20. fejezet


A nap arany f�nnyel vonta be a szob�t, amiben k�t fiatal szuszogott egym�shoz kucorodva. Annyira aranyosak voltak. Elfeledtett�k velem a f�jdalmat, ami mostan�ban �lland� vend�g volt reggelente. Nem b�rtam szabadulni a l�tv�nyt�l. Leon er�s karokkal fonta k�zbe Sor�t, mintha m�g �lm�ban is v�delmezni akarn�. Sora arca b�k�s von�sokkal fogadta a gesztust. Tudtam, hogy mennem kellene, nehogy felkeltsem �ket, ezzel megt�rve az idillt, de annyira r�g�ta v�rtam, hogy �jra �gy l�thassam �ket. �lltam megk�v�lten, nekid�lve az ajt�f�lf�nak, kicsit zih�lva, kapkodva a leveg�t �s elmer�ltem a boldogs�gban, hogy �letem k�t legfontosabb szem�lye ism�t boldog, r�ad�sul egy�tt. Nem ismertem a k�r�lm�nyeket, ami ism�t egym�s mell� sodorta �ket, de nem is volt igaz�b�l fontos sz�momra. A l�nyeg, hogy �gy l�tom �ket, �s ez �letem alkony�t beragyogta. Nem azt mondom, hogy nem f�lek m�r a hal�lt�l, de nem f�ltem t�bb� azokat, akiket h�trahagyok.

* * *

Sora v�g�l nem menek�lt el t�lem, se m�snap reggel, se az ut�na k�vetkez�k�n. Im�dtam mellette �bredni. Mindig olyan volt a tekintete, amikor felkelt, �s el�sz�r kinyitotta a szem�t, mintha minden alkalommal r�csod�lkozna, hogy mellette vagyok. Odaad�ssal szerett�k egym�st, nem eml�kezve a rosszra, �s csak a j�b�l �p�tve �j v�rat magunknak. M�r h�napok teltek el az�ta az este �ta. Sora �j k�nyvbe kezdett, de meg kellett �g�rnie, hogy boldog v�ge lesz. A felelete erre az volt, hogy am�g �gy t�nik, nem is lehetne enn�l jobb az �lete, a k�nyvei is ezt fogj�k sugallni.

A legnagyobb meccs tal�n az volt, amikor el�sz�r tal�lkoztunk �jra Yurival. Eml�kszem Sora nem volt otthon, mert a kiad�j�val kellett tal�lkoznia. Persze, hogy a b�tyja el�bb �rkezett. A hangulat fesz�lt volt. Kalos pr�b�lta oldani a fesz�lts�get, de nem nagyon siker�lt. Felszakadtak a r�gi sebek, el�t�rbe ker�ltek a r�gi v�dak. �lt�nk egym�ssal szemben, �s hi�ba forogtak egym�s k�r�l a gondolataink, nem sz�laltunk meg. Azt�n megj�tt Sora. Nemes egyszer�s�ggel libbent be az ellens�ges l�gt�rbe. Hatalmas puszit adott Yuri arc�ra �s suttogott valami a f�l�be, azt�n fel�m indult �s az �lembe huppant. Nem t�r�d�tt Yuri arckifejez�s�vel, sem az �n megfesz�l� izmaimmal. �tkarolta a nyakamat �s olyan mosollyal n�zett k�r�l, amit mindig aj�nd�knak v�ltem, ha felf�nylett az arc�n. Az a m�rhetetlen boldogs�g vil�g�tott rajta, ami ritka mad�r volt az � arc�n. Magamhoz szor�tottam �s hagytam, hogy bet�ltse orromat az �desen ismer�s illat. � �rdekl�d� szemekkel tekintett fel r�m, de �n csak megr�ztam a fejem.

Yuri m�g egyszer elkapta Sor�t, hogy sz�mon k�rje. Csak az � d�h�s hangja �s Sora higgadt v�lasza t�lt�tte be a szob�t. Kalos megk�rt, hogy ne menjek be.

