A napok csak �gy teltek s m�ltak. �rorsz�g t�nyleg var�zslatos. Ha tehetn�m, az eg�szet v�gigj�rn�m. Tudj�tok, az �rek igaz�n vend�gszeret�k, �s emellett hisznek mindenf�le mond�kban, m�toszokban. A mi nap O’Franliey kocsm�j�ba is bet�vedt�nk. Hogy ott milyen hangulat volt! Mindenki ismert mindenkit. A sz� szoros �rtelm�ben! Ha valaki elkezdett egy t�rt�netet, vagy netal�nt�n pletyk�t, a m�sik �gy folytatta, mintha csak azt k�rt�k volna t�le, hogy folytassa az �b�c�t. Az eg�sz kocsma egy negyvenes �veiben j�r� h�zasp�r� volt. Eml�kszem, hogy �n valahol a pult mellett �ltem le, s h�tul, eg�szen h�tul egy f�rfi j�tszott a harmonik�j�n egy szomor�, h�bor�s �r muzsik�t. „Gyer�nk bar�tom, j�tssz valami vid�mat”, sz�lt oda az egyik f�rfi, aki �pp valami finoms�got eszegetett. �s tudj�tok mi volt a legmeglep�bb? Hogy a gyerekek is olyan s�r�n, �s vid�man j�ttek-mentek �desanyjuk oldal�n, mintha csak a j�tsz�t�rre l�ptek volna be. �s term�szetesen ezt a turist�k kikerekedett szemekkel n�zt�k. Az eg�sz csal�dunk ott volt, �s volt ki s�rt ivott, volt ki oldalast evett. Sokat nevett�nk, boh�ckodtunk, ismerkedt�nk. �m egyszer csak egy �regember elkezdett egy sz�vsajd�t�an gy�ny�r� mes�t...

- R�ges-r�gen, a h�bor�s �r vid�ken �lt k�t fiatal. K�t fiatal, ki egym�sba szeretett. Szenved�lyesen szerett�k egym�st, s boldogok voltak. �m tudt�k, hogy soha, de soha nem lehetnek �r�kk� egym�s�, s hogy nem lehet gy�m�lcs�k, mely szerelm�kb�l fogant, mivel a l�nyt m�r eljegyezt�k. Az egyik nap ki�tl�tt�k, hogy elsz�knek. Hosszas tervezget�s ut�n abba maradtak, hogy a mez�n, hol k�oszlopok �llnak, ott tal�lkoznak az �jszaka leple alatt. Mindketten izgatottak voltak, vajon siker�l-e terv�k, s hogy el tudnak-e sz�kni keletre. - ahogy mes�lte az id�s f�rfi teljesen �t lehetett �rezni. Az �reg, egy sokat haszn�lt, sz�pen faragott pip�j�b�l egy m�lyet sz�vott, majd tov�bb mondta. - M�r mindketten ott voltak, s egy cs�kban egyes�lve mosolyogtak, amikor a fi� mondta, hogy elmegy l��rt, hogy hamarabb oda�rhessenek a kik�t�be. A l�ny m�g egy utols� cs�kot nyomott szerelmese ajkaira. Az utols�t... Egy hatalmas d�rd�l�st lehetett hallani, majd egy f�ldre es� testet l�tni. Ugyanis a fi�t, mik�zben a l��rt sietett, lel�tt�k. A l�ny �v�lt�se szak�totta f�lbe az est csendj�t. A jegyese �s az apja volt ott. A sziklaoszlopok k�zt volt a szerelmesp�r. Kedvese halottan, a l�ny s�rva, a szikl�k k�r�l pedig apja emberei. „Gyere ki onnan, Am�lia!”, utas�totta apja. - Am�lia, lep�dtem meg, mire �desap�m csak mosolygott egyet. - �m a l�ny csak s�rt �s s�rt - folytatta a t�rt�netet. -, s leborult szerelme mell�, hogy hideg ajkaira egy cs�kot hinthessen. „Gyere ki onnan!” A szenved� l�ny el�vette kedvese t�r�t, �s hason sz�rta mag�t. Az�ta �jszak�nk�nt ott, a csillagos �jszaka alatt, mikor telihold vil�g�t az �jfekete �gbolton, a k�oszlopok k�zt hallani lehet egy halk s�r�st. Am�lia s�r�s�t.

- Brav� - ismert�k el, tapsolva a bent l�v� emberek. Voltak kik ujjaikkal is f�ty�ltek.

- Am�lia, mi? - fordultam fel�.

