M�r majdnem 7 �ra volt mire Leon�k a Castian birtokra �rkeztek. M�r december k�zepe volt, �gy m�r korom s�t�t volt, �s fogcsikorgat� hideg. Mindketten nagyon �r�ltek, hogy v�gre meg�rkeztek. Leon miut�n kisz�llt kiseg�tette Sor�t is a kocsib�l. � is �s a feles�ge is meleg szemmel n�ztek, a f�nyes, hatalmas �p�letre. A k�vetkez� pillanatban kiny�lt az ajt� �s Ken jelent meg sz�les mosollyal a sz�j�n.
- Isten hozta �n�ket a Castian birtokon! M�r nagyon v�rtuk a visszat�rt�ket - mondta �nnep�lyesen, mik�zben el�re engedte a gazd�it.
- �r�l�nk, hogy itthon lehet�nk - mosolygott Lady Oswald, �s a k�vetkez� pillanatban, m�r Sarah tartotta a karjaiban. Az er�s n� k�nnyed�n mag�hoz szor�totta, �s egy kiss� megemelte a kis v�kony termet� Ladyt.
- De j�, hogy m�r itthon vannak. M�r agg�dtunk, �s v�rtuk �n�ket. - mondta boldogan, mik�zben Leon kezet r�zott Kalossal. N�ha a Lord is �gy �rezte, hogy Kalos t�bb mint egy alkalmazott, m�r ezt nem sz�vesen vallotta be mag�nak. Ahhoz t�l b�szke volt. - De m�r biztosan nagyon f�radtak, �s �hesek. J�jjenek, majd mi lepakolunk. Menj�nk vacsor�zni, mert m�ra k�l�nleges desszertet k�sz�tett�nk �n�knek. - mondta sejtelmesen mik�zben el�re ment a l�nyokkal, �s Kalossal, �gy Sora �s Leon ism�t kettesben maradt.
- Vacsora ut�n megkapja az aj�nd�k�t - s�gta oda a feles�g�nek Leon azzal a jellegzetes kis mosollyal a sz�ja sark�ban.
- Rendben- mondta Sora zavartan, hiszen m�r nem voltak idegenek el�tt, hogy meg keljen j�tszaniuk a h�zasp�rt. De m�gis, felvillanyozta az �rz�s, hogy aj�nd�kot fog kapni Leont�l.
- Akkor menj�nk - javasolta a f�rje, majd elindult az �tkez� fel� sark�ban a feles�g�vel. Ahogy be�rtek al�tolta a sz�ket, majd � is le�lt mell�, az asztalf�re. Perceken bel�l meg�rkezett az inas, �s felszolg�lta a levest. Az aranysz�n� g�z�lg� �tel mindkettej�ket felmeleg�tette. Ev�s k�zben Sora �gy sz�lt a f�rj�hez:
- Lord Oswald! K�rem, ne sz�ljon Sarahnak, �s a l�nyoknak arr�l a kis incidensr�l, ami d�lut�n t�rt�nt - mondta �s a r�tess�t�sre gondolt. Leon term�szetesen elmosolyodott.
- Arr�l, hogy majdnem felgy�jtott�k a Netherfild kast�ly? - k�rdezte ked�lyesen, pajkosul mosolyogva f eles�g�re. Sora kiss� s�rt�d�tten, de j�kedv�en v�gott vissza.
- Nem akartuk felgy�jtani, csak a s�t�ben �gett meg az az �tkozott r�tes, �s az�rt volt minden csupa f�st.
- �, �rtem. �s a m�sik k�t s�tem�ny? - folytatta a vallat�st nevetve.
- Mif�le m�sik k�t s�tem�ny? - k�rdezte Sora d�bbenten, mintha nem tudna semmir�l az �gadta vil�gon, m�r sejtelmesen elmosolyodott � is. Ekkor azonban bel�pett a pinc�r a k�vetkez� fog�ssal.
- Az�rt majd alkalomadt�n mes�lje el, hogy mi is t�rt�nt val�j�ban.
- �g�rem, elmes�lem - mondta Sora ked�lyesen, mik�zben nekil�tott a b�r�nynak.
- Az a v�lem�nyem Netherfildben most Layla �s Yuri k�z�tt ugyanez a besz�lget�s zajlik most.
- Val�sz�n�leg. Szeg�ny Layla, nagyon b�zott a siker�nkben.
- Teh�t az � �tlete volt?
