- Leon meg�lte a feles�gem.
 
�letemben m�r nem egyszer �reztem �gy, hogy kiszalad a talaj a l�bam al�l. Pofonokat sz�z�val kaptam az �lett�l. Soha, sehol nem voltam teljes jog� tagja egy t�rsas�gnak. Sehol, csak a Kaleid�n�l. Ott, ahol mindk�t szerelmemet megtal�ltam. K�tszer vesztettem el a sz�leimet. �gy pedig, imm�r Leont is m�sodszor. Vajon van �rtelme �gy az eg�sznek? A gondolataim elszabadultan cik�ztak az agyamban, mik�zben ord�tani tudtam volna. Olyan �rz�s volt, mintha leestem volna a l�pcs�n: megd�bbent�, f�lelmetes �s mindenekel�tt f�jdalmas. A sz�vem, amit olyan gyeng�den, puh�n, Leon kez�be helyeztem elt�nt a hely�r�l �s a padl�ra huppanva darabokra t�rt.
 
 
"A sz�p �vegg�mb �sszet�rt,
nem v�d t�bb� gyermek �lom
�s sz�z cser�p k�zt sebzett sz�vvel �llsz
t�tov�n…"
 
 
Olyan volt, mintha a szob�ban egyre nagyobb hideg lenne, �n pedig f�z�san megborzongtam, ahogy a h�rom francia rideg tekintet�t megfigyeltem. Mit�l kellett ennyire �rz�ketlenn� v�lniuk? B�r… tulajdonk�ppen nem �rz�ketlenek. Mind�ssze csak k�ptelenek megszabadulni a m�ltjukt�l, mert olyan dolgok t�rt�ntek, amik az eg�sz �let�kre hat�ssal voltak, amik t�nkretett�k �s a f�ldbe d�ng�lt�k �ket. Azt�n r�n�ztem a k�ts�gbeesett Yurira, majd az agg�d� Layl�ra �s m�r tudtam. Yuri tervezte el a dolgokat, az ir�ny�t�s azonban kics�szott a kez�b�l. Jacquline szem�be n�ztem.
 
- �rtem.
 
Egy pillanatra csak a d�bbenett�l t�gra ny�lt szemekkel n�zett r�m, mik�zben �n magam is megremegtem a saj�t hangomt�l. Ismeretlen volt, rideg, �les �s v�gott, ak�r a penge. A k�vetkez� m�sodpercben pedig hiszt�rikusan felnevetett.
 
- Csak ennyi? - k�rdezte g�nyosan. - �rtem? Ennyit vagy k�pes kiny�gni azok ut�n, hogy…
 
- M�gis mi a francot v�rsz t�lem, Bouqet?! - csattantam fel, de olyan hanger�vel, hogy m�g a mindig nyugodt Leon is megrezzent mellettem. - Mit mondjak? Hogy jaj, bocs�nat, ami�rt r�k�rdeztem? Nem tudom, ki volt a n�. Nem tudom, mi volt k�zt�k Leonnal. Nem tudom, mi t�rt�net, ahogy azt sem tudom, hogy mi ez az eg�sz. S�t, arr�l sincs fogalmam, hogy mi bajod van. Mi k�z�d neked ehhez az eg�szhez egy�ltal�n?
 
- Csak annyi, dr�gas�gom, hogy a sz�ban forg� n� a h�gom volt - sziszegte.
 
- Nos, akkor r�szv�tem - biccentettem mindkett�j�k fel�. - De, ha nem haragszotok, l�tni akarom a h�gom �s haza szeretn�k menni, hogy pihenhessek, mivel f�radt vagyok - azzal nem t�r�dve a h�pog� n�vel, elindultam az emeletre, Layl�val a nyomomban. M�g hallottam, ahogy Yuri kitess�keli a vend�geit, azt�n a bar�tn�m �vatosan meg�ll�tott. - Yume ugye maradhat m�g egy napig?
 
- Persze, Sora - f�rk�szte az arcom. - Ne haragudj, nem tudtam, hogy…
 
- Nem r�d haragszom, hanem Yurira - intettem f�radtan. - Azt hiszem, egy ideig semmi kedvem l�tni. Layla, igaz az, amit…
 
- Nem nekem kell elmondanom - v�gott a szavamba bocs�natk�r�en. - Ez Leon dolga.
 
