�desany�m �s egy igen megnyer� f�rfi �llt az ajt�ban. Negyvenes �veibe l�phetett m�r, de m�g mindig friss, �s s�rmos. Magas volt, s izmos, biztosan a sok munk�t�l, gondoltam. A haja picit k�cos volt, de m�lybarna, �s gyeng�den keretezte be borost�s arc�t. Viszont a szeme... A szeme gy�ny�r� gesztenyebarna sz�nben pomp�zott, �s rem�nyt, boldogs�got, szeretetet, s �r�m�t t�kr�z�tt. �s ebb�l a tekintetb�l m�r tudtam, hogy az �desap�mmal �llok szembe.

Any�mra pillantottam, ki halv�nyan mosolygott, mialatt kedves�be kapaszkodott volna. Fej�t a v�ll�ra hajtotta. Fesz�lt, kicsit k�nos csend terjengett a leveg�ben, de azt�n Eleanor megk�sz�r�lte a tork�t, �s ujjait Dominic ujjaival �sszekulcsolva el�re l�pett.

- Sora - s�hajtotta nevemet a boldogs�gt�l. - � itt a te �desap�d.

K�nnyes tekintetemet megt�r�ltem, s egy hosszasat szipogtam. Tettem egy bizonytalan l�p�st fel�, majd a marad�k t�vols�got m�r gyorsabb �temben cs�kkentettem, m�g v�g�l rep�ltem a karjai fel�. Dominic pedig kit�rta karjait, �s mikor belesimultam, apai �lel�ssel szor�tott meg. Biztons�gban �reztem magamat. �s rettenetesen boldognak.

- Apa - suttogtam k�nnyezve, bel�kapaszkodva.

- Kisl�nyom - �lelt �t szorosan. A hangja m�ly volt, �s f�rfias, de kellemes �s l�gy. - Istenem - simogatta a hajamat, a v�llamat. - Had n�zzelek - tolt el egy picit mag�t�l, csakhogy v�gigm�rhessen. Minimum egy fejjel volt magasabb n�lam. - De gy�ny�r� vagy. - hintett egy cs�kot fejemre. Apr� borost�i kicsit sz�rt�k homlokomat.

- K�sz�n�m - hajtottam arcomat a v�ll�ra. A m�sik kez�t Eleanor fel� ny�jtotta.

- � pedig itt az els� sz�l�tt fiam, Brian Naegino, �s a legkisebb l�nyom, Liliann Naegino. - mutatott f�ltestv�reim fel�.

- Sziasztok - fogott kezet hat�rozottan b�ty�mmal, majd gy�ng�den cs�kot hintett h�gom kez�re.

- �... iz�... - Liliann kicsit zavarban volt. - Ugye nem baj, ha... Ha ezen t�l �n... sz�val, ha ap�nak sz�l�tom? - Dominic sz�lesen elvigyorodott, majd mag�hoz vonta a l�nyt.

- El�sz�r is tegezz nyugodtan. M�sodszor pedig, az sz�momra lenne a megtiszteltet�s. - szemeimet t�r�lgetve l�ptem kisfiam mell�, aki ek�zben forgol�dni kezdett, s pr�b�lt fel�lni, �m nem nagyon siker�lt neki.

- Apa - emeltem fel Liamet, s egy cs�kot hintettem fej�re. -, van m�g itt valaki - mosolyodtam el. - Az unok�d, Liam. - ny�jtottam fel�. Kicsit zavarban volt, mialatt kiny�jtotta, s nagy kezeit kisfiam derek�ra helyezte. �vatosan er�s karjai k�z� helyezte. Liam sz�rk�s tekintete k�v�ncsian tekintett a gesztenyeszemp�rba, ajkai kicsit elt�volodtak egym�st�l. Csak m�regette, m�regette, majd lassan elmosolyodott, �s felkacagott.

- Az unok�m. Krisztusom, esk�sz�m, ha ezt tudtam volna, hogy ma ilyen boldog leszek. Reggel m�g �gy keltem fel, mint egy �tlagos ember, erre most m�r van egy csal�dom. A legszebb dolog, ami valaha t�rt�nt velem - cs�kolta meg Liam arcocsk�j�t.