- Persze, �n soha nem mertem volna belev�gni egy ekkora feladatban. B�r az int�zetben s�t�ttem egyszer k�tszer, de r�test m�g soha. �s az a v�lem�nyem, hogy Layla ugyanennyire j�ratlan a t�m�ban mit �n.
- �h, Layla soha nem s�t�tt - mes�lte Leon - m�r kiskorunkban is mindig ker�lte a konyh�t, pedig szeg�ny megboldogult �desanyja mindig mondogatta neki, hogy annak ellen�re, hogy nemes j� lenne, ha �rtene egy kicsit h�ztart�shoz. Persze Layla hajthatatlan volt. - mondta mosolyogva.
- Szeg�ny - mosolygott Sora is. - R�gen halt meg az anyja?
- 16 �ves volt, amikor egy betegs�g elvitte. Igaz�b�l azut�n j�tt �ssze Yurival. Csak � tudta megvigasztalni. �gy azt�n Layla anyj�nak a hal�la ut�n 4 �vvel �sszeh�zasodtak.
- �rtem. Ezt eddig nem is mondta nekem Layla. �s az apja? � hogy viselte a feles�ge hal�l�t. - k�rdezte Sora, �s a k�rd�s hallat�n Leon arca elkomorodott.
- Sehogy. Lord Hamilton soha nem szerette a feles�g�t igaz�n. Csak a p�nze miatt vette el. B�r t�bbeknek az volt a v�lem�nye, hogy a h�zass�guk v�ge fel� n�mileg megenyh�lt az asszony fel�.
- Szeg�ny n� - sajn�lkozott Sora egy�tt �rz�en.
- Egy�bk�nt tal�lkoztam Lord Hamiltonnal P�rizsban Mr. Granchurt t�rsas�g�ban - mondta a Lord k�z�ny�sen, Sora felkapta a fej�t.
- �s? Mondott valamit?
- Nem, semmit nem mondott konkr�tan, de a szavaib�l egy�rtelm�en kider�lt, hogy Daniel elmondta Layla apj�nak, hogy mi..., hogy mi val�j�ban...
- Hogy mi val�j�ban nem vagyunk h�zasok? - fejezte be k�ny�rtelen�l, b�r a l�bai remegtek, m�g kimondta ezeket.
- Igen.
- �s ezt mib�l gondolja?
- Abb�l a hangs�lyb�l, �s arckifejez�sb�l, amivel Layla apja besz�lt hozz�m.
- �s vajon mi oka lehetett, hogy elmondja? - k�rdezte.
- Hogy mi oka? V�lem�nyem szerint Danielnek sz�ks�ge van Hamilton p�nz�re, hogy t�nkre tudjon tenni engem.
- T�nkre tudja tenni �nt? - ki�ltotta Sora �szinte d�bbenettel a hangj�ban.
- Igen, nem is gondolta, hogy ez a terve? - k�rdezte a f�rje a lehet� legterm�szetesebb hangon.
- De h�t, honnan tudja?
- Honnan tudom? Mi sem egyszer�bb enn�l. Daniel hat�rozottan kijelentette, hogy t�nkre akar tenni, mint ahogy ez m�r �n is tudja. Ezt azonban csak �gy tudja megtenni, ha valahogy el�id�zi, hogy a befektet�im, �s a megrendel�im ne vegy�k meg a lovakat, mert �gy a birtok egy id� ut�n cs�dbe megy. Na ehhez a tervhez kell neki Hamilton p�nze. Persze ez nem biztos, de val�sz�n�.
- �s mi�rt ad hozz� p�nzt Layla apja?
- Ny�lv�n az�rt, mert Daniel t�bb p�nzt �g�rt neki ann�l, mint amennyi a befektetett �sszeg.
- �rtem.
- Emellett Hamilton val�sz�n�leg neheztel r�m, mert a nagyap�m hal�la ut�n arra sz�m�tott, hogy eladom a birtokot neki, de kereszt�l h�ztam a sz�m�t�sait.
- Azzal, hogy feles�g�l vett - eg�sz�tette ki Sora, Leon pedig zavartan les�t�tte a szem�t. Ritk�n j�tt zavarba, mert �ltal�ban a helyzet ura volt, de most nem tudott mit mondani, csak az igazs�got.
- N�zze-, kezdte - a nagyap�mnak meg�g�rtem a hal�la el�tt, hogy nem engedem m�s kez�re a Castian birtokot. Minden lehet�s�get megpr�b�ltam, de csak ez az egyetlen ki�t maradt.