- Ez a t�rt�net volt az �n egyik legkedvesebb �r t�rt�netem. - �lelt �t apa, mire �n fejemet a v�ll�ra hajtottam. - Am�lia, �s Leon t�rt�nete.

- Tess�k? - kerekedtek ki szemeim.

- Igen, kicsim. A fi�t Leonnak h�vt�k. Vagy L�onnak, ki hogy n�zi. - m�lyet s�hajtva �r te�m�rt ny�ltam, �s kortyolni kezdtem bel�le. Brian �vatosan, �s titokzatosan n�zett r�m, mialatt s�lt krumplij�t ette. N�gy nap, s�hajtotta. N�gy nap, �s tal�lkozik az Oswald csal�ddal.

- Gyere - ny�jtottam ki kezemet, mikor kisfiam fel�m ny�jtotta a kez�t, s lassan d�delgetni kezdtem.

Az itt t�lt�tt napok alatt tal�lkoztam nagymam�mmal is, mosolyodtam el. Rettenetesen kedves, �s seg�t�k�sz asszony. Marielnek h�vj�k. Fekete haja m�r �sz�lt, de kedves, z�ldes tekintete melegs�get, �s boldogs�got t�kr�z�tt. �s hogy �szinte legyek, igaz�n nagy �r�mmel fogadta, hogy van egy unok�ja, �s egy d�dunok�ja is. Egy hete se ismer minket, de �gy szeret mindkett�nket, mintha m�r tizenkilenc �ve egy�tt lenn�nk. �s ez nem csak �t, hanem engem is boldogs�ggal t�lt el. Liamet meg egyenesen im�dta. Rengeteg j�t�khadat vett neki, j�tszott vele, elvitte �t s�t�lni, megmutatta az �r-szikl�kat, azokat, amelyek az Atlanti-�ce�nra ny�lnak, �s ahol a tenger m�sik oldala m�r Amerika partjait mossa.

- Vigy�zzatok magatokra, �s �rjatok majd sokat, rendben? - adott k�t csal�di cs�kot arcomra nagymam�m. A rept�ren voltunk, ahol mag�ng�p�nk m�r v�rt benn�nket. Term�szetesen �desap�m is j�n vel�nk.
- H�t persze, nagyi. - �leltem szorosan �t.

- Jaj, kicsim, te is annyira fogsz hi�nyozni nekem - szor�totta mag�hoz Liamet, miut�n telecs�kolgatta puha, kipirosodott arcocsk�j�t. - Na, mit sz�m�t, majd megyek l�togat�ba.

- J�jj�n el nyugodtan - �lelte �t �desany�m ap�m anyuk�j�t.

- Megyek is, ki nem hagyhatom, hogy az unok�mat illetve a d�dunok�mat ne l�thassam. Meg persze a fiamat is. Meg t�ged. Meg az eg�sz csal�domat - cs�kolta arcon anyut, majd k�t testv�remet is. - Biztos nem lehetne m�g egy napot maradnotok?

- Sajn�lom, de nem lehet - mosolyodott el Brian kedvesen. - Az otthoni lovaim hi�nyolnak, meg m�g sok elint�zni val� is van, asszonyom.

- �, h�t akkor mindegy. - legyintett beleegyez�en.

- Te viszont tes�k�m, nem menek�lsz el�lem, amikor ism�t tal�lkozunk. �gy megsz�vatlak, hogy lesz majd mit mes�lnek a te unok�idnak is. - csipkedte meg gonoszan mosolyogva Gabriella Brian arc�t.

- Ahhoz lesz egy-k�t szavam, Brie.

- Meghiszem azt. �gy nem is lenne buli. Te meg kiscsajk�m tudod az e-mail c�memet, meg a telefonsz�momat is, sz�val csak egy telefonodba ker�l, �s rep�l�k is a jenkikhez, �s j�l gaty�ba r�zom a te b�ty�dat! - fordult h�gom fel�.

- J�l van, Brie, nyugi - �lelte �t b�tya, miel�tt arcon cs�kolta volna, ahogy azt m�r id�sebbik h�g�val megtette.

- Asszonyom, a g�p k�szen �ll - l�pett ki a kapit�ny az ajt�n.

- Persze, megy�nk m�r, Steven - mosolyogta. - Gyertek, gyerekek - karolt Dominic karj�ba.

- J� utat - k�sz�ntek el, majd a rep�l�g�p ajtaja becsuk�dott, s p�r perc m�lva fel is sz�llt a felh�k m�g�.

