Egy kellemes j�liusi napnak �rvendhet�nk. A madarak l�gy csicserg�se megnyugtat�an hatott az emberekre. A Nap mosolyogva vil�g�tott a k�k sz�nben pomp�z� �gbolton, s n�hol felbukkant egy-egy feh�r sz�n� b�r�nyfelh�.

Az Averach� birtok hat�r�n�l egy sz�rk�s sz�n� l� v�gtatott, lovas�val a h�t�n. Brian �gy d�nt�tt, hogy most egy kicsit messzebb megy, mint a birtok hat�ra. Egy kicsit szabadnak, �s k�tetlennek akarta �rezni mag�t. Valami miatt, vagy ink�bb a lelke m�ly�n �gy �rezte, hogy el kell hagynia a birtokot... Hogy a mai napon valami t�rt�nni fog vele... Valami elk�pzelhetetlen�l j� dolog. Igazs�g szerint, nem is t�vedett olyan sokat.

�rezte, hogy a kellemes tavaszi sz�l az arc�ba v�g, �s hogy vill�msebess�ggel sz�ll a kitaposott f� felett. Ak�rcsak �, Sofi is nagyon j�l �rezte mag�t.

Mikor egy patakhoz �rtek, Brian lesz�llt a l�r�l, �s a kellemesen hideg v�zzel megmosta az arc�t. A lova azonnal �zlelgetni kezdte a z�ld sz�n� f�vet. A fiatal f�rfi h�trad�lt, �s a kez�t a feje al� t�ve figyelte az eget.

A j�v�j�r�l gondolkodott. Fiatal volt, �s s�rmos, ezt lehetetlen volt letagadni. Rengeteg fogad�son r�szt vett m�r, megannyi gy�ny�r� n� k�r�ben, de soha nem j�tt el sz�m�ra az igazi. Majd egyszer, bizonygatta mag�nak. Az az igazs�g, hogy � olyan l�nyt akart mag�nak, aki nemcsak k�ls�leg, de bels�leg is csodasz�p. Mert h�t, ugyeb�r a bels� a legfontosabb. Egy �rtatlan, tisztalelk� l�nyt szeretne maga mell�, akit �lete v�g�ig szerethetne. Csak az a gond, hogy ilyen l�ny nem nagyon l�tezik, s�hajtotta. �pp f�l akart �llni, amikor egy halk, tompa l�p�st hallott maga m�g�l.

- E-eln�z�st - kezdte b�tortalanul a l�ny. - Bocs�nat, meg tudn� mondani, hogy pontosan hol is vagyok? - �rdekl�d�tt csilingel� hangj�n. A f�rfi l�legzete is elakadt, ajkai pedig t�tva maradtak a d�bbenett�l.

A l�nynak hossz�, selymes, ez�st�s, szinte m�r feh�r haja volt, mely l�gyan omlott le puha, kr�mes v�ll�ra. Egy k�nnyed, menta z�ld sz�n� ruha volt a fels�je, �s egy �rnyalattal s�t�tebb a v�szonnadr�gja. L�b�t egy k�nyelmes cip� takarta be. Nyak�ban arany nyakl�nca csillogott, melyen egy ugyan olyan anyag� kereszt alak� med�l kapott helyet. �s a szeme! Meleg, �s kedves sz�rke sz�n� tekintet, ami felett sz�p v�kony vonal� szem�ld�ke volt. Az ajkai pedig sz�pen �veltek, �s biztosan puh�k is, gondolta, s egy picit el is pirult. �s ami a leg�rdekesebb, hogy valahonnan hihetetlen�l ismer�s volt a sz�m�ra!

- Hah� - h�zta finom mosolyra ajkait, ami miatt egyenes, h�feh�r foga l�that�v� v�lt. Brian k�hintett egyet, majd kiss� rekedtes hangj�n megsz�lalt.

