33. rész

- Hogyan villoghatnék jobban egy úrihölgy, egy istennő helyett, egy... kurvával?

Layla döbbenetében még a száját is eltátotta. Férfi ilyen sértést még nem vágott a fejéhez. S most pont az teszi, akitől végképp nem várta. Talán valóban az volt, aminek a férfi mondta, hisz mindig egy gazdag férfival lehetett látni, s nem mindig ugyan azzal. Bekerült a listájába Blackheath hercege. Úgy tervezte, hogy ő igazán nagy kaland lehet és rendkívüli kihívás. Igaza volt. Istenien érezte magát a férfival, és nem is állt szándékában később mást keresni. Két hónapig tartott a szerelmi légyottja a herceggel, de azt nem érte el, hogy egyszer is megjelenjen vele a társadalom előtt, vagy elhozza Blackheathbe, vagy akármelyik birtokára.  A herceg szakított vele. Ő pedig, mint egy sértődött kis fúria megkereste az első férfit, aki az útjába akadt, és számára elég megfelelő vagyonnal rendelkezett, és elment vele Párizsba. Hagyott két és fél évet Leonnak, hogy gondolkodjon, majd amikor már úgy gondolta a férfi valószínűleg hiányolja, hajóra szállt és visszatért. Ám mikor megérkezik, azt kell látnia, hogy a rajongásig imádott hercege, ahelyett, hogy őt hiányolta volna, feleségül vett valamilyen nőcskét. Valóban nem volt kivetni való a lányban, nagyon szép volt, de azért ő magát jobb nőnek tartotta, hogy egy ilyen kis csitri legyőzze. Tapasztaltabb volt ő ennél a vidéki kis libánál. A döbbenet helyét lassan átvette a mérhetetlen düh. Dehogy engedi meg ennek a lánynak, hogy elvegye tőle mindazt, ami az övé kellene, hogy legyen. És Leon hamarosan azt fogja tenni, amit kell. Csak kicsit fel kell hevíteni benne a vágyat, ami két és fél év során elhalványult. Layla gonosz mosolyt engedett meg magának, miközben közelebb lépett a férfihoz. Leon várakozóan pillantott rá, majd amikor a lány keze újra az ágyékához ért, az arca megvonaglott. Ismerte Layla e fajta kényeztetését. Ám kissé váratlanul érte, s döbbenten vette észre; nincs rá hatással. Mégis mintha megmerevedett volna, nem mozdult. Hirtelen kinyílt az ajtó, és lassú, puha léptek hallatszottak. Leon ijedten kapta arra a tekintetét, ám a várt tüzes csokoládé színű szempár helyett, egy ezüst kék tekintet jelent meg. Sophien egy halvány alma színű ruha volt, aminek vékony pántjai voltak, és a feszes felsőrésztől lefelé szélesedett. A lány haja fel volt fogva, s szemei döbbenten kerekedtek ki, amint meglátta a jelenetet. Hamar megtalálta lélekjelenlétét, és dühösen tekintett fivérére, aki ellökte Layla kezét. Zavartan nézett húgára, aki keresztbe fonta a kezeit, és várakozásteljesen nézett rá. Leon dacot látott megvillanni az ezüstkék tekintetben, s ebben a pillanatban elmosolyodott volna, ha nem lett volna ilyen kínos helyzetben. Oh igen. Sora még az ártatlan kishúgát is meg tudta változtatni. Leon megköszörülte a torkát:

- Sophie, a... hölgy; Layla Hamilton - mondta kisebb melegséggel a hangjában, majd a másik lány felé fordul. - Layla, ő Sophie Oswald, a húgom. És most megkérnélek...

- Áh Sophie! - vágott közbe a lány egy örömkiáltással. - Milyen jó, hogy találkoztunk, már nagyon sokat hallottam rólad. Esetleg elbeszélgethetnénk - mondta a döbbent lánynak, aki bátyára tekintett.

- Azt hiszem, elég lesz - mondta a férfi komoly, ellentmondást nem tűrő hangon.

- Ugyan már, biztos vagyok benne, hogy a húgod engem jobban kedvelne, mint a feleségedet - mondta oda sem figyelve a hangnemre. - Azért szerintem érettebb vagyok annál a kis csitrinél, és sokkal több dologban tudnék neked segíteni, például a férfiak terén - kacsintott Sophiera. - Nem hiszem, hogy Sorának túl nagy a tapasztalata.

- Most már aztán elég! - emelte fel a hangját Leon, és durván megragadta Layla karját. - Ha még egy szót mersz szólni a feleségemről, nem állok jót magamért! - sziszegte.

