* * *

A nap s�r� aranyk�ddel hintette be a messzes�get. A tenger krist�lytiszta habjai k�jesen most�k a partot, �s s�r�n fodroz�d� hull�mai k�z�tt elb�v�lten t�ncoltak a m�zsz�n� sugarak. Sora s�t�t szemeiben ezernyi gyertyal�ng gy�lt, mik�zben ajkai lass� mosolyra h�z�dtak. �r�kig tudta n�zni a tengert �gy, hogy meg sem mozdult. Fejedelmi pomp�ja, elemi ereje �s zabol�tlans�ga a f�rj�re eml�keztette �t. Leon mostan�ban m�r nem csak �jjelente v�lt nyugodtt�, de napk�zben is. S b�r egyre t�bbsz�r fek�dt el megad�an, szel�den a keze alatt, a hercegn� biztos lehetett benne, hogy m�g most is veszedelmes. �s hamarosan egy m�sik veszedelmes herceg is �rkezni fog k�z�j�k! Gyeng�den remeg� szemei, amik eddig a tenger csod�it figyelt�k lejjebb pillantottak, majd kezeit g�mb�ly� pocakj�ra sim�totta. A benne n�vekv� baba a h�napok eltelt�vel egyre elevenebb�, egyre er�sebb� v�lt. Egy igazi csoda volt! Egy csoda, akinek nem szabadott volna megfogannia. �s m�gis megt�rt�nt… � �s az �desapja akarata er�sebb volt, mint b�rmi m�s. Ezekre a gondolatokra Sor�nak mindig k�nnyek gy�ltek a szem�ben. Nem tudott el�gszer h�l�t adni az �gnek, hogy ilyen csod�latos f�rje volt. S nem tudott el�gszer k�sz�netet mondani Leonnak, ami�rt nem adta fel �s l�trehozta ezt az apr� csod�t, mely a szerelm�k bizony�t�ka volt. �gy visszatekintve rengeteg id�t elvesztegettek olyan emberek miatt, mint Travis Carlen �s Dante Wexford. De �k m�r megkapt�k a m�lt� b�ntet�s�ket. Maga a kir�ly gondoskodott r�la szem�lyesen. S el�bb nem fognak kiker�lni a b�rt�nb�l, minthogy elj�nne a hal�luk �r�ja. Imm�r nem volt, mi�rt agg�dniuk. S a hercegn� biztosra vette, hogy a f�rje is ez�rt tudott �gy megnyugodni. Imm�r nem �llt semmi a boldogs�guk �tj�ba. Hirtelen er�s sz�l s�p�rt v�gig a parton, n�h�ny krist�lyos v�zcseppet Sora arc�ba hordva, s k�nnyed�n belekapott orgonalila haj�ba. Lehunyta boldogs�gt�l dereng� szemeit, �s k�jesen fels�hajtott, majd h�trad�lt. H�tra a biztons�gba, er�s karok rejtek�be, egy szerelmes �lel�sbe. M�g azel�tt meg�rezte p�rja ittl�t�t, miel�tt a h�t�hoz simult volna. A sz�l j�t�kosan az arca el� sodorta a herceg ez�st haj�t, ak�rcsak egy holdsugarakb�l sz�tt selyemf�tylat. Sora pedig mosolyogva n�zett fel a f�rfi szemeibe, s m�r meg sem lepte az, amit l�tott benn�k. F�rje tekintete a h�t h�nap alatt, b�r nem sokat v�ltozott, most m�r mindig �gy kavargott, mint az �gi ez�stfoly�k, s �lland� csillog�s volt jellemz� r�juk. Gy�m�ntf�nnyel szikr�ztak. Lassan lehajolt, �s ajkait v�gigsim�totta szerelme hal�nt�k�n, majd ajkain. Az k�jesen fels�hajtott, s hagyta, hogy ez a delejez� b�b�j teljesen maga al� temesse, mint m�r oly sokszor. Azonban m�r nem is b�nta. Leon kezei hamarosan neje pocakj�ra cs�sztak, �s lehunyta a szem�t, amikor gyermek�k abban a pillanatban r�gott egy nagyot. M�g meg sem sz�letett, azonban a herceg m�ris �gy k�t�d�tt a bab�hoz, hogy az Sor�t teljes�ggel meghatotta. Ugyan ki mondta volna meg, hogy ez a veszedelmes f�rfi �r�k hosszat fog fek�dni mellette, mik�zben a has�t simogatja �s cs�kolgatja?! Tal�n � volt a legb�szk�bb, holott csakis mag�nak k�sz�nhette. Az � akaraterej�nek, kitart�s�nak. Mert veszedelmes volt…Sora arc�r�l hirtelen lefagyott a mosoly, s a teste megmerevedett. F�rje azonnal �rezte a v�ltoz�st, agg�dva ford�totta maga fel�, azonban a l�ny csak d�bbenten pislogott, majd fell�legzett, s halv�nyan elmosolyodott.