- Persze, �rtem, nem kell magyar�zkodnia. �n is tudtam, mit v�llalok, amikor al��rtam a pap�rokat- mondta keser�en. M�g soha nem besz�ltek err�l a t�m�r�l ennyire ny�ltan. Egy p�r percig hal�los csendben �ltek, amikor kiv�g�dott az ajt� �s Sarah illetve a h�rom l�ny jelent meg sz�les mosollyal az arcukon.
- N�zz�k mit s�t�tt�nk maguknak a haza�rt�k alkalm�b�l. - kiab�lta Sarah �s egy hatalmas t�lca, g�z�lg� r�test toltak be. Sora a s�tem�ny l�tt�n elfeh�redett majd Leonra n�zett gyilkos tekintettel. Persze a f�rje m�r nevetett �s menteget�zve �gy ki�ltott:
- Az �g szerelm�re ne n�zzen r�m �gy, t�lem nem tudnak semmit!
- Akkor nyilv�n a v�letlen m�ve - fortyogott Sora mik�zben a 4 n� hol az egyikre hol a m�sikra n�zett.
- Egy�rtelm�, hogy a v�letlen m�ve - nevetett Leon tiszta sz�vb�l, �s m�r Sora is vele mosolygott. Sarah m�r v�gk�pp nem �rtette, mir�l van sz�.
- Elmondan�k mi�rt nevets�ges ennyire ez a r�tes? - k�rdezte kiss� �les hangon, amin Leon meg is lep�d�tt, ugyanis nem szokta meg, hogy a szolg�k �gy besz�ljenek vele. Sora �szrevette, hogy a f�rje egy pillanatra, magasra szegi a fej�t, �gy gyorsan felelt.
- Semmit Sarah, semmi- mondta nevet�st visszafojtva. - Holnap �g�rem esz�nk bel�le, de ma nem k�v�nom. Majd ha elmes�lem reggel, hogy mi�rt akkor te is meg�rted. - ezzel fel�llt �s vele egy�tt Leon is.
- J�jj�n - s�gta a v�lla f�l�tt, Sora pedig egy kiss� elpirult.
Ezzel f�rfi megindult a szalon fel, sark�ban a feles�g�vel. Amikor oda�rtek Lord Oswald maga el� engedte a Ladyt, � pedig meg�llt az ajt�ban. Sora, amikor bel�pett egy csod�san vil�g�tott szob�t l�tott. A kandall�ban vid�man pattogott a t�z, a gyerty�k �rny�kot vetettek a m�zsz�n� falra. A sarokban pedig Sora megpillantotta az aj�nd�k�t, egy zongor�t. Egy hatalmas cseresznye-v�r�s hangszer volt aranyozott l�bakkal. A test�t apr� finom m�v� farag�s d�sz�tette. �s a tetej�n egy hatalmas csokor h�feh�r r�zsa �llt, pedig m�r december k�zepe volt. Amikor Lady Oswald megl�tta egy halk sikoly, hagyta el a sz�j�t, a meglepet�st�l. Leon m�g mindig az ajt�ban �llt, �s elgy�ny�rk�dve n�zte a feles�ge �r�m�t. M�g soha nem l�tta ilyen boldognak az arc�t. �szinte, szinte gyermeki �r�m sug�rzott r�la. A szemei, csillogtak, az ajkai sz�les mosolyra h�z�dtak. Mik�zben Leon Sor�t b�multa, a n� lassan a zongor�hoz s�t�lt, �s le�lt mell�, majd lassan lenyomta a billenty�ket. Egy p�r percig n�m�n csod�lta, majd kopog� l�ptek zaj�ra lett figyelmes. Hirtelen felkapta a fej�t, �s l�tta, hogy a f�rje, m�r nem �ll az ajt�ban. R�gt�n felugrott, �s ut�na futott. M�r csak a hossz� folyos�n �rte el.
- Lord Oswald - sz�l ut�na. Leon ekkor megfordult �s pont szembe �llt vele. A Lady arc�n le�rhatatlan �r�m �s boldogs�g l�tsz�dott. Sora gondolkod�s n�lk�l odaszaladt hozz�, �s mag�hoz �lelte. Leon nagyon meglep�d�tt, �s egy kis ideig megmerevedett minden tagja, majd egy pillanat m�lva lassan Sora derek�ra helyezte a kez�t. Egy r�vid ideig �gy maradtak, majd Sora h�tr�bb l�pett.