- És mit fogsz tenni? - kérdezte gúnyosan Layla.

- Erre én is kíváncsi lennék - szólalt meg egy dallamos hang Sophie mellett. Sora a mellei előtt összefont karral állt, az ajtófélnek dőlve, és érdeklődve nézte a párost. - Leon! Nem illik így viselkedni egy hölggyel - dorgálta meg a herceget, de ajkain mosoly bujkált.

- Kedvesem! Rajtad és a húgomon kívül nem látok semmilyen hölgyet - mondta Leon, és hangja csepegett a gúnytól.

- Sorának igaza van - nyögte Layla az egyre erősödő szorításban.

- Neked, lady, mylady, kegyelmes asszonyom, méltóságos asszonyom, vagy hercegnő - mondta Leon fagyosan, de indulatait nem rejtette el.

- Jól van, jól van - mosolygott rá Layla. - Mylady, önnel is szívesen elbeszélgetnék - nézett a hercegnőre.

- Higgye el Miss Hamilton, nem lenne közös témánk - hárította hűvös mosollyal.

- Úgy gondolja? - kérdezte negédesen. - Oh higgye el lady Sora, nagyon is van. Sok tanácsot tudnék adni, hogyan tudja tűzbe hozni a férjét, hogy a végtelen gyönyörben törjön ki.

- Úgy hiszi, erre nem vagyok képes egyedül is? - kérdezte Sora összehúzott szemekkel, de megőrizve a jeges nyugalmát.

- A hölgy most távozik - jelentette ki Leon, majd kirángatta a dolgozószobából.

- Sora! - lépett a dühtől remegő lányhoz Sophie. - Ne aggódj, ez a nő többet hisz a kelleténél arról, ami köztük volt. Ne tulajdoníts neki nagy jelentőséget! - majd gyengéden megérintette a sógornője karját. - Hidd el nem éri meg. Ez a nő nem tudja, milyen is Leon, amikor valóban fel van tüzelve. És én eddig csak veled láttam ilyet, pedig már elég rég ismerem a fivérem. Hallgasd meg őt, és ítélj józanul! - majd, amikor bátyja visszatért, távozott.

- Sora, figyelj... - de mondanivalóját félbe szakította egy hatalmas pofon, ami az arcán csattant. Leon összeszűkült szemekkel nézett felesége villámló tekintetébe. A lány ezúttal nem tudta elrejteni az érzelmeit. - A francba Sora! - mondta a herceg jeges nyugalommal. - Már másodjára ütsz meg. Egyetlen nőnek sem hagytam eddig, hogy kezet emeljen rám. És most azt hiszem, büntetés jár ezért, kedves feleségem - ejtett meg egy gonosz, hideg mosolyt.

- Büntetés? Te szemét gazember - csattant fel Sora. - Azt hiszed, nem láttam mindent te botrányos alak? Soha... érted, soha senki nem alázott így meg. És ezt nem bocsátom meg Leon Oswald! Úgyhogy arra kérlek, ne fenyegess, hanem kerülj el ma jó messzire! - majd megfordult.

- Azt mondtam, nem tűröm el még egyszer, hogy megüss. De azt sem, hogy így beszélj velem. - rántotta vissza karjánál fogva.

- Na mi az, csak nem engem is kidobsz? - kérdezte gúnyosan. - A saját házamból? Szép lenne drágám, nem csak megalázol, de még így is bánsz velem. Szemét gazember.

- Na most aztán elég, drágám!- emelte meg a hangját Leon. - Ha szép szóval nem megy, akkor kénytelen leszek drasztikusabb módszerekhez folyamodni, és úgy kezelni téged, mint egy tüzes vadmacskát - majd közelebb hajolt és a nyakába csókolt. - Elárulom szépségem, ez igazán felizgat.

- Adok én neked felizgatást, te szemét alak - kiabált Sora dühösen, majd döbbenten nézett, amikor a férje a vállára csapta, mint egy zsák krumplit. - Leon Oswald! Normális vagy? Én nem egy parasztasszony vagyok, akit a férje akkor ver meg, amikor a kedve tartja. Azonnal tegyél le te állat!

- Állat? - hördült fel Leon. - Ez erős volt, kiscicám. És most már végképp ne várj kíméletet! Szokj hozzá a gondolathoz, vadmacska. És most maradj nyugton, mert még elejtelek!

- Ezzel arra célzol, hogy kövér vagyok? - háborodott fel, amikor a férfi kivitte a szobából.