- H�t persze, kisasszony - kezdte. - Nem messze van az Averach� birtokt�l, de ha k�veti a patak ir�ny�t �szakra - mutatott a megfelel� ir�nyba. - akkor egy kisebb falut tal�lhat.

- K�sz�n�m - felelte kedvesen. - Mondja csak, �s hogy juthatok el Cape Mary-be?

- Cape Mary-be? - vonta f�l egyik szem�ld�k�t. - A legegyszer�bb m�d, hogy odajuthasson az az, ha fog mag�nak egy taxit. Tudja, k�tnapi j�r�sra van innen. - erre a l�ny egy kicsit ijedten tekintett.

- K�tnapi? - k�rdezte mag�t�l. - �. Tudja, az egyik bar�tn�mn�l voltam, de el kellett utaznia, �s �n meg fogtam magamat, �s s�t�lni indultam. De mivel nem vagyok ideval�si, elt�vedtem. - mosolyodott el zavartan. Brian �gy �rezte, mintha abban a minutumban elolvadna a kedves mosolyt�l.

- �s m�rt szeretne Cape Mary-be menni? - k�rdezte.

- A b�ty�m ott lakik. Gondoltam, meglepem egy kicsit.

- A b�tyja? - �lt le a f�re, majd p�r pillanattal k�s�bb a l�ny is helyet foglalt a selymes p�zsiton.

- Igen a b�ty�m. Tudja, m�r majdnem egy �ve �l ott. Ami�ta szerelme meghalt - f�jdalom surrant �t a l�ny gy�ny�r� arc�n.

- Hogy t�rt�nt? - �rdekl�d�tt egy�tt �rz�en.

- �, tudja, ez egy nagyon hossz�, �s f�jdalmas t�rt�net. A b�ty�m Leon - erre a f�rfi szemei kikerekedtek. - nagyon szerelmes lett egy helyi l�nyba. Eszeveszett�l rajongott �rte. De az a bolond hazudott neki, �s nem mondta el, hogy ki is � val�j�ban. - t�pkedte a f�vet a l�ny. - Hogy egy gr�f, �s nem Leon Oldham a neve, hanem Leon Oswald - s�hajtotta. - �s hogy jegyben j�r egy �szveszejt�en ideges�t� l�nnyal. - forgatta a szemeit. - �s mikor el akarta neki mondani, megjelent a menyasszonyjel�lt, �s v�ge volt minden boldog pillanatnak. Nek�nk vissza kellett menn�nk Angli�ba. �m de ott sz�rny� h�rt kaptunk. Leon kedvese �ngyilkos lett.

- Mondja csak - k�sz�r�lte meg a tork�t. -, hogy h�vt�k a l�nyt?

- Sora - Brian lehunyta a tekintet�t, �s m�lyet s�hajtott. - Sora Valentine. Az �ta az esem�ny �ta Leon sz�rnyen szenved. �rny�ka a r�gi, �nmag�nak. El�gg� lefogyott, �s �lland�an feket�ben van. Mindent sz�rk�nek l�t... Sajnos az egyetlen valaki, aki seg�teni tudna rajta, az Sora. Csak � lenne k�pes arra, hogy �jra besz�nezze a sz�ntelen napjait. De �t... �t m�r... - k�nnyek gy�ltek a l�ny szem�be, mialatt fel�llt.

- Jaj, k�rem, ne s�rjon - ugrott f�l Brian, �s gyeng�den, megnyugtat�an �t�lelte. Furcsa �rz�s lepte el sz�ve t�j�k�t.

- �n is szerettem �t. Annyira t�k�letesen �sszeillettek egym�shoz, de...

- Sora nem halt meg... - bukott ki Brianb�l.

- Hogy... mi? - h�tr�lt p�r l�p�st a l�ny. - �n honnan...

- A francba - k�romkodott. - Eln�z�st, nekem most mennem kell...

- Ne, v�rjon, k�rem! Mondja el, hogy �rtette? Nagyon fontos lenne. - pillantott r� k�ny�rg� tekintettel.