 
 
***
 
 
 
Miut�n gyorsan �dv�z�ltem az alv� h�gom, nem t�r�dve a magyar�zkod�sra k�sz�l� Yurival, sz� szerint kir�ngattam Leont a h�zb�l �s gyalog megindultunk haza. A r�vid s�ta alatt mindketten n�m�k maradtunk, bennem pedig �gy forrt a d�h �s a k�ts�gbees�s, hogy amint a nappaliba �rt�nk, alig b�rtam magam visszafogni att�l, hogy megt�pjem a pasast. Ledobtam a t�sk�m, majd lend�letesen a fejem mellett k�vetkezetesen eln�z� francia fel� fordultam.
 
- Egyetlen k�rd�sre v�laszolj - n�ztem kem�nyen a szem�be. - Igaz vagy nem igaz?
 
- Nem a te dolgod - felelte a Hal�listen nyugalm�val.
 
- Azt hiszem, hogy igenis az �n dolgom. M�ghozz� tudod, mi�rt? - l�ptem k�zvetlen el�. - Mert a feles�ged vagyok. Nem utols� sorban pedig ott van az az apr� t�ny is, hogy azt �ll�tottad szeretsz. Hallani akarom, mi ez az eg�sz! Mi t�rt�nt akkor?
 
- Sora, hagyd.
 
- Nem! Nem �s nem! - csattantam fel. - Mi a fene bajod van? �s mi volt ez? V�rom a magyar�zatot, de azonnal! Elegem van ebb�l az eg�szb�l! Sophie miatt van megint, igaz?
 
- Sora…
 
- Persze, sejthettem - mosolyodtam el g�nyosan, mik�zben a kit�rni k�sz�l� k�nnyeim m�r cs�pt�k a szemem. - � a legfontosabb neked, mint mindig. Tudod, azt hittem, hogy t�nyleg szeretsz �s tal�n lesz egy kis hely sz�momra is az �letedben, de…
 
- �, az isten�rt, fogd be!
 
M�g arra sem volt id�m, hogy rendesen leszedjem, vagy legal�bb leord�tsam a fej�t, mikor az ajka m�ris �hesen tapadt az eny�mre, nekem pedig m�r annyira veszett�l sz�ks�gem volt egy kis gyeng�ds�gre, hogy minden tov�bbi gondolkod�s n�lk�l a nyaka k�r� fonva a karom viszonoztam a cs�kj�t. Ugyanakkora szenved�llyel t�ptem az ajk�t, ahogy � az eny�met. Onnant�l kezdve pedig az az elhat�roz�som, hogy darabokra szedem, ha nem magyar�zza meg a dolgokat, eleve hal�lra volt �t�lve. Mert a szerelem vak. El�g egy �rint�s, egyetlen cs�k, a r�zsasz�n k�d�n �t pedig a fontos dolgok m�ris elvesztik �l�ket �s fontoss�gukat, a kontrasztok elhalv�nyodnak, a dolgok elmos�dnak, te pedig egy olyan boldog�t� �r�mm�morban k�sz�lsz fullad�sos hal�lt halni, amin�l jobb dolog nem is t�rt�nhetne. Legal�bbis akkor, ott azt hiszed, amikor �leted f�rfija a karj�ban tartva elcipel az �gyig �s lesimogat r�lad minden zavar� ruhadarabot.
 
Test fesz�l testnek, forr� b�r simul b�rre, az izzadts�gcseppek, melyek megjelennek a testeteken, azok sem k�pesek leh�teni a benneteket.
 
Mert nem a b�r az, ami �g, hanem a l�lek, az �rz�s. Bel�l tombol, bel�lr�l em�szt fel, mik�zben a v�gyaitok k�jes t�ncot j�rva �szt�k�lnek arra, hogy egyre t�bbet akarjatok, hogy a kezeitek egyre mer�szebb helyre t�vedjenek a m�sik test�n, hogy fizikai f�jdalomm� v�ljon, mikor a leveg� elfogyt�val meg kell szak�tani a cs�kot �s el kell v�lnod a m�sik ajk�t�l.
 
�s mi�rt pont n�lunk lett volna m�sk�nt?
 
