A Nap er�lk�dve s�t�tt �t a f�k z�ld levelei f�l�tt. Madarak dallamosan csiripeltek. L�gy szell� s�v�tett v�gig, t�ncra h�vva nyitott ablakomat k�r�l�lel� f�gg�nyt. Lassan nyitottam ki szemeimet. Az eg�sz napot �taludtam, j�ttem r�. �vatosan f�l�ltem, mik�zben k�r�ln�ztem a szob�ban. Visszaeml�keztem az elm�lt nap perceire... Brian; rosszull�t, �s... Kider�lt, hogy terhes vagyok. Szemeim elhom�lyosultak, s kezemet hasamra helyeztem. Vajon kisfi� lesz, vagy kisl�ny? �s mi legyen a neve? �, Leon, ha tudn�d... Olyan j� lenne, ha itt lehetn�l mellettem, �s te is velem egy�tt �r�lhetn�l, s�hajtottam. Sajnos ez az, amit m�r csak �lmomban �rhetek el.

Nagy nehezen kik�sz�l�dtam �gyamb�l, s a f�rd�szob�ba igyekeztem. Ott kellemesen hideg v�zzel megmostam arcomat, melyt�l r�gt�n frissebbnek �reztem magamat. Nagyot korgott a hasam. Ejha, nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire �hes is leszek...

Lebaktattam a fal�pcs�n, ahol a konyh�ban dolgoz� Climany-t tal�ltam. �pp csokis pit�t s�t�tt, de az asztalon l�ttam a nekem k�sz�tett reggelimet is. Csupa-csupa eg�szs�ges, �s finom �tel. Kedvesen elmosolyodtam, majd r�k�sz�ntem a h�ttal �ll� n�nek.

- J� reggelt! - mondtam vid�man.

- �, Sora! - fordult meg, kicsit ijedten. - Neked is, kedvesem! Hogy vagy?

- K�sz�n�m, remek�l! B�r olyan �hes, hogy ak�r egy eg�sz h�zat is k�pes lenn�k f�lfalni... - ny�jt�ztam egyet.

- �, akkor �lj csak le, �s j� �tv�gyat! - h�zta ki a sz�ket.

- K�sz�n�m! - ism�teltem ezt a sz�t, majd le�ltem, �s falatozni kezdtem. - Olyan k�l�n�s... - mondtam magam el�.

- Mi, dr�g�m? - k�rdezte k�v�ncsian, mik�zben egy t�ny�rt t�r�lgetett.

- Brian... Olyan ismer�s, de nem tudom honnan... Az arcvon�sa, a jelleme... �, lehet, hogy csak k�pzel�d�k... - legyintettem, majd tov�bb ettem.

~ �, dr�ga gyermekem... Ha tudn�d... - gondolta mag�ban mosolyogva, s tekintet�vel engem f�rk�szett.

- Climany... - kezdtem halkan, majd f�ltekintettem a k�kessz�rke tekintet�be.

- Tess�k, gyermekem?

- Ma szeretn�k f�lmenni az Averach� birtokra... Szerinted, nem fogok zavarni?

- �, dr�ga, nem fogsz zavarni, ezt biztosra veszem! - mondta b�logatva. - Mikor szeretn�l indulni? - k�rdezte hevesen.

- H�t... Megeszem a reggelit, �s �t�lt�z�m... Ut�na... Jaj, de mit vegyek fel?

- Hidd el, �k nem olyanok, akik el�t�lik a szeg�nyeket! Mindegy milyen ruh�t veszel f�l... De... Ott a szekr�nyemben van egy nagyon sz�p darab! Esetleg, ha azt f�lvenn�d... - gondolkodott hangosan.

- Rendben, megn�zem majd... - mosolyodtam el, majd tov�bb folytattam reggelimet.