- Az eg�szet Sor�nak k�sz�nheted - l�pett mell� �desany�m, s megsim�totta unok�ja ez�st�s f�rtjeit.

- Ha m�r �desany�mmal tal�lkoztam, h�t �desap�mat is had ismerjem meg - vontam meg v�llamat. - Nem b�ntam meg - mosolyodtam el.

- �s... ki az apja? - m�lyet s�hajtottam.

- Sok mindenr�l kell besz�ln�nk, ap�m. Igyunk egy kis �r te�t, �s k�zben mindent elmes�lek, rendben? - feleltem, b�r mosolyom egy picit szomor� volt.

***

Cape Maryben egy igen kedves, �s otthonos h�zban egy f�rfi �lt a konyh�ban, mialatt reggelij�t fogyasztotta. Lehet, hogy ez a h�z csak h�g�nak k�sz�nhet�, hogy olyan, amilyen, de hogy �szinte legyen, nem nagyon �rdekelte, milyen k�rnyezetben van. Egy �v, s�hajtotta. Majd hogy nem egy �ve t�rt�nt az, hogy ott hagyta Angli�t, k�t h�t erej�ig, hogy m�g egyszer, utolj�ra kitombolhassa mag�t. Igen �m, csak hogy arra t�nyleg nem sz�m�tott, hogy szerelmes lesz. M�ly l�legzetet vett, s r�ntott�j�t kezdte el eszegetni. Megv�ltozott. B�r m�g mindig meg van hossz�, ez�st�s haja, �s sz�lk�s, testalkata, de megv�ltozott. A szemei nem csillognak �gy, mint egy �ve, azon a csod�latos ny�ron. A sz�ve nem dobog arra a bizonyos �temre, mint anno, akkor. Nem. Olyan l�tv�nyt ny�jtott ott, mik�zben abba a f�b�l faragott, feh�rre festett, kip�rn�zott sz�ken �lt mintha a lelke egy r�sze m�r a mennyben lenne, s a teste pedig m�r a f�ldbe v�gyna. Egyszer�en �gy �rezte mag�t, mintha halott lenne. A falra pillantott, ahol egy bekeretezett k�p t�nd�k�lt. Egy rajz. Egy olyan rajz, melyet a k�r�s�re egyetlen szerelme rajzolt neki. Azon a bizonyos napon, amikor mindennek v�ge lett, �s �tjaik elv�ltak. Sora, suttogta nevemet. �tv�gya m�r nem is volt, �gy f�lrel�kte a porcel�nt�ny�rt, �s kiment a teraszra. A hetedik emeletr�l bel�tta az eg�sz v�rost. A z�ldell� parkokat, a k�k eget, a s�rg�-forg� utc�t. Hallotta a gyerekkacajokat, n�h�ny aut�s k�romkod�s�t, �s az �rusok k�n�latait: az �js�gosok leg�jabb cikkeikr�l; egy �regember legfrissebb z�lds�gekr�l, �s gy�m�lcs�kr�l. Semmi sem v�ltozott, csak az � lelke. A meleg, ny�ri szell� belekapott hossz� s�r�ny�be. F�lpillantott az enyh�n felh�s �gre, mintha valami lenne ott. Vagy valaki...

Ekkor egy cseng�t hallott. �gy d�nt�tt, nem nyitja ki, de az illet� rend�thetetlen�l tov�bb nyomta azt a kis gombot. K�romkodva fordult meg, majd bel�pett az �vegajt�n, �tv�gott a nappalin, �s kinyitotta azt az �tkozott ajt�t. Egy angol f�rfi �llt ott. Sz�ke haja, �s k�k szeme volt.

- Mit akarsz? - k�rdezte hidegen, unottan Leon, mik�zben az ajt�f�lf�nak d�lt, karba tett k�zzel.