- Ne haragudjon... - kezdte- de, nem is tudom, hogy hogyan k�sz�nhetn�m meg. �n nem �rdemlem meg ezt a csod�s aj�nd�kot. - mondta halkan. Leon gy�ng�den r�n�zett, Sora kicsiny puha kez�t a kezeibe vett, eg�sz k�zel l�pett hozz�, majd �gy sz�lt.
- De meg�rdemli-, s�gta, �s megcs�kolta a feles�ge kez�t, mik�zben m�g mindig a szem�be n�zett.
Sora most nem pirult el, mint annak el�tte, hanem kitart�an Leon szemeit f�rk�szte, mintha m�g v�rna valamit. Ekkor azonban megjelent Ken a kez�ben egy poh�r tejjel. Lady �s Lord Oswald azonnal sz�trebbent, Leon elindult a szob�j�ba, Sora pedig vissza a szalonba. Ahogy vissza�rt r�gt�n ki pr�b�lta az �j hangszert, de nem tudott sok�ig koncentr�lni a j�t�kra. A sz�ve t�l boldog volt. Majd lassan a szob�j�ba indult, a l�nyok seg�ts�g�vel �t�lt�z�tt, de nem sz�lt hozz�juk egy sz�t sem, csak k�bultan, �s boldogan hagyta, hogy seg�tsenek neki az �lt�z�sbe. Majd miut�n v�geztek, kik�ldte �ket, �s �gy gondolta olvas m�g egy kis ideig, am�g lecsillapodik. A polca fel� ny�lt, de v�letlen�l leejtette a k�nyvet. Ut�na ny�lt, �s ahogy felemelte pont az els� oldalon ny�lott ki. Sophie. Ez �llt rajta. Sora remegve �lt az �gyra, �s a j� kedve egy vill�mcsap�s alatt elsz�llt. "Oh, milyen ostoba vagyok"- gondolta keser�en. - "hisz Leon �t szereti. A m�lt h�ten is arr�l a folyos�r�l j�tt ki ahova nekem megtiltotta, hogy bemenjek. Mit tegyek?" - ki�ltott fel mag�ban f�jdalmasan, majd k�nnyes arc�t a p�rn�ba temette.

Amikor Leon a szob�j�ba �rt m�moros boldogs�got �rzett, balzsamos melegs�g j�rta �t, olyasvalami, amit m�g soha nem �rzett. V�gigfek�dt az �gy�n, behunyta a szemeit, �s pr�b�lta visszaid�zni Sor�nak az arc�t, amikor megl�tta a zongor�t. A szemei k�t hatalmas gy�m�ntk�nt ragyogtak, az arca piros volt ak�r a r�zsa a mosolya pedig olyan volt, hogy m�g a legkem�nyebb sz�vet is k�pes lett volna megl�gy�tani. Lord Oswald soha nem tapasztalt boldogs�ggal aludt el.

Reggel, amikor fel�bredt sietve fel�lt�z�tt, �s szinte rohant az �tkez�be. Amikor bel�pett m�r Sora az asztaln�l �lt, de az arca s�padt volt, �s a szemei szomor�ak. Leon hirtelen azt hitte, hogy beteg, csod�lkozva n�zett r�, majd �gy sz�lt:
- J�l aludt? Csak nem beteg? -k�rdezte aggodalommal teli hangon mik�zben f�rk�sz�en figyelte a feles�ge arc�t.
- K�sz�n�m j�l vagyok - mondta szomor�an, de egy halv�ny mosolyt er�ltetett az arc�ra.