***

Az Averach� birtok csod�latos volt. A nagy kov�csoltvas kapun �tl�pt�nk, s p�r perc s�ta ut�n a birtok el�kertj�n voltunk, hol szebbn�l szebb vir�gok ontott�k finom illatukat. Egy r�zsabokor el�tt s�t�ltam el. V�r�s r�zsa, akaratlanul is eszembe jutott az az este... Leon, s�hajtottam.

Climany ek�zben f�ll�pdelt a nagy l�pcs�n, s becs�ngetett. Hamarosan egy vid�m, sz�ke haj� l�ny nyitott ajt�t.

- Climany! - felelte boldogan, s csak �gy rep�lt a n� karjai k�z�. - Jaj, Climany, olyan r�g l�ttalak! - mondta, s k�t cs�kot adott a n� r�ncos arc�ra.

- Liliann! Jaj, de nagyot n�tt�l, kedvesem! - mosolyogta. - Hogy vagy?

- Nagyon j�l! �, mondd csak Climany! Igaz, hogy egy gy�ny�r� l�ny van n�lad? - k�rdezte leplezetlen k�v�ncsis�ggal a hangj�ban. Erre a n� csak nevetni kezdett. - De most t�nyleg! �s hol van?

- Ott van! - mutatott a r�zsabokor fel�.

A vir�gok k�rbe�lelt�k testemet. H�tk�z�pig �r� hajam kiss� hull�mosan omlott v�llamra. Climany egy mesesz�p ruh�t adott nekem. A ruha ny�ri szab�s� volt, �s k�k sz�n�. Gyeng�den simult r�m, kiemelve t�k�letes alakomat. Az ujja k�ny�k�m f�l� �rt, s a ruha v�g�n m�lyk�k selymet varrtak r�. A derekamon is egy selyem�v pihent. Egy k�nny� papucsot vettem hozz�. �pp egy �rintetlen v�r�s r�zs�t szimatoltam meg, mikor f�lpillantottam. Finoman elmosolyodtam, majd f�ll�pdeltem a l�pcs�n.

- Szia! - k�sz�ntem kedvesen.

- Szia! Liliann vagyok! �s Te? �, Te biztosan Sora vagy! Brian m�r sokat mes�lt r�lad! Ejha, te t�nyleg nagyon sz�p vagy! Mondd csak, hol volt�l eddig, hol lakt�l? Mi�ta vagy itt? �s hogy vagy? T�nyleg terhes vagy? �s...

- Liliann! - sz�lt r� megrov�an a b�tyja, mik�zben befogta h�ga sz�j�t, de a kisl�ny tov�bb morgott. - Bocs�ssatok meg, de ha �j vend�g van a k�zelben, nem tal�ljuk rajta a „kikapcs” gombot... - s�hajtotta.

- Hahaha! - nevetett Climany. - Liliann, te semmit nem v�ltozt�l. - �n is halkan kuncogtam.

- Sora vagyok! - ny�jtottam ki kezemet, s megfogta a l�ny puha kezeit.

- Mpflianfm.

- Hogy mi? - n�ztem r� �rtetlen�l, mire Brian elemelte a kez�t testv�rh�ga sz�ja el�l.

- Azt mondtam, hogy Liliann! - mosolyogta kedvesen, majd megszor�totta a kezemet.

- Brian, hoztam s�tit! - ny�jtotta �t az asszony a s�tem�nyekkel teli kosarat.

- M�r �r�l�k, hogy elj�ttetek! - vette el a fonott kosarat.

- S�tiiii! - �r�lt Liliann.

- Komolyan, mint egy hat �ves l�ny... - forgatta a szemeit Brian.

- Szerintem, t�k aranyos vagy! - n�ztem a kisl�ny tengerk�k tekintet�be.

- L�tod, � legal�bb nem sz�vat... - ny�jtotta ki a nyelv�t b�tyj�ra, majd mell� l�pett. - Gyere, megmutatom neked a kast�lyt, meg a szob�mat is! Mondd csak, szeretsz rajzolni? �n szeretek, csak nem nagyon van id�m, meg senki se seg�t...

