Az Averach� birtokon egy gy�ny�r� kast�ly �ll. �gy a tizenhetedik-tizennyolcadik sz�zadban �p�lhetett. Egy gazdag gr�f �p�tette. Francia st�lusban �p�tetett, de egy-k�t helyis�gben l�tszott, hogy angol st�lusban volt berendezve.

A birtoknak t�bb b�szkes�ge is volt, p�ld�ul a gy�ny�r� z�ldell� erd�k, a krist�lytiszta patak, mely �thaladt a sz�p z�ld mez�k�n. Egy halastavat is l�thattunk telis-tele halakkal a horg�szni v�gy�knak. Mind-mind csodasz�p volt, mintha csak egy mesevil�gba l�pt�nk volna. De m�gis, a kast�ly tulajdonosa a birtok lovaira voltak a legb�szk�bbek.

Gazdag, nemes �llatok foglaltak helyet a kast�ly m�g�tti ist�ll�ban. H�rom kanca �s n�gy cs�d�r, no meg egy kiscsik� pihengetett a pajt�ban. Term�szetesen a lov�szfi� gondoskodik r�luk, de olykor beseg�t neki a birtok �r�k�se, Brian gr�f.

Az alig h�sz�ves fi�nak csokol�d�barna haja van, mely a nyak�ig �r, s t�pettre van v�gva. Tekintete �gsz�nk�k sz�n�. A testalkata magas, lovagl�sra alkalmas. Egyenes, �s t�k�letes. Rengeteg n� �lma volt, de � senkit nem szeretett igaz�n. A tiszta �s igazi n�t kereste, s �rezte, hogy hamarosan meg is tal�lja.

Mint ahogy szok�ss� v�lt sz�m�ra, ma reggel is az ist�ll� fel� igyekezett. K�nyelmes lovagl�ruh�ja m�r rajta volt, lovagl�p�lc�j�t jobb l�b�n doboltatta.

- J� reggelt, Peter! - k�sz�nt a fiatal sz�ke haj� lov�sznak.

- J� reggelt, Brian gr�f. - hajolt meg el�tte a p�r �vvel fiatalabb fi�. - Parancsolja a lov�t?

- Igen. - mosolyodott el. - De most ne Midnight-ot hozd! Hanem Sofit. Vele m�r r�g lovagoltam...

- Ahogy parancsolja, uram. - hajolt meg ism�telten, majd gyorsan elviharzott. Brian ek�zben az egyik boxhoz s�t�lt, s az alig p�r h�napos kanc�hoz s�t�lt.

- Na mi van, Hajnal? Hogy vagyunk? - k�rdezte vigyorogva Brian, majd egy kis r�p�t adott neki. - Ej, de elk�nyeztetlek... - a l� egy vid�mat nyer�tett.

- Itt van Sofi, gr�f �r. - adta �t a gr�f kez�be a kanca kant�rj�t.

- K�sz�n�m. �gy p�r �ra m�lva visszaj�v�k.

- Ahogy szokta, uram. - erre a f�rfi csak kacagott egyet, majd f�lsz�llt a gy�ny�r� arab teliv�r nyerg�be.

Ez a l� az egyik legszebb, s az egyik leghib�tlanabb l�fajta. B�tor �s nemes. Sofinak sz�rk�s sz�n� sz�re, �s er�s testalkattal volt meg�ldva. Szemei nagyok, sz�lesen �l�k, f�lei apr�k, orrny�l�sa t�g, s�r�nye �s farka selymes.

Brian k�nnyed�n, �s �gyesen �lte meg. Sofi nagyon szerette lovas�t, �gy engedelmesen k�vette gazd�ja parancsait. A gr�f egyre gyorsabb �s gyorsabb temp�ra �szt�k�lte lov�t. Szinte sz�lltak a mez�k f�l�tt, a sz�llel szemben. Elhaladtak a kisebb patak ment�n, s bev�gtattak az erd�be. Itt lassabbra fogta a temp�t. Egy fah�zat pillantott meg.

- Gyere Sofi. Megl�togatjuk Climany-t. - oda�gettek, majd a kis fal�pcs� el�tt lesz�llt. Megveregette lova sz�p, hossz� nyak�t, majd kik�t�tte az egyik faoszlopnak. F�ls�t�lt a l�pcs�n, majd bekopogott. Semmi v�laszt nem kapott, �gy m�g egyszer kopogott.