De legbel�l a sz�ve szakadt meg, hogy nem �lelheti �t, Leont, nem mutathatja ki azt, amit val�j�ban �rez. Hiszen nem volt k�ts�ges sz�m�ra, hogy mindenn�l jobban szereti a f�rj�t, de azt nem b�rn� elviselni, hogy Leon szenved amiatt, hogy k�t n�t is szeret. Nem akarta, hogy Leonnak v�lasztani keljen, nem akarta felbolygatni k�t ember �let�t. �gy gondolta, boldogan �tengedi a helyet Sophie sz�m�ra. Ezek ut�n a reggeli alatt m�r nem sz�ltak egym�shoz egy sz�t se. Majd miut�n j�llaktak Sora fel�llt, biccentett a fej�vel egyet, majd a szalon fel� indult. Leon egy p�r percig m�g az �tkez�ben �lt. Nem tudta mire v�lni az el�bbi jelenetet. Haragudott mag�ra, hogy engedett, megszegve, �gy a kettej�k k�z�tti szerz�d�st. "H�t persze, gondolhattam volna" - mondta mag�nak - "� sz� szerint be akarja tartani szerz�d�s�nk azon pontj�t, hogy idegenek vagyunk. Ostoba vagyok" - gondolta keser�en, �s csal�dottan, majd az �kl�vel egy �ri�sit csapott az asztalra. A porcel�n poharak �sszekoccantak, �s egy poh�r v�z is ki�ml�tt a csipketer�t�re. Ezut�n Leon fel�llt �s bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Azon a napon m�r nem is tal�lkozott Sor�val. � nem kereste, a n�nek pedig nem volt ereje l�tni �t. Visszavonult a szalonba �s eg�sz nap a f�rj�t�l kapott zongor�n j�tszott. De a zene, ami felcsend�lt sz�vbe markol�an szomor� volt. Sora, ahogy j�tszotta k�nnyek folytak v�gig az arc�n. Leon ahogy este a dolgoz�szob�j�ban �lt a nyitott ajt�n kereszt�l megr�k�ny�dve hallgatta a felcsend�l� mel�di�t. Nem �rtette a feles�g�t. Nem �rtette, hogy mi�rt ennyire elutas�t� vele szemben, mi�rt ennyire visszafogott, �s hogy mi�rt ennyire szomor�. �s a legjobban tal�n az f�jt neki, hogy nem tudott mit tenni, nem tudta megvigasztalni, meg�rteni �t. Tehetetlen volt, �let�ben el�sz�r. A k�vetkez� hetekben �gy �ltek egym�s mellett, mint k�t igazi idegen. Az �tkez�sekn�l halkan k�sz�nt�tt�k egym�st, �s ut�na a nap tov�bbi r�sz�ben m�r nem is tal�lkoztak. Sarah, Kalos, Mia, Anna, Rosetta �s May tehetetlen�l figyelt�k a k�t embert. Majd sz�pen lassan eltelt a t�l, m�r 1857-et �rtak. Azonban az els� tavaszi napsugarak se hoztak enyh�l�st. Leon m�r letett arr�l, hogy valaha is k�zelebb ker�lhet a feles�g�hez. T�len volt ideje gondolkodni, �s �gy v�lte valamilyen l�thatatlan, megfejthetetlen akad�ly lebeg kettej�k k�z�tt. Sora pedig tartotta mag�t azon elhat�roz�s�hoz, hogy nem �ll k�t ember boldogs�ga �tj�ba, nem hagyja, hogy valaki miatta legyen boldogtalan. �gy telte el a tavasz is, esem�nytelen�l, �s szomor�an. M�r j�lius eleje volt. Leon ez id�t�jra tervezte, hogy eladja a lovak nagy r�sz�t a befektet�knek. Ekkor azonban t�rt�nt valami. A vev�k k�z�l szinte mindegyik az �zlet el�tt visszamondta a v�telt, �s a kifizetett el�leget visszak�rte. Szinte 3 h�t leforg�sa alatt az �sszes megrendelt �llat a nyak�n maradt. Lord Oswald �s Kalos j�l l�tta el�re, hogyha ez �gy megy tov�bb m�g egy �v, �s a kast�ly �jra v�ls�gba ker�l. B�r Lady Oswald p�nze, m�g mindig megvolt, de ahhoz nem tervezett Leon hozz�ny�lni. Hiszen csak egy kev�sre volt sz�ks�ge, hogy helyre�ll�tsa a birtokot, de hossz� t�von nem tervezte, hogy abb�l �l, mert az nem az � p�nze volt, �s soha senkinek nem szeretett tartozni. Augusztus elej�re a helyzet m�r t�rhetetlen volt, ez�rt h�t Leon �gy hat�rozott, hogy k�nytelen lesz �jra felutazni P�rizsba, hogy tiszt�zza a helyzetet, besz�ljen a befektet�kkel, �s t�rgyaljon Daniellel �s Lord Hamiltonnal. �gy tervezte, hogy egyed�l utazik, �s nem viszi mag�val Yurit, vagy Sor�t. Az indul�s el�tti est�n el akarta mondani a feles�g�nek. Este, m�r vacsora volt, amikor tal�lkoztak. Az �telt most nem az �tkez�ben, hanem a teraszon szolg�lt�k fel. A forr� ny�ri napot balzsamos ny�ri este k�vette. A leveg� friss volt, �de �s h�s. A teraszr�l pont az egyik z�ld mez�re l�ttak r�, ahol a lovak legeltek. Serenity, Antaresz �s m�g vagy 15 l�. De m�gis a legfelt�n�bb jelens�g Sora �s Leon lova volt. A k�t �llat remek�l megf�rt egym�s mellett, �s nagyon hasonl�tottak egym�sra. Mindketten rettent�en makacsok voltak, �s mindketten egyform�n gy�ny�r�ek. Serenity is, ahogy Antaresz is, csak a gazd�j�t engedte a h�t�ra. Sora naponta t�bbsz�r is kilovagolt vele, Sarah k�s�ret�ben. Fens�ges l�tv�ny volt, amikor egy kicsiny t�r�keny test ennyire magabiztosan �lte meg a hatalmas, h�feh�r �llatot. Leon sokszor b�multa �t az ablakb�l. Ilyenkor mindig l�tta a feles�ge arc�n a boldogs�got. Amikor a lovon �lt, Sora �gy �rezte, szinte rep�l. Az arc�ba s�v�t� sz�l belekapott a haj�ba, a ruh�j�ba. Szabadnak �rezte mag�t, mint a madarak, �s egy kis ideig gondtalannak is. De ahogy a l� lass�tott visszat�rt a val�s �letbe, �s �jra �rezte, hogy mennyire mag�nyos. Leon �s Sora most vacsora k�zben is a lovakat figyelte. Sora olykor a f�rj�re is pillantott, de az mindig a mez�t b�multa. A gondolatai a k�r�l forogtak, hogy tal�n m�r nem sok�ig lesz ez a hely az otthona. M�r a vacsora v�g�n j�rtak, amikor Leon megsz�lalt.
- Lady Oswald!
- Igen? - kapta f�l a fej�t Sora.
- Csak arr�l szeretn�k sz�lni, hogy holnap elutazom egy h�tre.
- K�v�nja, hogy elmenjek Layl��khoz?
- Nem, �ppen err�l akartam besz�lni. Nem akarok, hogy megtudj�k, hogy elutaztam P�rizsba. Nem akarom, hogy tudj�k az utam c�lj�t.
- �rtem - b�lintott Sora, �s tov�bb hallgatott. Leon kiss� kellemetlen�l �rezte mag�t, de folytatta.
- A lovak �gy�ben utazom el, �s Mr. Granchurt miatt.
- Hogyan? - lep�d�tt meg Sora.
- �gy l�tszik Daniel terve bev�lt. Nem tudom, hogy csin�lta, de a befektet�k 90 % visszal�pett az �zlett�l. Ha �gy megy tov�bb, akkor a birtok komoly bajban lesz. - mondta nyugodtan.
- Akkor �n most e miatt utazik le? Az�rt, hogy besz�ljen a vev�kkel?
- �s Daniellel illetve Lord Hamiltonnal. Ez�rt nem �hajtom magammal vinni Yurit. Nem akarom, hogy belekeveredjen. - mondta, de Sora nem is figyelt az utols� szavaira.
- Besz�lni akar Daniellel? - ki�ltott fel. - M�gis mit tudna neki mondani?
- Nem tudom, tal�n jobb bel�t�sra tudom t�r�teni. Vagy ha �gy alakul a helyzet, akkor kih�vom p�rbajra �t is �s Lord Hamilton is.
- P�rbajra? - r�m�lt meg Sora �s hirtelen felugrott az asztalt�l. - Azt nem teheti! - kiab�lta.
- Mi�rt? - k�rdezte a f�rfi, mik�zben � is nyugodtan felemelkedett, �s szembe �llt a feles�g�vel. - �gy hangzott mintha f�ltene. - jegyezte meg egy leheletnyi g�nnyal a hangj�ba.
- Nem igaz, nem f�ltem - v�gott vissza Sora gyorsan, tal�n t�l gyorsan is egy kicsit. - De nem gondol a kast�lyra, a lovakra, �s az itt �l�kre? �ri�si felel�tlens�g lenne, ha itt hagyn� �ket. - �s engem is. Mondta mag�nak.
- De, �pp ez az, hogy gondolok r�juk, �s gondolok mag�ra is. - mondta ny�ltan Sor�nak, pedig az arc�ba sz�k�tt a v�r. - Ha nem teszek valamit, akkor egy kis id� m�g �s a kast�lyt el kell hagynunk.
- �s mi van a p�nzemmel? Az, amit Harrington b�csit�l kaptam, �s a hozom�nyommal? M�r az is elfogyott?