- Na de mi�rt Sora? H�t semmib�l nem tanulsz.
- Szerelmes vagyok bel� Yuri.
- �s ez el�g?
- Egyel�re igen.
- �s mi lesz k�s�bb?
- Neked is kell valaki. Valaki, akihez hozz�b�jhatsz, egy es�s d�lut�non. Akihez menek�lhetsz, ha r�d t�r a m�lab�. Aki jobban ismer, mint b�rki m�st a vil�gon. Azt akarom, hogy �jra boldog legy�l. Eml�kszel, amikor ezeket a szavakat mondtad nekem? Amikor pr�b�lt�l r�venni, hogy legyek �jra boldog? N�zz r�m Yuri �s l�ss engem. � az! �rted? � az, akir�l besz�lt�l. � az, akihez menek�lhetek, aki mindig itt lesz, aki megvigasztal, ha r�m t�r a m�lab�. Hozz� akarok tartozni �s nem csak egy ideig, hanem �r�k �letemre.
- Te t�nyleg szereted…

Szinte l�ttam magam el�tt Yuri d�bbent arckifejez�s�t, de bennem csak az im�nti mondatok �rv�nylettek. Hozz�m akar tartozni, �r�kre. Nem tudtam uralkodni magamon, �s azon kaptam magam, hogy a kezem a kilincsen nyugtatom �s hatalmasra t�rom az ajt�t, ahogyan a sz�vemet is.

- Gyere hozz�m! – k�rtem �t.
- Tess�k Leon? – n�ztek r�m hitetlenkedve mindketten, de a k�rd�s m�gis Yurit�l j�tt.
- Gyere hozz�m Sora – k�rtem �jra.

Ell�pett Yurit�l �s hitetlenkedve n�zett fel�m. Majd tekintet�n �tsuhant valami �s m�r csak a boldogs�got l�ttam azokban a gy�ny�r� szemekben. Lassan g�rd�lt v�gig egy k�nnycsepp az arc�n �s csak ennyit suttogott fel�m: „�r�kre”.

* * *

Az esk�v� viszonylag hamar megtartottuk, egy�rtelm� okok miatt. Mindketten azt akartuk, hogy Kalos ott legyen rajta. Eml�kszem, ahogy idegesen ott �lldog�ltam az olt�r el�tt, �s sz�rakozottan tekintgetem mindenfel�. Nem tudom mikor volt az a pillanat, amikor elhittem, hogy ez t�nyleg velem t�rt�nik. El�rtem azt, amire p�r h�napja m�g a legmer�szebb �lmaimban is csak f�lve gondoltam, nehogy hi� �br�ndokba kergessem magamat. Kevesen voltunk csak a templomban. Nem is akartunk nagy felhajt�st. Amikor felcsend�lt az a bizonyos dallam, megfagyott bennem a v�r. Befejeztem a n�zel�d�st, �s egy pontra fix�ltam magam el�tt. F�ltem h�tran�zni Sor�ra. F�ltem, hogy … Nem is tudom mit�l. Csak megrettentem. Er�t vettem magamon �s sz�p lassan leend� feles�gem fel� fordultam. Mindenki meghat�dott tekintettel n�zett Sora fel�, akit Yuri k�s�rt fel�m. Most mindenkinek � volt a leggy�ny�r�bb. �s nekem? Ha azt mondan�m, hogy gy�ny�r�, sz�p, k�v�natos vagy �ppen csod�latos nem biztos, hogy le�rn�m azt az �rz�s-kavalk�dot, amit most bennem �rv�nylett. � volt sz�momra minden ebben a pillanatban. Azok a l�p�sek voltak a legdr�g�bb kincseim, amikkel fel�m k�zeledett, �s a legszebb �g�retek pedig, amiket Sora szemei sug�roztak fel�m. Mert nem volt most ott helye m�lab�nak vagy szomor�s�gnak. Felismertem v�gre, hogy mennyit jelentek Sor�nak, �s abban a percben b�tran ki mertem jelenteni, hogy neki is �n jelentek mindent, hogy az �n mosolyom �s a biztosan b�szke �s meghatott tekintetem ugyanannyit jelent neki, ha nem t�bbet, mint nekem az �v�. Mikor mell�m �rt nem tudtam parancsolni magamnak, egy hirtelen mozdulattal megragadtam a kez�t �s magamhoz �leltem. �reztem, ahogy belemosolygott a nyakamba. Kicsit magamhoz szor�tottam �s engedtem a szor�t�sb�l. Yuri hatalmas vigyorral n�zett minket, Kalos pedig csak csendesen pityergett az els� sorban.