- Leon, azt hiszem, a baba most akar megsz�letni – k�z�lte, majd felny�g�tt, ahogy az �jabb, az el�bbin�l er�sebb f�jdalom r�t�rt.

- Most?

- Mert meddig v�rjon m�g? – k�rdezte a hercegn� f�lig nevetve, f�lig ny�gve. – K�rlek…

A f�rfi pedig azonnal karjaiba kapta feles�g�t, s rohanni kezdett, amennyire csak tehette. Rohant �lete legdr�g�bb kincs�vel, hogy egy csod�nak lehessenek szemtan�i odabent, Thornsgate falai k�z�tt.

N�h�ny �r�val k�s�bb hangos babas�r�s verte fel a kast�lyt, s a folyos�n �ll� f�rfiak megk�nnyebb�lten mosolyodtak el. Leon nagyot ny�gve t�rt bele a haj�ba, �s szinte lerogyott a mellette l�v� sz�kre. Brandon �s Alexander nagyot nevetett rajta, de ezt � most fel sem vette. A kez�be temette az arc�t, hogy elrejtse meghatotts�g�t, �s megk�nnyebb�l�s�t. �r�kon kereszt�l hallgatta, ahogy a feles�ge vaj�dik. S itt tehetetlen�l v�rakozni rosszabb volt, mint egy k�nz�s. Igencsak megt�p�zt�k az idegeit. M�r j�csk�n benne voltak a d�lut�nban, amikor m�r nem hallotta Sora ord�t�s�t tov�bb. De azon minden esetre csod�lkozott, hogy m�g nem taposott �rkot a folyos� padl�j�ba, tekintve, hogy mennyi ideje r�ja a k�r�ket meg�ll�s n�lk�l. Nem egyszer akart betapasztott f�llel elszaladni, azonban nem akarta egyed�l hagyni a feles�g�t. Tudta, �rezte, hogy sz�ks�ge van az erej�re. H�t ezek ut�n neki is sz�ks�ge lesz egy kis felt�lt�d�sre, azonban mosolyra fakasztotta, ahogy hallotta gyermeke s�r�s�t. Eg�szs�ges… De az �rd�gbe is, mikor mehet be, hogy v�gre l�ssa a feles�g�t? �jult er�vel pattant fel a sz�kr�l, s vesz�lyesen k�zel�tette meg az ajt�t, ami abban a pillanatban kit�rult. A h�rom seg�dkez� l�pett ki rajta, akik v�gig bent lehettek a feles�ge mellett: Layla, Julieta �s Sophie. Mind a h�rom olyan sz�les mosollyal az arc�n �llt ott vele szemben, hogy a herceget akaratlanul is gyan� fogta el. Amikor beengedt�k, kiss� t�tov�zott, majd bel�pett a szob�ba. Az els� gondolat, ami esz�be jutott, hogy Sora v�gre abban a szob�ban van, ami hozz� illik. Csupa – csupa v�r�s… A szenved�ly, az er�, a v�gy �s a szerelem sz�ne… Sora ezt mind jelentette neki. Olyan boldogs�got hozott az �let�be, melyr�l �lmodni sem mert soha, nem hogy m�g meg is kaphatja. � volt sz�m�ra minden a vil�gon, �s nem tudta el�gg� megk�sz�nni, hogy az �v� volt. Ahogy t�tov�n az �gy fel� l�pett a feles�ge elmosolyodott. M�g mindig annyira sz�p volt, �s olyan er�s… senki nem mondta volna meg, hogy most esett �t egy neh�z sz�l�sen. Gy�ny�r� volt… Hamarosan �tadta a feh�r takar�ba csomagolt kisbab�t a f�rj�nek, aki el�sz�r f�lve, majd hat�rozottan fogta a cs�pps�get. Sora pedig boldogan elmosolyodott. Leon lehunyta a szem�t, ami al�l egy k�nnycsepp csordult ki. Majd lehajolt, �s szerelmesen megcs�kolta a feles�g�t, k�sz�netet mondott az aj�nd�k�rt, amit kapott. Ahogy f�rje az ablak el� s�t�lt a kicsivel a karj�n, Sor�nak k�nnyek gy�ltek a szem�ben; a f�rfi szeme olyan diadalittas volt, mint tal�n m�g soha. �s ahogy figyelte, ahogyan �let�nek k�t legfontosabb embere a naplement�t n�zte, el�nt�tte a legteljesebb boldogs�g: az �v� volt mind a k�t herceg sz�ve. �s tudta, hogy a Sors mindig val�ra fogja v�ltani Blackheath �t�dik herceg�nek k�v�ns�gait, a legfens�gesebb D�mon v�gyait, akit �gy neveztek: a Veszedelmes…