- �, �n egyenesen im�dok rajzolni...

- T�nyleg? Jaj, ennek nagyon �r�l�k! A kast�lynak van egy rajzterme is! M�r �sid�k �ta ott van, de aligha haszn�lja valaki! Nem baj, majd Te �s �n haszn�ljuk! Ugye haszn�ljuk? Mondd, Sora!

- Hagyd m�r leveg�h�z jutni, te bolond l�ny! - sz�lt k�zbe Brian.

- Ne vagyok bolond! - v�gott vissza. - �, anya, szia! - intett �desanyj�nak Liliann.

Climany fesz�lten tekintett r�nk. K�v�ncsi volt, vajon mit fogunk l�pni.

Mintha egy lass�tott felv�tel lett volna, �gy ford�tottam fejemet a l�pcs� tetej�n �ll� gy�ny�r� n� fel�. D�bbenet volt. Szinte k�s�rtetiesen hasonl�tottunk egym�sra. Ami k�l�nb�z�tt az a tekintet�nk, s hajunk sz�ne: az � szemei m�lyk�kek voltak, a haja pedig vil�gos lila, m�g az eny�m gesztenyebarna, �s s�t�tebb lila. Ajkaim elv�ltak egym�st�l, s meglepetten n�ztem r�. Brian �s Liliann is d�bbentek voltak.

A n� lass�, kecses l�ptekkel l�pdelni kezdett a v�r�s sz�nyeggel bevont l�pcs�n. Szemeiben k�nnycseppek �ltek, de nagy nehezen visszatartotta �ket. Mikor le�rt, egy nagyot s�hajtott, �s szemembe n�zett. Nyak�ban egy sz�v alak� med�l volt. K�zelebb l�pett, �gy azt is l�thattam, hogy az ”E&D” feliratot viselte.

- Sora... Valentine vagyok... - mondtam akadozva, s kezemet kiny�jtottam. A n� alig egy f�l fejjel volt magasabb n�lam. Kez�t lassan fel�m ny�jtotta, s kezeinket egym�sba illesztette. Olyan furcsa �rz�s ker�lgetett engem. - Bocs�sson meg, nem tudom m�rt, de �n annyira ismer�s nekem... - suttogtam halkan. A n� nem b�rta tov�bb. S�rni kezdett, mik�zben mag�hoz vont, �s szorosan �t�lelt.

- Sora... �n kicsi Sor�m! - suttogta, �s simogatni kezdett. - �n kicsi angyalk�m! - k�nnyei a v�llamon haltak meg.

- M�rt s�r? K�rem, ne s�rjon! - mondtam.

- Kisl�nyom! - zokogta. Meredten �lltam ott. Brian �s Liliann is d�bbenten n�ztek. Annyira hasonl�tottunk egym�sra... �s ez a furcsa �rz�s... Mintha m�r l�ttam volna valahol...

- A... Anya? - k�rdeztem, s �reztem, �n is s�rni kezdek.

- �, Sora! H�t v�gre r�d tal�ltam? �des Istenem! Had n�zzelek! - mondta, miut�n elengedett. K�nnyes tekintet�vel v�gigm�rt. - Gy�ny�r� vagy... - sim�tott v�gig arcomon.

- De m�gis... Hogy... Hisz akkor �n...

- Gyere, iszunk egy te�t, �s mindent megbesz�l�nk, rendben? Liliann, Brian! Gyertek! Nektek is sz�l! Climany! �, dr�ga Climany! - mondta, mik�zben �t�lelte a n�t.

- Eleanor gr�fn�! - �lelt vissza az asszony. - Mintha csak az �g k�ldte volna fel�m ezt a kisl�nyt. A megsz�lal�sig hasonl�t �nh�z!