A szertart�s alatt mintha egy m�sik vil�gban j�rtam volna. Tervek ezrei sz�lettek meg a fejemben a j�v�re illet�en. Automatikusan v�laszoltam a pap k�rd�seire, mintha minden nap ezt csin�ln�m, reggelt�l estig. Akkor t�rtem magamhoz, amikor Sora r�sz�hez �rt�nk. Ahogy meghallottam azt a b�v�s n�gybet�s sz�t, �reztem, ahogy a k�tely utols� szikr�i is kihunynak a lelkemben. Nincs m�r semmi, ami elv�laszthat minket. �n az �v�, � az eny�m. Mennyit jelentenek ezek a szavak…

* * *

P�r�gtek az esem�nyek. Alig t�rt�nk vissza a n�sz�tr�l m�ris bele kellett vetnem magam az �j k�nyv el�k�sz�leteinek munk�lataiba. Sajt�t�j�koztat�, interj�, f�nyk�pez�s, �s megbesz�l�sek h�napokon kereszt�l. Leon meg�rt� volt. Nem panaszkodott, ami�rt friss h�zasokk�nt csak �jjelente tal�lkozunk, midig kitart� lelkesed�ssel simogatott �lomba. Reggelente pedig hasonl� lelkesed�ssel pr�b�lta kiel�g�teni mindkett�nk v�gyait. Egyik reggel is �ppen ebbe a folyamatba bonyol�dtunk volna bele, amikor egyszer csak megtorpant �s felpillantott r�m.

- Mi baj van Leon? – k�rdezte.
- Te h�zt�l – vizsg�lgatta tov�bb hasamat.
- Na idefigyelj Leon Oswald – csattantam fel, hogy megv�djem magam – az lehet, hogy felszedtem p�r kil�t, de nem hinn�m, hogy ez a legjobb m�dja, hogy ezt a szememre vesd – �m l�ttam, hogy alig figyel – Most mi jutott eszedbe? Van m�g valami egy�b kivetnival�d is velem kapcsolatba, dr�ga f�rjem?
- Akad – vigyorgott r�m kaj�nul.
- �s m�gis mi, ha szabad k�rdeznem?
- Mikor menstru�lt�l utolj�ra?
- Mi… Micsoda? – h�kkentem meg, mit ne mondjak v�ratlanul �rt ez a k�rd�s – Ez nem tartozik r�d.
- Ugyan Sora. V�laszolj ink�bb.

Ahogy �gy ut�na sz�moltam engem is megd�bbentett az eredm�ny. Lehets�ges?

- H�rom h�napja – rebegtem hal�lra v�ltan magam el�.
- Ez azt jelenti … – motyogott Leon.

Le se lehetett vakarni a hasamr�l. Folyamatosan puszilgatta, simogatta. Ell�gyultam ett�l a l�tv�nyt�l, de ekkor has�tott csak bel�m a felismer�s, hogy az elm�lt id�szak nem volt �ppen stressz-mentes. Azonban hi�ba pr�b�ltam elmagyar�zni ezt az �n dr�ga f�rjemnek, mintha meg se hallotta volna, hogy hozz� besz�lek.