***

Leon Oswald nappalij�ban �lve olvasgatta az aznapi napilapot. Term�szetesen eml�t�st tettek a h�rom nap m�lva megrendez�sre v�r� Ny�ri B�lr�l. Unottan od�bb dobta az �js�got a doh�nyz�asztalra, majd bekapcsolta a TV-t, �s brandy�rt ny�lt. Mikor nagyon szomor� volt, vagy csak eml�kezett, ivott egy picit, de ebb�l nem kell r�gt�n r�szegesnek gondolni. Csak ivott egy poh�rk�val, k�t j�gkock�val. M�lyet s�hajtott. Augusztus tizedike van. H�rom nap, �s ott kell lennie azon az �tkozott b�lon, morogta. Csak elmegyek, megmutatkozom, t�ncolok egy-k�t bolond, telesminkelt, csillog� �kszereket visel� lib�val, azt�n f�lmegyek a szob�mba, �s ki se j�v�k onnan, fogadta meg.

Igen �m, csak hogy Leon egy�ltal�n nem gondolt arra, hogy azon az est�n az eg�sz �lete ism�telten felfordul. �gy, ahogy egy �vvel ezel�tt is...

***

Ism�t otthon voltunk. Pontosabban m�r tegnap �ta. Jelenleg �n a kertben �ltem, �s Su aranysz�n� bund�j�t simogattam, mialatt Liam a baba�gyban pihengetett. K�nyelmesen elhelyezkedtem a napoz��gyban. Az id� meleg volt, a Nap er�sen s�t�tt, s a felh�k csak olykor-olykor takart�k el az �gg�mb�t. Madarak dallamos csicserg�se t�lt�tte be a leveg�t, a m�hek z�mm�g� repked�se mellett. Fogtam egy f�zetet, meg egy ceruz�t, �s a kis k�v�ncsi Liamet n�zegettem, aki �pp egy r�g�k�t vett sz�j�ba. Elmosolyodtam, majd rajzolni kezdtem.

R�pke f�l �ra m�lva megrajzoltam. El�gedetten d�ltem vissza a p�rn�zott t�ml�ra.

- Sora - l�pett mell�m b�ty�m. - J�tt egy lev�l.

- Hm? - emeltem fel fejemet. - Mif�le lev�l? - k�rdeztem k�v�ncsian.

- F�lolvassam? - egy b�lint�ssal jeleztem, hogy igen, majd visszad�ltem, �s hideg narancslevemet kezdtem el kortyolgatni. - „Kedves Naegino csal�d. Szeretettel megh�vunk a minden �vben megrendezett Ny�ri B�lunkra, mint egyik csal�di bar�tunkat. Nagy �r�mmel t�lten� el eg�sz csal�dunkat, ha megjelenn�nek. Az �nneps�g augusztus tizenharmadik�n lesz, �s pontban h�t �rakor fog kezd�dni. Megjelen�s�k eleg�ns legyen. K�sz�nj�k.” - ezt az eg�sz levelet Sophie fogalmazta meg, titokban. Brian pedig kihagyott bel�le egy-k�t olyan r�szt, mint p�ld�ul, hogy �dv�zlettel: Sophie Oswald.

- H�rom nap m�lva? - pislogtam �rtetlen�l.

- Pontosan. Na, mit sz�lsz?

- Nem is tudom, Brian. Itt van Liam is.

- Az eg�sz csal�d m�r a beleegyez�s�t adta, h�gi. Emellett, Climany is j�n, majd � vigy�z r�. Na! - n�zett r�m k�ny�rg� tekintettel.

- De m�g ruh�m sincs.

- H�t, na a miatt nem kell agg�dnod. Ezt csak b�zzuk any�ra. - kacsintott. - Na, k�pzelj el egy gy�ny�r� b�ltermet, hossz�, mesesz�p b�li ruh�kat, finom pezsg�ket, l�gy muzsik�t... �s helyes pasikat is, mint p�ld�ul �n - erre felnevettem.

- J�l van, rendben - s�hajtottam beleegyez�en.