- Csup�n ezt j�ttem �tadni - vette el� a f�rfi fekete, j�l szabott �lt�ny�b�l egy feh�r selyemmel bebor�tott levelet. - Beengedsz? - az ez�sthaj� halkan szitkozott, majd el�llt, �s beengedte a f�rfit. - Hmm, m�g nem volt szerencs�m megcsod�lni ezt a... Kit�n� lakoszt�lyt. - hordta k�rbe a tekintet�t az egyszer� berendez�sen a sz�ke haj�.

- Ha az�rt j�tt�l, hogy lehord az otthonomat, m�r h�zhatsz is el innen. Vagy netal�nt�n f�lcsapt�l lakberendez�nek, Killien?

- Ugyan m�r, Leon - v�gta le mag�t az �gyra k�nyelmesen, otthon �rezve mag�t. - Van itthon brandyd? - a f�rfi sz� n�lk�l a b�rpulthoz l�pett, �s el�vette a k�v�nt italt.

- M�g valamit? - k�rdezte d�h�sen.

- A n�kkel majd k�s�bb sz�molok - kacsintott k�jesen. - Na de most, t�rj�nk vissza az eredeti tervemhez. Ezt a levelet az �desap�d k�ldte - erre Leon csak egyet morgott, mik�zben le�lt a fekete b�rkanap�ra. - Na-na, nem morog a kistigris. - a f�rfi f�lvonta a szem�ld�k�t.

- Nincs kedvem f�ln�t�s barmokkal besz�lgetni, �gyhogy gyorsan mondd, mit akarsz.

- H�t persze, hisz ami�ta itt �lsz, rengeteg id�d van. Mondjuk, aj�nlhatn�l nekem egy j� kis n�t. - Leon nyugodtan kortyolt krist�lypohar�b�l.

- Nem �rdekelnek a kalandjaid. K�rhetsz magadnak kurv�t, de tudtommal van el�g, vagy net�n t�vedek? Esetleg r�juk unt�l? - k�rdezte hidegen.

- Leon, kedves Leon, ezt meg se hallottam. K�l�nben is, ha nem lenne egy �j, a v�g�n m�g nem �n lenn�k imm�ron Anglia els� sz�m� n�cs�b�sza.

- Tudod, mi kell neked? Egy nagy pof�ra es�s. Mondjuk egy kikosaraz�s. Esetleg, egy szerelembe es�s, b�r tudn�m sajn�lni azt a n�t - mondta rideg nyugalommal, mialatt f�l�llt, �s a pulthoz s�t�lt, hogy t�lthessen mag�nak m�g egy kis brandyt.

- Szerelem, hah! Nekem azt�n nem kell szerelem. El�g sok n� szerelmes bel�m, �s ez engem t�k�letesen kiel�g�t.

- Ahogy mondod, el�g sok n� szerelmes, de nem bel�d, hanem a p�nzedbe. Elv�gre, Anglia m�sodik leggazdagabb gr�fja vagy. Vagy a harmadik?

- Nem, a m�sodik - vigyorodott el�gedetten.

- J�, el�g a f�l�sleges szavakb�l. Mondd, mit akarsz. - �lt le ism�t a fotelbe.

- Teh�t, mint eml�tettem, ap�d k�ld�tt, hogy adjam �t neked ezt a levelet - ny�jtotta �t Leonnak. Leon elvette, majd a t�rd�re tette, mik�zben kortyolt egyet ital�b�l. - �s csak hogy tudd, Leon k�teles vagy megjelenni rajta - mosolygott g�nyosan. Az ez�sthaj� csak bev�gott egy fintort. Megnedves�tette az ajk�t.

- Mi van, ha nem megyek el?