* * *

Egyik pillanatban m�g Sora has�t bec�zem, a m�sikban, pedig sorban �llok a patik�ban. A patikusn� kiss� lekezel� mosollyal magyar�zza, hogyan is kell haszn�lni a tesztet. Viszek magammal h�rmat biztos, ami biztos. Boldog voltam nagyon. �lmodni se mertem, hogy ilyen hamar megaj�nd�koz majd Sora engem egy bab�val. Sajnos, ahogy l�ttam, Sora t�nyleg nem �gy tervezte. Az a d�bbent tekintet, amit ott hagytam az �gyban v�rakozni nem v�ltozott akkor sem, amikor visszat�rtem a tesztekkel. Nem mondom, hogy nem d�h�tett fel egy kicsit, hogy amit �n a legnagyobb csod�nak tartok, az neki mi�rt okoz ekkora megr�k�ny�d�st. De nem akartam sz�mon k�rni, mert m�gis csak az � teste, az � �rz�sei. Valami azonban ki�lhetett az arcomra, mert Sora �gy iszkolt be a f�rd�be, mintha a tekintetem s�lya el�l menek�lne.

* * *

Egyed�l �ld�g�lek a hideg csemp�n. Ha egy kicsit is oldalra ford�tom a fejemet, r�gt�n megl�thatn�m az eredm�nyt, de nem merek megmozdulni, mert megb�n�t a f�lelem. Nem att�l f�lek, hogy mi van, ha terhes vagyok, hanem att�l, hogy mi van, ha nem. Nem akarom bele�lni magam valami olyanba, ami m�g nem biztos, f�leg egy ilyen jelent�s�g� dologgal kapcsolatban. Dolog? Egy �let. Egy kis l�ny, ami bennem n�vekszik, akit �n t�pl�lok, aki bel�lem �s Leonb�l fogant. Annyira szerettem volna gyereket Leont�l, de az ut�bbi id�ben nem is volt id�m gondolni r�. Ha tehettem volna nem �gy csin�lom az eg�szet. K�z�s d�nt�snek kellett volna lenni, nem egy m�r kialakult helyzetnek. L�ttam, hogy Leon mennyire �r�lt neki, de amikor visszaj�tt m�r rajta is l�ttam, hogy nem olyan felh�tlen�l boldog, mint amikor elment.

Kezdek nagyon f�zni. �tfut az agyamban, hogy jobb lenne felkelnem a f�ldr�l, mert ha bab�t v�rok, akkor nem lenne t�l szerencs�s felf�zni. Vill�mk�nt csap bel�m a gondolat, hogy mi van, ha csak feleslegesen agg�dok az eg�szs�gem�rt.

Lassan meg kellene n�znem az eredm�nyt, mert Leon is biztosan izgul m�r. Ezredj�re hat�rozom el magamat, hogy lesz, ami lesz, most bizony megn�zem az eredm�nyt, de a fejemet csak nem ford�tom a c�l fel�. Ez �gy nem megy… Kiny�jtom a kezemet �s megfogom az els� tesztet, amit megcsin�ltam. Az �lembe rakom, de a szememet m�g mindig csukva tartom, ami nem t�l nagy halad�s az el�z� helyzethez k�pest.

L�tom magam el�tt az eredm�nyt, de nem tudom felfogni. Megn�zem a m�sodikat, majd a harmadikat is. Mind ugyanazt mutatja. H�t akkor… Leon veszett�l kopog az ajt�n, amikor meghallja, hogy s�rok.

- Engedj be kincsem – rim�nkodik – Engedj be, k�rlek. Hagy seg�tsek, hagy legyek melletted. Legyen b�rmi is az eredm�ny, egy�tt megbirk�zunk vele – mikor r�j�n, hogy nem fogok v�laszolni, folytatja – Egyetlenem, nekem te vagy a legfontosabb. Hagyd, hogy seg�tsek.
- Gyere be, k�rlek.

Amikor megl�tja, hogy a padl�n �ld�g�lek, r�gt�n odaj�n hozz�m. Nem figyel arra, hogy a tesztet kiveri a kezemb�l, egy pillant�st se vet r�, csak az �l�be h�z �s ringat. Nyugtat�an simogatja a h�tamat, �s amikor m�r legal�bb egy perce ism�telgetem f�lhangosan az igen sz�csk�t, �rzem, ahogy a k�nnyei el�ztatj�k a nyakamat.