***

�szint�n? Ez a h�rom nap olyan gyorsan telt el sz�momra, miel�tt kimondhattam volna azt a sz�t, hogy id�m�l�s. Azon kaptam magamat, hogy est�lyi ruh�mban, Liammel az �lemben �l�k a rep�l�g�pen, mely sz�momra ismeretlen helyre rep�t. A ruh�m h�feh�r, egybe r�szes volt, mely kecsesen �lelte testemet k�rbe. A fels� r�sze, mely mellkasomat takarta el, �gy volt megvarrva, hogy a bal oldali v�llamat egy finom, ez�stsz�n� selyem takarta el, m�g a jobbat szinte semmi sem. T�rdal�ig �r� volt, b�r a jobb oldalon egy v�kony cs�kocska enged�lyt adott, hogy l�thass�k form�s combomat. Nyakamban egy sz�p, csepp alak�ra csiszolt igazgy�ngy pihent. Sminket is kentem arcomra, nem volt t�l er�s, de szok�somhoz h�ven term�szetess�get t�kr�z�tt. Szemeimet kih�ztam, szemh�jamra pedig ruh�mhoz ill� port kentem. Ajkaimat halv�ny r�zzsal festettem ki. Hajamat �gy csin�lt�k meg, hogy k�t tincs kiv�tel�vel az eg�szet kivasalt�k, �s azt a marad�k tincset meg hull�mos f�rt�kk� alak�tott�k, s h�tul �sszefogt�k. V�g�l pedig n�mi finom vir�gillat� parf�mmel f�jtam be magamat.

 Ak�rhogy is er�szakoskodtam, Brian nem mondott el semmit, hogy pontosan hova is megy�nk. De azt viszont ki tudtam bel�le csikarni, hogy Anglia egyik legszebb hely�n lesz a b�l. Itt pedig m�r ink�bb abbahagytam a k�rdez�sk�d�st.

Anglia, s�hajtottam. Egy�ltal�n nem ismerem ezt az orsz�got, de egy valamit biztosra tudok. Hogy ebben a v�rosban n�t f�l �. Istenem, s�hajtottam. Mi lesz, ha tal�lkozom vele? Mi lesz, ha ism�t l�tom azt a f�stsz�rke szemp�rt? Kisfiamat szorosan magamhoz �lelve v�rtam, hogy lesz�lljon a g�p. Egy kis koccan�st �rezhett�nk, ami azt jelentette, hogy a rep�l� sikeresen f�ldet �rt. Kisz�lltunk a g�pb�l. Hat �ra volt. Innen b� egy �ra volt m�g, hogy el�rj�k a b�l helysz�n�t, ha j�l eml�kszem. Brian fel�m ny�jtotta kez�t, �s elindultunk a lefoglalt limuzin fel�.

A fekete sz�n� aut� ablak�n �t l�thattam, ahogy az angliai �let folyik. Mint tudjuk, ebben az orsz�gban az id�j�r�s �tlagban ink�bb bor�s, k�d�s szokott lenni, mint napos. Most is ez a helyzet. Apr�n szemerk�lt az es�, �s az �g felh�kt�l volt terhes. �mde m�gis, eg�sz kellemesnek mondhattuk a h�m�rs�kletet.

Liam az �lemben pihengetett, �desany�m s �desap�m �lt mellettem, a t�bbiek pedig az oldal�l�seken helyezkedtek el. J�l fogom �rezni magamat, hat�roztam el. K�l�nben sem voltam m�g b�lban. H�t itt az alkalom. B�r az els� lesz, igyekezni fogok, hogy a legjobb form�mat ny�jtsam majd.

- Sora - fordult fel�m Climany. - Hamarosan meg�rkez�nk a lefoglalt sz�llod�ba. Nem lesz semmi gond, vigy�zni fogok Liamre.

- Tudom Climany, tudom. De persze senki nem tudja, hogy hova megy�nk, igaz? - h�ztam f�l szem�ld�k�met.

- Kicsim, az egyik r�g nem l�tott bar�tn�m b�lj�ra fogunk menni. Ne aggodalmaskodj! - m�lyet s�hajtottam. Valami azt sugallta itt benn, hogy nem csak egy egyszer� b�lr�l lesz sz�.

A kocsi hamarosan meg�llt, �s leparkolt a sz�lloda el�tt. Egy hossz� cs�kot nyomtam kisfiam feje b�bj�ra, majd a t�sk�t odaadtam Climanynak, mely mindenf�le babakell�keket rejtett.

- Kellemes sz�rakoz�st - k�sz�nt el a n�, majd bement az �tcsillagos hotelbe.