- K�rem, �lj�n le - adta meg mag�t. - El kell mondanom �nnek mindent... - s�hajtotta. B�ty�m belekezdett a t�rt�net elmes�l�s�be, hogy hogy tal�lkoztunk legel�sz�r, hogy j�ttek r�, ki is vagyok val�j�ban, kik a sz�leim, �s hogy most otthon vagyok, �s �t h�napos kisfiamat szeretgetem.

- Gyerek�k lett? - k�rdezte meglepetten. - Van egy unokah�gom? - kapta sz�ja el� kezeit. - �, ha Leon tudn�.

- Az a gond, hogy Sora rengeteget szenved e miatt a d�nt�se miatt. Amikor �gy d�nt�tt, m�g nem tudta, hogy egy gyermeket hord a sz�ve alatt. Annyira sajn�ltuk. �s elmond�sa szerint, a kisfia, nagyon hasonl�t az �desapj�ra...

- Hogy h�vj�k a kicsit?

- Liam - felelte. - �s t�nyleg egy gy�ny�r� baba.

- Sora hogy van? - n�zett Sophie a b�ty�mra.

- J�l - mosolyodott el. - �letet adott egy fi�nak, �s most boldog. De akkor lenne a legboldogabb, ha itt lehetne mellette a szerelme. M�g mindig szereti a b�ty�dat.

- Leon is �t. Nincs olyan nap, amikor ne menne ki a temet�be... az �res s�rhoz. Istenem, el kell mondanom neki.

- Ne! - fogta meg a l�ny kez�t. - Nem szabad!

- De m�rt? Hisz �gy soha nem lesznek boldogok... csak szenvedni fognak mind a ketten! - ellenkezett a l�ny.

- Tudom-tudom, de... nem szabadna beleavatkoznunk...

- Csak egy icuri-picurit - n�zett r� k�ny�rg�en. - Ok�, akkor mondjuk �gy, hogy r�seg�t�nk. - tette r� a kez�t a f�rfi kez�re.

- Mi a terve? - �rdekl�d�tt, s fej�t felszegte.

- Nos - kezdte Sophie. -, egy h�nap m�lva, augusztus 13-�n lesz az otthonunkban egy b�l. Ezt minden �vben megrendezz�k, amolyan hagyom�ny az Oswald csal�dban. A Ny�ri B�lon rengeteg el�kel� ember lesz ott, mind-mind a csal�dunk, illetve a bar�tunk r�sze. �s ott tal�lkozhatn�nak. - v�zolta f�l terv�t a kisasszony.

- Menj�nk el az Oswald-birtokra? - pislogott Brian.

- Pontosan. - b�lintott hat�rozottan. - Az eg�sz csal�d, ha lehet. Sz�p, b�li ruh�kban. Ott biztosan tal�lkozhatnak, hisz Leonnak k�telez� lesz megjelenni. Sora el�l meg valahogy eltitkoljuk, hogy hova is igyekszik, hisz m�g soha nem volt a birtokunkon. Mit sz�l?

- Neh�z lesz megszervezni, de egy pr�b�t meg�r. Tudja, �pp a m�lt h�ten j�tt az a f�rfi, akir�l mes�ltem - Sophie jelezte, hogy �rti, mir�l besz�l - �s megtal�lta Sora �desapj�t.

- T�nyleg?

- Igen, �gyhogy egy h�t m�lva utazunk �rorsz�gba. �gy tal�n teljes lesz a csal�d, �s mindenki boldog lesz...

- Ha Sora �s Leon is tal�lkozik - fejezte be a kisl�ny a fi� mondat�t. - �, de neveletlen vagyok. M�g meg se k�rdeztem a nev�t. - pirult el.

- Hihi - kuncogott halkan. - A nevem Brian. Brian Naegino.

- Brian, �rvendek a tal�lkoz�snak - ny�jtotta a kez�t. - Sophie Oswald - erre a legel�sz� l� felemelte a fej�t, �s odament hozz�juk, s b�kd�sni kezdte orr�val a f�rfi fej�t.