- De a tekintete az �v�... - suttogta halkan. - Rian! - sz�lt oda az egyik inasnak. - Te�kat k�r�nk a nappaliba! �t szem�lyre.

- �rtettem, asszonyom! - hajolt meg el�tte, majd elt�nt a szem�nk el�l.

- K�rlek, menj�nk! - mutatott a nappali ajtaja fel�.

Ez a szoba valami csod�latos volt. D�szes b�torok hevertek egym�s mellett, m�g�tt, a falakon dr�ga k�pek. A szoba k�zep�n egy csod�latos krist�lycsill�r t�nd�k�lt. A kanap� el�tt egy kis doh�nyz�asztal pihent, melyen hamarosan finom te�k g�z�l�gtek.

- Mintha k�tsz�z �vet visszal�ptem volna az id�ben... - suttogtam d�bbenten, majd �desany�m tekintet�be n�ztem, mely m�g mindig k�nnyes volt.

- K�rlek, �ljetek le. Szeretn�m elmes�lni a t�rt�netemet. �s, legyetek sz�vesek, ne szak�tsatok f�lbe! A v�g�n elmondhatj�tok v�lem�nyeteket. - �lt le az egy szem�lyes �l�helyis�gre. P�r percig n�zte a kez�ben l�v� k�nai te�scs�sz�t, majd nagy leveg�t vett, �s belekezdett: - Ap�m nagyon szigor� ember volt. Soha nem engedett el a kast�ly falain k�v�lre, vagy ha igen, akkor � is ott volt mellettem. Tudj�tok, nagyon hagyom�nyh�v� ember volt, s emiatt a „szok�sa” miatt kellett hozz�mennem a f�rjemhez, Tom Hill-hez. Akkor voltam tizenkilenc �ves. Tom meg �gy harminc�t? Az igazs�g az, hogy nem szerettem. �reg volt hozz�m, �s �n meg v�gytam a szabads�gra, a kalandokra. De sajnos k�nyszerb�l hozz� kellett mennem, s �gy sz�lett�l meg Te, Brian. A legboldogabb n� voltam, mikor a kezemben tarthattalak, �s ap�m is b�szke volt r�m, hogy az els�sz�l�tt egy fi�, �gy h�t tov�bb viheti majd az Averach� birtok �r�ks�g�t. K�rtem ap�mat, hogy ne Hill legyen a neved, hanem Naegino. Nem szerettem volna, hogy egy olyan f�rfi nev�t vedd fel, akit �n egyenesen gy�l�ltem. Sajn�lom, de ez volt az igazs�g. - gondolkodott, hogyan folytassa. - Azt�n, szerencs�re tal�lkoztam r�g nem l�tott bar�tn�mmel, Elizabeth Oldham-mel. - a te�scs�sz�m majdnem kiesett a kezemb�l, s tekintetembe k�nnycseppek sz�ktek. - Mi a baj kicsim? - tette le az � cs�sz�j�t, majd mell�m l�pett, �s gyeng�den megsim�totta a fejemet.

- Elizabeth Oldham? - k�rdeztem hitetlenkedve.

- Igen. A f�rje, Matthew Oswald... - kit�rt bel�lem a zokog�s.

- Mi a baj, Sora? - �lelt mag�hoz.

- Majd elmondom, anya! Mindent el fogok mondani, de k�rlek, most folytasd! - t�r�ltem meg szemeimet.