- De elj�ssz. - t�rt bele a haj�ba Yuri. Leon egy m�lyet s�hajtott, majd pohar�t letette a mellette hever� �jjeliszekr�nyre. A lev�l�rt ny�lt, melyet kinyitott. Hm, ilyet csak is az �desanyja csin�lhatott, mosolyodott el. Viszont a lev�l tartalm�t biztos, hogy apja �rta. Kivette a kem�nylapb�l k�sz�lt h�feh�r sz�n� pap�rt, majd olvasni kezdte a sz�pen �velt, ez�stsz�nnel �rt bet�ket:

„Leon Oswald

Szeretettel megh�vunk T�ged a minden �vben megrendezett Ny�ri B�lunkra, amely hagyom�ny az Oswald Csal�dban. Mivel csal�dunkhoz tartozol, k�teles vagy megjelenni, s semmilyen �r�gyet nem vagyunk hajland�ak elfogadni, ha esetleg nem akarn�l elj�nni. A B�l augusztus tizenharmadik�n lesz megrendezve, pontosan h�t �r�t�l itt, a Rosings-parkban. Ruh�d lehet�leg el�kel� legyen, �s eleg�ns. Csal�dunk tagjai, �s annak bar�tai is itt lesznek. Nem szeretn�nk, ha csal�d�st okozn�l.

�desap�d,
Matthew Oswald”

A lev�l t�ls�gosan is form�lisan volt megfogalmazva. Semmi �rzelmet nem lehetett bel�le kiolvasni, b�r mondjuk Leon pontosan ezt v�rta. Hisz apj�val majd hogy nem egy �ve nem �ll sz�ba, amikor cs�ny�n, nagyon cs�ny�n �sszeveszett vele miattam. M�lyet s�hajtva �sszehajtotta a levelet, melynek el�lapj�n m�g ott vir�tott az Oswald csal�d jelk�pe: egy kard, melyen egy v�r�s r�zsa tekeredik fel. V�r�s r�zsa, s�hajtott Leon erre a gondolatra, amikor eml�kei rohant�k meg sz�v�t. Az a csod�latos est... Lehunyta a szem�t, miut�n h�trad�lt a b�rfotelben.

- Nos, mi a v�lasza, Mr. Oswald? - k�rdezte vigyorogva Yuri.

- Az, hogy h�zz el a h�zamb�l.

- Ok�, de �n a lev�lre �rtettem. - hi�ba, Yurinak megvolt az a tulajdons�ga, hogy nem t�g�tott, am�g meg nem szerezte, azt, amit akart.

- Elmegyek - lehelte belead�an. Nehogy f�lre�rts�tek, nem a b�l miatt fog elmenni oda, nem. Hanem hogy tiszteletben tartsa az Oswald Csal�d hagyom�ny�t, illetve hogy tal�lkozzon h�g�val, �s �desanyj�val.

- Ez a besz�d, gr�focska. - nevetett fel. - Nos, akkor �n most megyek is. - �llt f�l, s �lt�ny�t mag�ra vette. - T�z nap m�lva tal�lkozunk - kacsintott, majd megfordult. - Viszl�t!

- Magadt�l is kital�lsz - jelentette ki Leon h�v�sen. A brandy�rt ny�lt, majd kiitta az utols� cseppig.

Elmegy a b�lba. De csakis az�rt, mert a b�szkes�ge nem hagyhatja, hogy megs�rts�k.

***

- Ez egyszer�en hihetetlen. Hihetetlen - ism�telte ezt a sz�t Gabriella, mik�zben finom s�tem�nyeket tett le az asztalra, majd helyet foglalt az egyik sz�kben. A nagy konyh�ban voltunk, melyet nemr�g �j�tottak fel a f�lretett p�nzb�l. Az uralkod� sz�n itt s�rga, illetve a fabarna kever�ke volt. A falak citroms�rg�ra sz�nben, m�g a f�gg�ny�k egy �rnyalattal m�lyebb sz�nben pomp�ztak. A konyhab�torok - mint minden m�s -, f�b�l k�sz�ltek, �s sz�p, m�ly sz�nben csillogtak a lakkfest�k�k miatt. A hossz�, t�lgyf�b�l faragott asztalon �zletes �telek illatoztak, no meg finom te�k is, b�r m�r langyosak voltak. K�z�pen pedig �desap�m saj�t kez�leg k�sz�tett gy�ny�r� �vegv�z�ja d�szelgett, melyben rengeteg mez�n szedett vir�g virult. Az eg�sz csal�d itt volt, legal�bbis, akit eddig megismerhettem. M�r kisebb t�rt�netemet elmes�ltem nekik, de valami�rt mindenki azzal b�ztatott, hogy minden rendben lesz, �s hogy �jra tal�lkozni fogunk egym�ssal, �s boldogok lesz�nk. Milyen j� lenne, s�hajtottam.