- J�l van, j�l van - mosolyogta. - Tudja, az � neve is Sofi - mosolyogta. A l�ny is elvigyorodott.

- Nagyon sz�p l�.

- Ahogy mondja - b�lintott. - Tarthatom �nnel a kapcsolatot, csak hogyha valami k�zbe j�nne, akkor tudjam �rtes�teni?

- Term�szetesen - a kis t�sk�j�b�l el�vett egy pap�rt, meg egy tollat, �s le�rta a telefonsz�m�t, meg az e-mail c�m�t, s odany�jtotta a pap�rt a fiatal f�rfinak.

- K�sz�n�m sz�pen - �llt fel. - Nos, el�g sok id� elment m�r. Val�sz�n�leg m�r agg�dnak �rtem. - seg�tette fel a l�nyt is. - �r�ltem a tal�lkoz�snak, Sophie.

- �n is, Brian - a l�ny v�r�sl� arccal odafordult a fi�hoz, �s egy puszit nyomott az arc�ra. Brian is elpirult.

- H�t... khm... ��... - motyogta a f�rfi, mire a l�ny felkacagott.

- Mennem kell - simogatta meg Brian arc�t. - K�sz�n�m az inform�ci�kat. - mosolyogta, majd megfordult. - Akkor �szakra.

- Elviszem, ha akarja - aj�nlotta fel. A l�ny h�trafordult.

- K�sz�n�m - a fi� megfogta a kez�t, s a l�ra f�l�ltette, majd � is f�l�lt mell�, �s v�gtatni kezdtek a falu fel�.

***

T�bb mint k�t �ra telt el az�ta, hogy Brian �s Sophie tal�lkoztak. A fi�, miut�n haza�rt egyb�l, sz�tlanul �s hogy �szinte legyek bamb�n l�pdelt v�gig a kast�ly folyos�in. Legal�bb h�romszor sz�ltam neki, de csak a negyedikre figyelt fel. �rdekl�dtem, hogy minden rendben van-e vele, de � csak egy „persz�vel” elint�zte az eg�szet, majd fut�l�p�ssel felrohant a szob�j�ba. Felvont szem�ld�kkel n�ztem ut�na, majd megad�an megr�ztam a fejemet, s egy m�ly s�haj ut�n megfordultam, �s szob�mba igyekeztem. Halkan nyitottam be. �desany�m a baba�gy mellett �lt, mik�zben mosolyogva figyelte, ahogy �th�napos unok�ja r�gkap�l.

Liam egy csod�latos gyermek volt. Ez�st�s, okos tekintet�vel m�regette a f�l�tte sz�pen k�r�z� j�t�kokat, melyhez halk, dallamos hang is t�rsult. Felemelte a kez�t, hogy � bizony el�ri azt a valamit, de terve mindig kudarcba fulladt. Hamarosan megunta ezt, s halk s�r�sba kezdett. Kisfiam nagyon nem szerette ezt a d�lut�ni pihen�t. Egy igazi rosszcsont, �s mindig el�rte, hogy a figyelem k�zpontj�ban legyen. Emellett, szinte minden �rdekelte.

- Itt vagyok m�r, kicsim - l�ptem mell�, hogy �vatosan kivegyem az �gyb�l, s lassan d�delgetni kezdtem, mialatt egy cs�kot nyomtam fej�re.

- Mellette nem lehet unatkozni - nevetett halkan anya.

- Ahogy mondod - kacagtam vele, s mikor Liam er�sebben kezdett el s�rni, hogy �t m�r megint elfelejtett�k, odal�ptem a kisebb kanap�hoz, majd lefejtettem magamr�l a fels�ruh�mat, mire a kicsi r�gt�n inni kezdett, hogy �hes pocij�t megt�ltse. Mosolyogva figyeltem a kis jelenetet, majd any�ra pillantottam.

