* * *

Talán két óra volt az út Blackheathtől Thornsgateig, de Sora ezúttal nem is bánta. Magába szívta a természet elemi erejét, ami neki is új világ kapuit nyitotta meg. Pillantása nem egyszer esett azonban a férjére. Leon csöndben volt, nem akarta kirántani a feleségét ebből a békés világból, amelybe került. Inkább csak nézte egyre változó vonásait, ahogy a béke és a nyugalom teljesen bűvkörébe vonja. Ez volt Thornsgate varázsa. Ezért járt hát ennyit ide az édesanyja is! Itt minden megváltozik; a kétségbeesés elmúlik, a szeretet megerősödik, a vágy pedig… kicsit fészkelődött az ölével. Nem tehetett róla, egyre inkább hajtotta a beteljesedés utáni vágy. Elvégre majdnem egy hónap cölibátus nem tesz jót senkinek. Neki meg végképp nem, hogy ilyen lenyűgözően szép felesége volt. Elnézte, ahogy neje arcába visszatér a szín, szemei sötétek lettek és forróak. Az ajkai pedig szinte magukhoz vonzották a tekintetét. Meg kellett, hogy csókolja. Szinte szomjazott rá. Amióta elindultak Blackheathből a vágy ott dübörgött benne, csaknem szétfeszítette. Ő pedig csak annyit tudott tenni, hogy ne vesse rá magát szerelmére.

Éppen egy fenyőerdő ösvényén haladtak keresztül, s Sora elnézte a büszke, délceg fákat, amelyek egyre csak az ég felé nyúltak, és mintha el is érték volna azt. Friss, fűszeres illatuk nyugtatólag hatott az érzékeire. Itt békésnek érezte magát. És végre nyugalmat talált a lelke. Hirtelen megérezte magán férje tüzes pillantását. Most minden érzéke fogékonyabb lett az effajta dolgokra. Ahogy odanézett, elmosolyodott. Leon úgy bámult rá, mintha csak megbabonázta volna. Sora meglengette előtte a kezét, amikor azonban nem reagált erre, kinyújtotta felé a karját. A herceg erre már magához tért, sajátjába szorította a bársonypuha kézfejet, majd összefűzte az ujjaikat, s meglepetten tapasztalta, a felesége keze meleg volt. A férfi átült szerelme mellé, aki ráhajtotta a fejét a vállára, s a maradék utat így tették meg. Csendben, szorosan egymáshoz simulva, miközben a vágy édes tüze emésztette őket.

Mikor felsétált Thornsgate pompás kastélyának lépcsőin, Sora még egyszer visszafordult. Az erdő oltalmazón vette körbe a hatalmas birtokot friss, üde levegőt biztosítva ezzel, s végtelen nyugalmat. Egy másik világ volt ez, olyan világ, ahová rosszakarat és veszély nem szökhetett be. A kalandot és az izgalmat pedig magukkal hozták, megteremtették egymás között. Mennyire más volt most, mint amikor egyedül érkezett ide. Akkor azért jött, hogy elmeneküljön, most pedig azért, hogy megerősödjön, és megtalálja újra a szenvedélyt. Elnézte férje büszke, erős mozgását, ahogy ő is elindult fel a lépcsőn. Hamarosan pedig ott állt mellette, átölelte őt, láthatatlan mentőkötelet biztosítva neki rettenthetetlen erejéből.

Mikor üdvözölték a személyzetet, Sora visszavonult a szobájába, mert Leonnak még volt pár elintéznivalója. Elnézte a hófehér függönyöket, az ágyneműt, az ágyfüggönyt, a falakat. Új álmok, remények… erő, és fény. Ezeket jelentette a hercegnőnek ez a szín. Újrakezdés. Igen, mind a ketten újra fogják kezdeni. A semmiből, de együtt… A gondolatait egy szobalány zavarta meg, aki értesítette, hogy tálalják az ebédet.

Az étkező elegáns volt, azonban a férje még nem tartózkodott odabent. Sora a franciaablakhoz sétált, s onnan figyelte az olvadó, ébredező tájat. Túl sokat gondolkodik, tűnődött magában. Azonban abban az időben, amit itt fognak tölteni, nem fog mást tenni csak pihenni, fogadta meg magában.