A kocsi pedig tov�bb hajtott. Alig f�l �ra m�lva meg�rkezt�nk. Miut�n kisz�lltunk, csod�lkozva pillantottam meg a hatalmas, �js�t�t sz�nben pomp�z� kov�csolt vaskaput. A k�zep�n egy hatalmas vaskard �llt, melyen egy t�r�keny r�zsa futott f�l. Amint �desany�m tiszt�zta a kapu�rrel, kik is vagyunk, a vaskapu kiny�lt; a kard illetve a r�zsa kett�szakadt. Ez a birtok gy�ny�r�, s�hajtottam. M�r innen l�ttam azt a mesesz�p sz�k�kutat, melyen egy angyalszobor pihent, s az eg�sz vizet spriccelt a magasba. �s a kert! Sokat foglalkoznak vele, ez l�tszik mind az �zl�sen, s mind a kin�zeten. M�r innen hallani lehetett a b�lterembe z�rt muzsik�j�t.

Leon Oswald pont akkor fordult el az ablakt�l, mikor alakomat m�r-m�r ki lehetett venni. A baldachinos �gy�hoz l�pett, melyet fekete selyemtakar�, �s rengeteg p�rna lepett el. Lev�g�dott r�, kezeit a feje al� t�ve meredt a semmibe. Lemenjen m�g, vagy ne, t�n�d�tt. �gy d�nt�tt, hogy marad m�g egy p�r percet. De csak egy p�rat.

Abb�l a p�r percb�l pedig egy b� negyed�ra lett. F�l�llt, s az embermagass�gnyi feh�rkeretes t�k�rh�z l�pett. S�rmos alakja mutatkozott meg benne. Hossz�, ez�st�s haja elter�lt sz�les v�ll�n, bord� sz�n� ingje gy�ng�den tapadt a kem�ny izmokat rejt� b�rsonyos b�r�re. Nadr�gja is s�t�t volt, l�b�t pedig egy olasz b�rb�l k�sz�lt, dr�ga cip� rejtette. F�rfi k�lnivel f�jta be mag�t, �gy a j�l ismert f�szeres illat terjengett vad�t� teste k�r�l. V�g�l is, �gyelt a megjelen�s�re, �s ezt hamarosan n�nem�k is helyeselhetik. M�lyet s�hajtott, mialatt felvette a bal kisujj�ra az Oswald-csal�d gy�r�j�t, majd ism�t az ablak fel� fordult. Ekkor halk kopog�st hallhatott.

- Szabad - jelentette ki hat�rozott, �m ann�l hidegebb hangon a f�rfi.

- Leon, �n vagyok - l�pett be halkan Sophie Oswald. � is �tkozottul eleg�ns, ugyanakkor angyali volt. L�gy, szel�d sminket kent r�zs�s arc�ra; ajkait sz�jf�nnyel kente ki, m�g szemeit szemceruz�val h�zta ki, s tett n�mi piros�t�t is, hogy az am�gy porcel�nfeh�r sz�n� b�re ne ijesszen meg senkit. A l�ny jobb oldali r�sz�n, egy hossz�, m�r-m�r feh�r sz�n� tincs�t beg�nd�r�tett�k. De csak azt az egy tincset. Nyak�ban egy igaz�n �rt�kes feh�rgy�m�nt pihengetett. Ruh�ja pedig mohaz�ld sz�n� volt. Dekolt�zsa nem volt t�l m�ly; �pp csak annyit engedett l�tni, amennyit szabadott. A ruha l�gyan �lelte k�rbe a kisl�ny t�r�keny test�t, s emellett finom, n�ies illat lengte k�rbe. L�b�n egy enyh�n magas sark� cip� csillogott.

- De csinos valaki - mosolyodott el halv�nyan az id�sebbik testv�r.

- Az�rt te se panaszkodhatsz, b�tyus - kacsintott elismer�en testv�rh�ga. - Anya �zeni, hogy m�r el�g sokan megj�ttek, �s hogy most m�r neked is le k�ne j�nn�d. - mondta kedvesen, �m t�relmetlen�l, hisz m�r j�l tudta, hogy �n is lenn iszogatom az �jonnan �rkez�knek felk�n�lt pezsg�t. Sophie tal�lkozott m�r Briannel is, b�r igaz, hogy csak egy r�pke besz�dre volt idej�k. Leon m�lyet s�hajtott.

- Sok az �reg bolond v�nasszony, meg tele�kszerezett liba? - v�gott be egy fintort.

- Hmm... Had gondolkodjak - sim�totta meg az �ll�t a kisl�ny, mialatt ajkaival cs�cs�r�tett. - Van egy p�r, de az�rt a sz�p l�nyok is j�form�n fel vannak c�mk�zve. Csak gyere le - tette nyugtat�an a kez�t a f�rfi v�ll�ra. - F�lk�rsz egy-k�t lib�t - mondta mosolyogva, ahogy a f�rfi nevezte a n�i ismer�s�ket. -, �s ut�na m�r j�hetsz is f�l. Vagy ha nem akarod azokat a ny�ladz� l�nyokat, t�ncolj velem.

