Érezni akarlak
7. rész

- Nem maga az a lány, aki azt állította, hogy tud magára vigyázni?- gúnyolódott. Sora elengedte a dzsekit, azután hátralépett. Zavartan nézett félre. – Egy csöppet sem féltem- állította.
- Igen? Akkor miért bújt mögém?
- Nem bújtam el- ismételte nyomatékosan a lány.
- Csak nem akartam az útjába állni. - Otthagyta a férfit, határozottan elindult az ösvényen. Mivel zavarta Leon hangos nevetése, még meg is gyorsította lépteit.
A férfi rövidesen beérte, egymás mellett mentek tovább.
- Hol lehet az a medve?- kérdezte kíváncsian a lány.
- Visszament az erdőbe. - Leon hangja készségesen csengett. - A fekete medvék általában veszélytelenek. Csak akkor támadnak, ha megsebesülnek, vagy ha az utódaikat védelmezik. De ajánlatos észnél lenni, ha az ember egy medvébe szalad.
- Mindig van magánál fegyver?
- Ezen a vidéken igen. Nem szívesen használom, de néha nincs más választásom. A további utat némán tették meg. Egy idő múlva a férfi megérintette Sora karját, a másik kezével pedig előremutatott.
A tisztáson egy menedékház állt. Fatörzsekből tákolt házikó, mely az évek során sötétszürke színt öltött.
Leon kinyitotta az ajtót, majd belépett. A lány követte. A ház egyetlen hatalmas helyiségből állt. Sötét volt és hideg.
A férfi meggyújtott az ajtó melletti lámpást, levette a szegről és körbevilágított, hogy jobban szemügyre vehessék a terepet.
Középen egy kopott letakart asztal állt, körülötte négy szék. A szemközti falba beépített nyitott kandalló fölött hatalmas jávorszarvas fej függött.
A szoba sarkában volt a durva deszkából összetákolt, steppelt ágytakaróval leterített fekvőhely. A másik sarokban egy széles konyhaszekrény állt, mellette kis asztal, mosdótál.
A lány a padlóra tette csomagját, és szétnézett a gyéren berendezett helyiségben. Tehát itt fogja a következő napjait eltölteni, Leon Oswalddal kettesben teljesen elzárva a civilizációtól. Pánik kerítette hatalmába.
- Egész hangulatos hely, nemde?- mondta könnyedén.
Leon szórakozottan bólintott. Odament egy kisablakhoz, amin függönyként egy rojtos szélű sátorvászon darab lógott. Leszedte a pókhálót, levette a kendőt, majd a másik oldalon lévő ablakot is megtisztította.
A bezúduló napfényben látta meg Sora, hogy vastag porréteg fedi a padlót és a bútorokat. Kinyitott a konyhaszekrény ajtaját, kihúzta fiókjait, mígnem talált egy seprűt. A fiókban lelt rongydarabbal letörölgette a port.
Leon kiment. Azt mondta, hogy fát kell vágnia a tűzgyújtáshoz. Sora levetette anorákját, buzgón törölgette a port, tisztogatta a padlót. Szélesre tárta az ajtót, hogy az örvénylő port kivigye a szél.
Egy idő múlva Leon egy rakás fával tért vissza. Letette a tűzhely mellé, majd megint kiment. Közben sora befejezte a munkát és elindult a mosdóállvány alatt talált vödörrel a közeli tóhoz vízért.
Azon az úton haladt, amelyen idefelé jöttek. Tudta, hol van a tó, mer útközben jól a fejébe véste a látottakat. Egy keskeny, jeges ösvényen ment végig. Egy idő múlva megfordult, de a menedékházat már nem látta. Óriási fák takartak el mindent. A magányosság, otthontalanság érzése tört rá hirtelen a magas fenyők között, és a reggeli napfény ragyogott törzsükön.
Hideg volt. Sora mélyeket lélegzett a kristálytiszta levegőből, fázósan dörzsölte a karját. Egyszer csak úgy érezte, hogy valaki figyeli.
Megfordult és futva tette meg az út utolsó szakaszát. Amilyen gyorsan csak lehetett, a menedékházban, Leon biztonságot nyújtó közelében akart lenni.
A tó partján lehajolt, bemerítette vedrét.
Eközben hallotta maga mögött az ágak zörgését. Néhány másodperc múlva erő vett magán, és felegyenesedett. Megfordult, nekiütközött vödrének, és összevizezte anorákját, ami át is nedvesedett. De ezt Sora izgalmában észre sem vette. Riadtan bámult a mögötte feltűnő, figyelemre méltó jelenségre, majd éles hangon segítségért kiáltott.