- Rendben. Teh�t, a f�rj�vel elj�ttek hozz�m, s ap�mat, no meg Tomot megf�zt�k, hogy Elizabeth-et elk�s�rhessem �rorsz�gba. Term�szetesen, ap�m nem nagyon akart elengedni, de Matthew megf�zte �t is. �n meg egyenesen rep�ltem a boldogs�gt�l! V�gre �j �lm�nybe keveredhetek, felfedezhetem a csod�latos �rorsz�got. - tekintete csillogott. - �s felfedezhetem a szerelem �des �z�t. - s�hajtotta. - Clare megy�be �rkezt�nk, ahol �n szinte mindent, �s mindenkit meg akartam n�zni magamnak. Az �sszes boltot v�gigj�rtam, szeg�ny Elizabeth m�r alig kapott leveg�t, �s arra panaszkodott, hogy nagyon f�radt, menj�nk, foglaljuk le a sz�ll�sunkat. - halv�nyan elmosolyodott. - De �n, mintha meg se hallottam volna. Azt�n egy gy�ny�r� lovat l�ttam meg. Hajnal volt a neve.

- Hajnal? Nem �gy h�vj�k az �n...

- De igen, fiam. Az�rt ragaszkodtam ehhez a n�vhez, mert ez az � lova volt. Dominic Brown lova...

- Az �n... �desap�m�? - k�rdeztem kicsit f�lve.

- Igen. Huszonh�rom �ves volt akkor, tizenkilenc �ve. A legcsod�latosabb f�rfi, akit valaha is l�ttam. Magas volt, �s er�s, gy�ny�r�, �s fens�ges. T�pett, barna haja simult az arc�ra, �s gesztenyebarna tekintete pedig egyenesen megbabon�zott. Ugyanolyan, mint a Ti�d. - n�zett szemeimbe. - Olyan hamar t�rt�nt. Szinte az els� pillanatban megszerettem, ahogy boldogan j�tszadozott a lov�val. Egyre t�bbet tal�lkoztunk, �s �n hihetetlen�l boldog voltam. Clare megy�ben k�t hetet t�lt�tt�nk. K�t elfeledhetetlen hetet. Eleinte nem mondtam semmit dr�ga bar�tn�mnek, de egyik este lebuktunk, mikor cs�kot lopott t�lem. Felel�ss�gre vont, hisz nekem volt egy f�rjem, �s egy aligha egy�ves fiam. Tudom, b�nbe estem, de szerelmes voltam! Mindenkin�l jobban szerettem �t! - felelte szomor�an. - Szerettem... Azt�n egy gy�ny�r� �jszak�t t�lt�ttem vele, a szabad �g alatt. Ebb�l az �jszak�b�l fogant�l Te, Sora. - sim�tott v�gig kezemen. - De egyre jobban k�zeledt�nk a b�cs� pillanat�hoz. Az utols� el�tti napon ezt a med�lt vette nekem. - ny�lt nyakl�nc�hoz. - Eleanor & Dominic - �r�kk�. M�g a gaty�ja is r�ment, mikor megvette. Sajnos soha nem viselhettem, de minden �kszeremet fel�lm�lta. A r� k�vetkezend� napon pedig haza kellett mennem. Ez t�rt�nt, tizenkilenc �vvel ezel�tt. A mai napig tiszt�n eml�kszem r�. Tiszt�n eml�kszem a tekintet�re, mely mindig vid�m, �s boldog volt, kiv�ve az utols� napon. - kis sz�netet tartott, majd nagy leveg�t vett. - Mikor haza�rt�nk, akkor a fellegekben j�rtam, b�r igen szomor� is voltam, hisz nem volt mellettem. Tom szerencs�mre nem volt otthon, k�t �vig volt t�vol, valamilyen �zleti �t miatt, de nagyon j�l tudtam, hogy megcsalt, nem egy n�vel. Ap�mnak mondtam is, de nem hitt nekem, � azt bizonygatta, hogy � a t�k�letes f�rfi a sz�momra. Nem tudta, hogy �n m�r megtal�ltam az igazit. Elizabeth megfogadta, hogy senkinek nem mondja el. De sajnos, a titok kider�lt, ugyanis terhes lettem. Ap�m �r�lt, mert azt hitte, Tomt�l van, de azt�n r�j�tt, hogy Tom akkor nem volt itt. Megpofozott, �s sz�gyenkezve n�zett r�m. Sajnos �desany�m nem lehetett mellettem, hisz � m�r hat �ves koromban meghalt. Ap�m kilenc h�napig nem is volt mellettem, nem tekintett l�ny�nak. Ekkor tal�lkoztam Climany-val, akinek a mai napig h�l�s vagyok. - tekintett az asszonyra. - � b�ba volt, �s f�rj�vel egy�tt nemr�g k�lt�ztek a birtokunk melletti fah�zba. � seg�tett nekem vil�gra hozni t�ged. T�ged, Sora Am�lia Naegino-t. - m�lyet s�hajtott. - Olyan kis pici volt�l, olyan kis gy�ny�r�, ak�r egy angyal. Hazamentem, �s megmutattam ap�mnak, hogy n�zze a vil�g legcsod�latosabb l�nygyermek�t. De � undorodva n�zett r�m, �s r�d. Azt mondta, min�l el�bb adjam oda egy m�sik csal�dnak, aki majd f�lneveli. �n term�szetesen ellenkeztem, de � tov�bbra is �v�lt�z�tt velem, hogy m�gis hogy k�pzeln�m azt, hogy megtartsam? Hisz nem Tomt�l van, �s ha kider�l, akkor hatalmas botr�ny el� n�zhet�nk. Ezt, persze � nem akarta. De �n sem akartalak elvesz�teni. M�gis, volt olyan kegyetlen, �s megfenyegetett. Megfenyegetett, hogyha nem adlak oda valakinek, meg�l. K�pes lett volna T�ged meg�lni... - s�s k�nnyek folytak v�gig puha arc�n az eml�kek felid�z�se miatt. - Ez�rt, egy es�s napon k�nytelen voltam elmenni, a k�zeli v�rosk�ba, Cape Mary v�ros�ba, ahol tal�lkoztam egy kedves csal�ddal, a Valentine csal�ddal. Nekik soha nem lehetett gyerek�k, mert Elen�nak sajn�latos m�don meghalt a gyermeke s emellett egy balesete is volt, mely v�gzetes volt a gyermeknemz�s szempontj�b�l. �gy odaadtalak nekik. Kegyetlen�l f�jt, �s sz�rnyen �reztem magamat. De meg�g�rt�k, hogy tisztess�gesen felnevelnek, mintha a saj�tjuk lett�l volna. Ugye �gy neveltek?