- ��... Igen? - az ajt� kiny�lt, � meg d�bbenten n�zett.

Egy magas, barna haj� fi�t l�ttam az ajt�ban. Csod�latos �gsz�nk�k tekintete volt.

- Seg�thetek valamiben? - k�rdeztem �vatosan.

- Hello... - kicsit elpirult. - ��... Brian vagyok. Climany-t j�ttem megl�togatni.

- �. - mosolyodtam el �n is. - Climany bent van a konyh�ban. �pp mosogat. Gyere, ker�lj beljebb. - mondtam kedvesen.

- K�szi. - felelte, majd bel�pett. - Climany?

- �, Brian gr�f! - rep�lt az asszony fel�, s szorosan �t�lelte. - Jaj, de �r�l�k, hogy megl�togatt�l! M�r olyan r�g volt�l errefel�! Hogy vagy? Megint lovagolt�l? J� eg�szs�gben vagy? �, kicsik�m! - �lelgette.

- Climany, egyszerre csak egy k�rd�st! - nevetett zavartan. - De hogy v�laszoljak, igen, megint lovagoltam. �s k�sz�n�m, j� eg�szs�gnek �rvendek. �s te?

- Jaj, �n is, k�sz�n�m! K�rsz egy te�t? Vagy egy kis s�tit?

- Azt hiszem, ez lenne az utols� dolog, amit visszautas�tan�k... - motyogta mosolyogva.

- Gyere a konyh�ba, dr�g�m! - �n csak halkan nevettem a jelenet l�tt�n.

- �, milyen neveletlen vagyok. Brian Naegino vagyok. - felelte, s megfogta a kezemet, �s egy cs�kot hintett r�.

- ��... Iz�... Sora... Sora Valentine... - pirultam el. Nemigen volt olyan f�rfi, aki kezet cs�kolt nekem. �, h�t persze, hisz � egy gr�f. Ez egy szok�s n�luk, j�ttem r�.

- Sora Valentine. Sz�p n�v. - mosolyogta.

- K�sz�n�m.

- Mi�ta vagy itt? Nem nagyon l�ttalak m�g errefel�. - r�ncolta �ssze homlok�t.

- H�t, m�r vagy egy hete itt vagyok. Climany volt olyan kedves, �s befogadott. - v�laszoltam.

- K�sz a s�ti! - l�pett ki a konyh�b�l. - A kedvenced, Brian.

- Csokis. - nyalta meg a sz�ja sz�l�t. - Im�dlak, Climany.

- Jaj, Brian �rfi, a v�g�n m�g elpirulok. - mosolygott zavartan, mik�zben letette a s�tem�nyest�lat a sz�pen faragott faasztalra.

- K�sz�n�m, azt hiszem, �n ink�bb kihagyom. - mondtam, s arcom egy kicsit feh�rebb lett.

- Mi a baj? - k�rdezte kicsit agg�dva Brian.

- �, Sora mostan�ban igen sokat van rosszul... Nem tudni, m�rt... - s�hajtotta az asszony.

- Semmi, nem fontos. - motyogtam. - Csak sz�vnom kell egy kis friss leveg�t, �s... - f�l�lltam, �s a v�c�be rohantam.

- Mostan�ban mindig ez van. Azt mondja, hogy nagyon sz�d�l, �s hogy �lland�an h�nyingere van. Alig van �tv�gya, de ha m�gis eszik, akkor egy morzsa sem marad a t�ny�ron.

- Nem sz�vesen sz�lok k�zbe - suttogta a gr�f. -, de... Amikor anya volt terhes Liliann-nel, akkor ezek voltak az els� jelei. Nem lehet, hogy Sora... Terhes?  

- Val�ban �gy gondolod, �rfi? Lehet, hogy terhes? �, �des Istenem! - csapta �ssze tenyereit.

- Nem tudom. Meg k�ne n�zetni egy orvossal.

- Azt hiszem, �n ink�bb lefekszem... - j�ttem be a szob�ba. - Kicsit f�radt vagyok... �r�l�k, hogy tal�lkoztunk, Brian gr�f.