- Nem mondtam - mosolyodott el gonoszan. - De ha ennyire érdekel, ígérem még öt percen belül megmondom neked, hogy az vagy e vagy nem - paskolta meg a lány fenekét a ruhán keresztül.

- Te bitang, alávaló ember - nyögött fel Sora, majd a haját kisöpörve a szeméből, tekintete találkozott bátyja vigyorgó arcával, és Sophie döbbent szemeivel. - Brandon! Ne vigyorogj már, mint egy bamba birka! Inkább segítenél.

- Sora drágám! - kezdte a férfi még mindig azzal a vigyorral. - Blackheath hercegével csak te mersz szembe szállni, mert a felesége vagy.  Engem viszont meggyilkolna kedvesem. De hidd el, megtenném, ha nem tudnám, amit tenni fog, az neked is jó lesz.

- Jó?! - hőbörgött Sora. - Megvesztél, bátyám? Szerinted az nekem jó, hogy a férjem úriemberhez méltatlanul úgy cipel, mint egy zsák krumplit? Ez a férfi éppen megerőszakolni készül - mondta nyomatékosan, mire mind a két férfi felnevetett.

- Hidd el cicám, mire végzek veled még azt is elfelejted, hogy valaha ellenkeztél - majd elvigyorodott. - Kedvesem, megerőszakolni? A tested az eksztázis gyönyörét fogja zengni, és úgy fogsz dorombolni, majd sziszegni és karmolni, mint egy vadmacska - mondta könnyeden, mire Sora felnyögött, Sophie pedig mélyen elpirult. - További szép napot! Azt hiszem ma már egyikünk sem jön le. Brandon! Az egyik vendégszoba kész van a számodra. Nem mész el, amíg ilyen vihar van. Viszlát! - majd az emeletre indult.

Leon, bár majd’ szétfeszítette a vágy, s majd’ belehalt, hogy végre megkapja Sorát, mégis hűvösen, és keményen osztogatta a parancsokat. Oh igen. Blackheath veszedelmes hercege, még ezekben a vérlázító és halálosan pusztító pillanatokban sem vesztette el nyugalmát. Egyedül akkor, amikor a feleségével kettesben volt. Sora biztos lehetett benne, hogy soha senki nem látta még a düh lángjait felcsapni abban az ezüst szempárban, és senki nem láthatta, ahogy a vágy elemészti. Hamarosan felértek az emeleten lévő kis nappaliba, majd a bal oldali folyasón mentek végig. Leon megállt a kettejük szobájának ajtaja között, és gondolkozott. Közben Sora a nyugodtságából kizökkenve újra kapálózni kezdett. Erre a férfi csak elmosolyodott, és újra végigsimított a fenekén. Ez hatott. A lány felsóhajtott.

- Mit gondolsz kedvesem, a te szobád, vagy az enyém? - kérdezte társalgó hangon.

- Egyik sem. Tegyél le! - mondta Sora határozottan.

- Sajnálom drágám, de nem menne. Túlságosan akarlak - majd elvigyorodott. - Szóval, ha te nem tudsz választani, majd én - azzal berúgta a saját szobájának ajtaját.

Hamarosan Sora azt érezte, amint az ágyra huppan, és az érkezéstől az összes levegő kiment a tüdejéből. Mérgesen nézett fel a gonoszan mosolygó férjére. Leon az ablakhoz és az erkélyhez ment, és elhúzta a függönyt. A mélykék drapéria kellemes sötétséget biztosított a párnak. Sora feljebb tornázta magát a meleg ágyban, és a párnáknak támasztotta a hátát, miközben kezeit összefonta a melle előtt és mérgesen a tűzbe bámult. Amikor Leon leült elé, a csokoládé színű tekintet nem mutatott semmilyen érzelmet. A férfi csaknem megijedt tőle, ám mégis erőt vett magán. Könnyed mozdulattal megsimogatta felesége arcát. Ám az elkapta a fejét. A herceg felsóhajtott. Könnyebb kis vitáik voltak Sorával amióta kibékültek. És mindig oly édes volt a kibékülés. Így egyáltalán nem volt kedve összeveszni a feleségével egy olyan jelentéktelen nő miatt, mint Layla Hamilton. A lány nem jelentett neki semmit, puszta kalandnál, játéknál. Ám most látva maga előtt, ezt a szirént, aki megbűvölte és rabul ejtette, tudta soha senki nem is jelentett számára annyit, mint ő. És nem is fog. Arcán egy lusta mosoly húzódott fel. Sora arra fordította a fejét, majd felvonta szépen ívelt szemöldökét, és várakozóan nézett.