- Igen. Ap�m... Vagyis Richard - furcsa volt �gy kiejteni a nev�t. -, volt az, akit�l meg tanultam festeni, rajzolni... Nagyon sokat k�sz�nhetek nekik...

- Sz�rnyen �reztem magamat. Nem volt olyan nap, amikor ne gondoltam volna r�d! - folytatta. - Olyan kis pici volt�l, olyan kis t�r�keny. �s gy�ny�r�! - sim�tott v�gig arcomon.

- K�rlek, anya, folytasd! - szor�tottam meg kez�t.

- Igen. Nos, hol is tartottam? �, megvan! K�t �vre r�, Tom visszaj�tt. Nem tudta meg ezt a hatalmas titkot. P�r �vvel k�s�bb, ap�m m�g egy unok�t akart. �gy k�nytelen voltam h�zass�gi k�teless�geimet teljes�teni. Ebb�l az �jszak�b�l fogant�l te, Liliann. De persze, ap�tok soha nem szeretett, hisz „�reg” volt, de p�nz�hes, �gy teljes�tette ap�m k�v�ns�g�t. Ap�m meg el volt ragadtatva... - tekintett szomor�an. - Nem sokkal k�s�bb, mikor Liliann �gy n�gy �ves lett meghalt egy balesetben. Nem tudni m�rt, de �let�t vesztette. �s azt�n mikor dr�ga kisl�nyom t�z �ves lett, �desap�m is meghalt. Az�ta �gy �l�nk h�rmasban, de boldogan. �s most minden megv�ltozott, hisz itt vagy Te is! - �lelt �t. - V�gre itt vagy Te is, Sora!