Még az előtt érezte, hogy Leon felé tart, mielőtt meghallotta a férfi lépteinek zaját. Szíve már a torkában dobogott, s nagy hullámokban tört rá az izgalom. Akárcsak régen… Erre a gondolatra finoman elmosolyodott, és lehunyta a szemét. Néma fohászt mondott az égnek, hogy képes még így érezni. Számára pedig egyértelmű volt, hogy minek köszönhette ezt a változást: visszatért a férje ereje. Mikor meghallotta a kétszárnyú ajtó záródását, kinyitotta a szemeit, és meglepődve vette tudomásul, hogy pont úgy érez, mint amikor legelőször volt együtt Leonnal. Ugyan az az édes sóvárgás tört rá az ismeretlen után, de tudta, hogy felejthetetlen lesz, s elsöprő erejű gyönyörrel ajándékozza majd meg. Igaza volt! A férfi már akkor elkezdte a csábítást, mikor belépett az étkezőbe.

Felesége érzéki alakját mennyei fények simogatták, amik a franciaablakon beszűrődtek. Szívfájdítóan szép volt, és végre készen állt, hogy adjon és elfogadjon. A herceg szemeiben az elhatározás büszke ködként ült, s megtörhetetlen volt. Odalépett a hercegnő mögé, beszívta annak édes, bódító illatát, ami azonnal elbódította. Ugyan úgy, mint eddig bármikor. Mikor karjait a karcsú derekára fonta, s magához húzta, a vágy már fájdalmasan lüktetett az ágyékában. Nem volt benne biztos, hogy kibírja az ebéd végéig. Majd lehajolt, s olyan mozdulatot tett, amit már majdnem egy hónapja nem, és amire már átkozottul vágyott; belecsókolt a felesége illatos nyakába. A lány gerincén végigszaladt a hideg, és kéjesen felsóhajtott az érzésre. Ő talán még türelmetlenebb volt, mint a herceg. Amikor szembe fordult vele, a férfi szemei sötétek voltak, mélyek, akárha a csillagok között repült volna. Egy hosszúnak tűnő pillanatig figyelték így egymást, amíg fel nem szolgálták számukra az ebédet. Mind a ketten vontatottan mozogtak, s egy szó nélkül fogyasztották az ételüket. Sora száraznak érezte a torkát, és nem igazán tudott volna véleményt mondani a szakácsnő ízletes fácánsültjéről, sem az utána felszolgált mesteri csokoládétortáról. A szíve a torkában dobogott, és azt kívánta, bár már a szobában lehetnének. Talán illetlen és szégyentelen gondolatok voltak ezek, de elvégre ő már férjes asszony volt, ráadásul a párja egy halálosan érzéki, és veszedelmesen vonzó férfi, így ez az érzés természetesnek hatott.

Leon egy lapos pillantást vetett a szeme sarkából nejére, s elégedetten tapasztalta annak izgatottságát. Sora csak szórakozottan turkálta az ételt, ami arra engedett következtetni, hogy a rájuk váró örömökön járnak a gondolatai. A herceg szívét diadalérzet töltötte be, hogy még mindig képes volt így hatni a feleségére, minden után. Miután visszanyerte a saját erejét, vele született jellemét, egyenes út volt az azonnali csábításhoz, és láthatólag a hercegnőnek is önbizalmat adott, sőt, harcra való készséget. Amikor Leon látta, hogy felesége már úgysem tud többet enni, és ő sem bír már egy helyben maradni, felemelkedett, és a lány mögé lépett. Ő azonban annyira elmélyedt a gondolataiban, hogy észre sem vette csak azt, amikor a férje forró lehelet simogatta a bőrét.

- Kérsz bort, édes? – dorombolta a herceg izgató hangon, ami szikrákat gyújtott Sora testében.

- Nem, köszönöm. De te fogyassz csak nyugodtan – próbált egy látszólag könnyed mosolyt a férfira vetni.

- Nem a bort kívánom én úgy, hogy majd’ felrobbanok a feszítő érzéstől – majd megfogta a felesége karját, s egyetlen határozott mozdulattal felrántotta magához. – Jól gondold meg, Sora. Ha nem vagy még rá készen, akkor most szólj, mert később már nem tudom visszafogni magam. Főleg nem úgy, hogy három teljes hétig öleltelek magamhoz, és nem érhettem hozzád úgy, ahogy akartam.

- Nem akarlak megállítani – suttogta érzékien a hercegnő, miközben csókra kínálta az ajkait. Maga is vágyott már arra az érzésre, amit csak Leon tud neki nyújtani; vágyott már a csillagok között repülni.