- Nem, nem fogyott el, �s nem is szeretn�m, hogy elfogyjon. Az, az �n�, �n csak k�lcs�n vettem bel�le egy keveset, �s vissza is raktam. Nem szeretek senkinek a lek�telezettje, vagy ad�sa lenni. Nem term�szetem m�st�l f�ggni. - mondta �szint�n Sor�nak. A n� azonban sehogy nem akarta meg�rteni.
- De hiszen a p�nzem miatt vette el, ez nyilv�nval�. Akkor mi�rt nem �l vele? A mag��.
- Nem, nem az eny�m, m�r mondtam. �s nem is akarom, hogy az eny�m, legyen.
- De h�t mi�rt? - ki�ltott fel Sora. Meg�rj�tette az a gondolat, hogy Leon p�rbajozni akar.
- Mert mag�nak m�g sz�ks�ge lehet r�, �s ha �n most befektetem, �s m�gse siker�l, akkor �nnek nem marad semmije. - magyar�zta t�relmesen.
- �rtem. - motyogta Sora, majd egy p�r m�sodpercig n�m�n n�zett maga el�. - K�sz�n�m. - ny�gte ki nehezen, a k�nnyeivel k�szk�dve.
- Mit? - lep�d�tt meg a f�rje.
- Azt, hogy gondol r�m, azt, hogy t�r�dik velem. Soha nem t�r�d�tt velem senki 4 �ves korom �ta. Maga az egyetlen ember. - vallotta. Leon, pedig sz�ntelen�l az arc�t f�rk�szte. - Ezt... ezt szerettem volna megk�sz�nni.
- �rtem - mondta Leon.
- Akkor teh�t mindenk�pp el akar menni? - k�rdezte v�g�l.
- Musz�j. - mondta k�ny�rtelen�l, b�r a sz�ve szakadt meg. Sora csak n�zte, b�multa az arc�t, b�r m�r a k�nnyeit�l hom�lyosan l�tott. Majd f�jdalmasan behunyta a szemeit, �s v�gigfojt az arc�n egy k�nnycsepp. Lord Oswald megrend�lten n�zte, majd lassan k�zelebb l�pett hozz�, �s l�gyan lesim�totta az arc�r�l a k�nnycseppet. Sora az �rint�sre �tfogta Leon kez�t a kez�vel, egy pillanatig az ar�ra szor�tva tartotta, majd hirtelen �szbe kapott. H�tr�bb l�pett ijedten. Leon m�g mindig nagyon gy�ng�den n�zett r�.
- K�rem... k�rem vigy�zzon mag�ra - ny�gte ki, majd kifutott az ajt�n �s a szob�j�ba szaladt. A f�rje �rtetlen�l, m�gis h�l�val teli sz�vvel n�zett ut�na. Majd lassan a szob�j�ba s�t�lt, �s aludni t�rt. B�r f�lt a holnapi napt�l, tudta, hogy ez a k�teless�ge. Lassan elaludt, �s �lmaiban Sora jelent meg, �gy, mint aki mindig megv�di �t.
Sora ahogy a szob�j�ba �rt bez�rta az ajtaj�t, �s az �gy�ra vetette mag�t. A p�rn�ba temette az arc�t, �s �gy s�rt. B�r m�g nem ment el Leon, m�gis hal�losan f�ltette. Majd lassan � is elaludt, de az �lma zaklatott volt. Kora reggel arra �bredt, hogy kint pakolnak. Kin�zett az ablakon, �s �ppen l�tta, amikor a f�rje besz�llt a kocsiba. Majd a hint� elindult. Sora eg�szen addig n�zte, am�g el nem t�nt a z�ld dombok m�g�tt. Majd k�bultan az �gy�hoz t�molygott �s f�l�jultan borult r�. 4 �r�val k�s�bb a szobal�nyok z�rgettek az ajt�n. M�r igaz�n agg�dtak a Lady�rt, hiszen m�r este se engedte be �ket. Sora lassan az ajt�hoz s�t�lt, �s kinyitotta. Amikor a 4 n� megl�tta az arc�t, egy halk sikoly hagyta el a sz�jukat. Sora arca olyan volt, mint aki m�r hetek �ta nem aludt. A szemei karik�sak �s v�r�sek a b�re k�nnyt�l �ztatott. De b�rmennyire is faggatt�k nem tudt�k kiszedni bel�le, hogy mi�rt szomor�. �gy telt el �t nap. Sora ez id� alatt