- Anya! - �leltem vissza. - Annyira �r�l�k, hogy l�thatlak!

- Azt hittem, el�t�lsz majd, mert magadra hagytalak! Azt hittem nem lesz ilyen meghitt pillanat, mikor elmes�lhetem neked, hogy m�rt is t�rt�nt ez az eg�sz!

- Dehogyisnem! �, m�g sz�p, anya! Most �n vagyok a legboldogabb.

- Van egy n�v�rem, �s egy b�ty�m! - mondta k�nnyes tekintettel Liliann.

- Haha, van k�t h�gom! - kacagott Brian is.

- Akkor most �n j�v�k? - nevettem �n is. - Van egy b�ty�m, �s egy h�gom! - nevetve s�rtam. Olyan boldog voltam. Brian f�l�llt, �s szorosan �t�lelt, s �gy tett Liliann is. - K�sz�n�m, Istenem!

- Sora, kicsim! - fogta meg any�m kezemet. - Igaz az, hogy terhes vagy? �s kit�l?

- Akkor most ti �ljetek le! Szeretn�k �n is mes�lni! - nagy leveg�t vettem, �s mindent elmes�ltem nekik. Hogy hogy tal�lkoztam Leonnal, hogy m�rt volt ismer�s az Oldham n�v, no meg az Oswald, �s hogy m�rt vagyok most itt.

- �, kicsik�m! Most m�r mindent �rtek! Ne f�lj, majd mi seg�t�nk neked!

- Akkor hamarosan lesz egy unokates�m is? - k�rdezte boldogan Liliann.

- Igen, hamarosan! - mosolyogtam.

- Sora! - sz�lt Brian. - Szeretn�nk, ha idek�lt�zn�l! Szeretn�nk, ha vel�nk �ln�l! �s persze, Te is Climany.

- �, Brian gr�f. K�sz�n�m!

- V�rjunk csak! Akkor ez azt jelenti, hogy �n is... Hogy �n is...

- Igen... Dr�g�m, Te is gr�fn� vagy! - mosolyogta �desany�m. Szomor�an elmosolyodtam.

- Ha ezt el�bb tudtam volna, akkor tal�n Leon meg �n...

- Css, kicsim! Az id� nagyon j� orvos. Ezt a sebet is be fogja gy�gy�tani, hidd csak el! - fogta meg kezemet. - De most menjetek, �s szedj�tek �ssze a cuccaitokat.

- Melyik szob�t k�sz�ttessem el�? - k�rdezte Brian.

- Egy szob�t mindig is f�nntartottam a sz�modra. - tekintett r�m.

- Azt, amelyik be van z�rva? - �rdekl�d�tt Liliann.

- Igen, azt.

- K�sz�n�m, �desany�m! De... Rem�lem, nem gond, ha egy kiskutya is j�n velem...

- Kutya? ��! Anya! Lehet egy kuty�nk! Milyen fajta? H�ny �ves? H�m, vagy n�st�ny? Mi a neve? Gondolom, nagyon okos... �s...

- Miss. Kikapcsolhatatlan g�pezet! �llj m�r le! - sz�lt r� a b�tyja, mire mindenki nevetni kezdett.

- Nem baj, kicsim! Csak miel�bb gyere ide vissza! Brian majd seg�t neked, �s Climany-nak elhozni a dolgaitokat!

- K�sz�nj�k! - mosolyogtam, majd k�t puszit leheltem n�v�rem, b�ty�m �s �desany�m arc�ra.

Megtal�ltam a csal�domat. Van k�t testv�rem. �s kider�lt, hogy gr�fn� vagyok. Hamarosan gyermekem lesz egy olyan f�rfit�l, akit m�r soha nem l�thatok. Vajon mi lehet veled, Leon?