- Szeretlek – súgta a herceg, miközben hevesen lecsapott felesége ajkaira. Csókjuk ezúttal heves tánc volt, melybe mind a ketten csaknem beleszédültek. Ez vezette fel azt az érzést, amit meg fognak tapasztalni hamarosan. Ez volt az előjele heves ostromuknak, s annak, hogy már nem tudják sokáig türtőztetni magukat. Leonnak csokoládé és forró szex íze volt. Az egész lényéből az érzéki csábítás áradt ebben a pillanatban, ugyanúgy ahogy régen. Sora beletúrt párja selymes hajába, hogy még közelebb húzza magához, hogy még többet érezzen belőle. Szinte hallotta pattogni a tűzijátékokat a fülében, s az egész testén tomboló vihar söpört át. Mikor zihálva elváltak, a lány nekidőlt a férfinak; úgy érezte a lábai nem tartanák meg.

- Leon, kérlek… - lihegte a férje nyakába.

- Netán sietsz valahová, szerelmem? – kérdezte a férfi, miközben pimasz mosolyt villantott rá.

- Igen, nagyon örülnék, ha már végre valami szilárd lenne alattam, mert még egy ilyen és elájulok.

- Pontosan az a dolgod, édesem. Azt akarom, hogy elájulj a gyönyörtől – súgta a fülébe vérlázítóan és érzékien. Majd egy apró csókolt lehelt a kívánatos, felduzzadt ajkakra, és a karjaiba kapta.

Sora pedig három hét után először felszabadultan felkacagott. Leon füleinek ez maga volt a tavaszi szellő gyengéd muzsikája a fák ágai, és a virágok szirmai között. Vágya csak még tovább növekedett, s egy pillanatra fel is szisszent az érzésre, azonban szíve diadala megédesítette a fájdalmat. Belenézett neje forróbarna szemeibe, majd sarkon fordult és kiviharzott az étkezőből. A szobalányok pironkodva figyelték, ahogy Blackheath hercege felszaladt az emeletre karjaiban a feleségével.

Leon, ahogy belökte neje szobájának ajtaját, azonnal új ostromba kezdett az ajkakkal, amelyeket oly nagyon kívánt. Együtt dőltek el az ágyon, miközben egy pillanatra sem váltak el egymástól. Azonban a herceg egy pillanatra felnézett. Ám amikor meglátta maga körül a hófehér színt, kicsit meglepődött. Mintha egy ártatlan lány készülne a magáévá tenni… Mintha mindent elölről kezdenének. Újrakezdés… igen. Belenézett Sora mosolygó, csokoládé szemeibe, és újra kényszert érzett, hogy megcsókolja. Mélyen, érzékien, kiélvezve minden pillanatot. Már nem volt megállás és ezt mind a ketten tudták. Heves vággyal vetkőztették le egymást, szinte tépték a másikról a ruhát. Ajkaikat pedig újra és újra egybe forrasztotta az égető tűz. Hamarosan már mind a ketten meztelenül feküdtek. Bőr simult bőrhöz, szív dobban szívvel… Magukba itták a másik ízét, magukba szívták egymás illatát. Leon vérforraló szavai az egekig szították Sorában a tüzet. A férfi sürgető, heves vágya pedig elvette az eszét. A hercegnek valamilyen terve volt érezte, azonban amikor összeolvadtak a rég érzett gyönyör, a mennyei öröm elvette az eszét. Kívülállóként hallgatta, ahogy lágy nyögései sikolyokká változnak férje erőteljes ostroma alatt. Kétségbeesetten, szinte elveszve a gyönyörtől szorította a férfi kemény testét, körmei mélyen annak húsába mélyedtek. Leon sem tudta visszafogni már tovább magát. Eltelt azzal a gyönyörrel, amit a neje teste okozott neki. Célja volt, mégpedig ugyan az, ami három hónappal ezelőtt is; az örökös. Bár az orvosok azt mondták, hogy a feleségének nem lehet többé gyermeke, ő nem hitte el. Nem hihette el! Még mindig égett benne a remény tüze, és Blackheath hercege bármire képes, hogy elérje a céljait. Neki senki nem parancsol… Két célja volt ezen az éjszakán, az egyik a gyermek, a másik pedig, hogy vágya végre kielégülésre találjon, ahogy a feleségéé is. Mikor a heves szenvedély eleven lángjai magukkal ragadták, már csak az égbe kiáltó eksztázisra tudott gondolni. Elveszett minden értelmes gondolat a fejéből, csak Sora hangját hallotta, és csak a saját élvezetét érezte. Ebben a pillanatban pedig képes lett volna lehozni az égről a csillagokat, hiszen ő volt Blackheath hercege, és veszedelmesnek született…