- �n mondtam, de te sohasem vagy k�ptelen hinni nekem! - r�zta a fej�t el�gedetten a k�z�ps� Brown gyermek.

- Nem, Anna, te csak annyit mondt�l, hogy ismer�s neked Eleanor - emelte fel mutat�ujj�t figyelmeztet�en.

- De akkor is, megmondtam, hogy valahonnan ismer�s, �s hogy tal�lkoztam m�r vele. Nem pedig anya egyik brazil szappanoper�j�ban l�ttam �t.

- Brazil szappanopera? - vonta f�l meglepetten �desany�m a szem�ld�k�t.

- Hossz� - legyintett Gabriella. - De hanyagoljuk ezt az �tkozott t�m�t. Sz�val te vagy az a n�, aki anno tizenkilenc, vagy... h�sz, igen h�sz �ve elrabolta a b�ty�m sz�v�t. Hmm - k�ny�k�lt f�l az asztalra, �s alaposan v�gigm�rte a n�t. - Igen, igen, pontosan az �zl�se vagy. Ok� - tapsolt egyet. - Mikor lesz az esk�v�? - fojtotta el nevet�s�t, amikor a k�t szerelmes f�lrenyelte te�j�t.

- Gabriella - mosolyodtam el. - Azt hiszem, m�g hagyhatjuk �ket turb�kolni - kacsintottam, mire a l�ny is visszakacsintott. Dominic egy m�lyet s�hajtott, h�ga �jabb bolonds�g�n.

- Na, mindegy, de az�rt rem�lem itt lesz. Ut�na mehetn�nk O’Franliey kocsm�j�ba. Ott azt�n minden van. Igazi �r muzsika, meg finom csapolt s�r. Ej, de megk�v�ntam. Viszont...

- Most �szint�n - v�gott k�zbe Brian. -, a legkisebbek mindig ilyen csacsog�sak? Komolyan, �ssze k�ne z�rni Liliannt �s Gabriell�t egy szob�ba. Egym�st se b�rn�k ki.

- Tudod, Brian cica, most megs�rtetted n�i b�szkes�gemet. Ez�rt Liliannel kital�lunk valami f�jdalmas �s �rj�t� bossz�t. Na, mit sz�lsz, kiscsillag? - kacsintott a l�ny fel�.

- R�szemr�l ok�, �gy is �gy is �lland�an szek�l. - halkan felnevettem. Istenem, olyan boldog voltam abban a pillanatban. Egy�tt a csal�dom. Az �desap�m, az �desany�m, a n�nik�im, �s a testv�reim is, s persze a kisfiam. Egy telefoncs�rg�st hallottam. Brian a zseb�be ny�lt, s el�kotorta a mobiltelefonj�t. Kicsit meglepetten n�zett a kijelz�re, s a n�v l�tt�n halv�nyan elpirult, ugyanakkor el is mosolyodott.

- Ki az, Brian? - k�rdezte k�v�ncsian Liliann.

- Igen-igen, ki az? Net�n a szerelmed? �, megn�zn�m magamnak a kisl�nyt. Na, gyere fiam, mes�lj csak Brie n�ninek, mi�ta is ismered �t?

- J�zusom! - n�zett f�l. - Anya, sz�lj m�r r�juk! - n�zett �desanyj�ra k�ny�rg�en, miut�n a k�t vigyorg� l�nyra pillantott. - Na j�, megyek telefon�lni egyet. �s ti itt maradtok, vagy esk�sz�m, nem �llok j�t magam�rt. - �llt fel, majd kiment az udvarra. A kijelz�n ott vir�tott az „1 nem fogadott h�v�s” felirat. Sophie h�vta �t. Elmosolyodott, majd megnyomta h�v�s gombot, �s t�rcs�zta a l�nyt.