- Sora! Ha jobban leszel, lenne kedved felj�nni a kast�lyba? Bemutatn�lak az �desany�mnak, �s a h�gomnak, Liliann-nek.

- ��... Igen, h�t persze, hogy lenne kedvem. Term�szetesen, ha Climany megengedi...

- Jaj, dr�g�m, nem vagyok �n rabszolgahajcs�r... Nyugodtan f�lmehetsz hozz�juk! - az asszony tekintete furcsa f�nyben csillogott. Mintha ezt a mondatot v�rta volna.

- �s term�szetesen t�ged is sz�vesen l�tunk, Climany! - cs�kolta meg az asszony homlok�t a fiatal fi�.

- Rendben! - mosolyogta.

- Akkor, �n most megyek. Any�m m�r biztosan agg�dik, hogy merre vagyok...

- Igen-igen! - mondta az asszony, mik�zben megfogta a kez�t, �s kivezette.

- Nos, akkor tov�bbi sz�p napot k�v�nok! - intett Brian, s f�lsz�llt Sofira. - Gyertek b�rmikor, az Averach� birtok ajtaja mindig nyitva �ll! - kacsintott.

- K�sz�nj�k. - b�lintott Climany, s integetett az elv�gtat� fi�nak. - H�t nem helyes fi�?

- De igen... - motyogtam. Akaratlanul is eszembe jutott Leon tekintete, s ett�l arcomr�l lehervadt a mosoly. - Bocs�ss meg Climany, de t�nyleg rosszul vagyok. Szeretn�k f�lmenni egy kicsit pihenni. Nem tudom, mi van velem, biztos valami betegs�get �sszeszedtem.

- �, dr�gas�gom! Menj, �s pihenj le! K�sz�tek neked egy nyugtat� te�t.

- K�sz�n�m! Addig f�nn leszek... - indultam felfel�.

A szob�mba �rve led�ltem az �gyra. M�lyet l�legeztem, hogy nyugtassam h�borg� gyomromat. Gondolataim Brian k�r�l forogtak. Volt benne valami, ami nagyon megfogott. Olyan ismer�s volt nekem, de nem tudom honnan, �s m�rt. Eg�sz helyes fi� volt. Ha nem szerettem volna Leont m�g mindig, akkor esetleg jobban k�zeledn�k hozz�. De nem. Sajnos m�g mindig �t szeretem, s�hajtottam. Azt mondta Brian, hogy van egy h�ga. Hmm. Igaz�n k�v�ncsiv� tett. �s az �desanyja... Biztosan gy�ny�r�. Vajon milyen lehet egy kast�lyban �lni? Szolg�k, �s inasok venn�nek k�r�l, arany- �s ez�stt�lc�r�l enni az �telt. �s a legszebb ruh�kban megjelenni. Na de, �lmodj csak kir�lyl�ny, gondoltam szomor�an. Ha �n is gr�f lehetn�k, akkor tal�n Leon �s �n...

- Tess�k, sz�vem, itt van a tea. Idd meg, �s tal�n jobban leszel...

- �, Climany... �n olyan... Sz�rnyen �rzem magamat...

- Kicsim - �lt le mell�m az �gyra. - Mit �rzel pontosan?

- H�nyinger, �melyg�s, rosszull�t, sz�d�l�s... �s itt a mellem nagyon fesz�l �s f�j.

- Nem sz�vesen k�rdezem ezt, de... A menstru�ci�d megj�tt m�r? - kicsit elpirult.

- ��... Nem - d�bbenten pillantottam r�. - Nem - ism�telten �jb�l.

- Mondd csak, kedvesem - fogta meg a kezemet. -, mit tudsz az anyas�gr�l? - m�g jobban meglep�dtem.

- Anya, mikor m�g kicsi voltam... Nos, h�t akkor bab�zgattunk, �s megtanultam egy-k�t dolgot. De m�rt k�rdezed?

- Volt�l mostan�ban f�rfival? - k�rdezte rezzen�stelen arccal.

- I... Igen. - nem �rtem m�rt k�rdezi ezt. Csak nem...?

- �, Sora! - csapta �ssze tenyer�t. - Dr�ga! - tekintete k�nnyes lett. - Te minden bizonnyal... Terhes vagy! - ujjongott.