A l�ngok egyre magasabbra csaptak benn�nk, els�p�rve minden �sz�rvet, minden j�zans�got, ki�heztetve minket teljesen. M�r nem volt el�g sem a cs�k, sem az �rint�s. A l�baim a dereka k�r� fonva hagytam, hogy el�re l�kje a cs�p�j�t, hogy az ez�stsz�n� s�r�ny beter�tsen minket, mik�zben a v�gyt�l ny�sz�r�gve kapaszkodtam a v�ll�ba, cs�koltam a nyak�t, � pedig a v�llg�dr�mbe temette az arc�t. K�m�letlen gyorsas�ggal hajszoltuk egym�s a v�g fel�, egyre gyorsabban, egyre nagyobb h�vvel, m�g v�g�l az a t�k�letes, semmihez sem hasonl�that�, boldog feh�rs�g be nem lepett minket.
 
Nagyon hossz� id�be telt, mire k�pesek voltunk megmozdulni, de Leon csak arr�bb cs�szott, hogy k�nyelmesebben tudjon mag�hoz �lelni, �n pedig el�gedetten b�jtam hozz�, ak�r egy macska. A b�dulat elm�lt�val azonban a rideg val�s�g �jb�l kopogtatott az ajt�nkon �s b�rmennyire is szerettem volna elfelejteni vagy meg�rteni azt, mi t�rt�nt, nem tudtam. Nem kaptam hozz� seg�ts�ge �s �gy t�nt, nem is nagyon sz�m�thatok majd r�. Mikor m�r egyenletess� v�lt a l�gz�se �s biztos lehettem abban, hogy alszik, kics�sztam az �lel� karok k�z�l �s magamra kapva a k�nt�s�m, kis�t�ltam az erk�lyre.
 
Olyan sok dolog volt, amit tudni akartam �s olyan kev�s, amit t�nyleg tudtam, val�j�ban azonban csak n�gy volt fontos - s ezek k�z�l kett�t nem tudtam. Szerettem Leont �s szerettem a h�gomat is. Az ismeretlen n� hal�l�nak k�r�lm�nyeit azonban senki nem magyar�zta meg, �gy pedig azt sem tudhattam, vajon k�pes leszek-e megb�zni �s hinni annyira Leonban, hogy v�grehajtsam vele a Legend�s Man�vert. Mintegy v�gsz�ra, megjelent a semmib�l Fantom.
 
- �gy l�tom, megint bajban vagy - fonta �ssze a mellkasa el�tt a kezeit.
 
- Mikor nem voltam bajban Leonnal kapcsolatban? - k�rdeztem vissza halkan, majd a korl�tra t�maszkodva elkezdtem a csillagos eget n�zni. - Mi�rt j�tt�l?
 
- A csillagod f�nyesen ragyog, Kaleido Szt�r, de a ragyog�sod kor�ntsem teljes. T�ls�gosan tompa a k�t Skorpi� m�rge miatt.
 
- Kett�? - kaptam fel azonnal a fejem. - Nem csak Leon…
 
- Sebastien Lereou szint�n a Skorpi� jegy�ben sz�letett - eresztett meg egy halv�ny mosolyt. - B�r ridegnek l�tszik, a Hal�listen k�zel�be sem �rhet, mert t�l sok benne a t�z, ami folyamatosan �zi el�re. De nem lesz k�pes addig a cs�csra jutni, am�g a m�ltj�nak b�kly�it�l meg nem szabadul. A te D�monodnak is ugyanez a baja, Sora. A m�lt k�tel�kei olyan eml�kekhez l�ncolj�k, aminek seg�ts�g�vel a Hal�listen sakkban tarthatja. Csak egy igazi Angyal tud rajta seg�teni, aki mindig mellette van, b�zik benne, gondoskodik r�la �s akkor is, mikor a legnagyobb �r�lettel tombol �s pusztul�st okoz maga k�r�l, akkor is mellette �ll ki. Te ilyen vagy?
 
- Nem tudom, Fantom - s�gtam magam el�. - Lehet, hogy az Angyalok t�nc�val angyal lett bel�lem, de… fogalmam sincs r�la, hogy k�pes vagyok-e ilyennek elfogadni �t.
 
- De szereted �t, nem igaz?
 
- Mindenn�l jobban.
 
- Akkor azt hiszem, �rdemes lenne elgondolkodnod a dolgokon �s nem csak magatok, hanem az el�ad�s miatt is.
 
- Azt hiszed, nem ezt teszem? Folyamatosan csak gondolkodok! - s�rt�d�tt �s d�h�s pillant�som mintha kiv�telesen lepergett volna r�la. - De nem tudom. � annyira… m�s, mint a t�bbiek. �s megint rideg lett, m�g velem szemben is. Nem tudom, meddig leszek k�pes elviselni.
 