- Mi van, nem elégíted ki a vágyaidat? - kérdezte gúnyosan a hercegnő.

- Ugyan már, kicsim - mosolygott Leon, miközben közelebb hajolt. - Ne légy buta. Nekem nem egy eszköz vagy, cicám. A hercegnőm vagy, a feleségem, a szeretőm. És ez az, ami összetart minket. Nem tud ellaposodni a kapcsolatunk, mert olyan vagy amilyen, ezért nem tudok mást kívánni.

- De ő a szeretőd volt - jegyezte meg, bár már egy kicsit megenyhült. - Leon, meddig tartott vele a kapcsolatod?

- Muszáj ezt Sora? - kérdezte zavartan a herceg. - A feleségem vagy, és nem kell ilyen dolgokkal... - majd meglátta Sora szemét és nyelt egyet. - Rendben. Két hónap.

- Két hónap - suttogta Sora, és maga elé meredt. - Velem két nap volt, drágám. Ráadásul, Layla valóban prostituált?

- Igen, mondhatjuk - gondolkodott el. - Habár, leginkább a gazdag emberekkel volt. Az elit osztály krémjét választotta.

- Áh igen, és abba te is bele tartozol - gúnyolódott Sora.

- Nem, kicsim - rázta meg a fejét vidáman Leon. - Én vagyok a hab - suttogta. - Amúgy, teszek neked egy vallomást. Ezt az egészet csak Danténak találtam ki. Semmi kedvem nem volt Laylával összefeküdni. Az ilyen nők nem tudni, milyen betegséget hordanak magukban. Még ha csak a pénzes emberekkel hálnak, akkor is, mert talán az az ember egy ócska szajhától jött - majd nagy levegőt vett. - Soha nem értem Laylához. Ha érted, mire gondolok.

- Nem, nem értem - rázta meg a fejét a hercegnő. Azt akarta, hogy Leon mondja ki.

- Nem könnyíted meg a dolgom - csóválta meg mosolyogva a fejét. - Jól van. Nem szeretkeztem soha Laylával. Amit természetesen mindig szóvá is tett, de senkinek nem mondta el, hogy Blackheath hercege nem érzett iránta vágyat. Leginkább ő elégített ki, és khm… aztán saját magát.

- Szórakozol? - kiáltott fel Sora.

- Kiscicám, dehogy szórakozom - nevetett fel a férfi. - Egyetlen egyről tudok, de akkor sem önszántamból. A drágaságom kábítószert adott be nekem. Utána alaposan lefürödtem, meg ilyenek. Elvileg semmi bajom nem volt. De akkor hagytam ott. Különben is már untam.

- Mégis, hogy veheted ezt ilyen félvállról? - tört ki Sorából. - Leon, mégis mi lett volna, hogyha azzal az egy alkalommal valami betegséget ad át?

- Én is éreztem a kockázatot, Sora - bólintott komolyan a herceg. - Ezért is küldtem el azonnal. Persze, a kisasszonynak ez nem tetszett, sértette a büszkeségét, így az első útjába akadó férfival Franciaországba ment. Szegény ördög - csóválta meg a fejét. - Lelőtték Párizsban, mert rájöttek, hogy angol. Layla pedig visszajött, mint aki jól végezte dolgát, és új kapcsolatot akar, ezúttal máshogy.

- Szóval - dőlt előrébb Sora -, nem is tetszik? - Szemei sokat sejtetően villantak fel.

- Dehogynem - mondta Leon mosolyogva. - Igazán szép nő, azt el kell ismerni. Nem lehet süketen és vakon elmenni mellette.

- Te… - majd ellökte a férjét, aki nevetve dőlt hátra az ágyon. - Micsoda egy gazember. Amúgy kedvesem, nem azt mondtad, hogy megtorlást követelsz a pofonért? - kérdezte, miközben a hercegre ült.

- Cicám, hidd el revansot vennék, ha nem te lennél felül - mosolygott rá gonoszan, majd tekintete elsötétült. - Csodálatos nő vagy. Más már rég féltékenységi rohamban tört volna ki.

- Miért én talán nem? - nézett rá félrebillentett fejjel. - Drágám, én is féltékeny voltam - ismerte be egy szégyenlős mosollyal, amint Leon igencsak meglepődött. - És most, méltóságos úr, ellenőrizzük, ki tudja önt jobban tűzbe hozni - majd lehajolt és mohón megcsókolta a férfit.

Leon pedig készségesen engedte át a hatalmat gyönyörű feleségének, hogy ő is élvezetet leljen abban, amint Blackheath veszedelmes hercegnője körbevette forró szenvedélyével…