- Ki nem hagyn�m - mosolygott. - K�sz�n�m. Hjaj, Sophie, mire menn�k �n n�lk�led? - �lelte �t testv�riesen a kisl�nyt.

- Na, ez az. �s m�g tartozni fogsz nekem egy �leten �t - mosolygott el�gedetten Sophie.

- Tess�k? - k�rdezte �rtetlen arcot v�gva.

- Gyere le, Leon - adott egy puszit b�ty�nak, majd megfordult, �s az ajt�hoz igyekezett. - Lenn megtudod, mi�rt - azzal elt�nt az ajt�ban.

A f�rfi el�gg� �rtetlen�l n�zett kish�ga ut�n. Eg�sz �leten �t, h�zta f�l sz�pen �velt szem�ld�k�t. Egy f�radt s�haj szakadt fel t�dej�b�l, miel�tt f�lkapta volna sz�pen szabott zak�j�t, �s kil�pett volna a lakoszt�ly�b�l. A v�r�s sz�nyegen v�gigs�t�lva jobbra fordult; elhaladt megannyi dr�ga, �s eredeti k�p s szobor el�tt, m�gnem a b�lterem besz�dzajainak hangja egyre csak er�s�d�tt, �s er�s�d�tt.

Istenem, hogy ez a kast�ly milyen gy�ny�r�, �muldoztam. A kert is mes�sen sz�p volt, de h�t bel�l! Hossz�, �tl�tsz� krist�lypoharamb�l kortyolgattam a francia pezsg� aranysz�n� ned�j�t, mik�zben n�ztem a sok-sok embert, akik vagy csever�sztek �s nevetg�ltek, vagy pedig a l�gy zen�re t�ncoltak a s�padt sz�n� m�rv�nypadl�n. Esk�sz�m, hogy �gy �reztem magamat, mint egy tizennyolc-tizenkilencedik sz�zad b�li fiatal gr�fkisasszony, aki �pp most szerepel els� b�lj�n. M�r csak a hint� hi�nyozna... �s egy herceg, s�hajtottam.

�szre se vettem, hogy Brian elt�nik mell�lem, ugyanis b�ty�m megpillantotta a lesiet� Sophiet, akit persze �n meg sem l�ttam.

- Na, mi a helyzet? - s�gta oda a fi� a l�nynak.

- Leon hamarosan ide�r. Istenem, de izgatott vagyok - nyomta a kez�t a sz�v�re.

- Minden rendben lesz. - kacsintott b�tor�t�an.

- A b�ty�m nincs valami j� hangulatban - figyelmeztette agg�d� arccal Briant. - Emellett, erre az eg�szre nem is akart elj�nni. �s kin�zem bel�le, hogy bunk� lesz. - harapott csillog� ajkaiba a l�ny.

- Minden rendben lesz, Sophie - ism�telte mag�t a barna haj� fiatal f�rfi.

- �s hogy �rzi mag�t itt, Mr. Naegino? - �rdekl�d�tt hangosabb hangsz�nben, amikor egy id�s�d� h�lgy oda akart j�nni a k�t fiatalhoz, hogy elrabolhassa a kisl�nyt.

- Remek�l, Miss. Oswald, egyszer�en remek�l. Fantasztikus ez a b�l, �s a finom italok. - folytatta t�rsalkod� hangon. - Mondja csak, kisasszony, ez a festm�ny melyik korb�l maradt �n�kre �r�ks�g�l? - k�rdezte, majd �t�lelte, nyomat�kos�tva, hogy Sophie per pillanat az �v�, mialatt egy aranysz�l� hatalmas k�pre n�zett, mely egy asszonyt �br�zol, ki gyermek�t fogja az �l�ben.

- Ez? Nos, ez azt hiszem a tizennyolcadik sz�zadb�l. Igaz�n �leth�, nem? - mosolygott Brianre, majd hatalmas kacag�sban t�rt ki, amikor a n� elment. - Igaz�n j� sz�n�sz maga, Mr. Naegino.

- �n se semmi, Miss. Oswald - felelte vigyorogva, majd ez a vigyor lefagyott az arc�r�l, mikor megl�tta Leon Oswaldot a l�pcs� tetej�n.