �s ut�na? Mi t�rt�nt?
-  J�tt az a fogad�s.
-  Fogad�s?
- P�r nappal az ut�n, hogy megismertem, egy fogad�st k�t�ttem vele, csakhogy m�g k�zelebb ker�lhessek hozz�.
- T�nyleg? - anyja arc�n egy kis mosoly bujk�lt.
- Igen. �n azt mondtam, ha egy h�t alatt � megtan�t engem rajzolni, akkor b�rmit k�rhet cser�be. �s ha �n megtan�tom �t t�ncolni, akkor �n k�rhetek t�le valamit. Ha meg d�ntetlen lesz, akkor mind a ketten k�rhet�nk valamit. - nagyot s�hajtott. - Ez az egy h�t hamar eltelt. �s az eredm�ny d�ntetlen lett. Azt�n j�tt az az este.
-  Milyen este?
- Mikor meg akartam lepni. Az elej�n annak tudtam be, hogy a fogad�s miatt k�sz�tek neki egy romantikus vacsor�t, de m�gis m�s miatt volt: �r�met akartam neki okozni. Tudod, � rengeteget szenvedett az �let�ben. A sz�lei eldobt�k magukt�l, �s egy olyan h�zasp�r vette �t sz�rnya al�, akinek nem lehetett gyermeke. Sora egy emeletes h�zban lakik... lakott... - ism�t ellept�k a k�nnyek szem�t. Pr�b�lta visszatartani. - Teh�t, visszat�rve, az emeletes h�z tetej�re szerveztem a vacsor�t. Az eg�sz olyan csod�latos volt. �s ezut�n... ezut�n...
-  Igen? - k�rdezte k�v�ncsian.
-  Lefek�dtem vele... J�, ne n�zz �gy anya... De � t�nyleg... T�nyleg meg�rdemelte. Vele nem �gy j�tszottam, mint a t�bbi n�vel. Soha senkivel nem voltam ilyen boldog, mint vele. Olyan... gy�ny�r� volt, olyan finom, �s... - megt�r�lte szem�t, de mondat�t nem fejezte be. - M�snap, pedig k�nnyezve l�ttam az ablakban. Hajnal volt. Azt hittem, f�jdalmat okoztam neki, �s az�rt s�r. De k�zben azok �r�mk�nnyek voltak. �, anya, az�rt s�rt, mert boldogg� tettem. Legal�bbis r�szben. Ugyanis m�g az�rt is k�nnyezett, mert tudta, hogy el fogok menni, �s azt hitte, hogy �r�kre el fogom felejteni. De erre k�ptelen vagyok. Bevallottam neki, hogy szeretem. Olyan boldog volt, �t�lelt, �s ism�telten megcs�kolhattam. �s kider�lt, hogy akkor volt a sz�let�snapja. Meg akartam lepni �t, �gy mik�zben a parkba s�t�ltunk, gyorsan elk�redzkedtem, �s a k�zeli �kszeres boltba mentem. Egy gy�ny�r� gy�r�t vettem neki. Dr�ga volt, de h�t az kit �rdekel? Oda akartam neki adni, miut�n v�gre elmondtam, hogy ki is vagyok val�j�ban. De sajnos ism�telten k�zbej�tt valami... pontosabban valaki: Melissa... - mondta ki gy�l�lk�dve annak a n�nek a nev�t. - �s mindent elrontott. Sora megtudta, hogy a val�di nevem Oswald, �s hogy Angli�b�l j�ttem. No meg hogy Melissa a menyasszonyom, �s hogy �n meg egy gr�f vagyok. Az a boszorka... - szor�totta �k�lbe a kez�t. - �, anya! Veszekedt�nk, �s mind a ketten s�rtunk. Soha, de soha nem s�rtam senki, �s semmi miatt. De miatta igen! Anya, s�rtam, mert csal�dott bennem. Arra k�rt, hogy felejtsem el. Azt�n az es�ben elrohant, �s t�bbet nem l�ttam. �s nem is l�thatom most m�r, soha... - ism�telten s�rni kezdett. - �n t�nyleg szerettem! S�t im�dtam! Anya, hogy fogok �n �gy tov�bb �lni? - k�rdezte k�ts�gbeesetten.
- Css, kicsim! Az id� nagyon j� orvos. Be fognak gy�gyulni ezek a sebek, hidd el, fiam.
- Ezek a sebek nagyon m�ly sebek, anya! Miattam halt meg! - bontakozott ki az anyai �lel�sb�l, majd lehajtott fejjel f�l�llt, �s a rajzolt k�pemhez l�pett. - Soha t�bbet nem tudok egy n�t �gy szeretni, mint �t. - h�zta v�gig arcom vonal�t remeg� ujj�val.
-  Megn�zhetem? - k�rdezte gyeng�den.
-  Igen, tess�k. - ny�jtotta �t.
~   Hmm... M�rt ilyen ismer�s ez a l�ny? - gondolta. - Mintha m�r l�ttam volna valahol. Olyan a mosolya, mint... mint... Eleanor�nak... - d�bbenten kerekedtek ki szemei.
-  Any�m, minden rendben?
- Igen, persze. � t�nyleg gy�ny�r�, fiam! De mondd csak, hogy halt meg? - k�rdezte �vatosan.
- M�rget vett be.
- M�rget? Szeg�ny l�ny.
- Any�m, miattam halt meg! - t�rdelt le. - Miattam vetett v�get az �let�nek. �n ezt soha nem tudom megbocs�tani magamnak. - egy vill�m cik�zott az �gen, majd egy d�rg�s k�vette �tj�t.
- Fiam. Most pihenj le! Pihenj le, �s ut�na visszamegy�nk Los Angeles-be.
- Visszamegy�nk?
-  Igen, Leon! �gy �rzem, tartozom neked annyival, hogy elviszlek a s�rj�hoz. De m�g egy k�rd�s van a fejemben...
-  Mondd, any�m!
- Hogy mi a teljes neve?
- Sora Valentine. - suttogta.
- Sora Valentine - ism�telte. - Rendben, akkor most pihend ki magadat. - sim�totta meg a fej�t. - Minden rendben lesz, kisfiam! - cs�kolta homlokon.
- K�sz�n�m, hogy meghallgatt�l! - �lelte �t, majd megfogta a rajzolt k�pet, �s led�lt �gy�ba. A sok kimer�lts�g, �s fesz�lts�g miatt p�r perc m�lva egyenletes szuszog�sa el�rulta, hogy m�r r�g egy boldog �lomvil�gban pihen. Elizabeth halkan kil�pett a szob�b�l. M�g egyszer utolj�ra r�n�zett fi�ra, majd becsukta az ajt�t. Gondolatai k�r�l�ttem j�rk�ltak. 
- Sora Valentine... - suttogta, s f�rje dolgoz�szob�ja fel� indult.