* * *

Hogy milyen �rz�s volt megpillantani a fiamat? Felemel�. V�gig bent voltam a sz�l�sn�l. Nem mondom, hogy nem voltak r�szek, ahol legsz�vesebben kirohantam volna, de er�t vettem magamon �s tov�bb t�rtem, ahogy az �n pici �s t�r�kenynek t�n� feles�gem apr� szil�nkokra ropogtatja a kezemet. Amikor egyre gyakoribbak lettek a f�j�sok felhagyott kezem sanyargat�s�val �s helyette ink�bb saj�t l�b�t szor�totta. Nekem mind�ssze annyi volt a feladatom, hogy tartsam Sora fej�t a nyom�s alatt. Amikor Sora feje h�tracsuklott borzaszt�an megr�m�ltem, de amikor l�ttam, hogy piheg �s furcs�n kisebb lett a hasa r�gt�n tov�bbsiklott a tekintetem. Amit l�ttam, nem volt t�l sz�vder�t�. Egy apr�cska, r�ncos valamit pr�b�ltak �letre kelteni. Az orvos mosolygott, de a sz�l�szn� nem. Rutinos mozdulatokkal d�rzs�lgette a kisfiam h�t�t folyamatosan, hogy l�legz�sre b�rja. Hallottam, ahogy Sora egyre csak azt k�rdezgeti, mi�rt nem s�r, de senki nem v�laszolt neki. R�zta a zokog�s, de �n meg se b�rtam mozdulni. N�ztem azt a kis csod�t, akit annyira v�rtunk kilenc h�napon kereszt�l �s nem b�rtam reag�lni.

A k�vetkez� pillanatban egy �vatos kis k�h�csel�s ut�n meghallottam azt az �les s�r�st, amit soha t�bb� nem fogok �gy v�rni, rem�lem. Mostm�r egy�tt s�rtam Sor�val, de ezek m�r az �r�m k�nnyei voltak.

- Apuka, szeretn� elv�gni? – k�rdezte az orvos.
- Tess�k?
- A k�ld�kzsin�rt. Szeretn� elv�gni?
- Azt hiszem igen.

Remeg� kezemmel vettem k�zbe azt a furcsa oll�t, amit a sz�l�szn� – mostm�r mosolyogva – a kezembe nyomott. Mikor elv�gtam a zsin�rt �s l�ttam kifolyni bel�le azt a kev�s v�rt, ami m�g benne maradt, �reztem, hogy elhom�lyosul a vil�g. Hallottam a t�volb�l Sora hangj�t, ahogy k�rlel, hogy �ljek le, mert nagyon els�padtam. Le�l�k, �s a tenyerembe temetem az arcom. V�gigfut rajtam a f�rads�g �s az izgalom, amit az elm�lt �r�kban �t�lt�nk. A rossz �rz�s, kezd al�bbhagyni, amit a sz�l�s alatt �reztem, hogy nem tudok semmit seg�teni, ami k�nny�tene Sora f�jdalm�n. A h�nyinger lassan elt�nik �s a k�v�lyg� fejem is kezd elcsitulni. Felpillantok, �s r�gt�n Sor�t keresem a tekintetemmel. Az a k�p, amit fogad, minden rossz�rz�st, minden rosszull�tet meg�rt. Ahogy Sora ringatja a m�r betakargatott kisfiamat, kisfiunkat elfeledtet velem mindet, �s ugyanezt l�tom visszak�sz�nni Sora arc�r�l. � is engem n�z �s h�v mag�hoz. Ahogy le�l�k az �gy sz�l�re, �s �vatosan magamhoz �lelem Sor�t �rzem, ahogy a kis cs�pps�g fic�nkol a leped� alatt. Felemelem l�b�r�l az anyagot, �s nem hiszem el, hogy lehet valakinek ilyen pici l�bujja. Sora is elm�ly�lten tanulm�nyozza a kezeit.