retteg�sben �lt, m�g a szobal�nyok �rte agg�dtak, hiszen �gy tudt�k, hogy Lord Oswald �zleti �tra ment. Majd az �t�dik nap v�g�n Sora levelet kapott a f�rj�t�l. Le�rhatatlan boldogs�g, �s nyugalom lett �rr� rajta, amikor megpillantotta Leon hat�rozott, d�lt bet�it. A f�rje a lev�lben besz�molt arr�l, hogy siker�lt jobb bel�t�sra t�r�teni a befektet�k nagy r�sz�t, �s siker�lt �j embereket szerezni, k�zt�k egy nagyon gazdag olasz gr�fot is, aki hajland� hossz� t�vra is befektetni. �rt arr�l is, hogy tal�lkozni akart Lord Hamiltonnal, �s Daniel Granchurttal is, de nem voltak hajland�k t�rgyalni vele. Sor�t e sorok l�tt�n elk�pzelhetetlen �r�m fogta el. A lev�l elolvas�sa ut�n felugrott �s k�rbet�ncolta a szob�t. M�r csak k�t nap, �s a f�rje hazat�r. Ezut�n m�r a k�vetkez� k�t nap a lehet� legnagyobb nyugalomban telt el. Lady Oswald kilovagolt, zongor�zott, olvasott, a l�nyokkal besz�lgetett, �s rengeteget s�t�lt. A 7. nap v�g�re v�rt�k Leont. Sora m�r hajnalban talpon volt, �s meghagyta mindenkinek, hogy takar�tsanak ki, �s f�zzenek pomp�s �teleket, mert a h�z ura vacsor�ra m�r itthon lesz. Napk�zben s�rg�tt-forgott, a konyh�ban utas�tgatott, a takar�t�st ir�ny�totta. �szre se vette, �s m�r d�lut�n 4 �ra volt, �s sz�rny� vihar kerekedett. Sora nyugtalan volt, egy kicsit emiatt, de �gy v�lte, hogy a f�rje kocsival j�n, �gy nem t�rt�nhet semmi baj, �gy h�t tov�bb tett-vett a h�zban. Egy �r�val k�s�bb f�radtan �lt le a k�nyvt�rszob�ba, �s onnan bentr�l hallgatta a vill�mok csapkod�s�t. Egy negyed �r�t �lt mag�nyosan, amikor kopogtattak az ajt�n.
- Szabad! - kiab�lta. Ken l�pett be a h�v�sra, �s az arca szokatlan volt. R�m�lt, aggodalommal teli, �s falfeh�r.
- Lady Oswald... - kezdte. Sora, ahogy meghallotta a hangj�t r�gt�n tudta, hogy valami nincs rendben.
- Mi az? Mi t�rt�nt?
- Lehet, hogy rossz h�rt kell k�z�ln�m. - folytatta
- Hogyan? - ugrott fel Sora ijedten, �s �rezte, hogy m�r alig kap leveg�.
- Leon �rr�l van sz�...
- Mi t�rt�nt vele? Mondja m�r! - kiab�lta Sora, �s m�r a szemei megteltek k�nnyel.
- Nem tudjuk. Az egyik paraszt azt mondta, hogy a Castian birtokr�l hazafel� j�vet l�tott egy kocsit, amire r� volt d�lve egy fa. �s... �s... �s az utasa m�r halott volt. - mondta ki nehezen a szeg�ny fi�.
- Nem - sik�totta Sora - Ez nem lehet igaz - hajtogatta, mik�zben visszarogyott a sz�kre.
- Nyugodjon meg- pr�b�lta csit�tani �t Ken. - Nem mondt�k biztosra, hogy � az. Egy kocsir�l volt sz�, �s higgye el, hogy sokan j�rnak erre. - vigasztalta szeg�ny fi�, de Sora egyre csak zokogott. - Lady...
- Most menjen ki - ny�gte Sora, �s az ajt� fel� mutatott.
- De... - pr�b�lkozott szeg�ny fi�.
- Menjen - kiab�lta a k�nnyei k�z�tt. Ken kisietett a szob�b�l. Ahogy ki�rt Sora az ajt�hoz rohant �s kulccsal bez�rta. Ezut�n a padl�ra rogyott �s keservesen zokogott. A vill�mok egyre csak csattogtak, az �g egyre csak d�rg�tt, �s elnyomt�k Sora keserves s�r�s�nak a hangj�t. A kast�lyt s�r� hom�ly lepte el.