- Sz�pfi� lesz bel�le - s�hajtotta, mialatt h�trad�lt a b�rfotelben, s egy pl�ss s�rk�nyt m�regetett. - Ezt Briant�l kapta, mi? - oldalra biccentve a fejemet v�laszoltam. - Jellemz�... Sosem adott volna egy szok�sos j�t�kot.

- Nem, de pont ett�l k�l�nleges - feleltem l�gyan. Egy ruhapelenk�t vettem el�, s megt�r�ltem kisfiam sz�j�t, majd a feh�r sz�n� anyagot a v�llamra tettem, �s Liamet �vatosan felemeltem. Gyeng�den veregetni kezdtem a h�t�t.

- J�t tesz neked az anyas�g, kicsim - m�regetett nyugodt tekintettel. Csak egy mosollyal v�laszoltam, majd a kisfiamat ringatni kezdtem.

- Anya, l�tszik rajtad, hogy fesz�lt vagy - kezdtem bele. - A j�v� h�t miatt, igaz? - anya f�lpattant, �s az ablakhoz s�t�lt. T�lt�tt mag�nak egy kis te�t, majd egyenes testtart�ssal a vir�gkertet kezdte el vizsg�lgatni. Lassan kortyolt egyet a kih�l�ben l�v� angol te�b�l. Kezei remegtek. F�l�lltam, s a f�lig �lomban l�v� Liam-et az �gyba tettem, miel�tt �vatosan betakartam volna. Ezut�n any�hoz l�ptem, �s b�ztat�an r�tettem a kezemet a v�ll�ra. - Anya, minden rendben lesz. Nincs mit�l agg�dnod.

- De �n nem is igaz�n agg�dom, hanem f�lek. F�lek, hogy Dominic m�r nem szeret, hogy f�l�slegesen megyek ut�na. Sora, annyi �v telt el, �s...

- Anya, h�nyszor ism�teljem el m�g, hogy apa biztos szeretett t�ged. Te magad mes�lted, hogy azon az est�n, amikor megfogantam, szerelmes szavakat suttogott neked, �s te is �rezted, mennyire igaz �s er�s �rzelemmel ejtette ki �ket. �s mikor el kellett menned, � szomor� s f�jdalmas pillant�ssal n�zett ut�nad. H�t mi ez, ha nem szerelem? - t�rtam sz�t karjaimat.

- De ez tizennyolc �vvel ezel�tt volt.

- Akkor gondold azt, hogy tegnapi esem�nyr�l van sz�. �s ha tetszik, ha nem, �n tal�lkozni fogok a pap�val. �s egy csal�d lesz�nk. - anya m�lyet s�hajtott. Csendben letette az �vegcs�t.

- K�sz�n�m - �lelt �t.

***

�lmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire fogok izgulni. Igazs�g szerint, m�g soha nem �ltem rep�l�g�pen, de hogy �szinte legyek, nem ett�l voltam izgatott. Hanem hogy alig egy �ra m�lva lesz�llok a gy�ny�r� �rorsz�g Clare megy�j�be. Igaz�n k�v�ncsi vagyok, vajon hogy n�z ki �desap�m; hogy milyen lehet; hogy hogy fog fogadni. Liam az �lemben pihengetett, s k�v�ncsi szemekkel j�tszadozott a biztons�gi �vvel. „Nem szabad”, vettem ki a kez�b�l, amikor a sz�j�hoz emelte, hogy az �z�t is megk�stolhassa. Anya a mag�ng�p m�sik oldal�n �ld�g�lt, kifel� b�mulva, a h�feh�r b�r�nyfelh�ket. Brian zen�t hallgatott, Liliann pedig egy k�nyvet olvasott.

De akkor, amikor a g�p kerekei el�sz�r �rintkeztek a beton�t sz�rke f�ldj�vel, mindannyian abbahagytuk eddigi tev�kenys�g�nket, s fesz�lten, no meg izgatottan v�rtuk, hogy a rep�l�g�p p�r percen bel�l le�lljon.