- H�t, amit nemr�g csin�ltatok, az cseppet sem volt ridegnek nevezhet�.
 
- �s �n m�g azt hittem, megkomolyodt�l - szisszentem fel, teljesen elv�r�s�dve a gondolatt�l, hogy l�tta, amit csin�ltunk, azonban szinte pillanatok alatt siker�l a zavarom f�l� kerekednem. - Esk�sz�m, legk�zelebb meg�llek.
 
- Ugyan, Sora - vigyorgott imm�r leplezetlen k�r�r�mmel. - Te is tudod, hogy szeretem a sz�p l�nyokat.
 
- Szeresd �ket, de csak akkor, ha nem r�lam vagy a t�rsulatban l�v� l�nyokr�l van sz�, m�sk�l�nben nem tud �rdekelni az eg�sz. Kisebb gondom is nagyobb ann�l, minthogy a te nem l�tez� n��gyeiddel foglalkozzak!
 
- Ezzel most a lelkembe tapost�l - azzal sz�npadias mozdulattal a sz�v�re szor�tott kezekkel hanyatt d�lt, majd �jb�l kiegyenesedve ism�t komoly arccal folytatta. - Ennek ellen�re komolyan gondoltam, amit mondtam. A Legend�s Man�ver �letvesz�lyes, ha nem b�ztok egym�sban.
 
Egy k�sza gondolat futott �t az agyamon, majd miel�tt m�g t�nyleg v�giggondolhattam volna, a k�rd�s m�r ki is cs�szott a sz�mon.
 
- Mondd csak, Leon l�t t�ged?
 
- Idestova nyolc �ve - mosolygott titokzatosan, �n pedig az �j inform�ci�t�l meg sem b�rtam sz�lalni.
 
 
 
 
***
 
 
 
M�r csak egy het�nk volt a Legend�s Man�ver bemutat�s�ig, �n pedig megfogadtam, hogy el�remozd�tom a kapcsolatunkat, m�g ha bele is fogok halni. Hogy mi�rt tettem ilyen fogadalmat? Mert Leon Oswald t�ls�gosan is fontos emberr� n�tte ki mag�t a szememben. Az olyan sablonos jelz�k, mint az �letem �rtelme �s a Nagy �, egyszer�en m�g az igazs�g k�zel�ben sem j�rtak. Azt szokt�k mondani, akkor fogjuk fel annak az �rt�k�t, amink van, mikor m�r elvesztett�k azt. Mindig ideges�tett, mennyire f�ltettek a sz�leim, de �gy, hogy meghaltak �s m�r nem lehettek velem, egyetlen �lel�snek vagy ak�r egy rossz sz�nak is �r�ltem volna. De nem lehetett.
 
Yume, b�r ritk�n l�ttam az �lland� edz�s miatt, de t�k�letes eg�szs�gnek �rvendett �s boldognak, kiegyens�lyozottnak l�tszott. Leon pedig... � egyszer�en Leon volt. Majd meg�r�ltem, hogy �jb�l a ridegs�g �larc�t vette mag�ra, mik�zben nem tehettem ellene semmit az �gvil�gon.
 
Pedig t�bbet jelentett sz�momra, mint addig b�rki m�s. El�g volt egyetlen pillant�s, hogy a Pokolba tasz�tson vagy a Mennyorsz�gba rep�tsen. Maga volt a K�s�rt�s, az igazi D�mon, aki b�rmit k�pes kihozni az emberb�l, a legjobbat �s a legrosszabbat is. Ha �gy l�ttam j�nak, kiab�ltam, ha �gy, suttogtam, de t�ntor�thatatlan volt �s nem mondott t�bbet egy sz�t sem, ahogy az akkor a szob�ban jelen l�v� t�bbi ember sem. N�m�k voltak. Mia pedig semmire sem ment a kutakod�ssal.
 
A sz�npadn�l amint megl�tott minket valaki egy�tt, nagy �vben elker�ltek minket, f�lve att�l, hogy �pp el�tt�k fakadunk ki �jb�l.
 
Hat nap volt.
 
Pokoli hat nap.
 
L�pten-nyomon �sszeveszt�nk, hogy a k�vetkez� pillanatban �nmagunkat meghazudtolva eszeveszett cs�kcsat�ba kezdj�nk, nem t�r�dve azzal, ki van a k�zel�nkben. Harcoltam. �s minden nap elbuktam.
 
V�g�l pedig feladtam...