Mikor bej�n az orvos, hogy megvizsg�lja Sor�t, a sz�l�szn� a kezembe adja a fiamat. Le�l�k egy sz�kbe �s m�r a kezembe is tartom a kisfiamat. Alig merek megmozdulni, nehogy megt�rjem a csendet. �vatosan simogatom az arc�t, amikor egy kicsit elford�tja a fej�t �s megpr�b�lja bekapni az ujjamat. A sz�l�szn� csak mosolyogva n�zi az eg�szet.

- N�zzenek oda. M�ris meg�hezett az �riember. Mi is lesz a neve apuka?
- Micah. Micah Oswald.

* * *

Itt �llunk Yuri b�csi s�rj�n�l. Anya �s apa egym�sa karolva �lldog�lnak. Olyanok mintha kicsit elvesztek volna most, hogy � meghalt. Anya �gy karol ap�ba, mintha n�lk�le els�llyedne. Hogy nekem mit jelentett a keresztap�m? Mindent. Egy olyan embert, aki mindig mellett�nk volt, ha kellett. �s most n�zem a sz�leim szem�be, azt a k�ts�gbees�st �s lassan r�j�v�k, hogy mit is vesztett a vil�g, mit is vesztettem �n. Egy nagyszer� embert, egy nagyszer� bar�tot. Eddig nem s�rtam. Nem is �rtettem, hogy anya mi�rt zokog napok �ta mosogat�s k�zben, vagy ha egyed�l �ld�g�l a nappaliba. Most j�v�k csak r�, hogy mit jelentette apa t�volba r�ved� tekintete, az a mozdulat, ahogy v�gigsim�totta Yuri zongor�j�nak billenty�it.

�rzem, ahogy az els� forr� k�nnycsepp lesz�nk�zik az arcomon, hogy ut�na tucatnyi sorst�rsa k�vesse. �rzem a sz�vembe markol� f�jdalmat, amikor r�j�v�k, hogy nem lesz t�bb felolvas�s, nem lesz t�bb j�t�k, 19 �v ut�n nem l�tom t�bbet, azt az embert, akivel eddig minden nap tal�lkoztam. A h�gom szorosan hozz�m simul, �s azt k�rdezi suttogva: Baj van Micah? �n csak a fejem r�zom r�, mik�zben pr�b�lom visszanyelni a k�nnyeimet. Neki m�g nem kell �rtenie, mit jelent a vesztes�g. Anya k�nyve jut eszembe, amit egyszer titokban elolvastam. A szenved�s m�v�szete. Most �rtem csak meg, mit jelent elvesz�teni valakit, aki addig a r�sze volt mindenapjaidnak. Akit b�rmikor felh�vhatt�l, legyen az nappal, vagy �jszaka. Aki tudtam, hogy kiment, ha hajnalba surranok be az ajt�n. De f�lre ne �rts, nem ez hi�nyzik. Hanem az, hogy tudom, eggyel kevesebb ember van, akinek sz�m�tok. Anya mindig kinevet ezek�rt a gondolatok�rt. L�tom magam el�tt, ahogy felki�lt: „J� �g. Kit�l �r�k�lted ezeket a m�lab�s gondolatokat?” Apa ilyenkor csak leinti �s visszak�rdez: „Sora dr�g�m, ezt most komolyan k�rdezed?”

Lilian gyeng�den szor�tja m�g mindig a kezemet, �s kutat� szemekkel tekint r�m, h�tha elmondom neki mi a baj. Hogy is �rten� m�g ezt alig 10 �vesen. Kell-e �rtenie neki? Ugyan, dehogy. Megfogom a kez�t, �s simogatni kezdem �t. Nyugtat�lag r�mosolyodok, de alig l�tom a k�nnyeimen kereszt�l. Anya r�m pillant, �s amikor �szreveszi k�nnyeimet, egyik kez�vel elereszti ap�t, �s v�gigsim�tja az arcom. Mag�hoz szor�t szabad kez�vel, apa ugyan ezt teszi a h�gommal is. �gy �llunk itt, mi n�gyen, b�cs�zva valakit�l, akit nagyon szerett�nk, �s aki n�lk�l tal�n eg�szen m�shogy alakul anya �s apa t�rt�nete.